Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-11-19 / 47. szám

io 4K 2006. november 19. KRÓNIKA ‘Evangélikus Éltó In memóriám Nyíró Olga Nyíró Olga lelkésznő 1931. szeptember 22-én Szombathelyen született, néhai Nyíró József szentgotthárdi evangélikus lelkész és Nemes Ilona gyermekeként. Szentgotthárdon élte szép gyermek­korát testvérével, Miklóssal együtt. A világháború után kezdődtek az embert és hitet próbáló évek. A szentgotthárdi gimnáziumban ta­nult. Édesapja komoly meggyőződé­séből fakadóan Krisztus-követő lány volt. Mikor a gimnáziumban provo­kálták hitéért, ő bátran és határozot­tan megvallotta Krisztus-hitét, ezért kiutasították az iskolából. Nem ta­nulhatott tovább. Kaszagyári gépíró­nőként sem sokáig tűrték meg, és máshol sem kapott munkát Szent­gotthárdon. Budapestre utazott, ott szereztek neki ismerősei gépírónői állást egy gazdasági kutatóintézet­ben. E munkakörben dolgozhatott nyugdíjazásáig. A belső késztetésnek engedve meg­szerezte - levelező tagozaton - a lel- készi képesítést. Sok személyes szállal kötődött a Deák téri gyülekezethez, ahol bibliakört is vezetett. Sokáig lel­kes és igen jó hangú tagja volt a Luthe- ránia énekkarnak. 1988-ban került Dunakeszire, egy évig vállalva a Budáról való állandó ki­utazás fáradalmait, majd a lelkészla­kásba költözött, és 1995-ig végezte az aktív lelkészi szolgálatot. Férje, családja nem volt. Nagy elszá- nással, küldetéstudattal és igényesen végezte szolgálatát a gyülekezetben, melyet családjának tekintett. Szolgála­ta fizikailag sem volt könnyű: Gödre és Sződligetre vonattal járt. Dunake­szin töltött első évére esett a templom felszentelésének ötvenedik évforduló­ja. Már akkor megmutatkozott, hogy minden gondolatának, egész szolgá­latának a mennyei Gazda iránti enge­delmesség és hűség az egyetlen mér­céje. Különös érzéke és türelme volt a lélekben elesett, összetört emberek bátorításához, Krisztushoz való veze­téséhez. Aktív lelkészi szolgálatának befeje­zése után is dolgozott a lehetőségek­hez és igényekhez mérten. Rendszere­sen tartott házi bibliaórát. Szükség esetén készségesen és örömmel he­lyettesítette a gyülekezet lelkészét. Időskorában is meglepően friss ma­radt testi és szellemi értelemben egy­aránt. Idén már gondolta, sőt említette is, hogy hamarosan haza kell mennie az Atyához. Isten megajándékozta szol­gáját azzal, hogy szenvedés nélkül, szinte egy pillanat alatt vette magá­hoz szeptember 9-én éjjel, néhány nappal 75. születésnapja előtt. - A Farkasréti temetőben temettük szep­tember 28-án. ■ Kovács László „A templom kincse” Száztíz éves a ceglédi templom ► Önmagában egy épületnek nincsen lelke. A Lélek hordozója a Teremtő leg­kedvesebb alkotása, az ember. Megértették és átélhették ezt a ceglédi evan­gélikusok is, amikor a köszöntők sorában november 12-én, vasárnap dél­előtt templomuk száztíz éves fennállásának ünnepén elhangzott: „A temp­lom kincse ti vagytok!” A próbákkal teli és gyötrelmes időszak­ra visszatekintő, lelkészváltások sorá­val küszködő, az olykor gazdával is gazdátlan gyülekezet sok év után végre újra magára talált. 2002 óta a közösség jelenlegi lelkipásztorának, Péter Zoltán­nak és feleségének, Mesteri Ritának a szolgálatával új távlatok nyíltak azok számára, akik a mintegy százhúsz fős gyülekezetét otthonuknak tekintik. En­nek jele az egyre több kisgyermekes család megszólítása, az új gyülekezeti centrum építésének elkezdése és a mülldorfi testvérgyülekezettel való kapcsolat ápolása is. A hálaadáson - négynapos látogatás keretében - részt vett a testvérgyülekezet hattagú kül­döttsége is. „A millennium évében, 1896-ban fel­szentelt épületnek nemcsak patinás múltja, hanem biztató és előremutató jövője is lehet" - mondta igehirdetésé­ben ár. Fabiny Tamás, az Északi Egyházke­rület püspöke. A 122. zsoltár szavaira utalva így folytatta: „Ceglédi zarándo­kok! Ecclesia viatorum! Úton lévő gyüle­kezet! Isten népe itt, Cegléden! Immár nem a jeruzsálemi templomban, hanem itt, a száztíz éves ceglédi templomban vándorol veletek Jézus. Már az ellenre­formáció idején lutheri tanokat valló őseitek örökösei vagytok! Veletek jár Jé­zus, itt van közöttetek.” Az istentisztelet végén Péter Zoltán és dr. Fabiny Tamás megkoszorúzta az egykor lelkészként itt szolgáló WolffOr- dass) Lajos későbbi püspök, Török József templomépítő lelkész és Raffay Sándor ceglédi származású püspök emléktáblá­ját, valamint a több mint kétszáz éves gyülekezet lelkészeinek névsorát meg­örökítő márványtáblát. ■ Horváth-Hegyi Olivér Déli harangszó November 20. és 26. között minden délben a csővári evangélikus templom harang­ja szól a Kossuth rádióban. Csővár Pest megyei község, Váctól húsz kilométerre ke­letre fekszik. A település hasonló nevű várát egy 1319-ből való oklevél említi elő­ször. A15. század végén Corvin János tulajdona volt, majd Ráskai Balázs királyi tárnok­mester reneszánsz lakóvárrá alakíttatta át. A törökdúlás után rommá vált a kis erő­dítmény, és elnéptelenedett a falu is. Az 1650-es évek végén felvidéki evangélikusok telepedtek le itt. Első lelkészük Smidt Sebestyén volt, aki 1664-ben kénytelen volt el­hagyni gyülekezetét. Öt év múlva állt helyre az egyházi közigazgatás. Csővár ma is látható evangélikus temploma 1826 és 1831 között épült. Huszon­három méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló ki­lencvennégy kilós harang nemcsak a csőváriak történelméről ad hírt, hanem az itt élő evangélikus közösségről is. M (Forrás: Rtv Részletes) Az Alcsúti Arborétum HALÁLOZÁS Megrendült szívvel tudatjuk mindazokkal, akik szerették, hogy Hemád Tibomé, Edit néni, lelkész férjének mindig biztos támasza, négy gyermekük meleg családi fészkének kialakítója, unokái szeretett nagymamája Urunk akarata szerint nor vember 8-án, élete 85. esztendejében hazatért. Drága halottunkat november 15- én helyeztük fél éve elhunyt férje mellé a közös sírba. Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik ez alkalommal a veszprémi temetőben utolsó földi útján elkísérték őt velünk, továbbá köszönjük azoknak, akik most értesülvén róla imádságukkal velünk vannak. Gyászolja családja: gyermekei, menyei, veje, unokái, azok házastársai és dédunokái HALÁLOZÁS Roszík Mihály evangélikus lelkész, Isten áldott, hűséges szolgája, a drága férj, édes­apa, nagyapa életének 85., boldog házasságának 57. évében, 2006. november 9- én átment e látható világból Isten örök országába. Búcsúzunk tőle hálát adva szolgálatban, szeretetben, hitben gazdag életéért a feltámadás reményében 2006. november 16-án 14 órakor az alberti evangélikus templomban, ahonnan elkísérjük utolsó földi útjára. Gyászolják: felesége, gyermekei, menyei, vejei, unokái, sógornője és családja, rokonai, barátai és nagy lelki családja, a szeretett alberti gyülekezet. Egy szál virággal a kezünkben kísérjük pihenőhelyére a találkozás biztos reményében. A koszorúra szánt összeg (offertórium) az alberti evangélikus óvoda és iskola alapítványainak céljait szolgálja. ISTENTISZTELETI REND / 2006. november 19. - Budapest Szentháromság ünnepe után utolsó előtti vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: 2Thessz 1,3-10; Jer 8,4-7. Alapige: Mt 25,31-46. Énekek: 502., 526. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, családi); de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 ii. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Cséfalvay Pál; du. 4. (vecsernye) Schweitzer József; Óbuda, III., Dévai Bíró M. térde. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gerőfl Gyuláné; du. 6. (úrv., ifjúsági) Kovács Áron; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; du. 3. (gyermek-szeretetvendégség); VIII., Üllői út 24. dg. fél II. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Gazsóné Verasztó Teodóra: Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespefa) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Gazsóné Verasztó Teodóra; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Gazsóné Verasztó Teodóra; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Kovács Viktória; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út in. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (szuplikáció) Károlyfalvy Zsolt; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (szupplikáció) Károlyfalvy Zsolt; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) Bácskai Károly. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa ► Arborétumot nem a vad természet szépségének a megcsodálásáért keres fel az ember; a megtervezett, épített parkok és a bennük élő, mesterségesen te­lepített növényritkaságok nem is ezt a célt szolgálják. Nem lehet - és nem is kell - az őstermészet megannyi csodálatos helyszínéhez, magas hegyekhez, vad folyópartokhoz vagy sok száz éves erdőkhöz hasonlítani a mérnöki pontossággal kivitelezett és botanikusok, kertészek összehangolt munkájá­nak eredményeként létrehozott közkerteket. Az arborétumok elsődleges célja az, hogy a tudományos kutatást segítsék, lehetőséget adva a világ leg­különfélébb tájairól származó növények tanulmányozására. Nem elhanya­golható ezenkívül az sem, hogy a gyűjteményt megismertessék a nagykö­zönséggel; ezenkívül ezekben a kertekben a babától a nagymamáig bárki szép környezetben sétálhat, levegőzhet, gyönyörködhet a látnivalókban kedve szerint. így van ez a Budapesttől nem messze lévő Alcsúti Arboré­tumban is. A belépő megváltása után birtokba ve­hetjük a területet, az egykori kastélyker­tet, Magyarország egyik legrégibb an­golparkját. A növényritkaságok mellett - amelyek telepítését még József nádor kezdte el 1825-ben nagy gonddal és sze­retettel - más érdekesség is látható itt, például a korszellemnek megfelelően kialakított, ma is ép ketrecek a Medve­házban. Sajnos már csak a romjait lát­hatjuk az Ybl tervei alapján épült Pálma­háznak, amely egykor a legnagyobb volt az ilyen célú hazai épületek között. Hasonlóképpen csak a maradványai emlékeztetnek az egykor impozáns kastélyra; ma mindössze a homlokzati fala áll. Mellette viszont - igaz, csak kí­vülről - megcsodálható a romantikus olvasmányaink hangulatát idéző temp­lom, és a környékén található még né­hány, szintén érdekes, a régi korokat idéző, épen megmaradt építmény. Meg­hitt hangulatot áraszt a Grottának neve­zett kis szigeten álló kőfülkében elhe­lyezett Szűz Mária-szobor. A parkban mindenhol jó minőségű, jól karbantartott utakon lehet közleked­ni, így az idősebbek és a babakocsival ér­kezők is biztonságosan haladhatnak. A kisebb-nagyobb gyerekek pedig kultu­rált körülmények között elégíthetik ki a mozgásigényüket. A hangulat csodálatos. Tiszta levegő, harmonikus, szép környezet, a gondo­zott park megkapó látványa fogadja a lá­togatót. S aki nem sajnálja rá az időt, el­dugott szépségeket is felfedezhet. Ilyenkor ősszel egészen különleges látvány, ahogy az alacsonyan érkező napsugarak megvilágítják a lombjukat hullató fákat. Különös érzés a színes le­velekben gázolva sétálni a tó partján, amikor szinte a víztükröt is elfedi a min­dent vastagon beborító avar. A park kö­zepén található tavon több híd vezet át; érdekesség, hogy még véletlenül sem ta­lálható két egyforma. A nyáron látható, betonteknőben csordogáló kis patak - a gyerekek kedvence - medre most szára­zán nyújtózik, de ha ráakad valaki, most is érdemes megállni néhány percre a kedves látvány mellett. A nyugalom és a szép környezet mó­dot ad az egészséges és tartalmas időtöl­tésre, a városból való kiszakadásra, a ki- kapcsolódásra, feltöltődésre, miközben együtt lehet a család. ■ Gyarmati Gábor Az intézmény novemberben már csak hétvége­ken tart nyitva, 10-től 16 óráig: ha azonban a téli időjárás engedi, tovább is lehetővé szokták tenni a látogatást. A park felkeresése előtt cél­szerű telefonon érdeklődni, az intézmény mun­katársai készségesen adnak felvilágosítást a 22/353-219-es telefonszámon. Az arborétum címe: Alcsútdoboz, Alcsúti utca.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom