Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-11-19 / 47. szám
‘Evangélikus ÉletS MELLÉKLET 2006. november 19. 7 s tábori püspök „útinaplójából” niában kérdések megoldásában, illetve isten- tisztelettel ünnepelni a nagyünnepek környékén. tény, hogy az anyanyelvi határok az egészségügy és a lelkigondozás területén a legerősebbek és a legproblémásabbak. A feladat-végrehajtás nyelve viszonylag egyértelmű, de idegen nyelven elmondani azt, hogy a gyomrom fáj, görcsöl vagy emelkedik, nem annyira egyszerű - külöA szarajevói volt a Balkán legnagyobb evangélikus temploma A táborban, a főváros peremén megszámlálhatatlan nemzet fiai (és lányai) teljesítenek szolgálatot több nemzetközi alakulatban. A nyelvi Bábelt csak tetézi az egyenruhák és rendfokozatok ka- valkádja. A munkanyelv az angol, amelyet néhányan igen sajátos tájszólásban beszélnek, de e nyelv ismeretét a mediterrán országokból érkezett katonák nagy része nem tekinti magára nézve kötelezőnek. A mintegy száz kilométerre lévő többi támaszpontról hetente vagy kéthetente menetrend szerint ide bejáró német evangélikus, német katolikus, osztrák katolikus és görög ortodox lelkészeken kívül észt evangélikus - aki angolul is prédikál - és olasz katolikus kolléga teljesít jelenleg folyamatosan szolgálatot; a két utóbbival találkoztam is. Az olasz katolikus lelkész teljesen természetes módon rendelkezésre bocsátotta vasárnapi istentiszteletünkhöz az olasz altáborban álló fatemplomot. Érdekes módon az eddigi missziók egyértelmű nemzetközi tapasztalata az a nősen akkor, ha ez a nyelv a másiknak sem az anyanyelve; ilyenkor fontos részletek sikkadhatnak el. Ez ránk is igaz, hiszen a bibliai idézetek vagy az, énekek és versek - amelyeket jól tudunk az anyanyelvűnkön - nem biztos, hogy egy második vagy harmadik nyelven kapásból idézhetőek. Nem véletlenül kellett a Monarchia idején a tábori lelkésznek a magyar és a német lelkészvizsga mellett még egyet valamely szláv nyelven (cseh, szlovák vagy lengyel) is letennie. Váratlan feladatok miatt nem voltak sokan az istentiszteleten, de szórványegyházi tapasztalatom ilyen formában is gyarapodott: virágvasámap egykor nagy tömeg hozsannázóit, de Jézus ma a kevesek szívébe is bevonulhat. A katonákkal és az itt szolgálatot végző rendőrökkel folytatott egyéni és éjszakába nyúló kiscsoportos beszélgetések egyaránt azt mutatták, hogy nem feleslegesen jöttem ide, és hogy szükséges lesz néhány hónap múlva valakinek ismét ellátogatnia az új váltás tagjaihoz. Macedónia Macedónia már az ókorban jelentős állam volt; egyik királyának, II. Philip- posznak a fiát, aki az akkor ismert világ nagy részét uralma alá hajtotta, a mai diszonya Belgráddal ma sem egyszerű: a repülőgépek nem légvonalban jönnek ide, hanem Románia és Bulgária érintésével, kerülő úton. Szegény ez az ország, Koszovónál is szegényebbnek tűnik, nemzetiségi feszültségei azonban mintha jobban mederben lennének tartva. Az itteni ortoA jelenlét öntudatos demonstrációja ákok Nagy Sándorként ismerik. A mai ország nem ennyire meghatározója a világpolitikának, sőt még a nevéről is vita folyik. A szomszédos Görögország egyik tartománya is erre a névre hallgat, ezért a nemzetközi szervezetek FYROM (Former Yugoslav Republic of Macedonia, magyarul Macedónia Korábbi Jugoszláv Tagköztársaság) néven ismerték el. Vidox egyház már a hetvenes évek elején elszakadt Belgrádtól, az akkori szakadá- rok helyzete egyházjogilag rendeződött. Az itteni magyar csapat nappali szobájában voltak megtartva az istentiszteletek; mindig jó hangulatú beszélgetés követte őket. E kis létszámot igénylő feladat véget ért már, de az biztos, hogy Rigómezőn még több lelkészünk megfordul majd. Ciprus - a sokarcú sziget Keveset szerepel a mai híradásokban - és a politikai vitákban is - a ciprusi ENSZ-misszió. Általános iskolás voltam 1974-ben, amikor katonai puccs következtében meghalt III. Makariosz érsek, a sziget államfője, és partra szálltak a török katonák a kisebbség védelmében. E fegyverszünet pillanatában elfoglalt állások jelentik ma is a fennhatóság határát: délen a Ciprusi Köztársaság - amely EU-tag -, északon az Észak-ciprusi Köztársaság, amelyet egyedül Törökország ismer el szuverén államnak. A helyenként 15 (!), máshol 7500 méter széles - rendkívül sok helyen aláaknázott - területen, a „senki földjén”, mai nevén a „zónában”, a két szemben álló fél között teljesítenek szolgálatot a kék sisakos katonák. Latin-Amerika és Európa sok nemzete képviselteti magát; mi a negyedik legnagyobb létszámú csapat vagyunk. (Voltunk már e szakaszon az osztrákokkal, később a szlovénekkel; most a szlovák és horvát bajtársakkal alkotunk egységet.) Az ENSZ rendszere szerint a katonák egy évet vannak Cipruson; más itt a szolgálat ritmusa, mint a Balkánon vagy a Közép-Keleten. A félévenkénti látogatások során lehet ismerősökkel találkoznom) hangulatban" ni, amíg ez másutt ritkaság. Az éves rendszerből adódóan mindenki a teljes évet - annak minden nehéz és könnyű szakaszát - átéli. Éjszaka indultam Ferihegyről, és még éjszaka volt, amikor megérkeztem Lar- naca repterére, ezért csak az első délelőtt lehetett képet alkotni a vidék sajátságairól. Mediterrán környezetben jártam már. de ennyire délen még nem. Pünkösdkor már túl vannak az aratáson, már csak a kevés öntözött terület zöld, a fű kiégett. A bokrok egy részének színpompája érdekesen áll ellentétben a talaj ko- párságával. A tenger valószínűtlenül kék, szebb, mint ahogyan a prospektusok ábrázolják. Akkor 27 Celsius-fok volt a víz hőmérséklete. A párás levegő miatt a látótávolság a víz felett lényegesen rövi- debb, mint az Adrián vagy a Keleti-tengeren. A levegő hőmérséklete napközben bőven 40 Celsius-fok felett van árnyékban is, megterhelő fizikai munkát csak reggel lehet végezni, beleértve a sportot is. Sok folyadékra van szükség, legalább négy litert kell inni naponta. A sziget jelentős átszállóhely ma is - Kis-Ázsia, Észak-Afrika és a Balkán egyformán közel van -, sok a turista, akik sokszor nem is érzékelik a katonák jelenlétét. Bal oldali a közlekedés - ez még az angol gyarmati időkből maradt -; saját rendszámformája van a bérautónak, messziről jelezve a helyismeret hiányát és az eltérő közlekedési kultúrából származó bizonytalanságot. Külön kék ENSZ-rendszámtáblák is vannak, amelyek nem jelentenek törvényen felüli vagy pláne azon kívüli helyzetet, csak respektust mindkét nemzet tagjaitól. Az élettempó mediterrán, a helybeliekkel kötelező alkudni. A pontosság a szigeten csak elvben ismert, igaz, infarktusos beteg is sokkal kevesebb van arányaiban... Meglepett a figyelmeztetés, hogy az utcán érthetnek magyarul - az elmúlt évtizedekben több százan szereztek diplomát Budapesten, sokan innen házasodtak. Találkoztam néhány olyan fiatallal is, akik az idegenforgalom területén dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig. Érdekes pénz van itt használatban, a ciprusi líra, amely Európa legdrágább valutája: majdnem 2 eurót ér! (Csalókák itt az árcédulák alacsony számai...) Ciprus történelme dióhéjban (az itteni dió ökölnyi termést hoz): már az ókorban civilizált terület volt; a görög városállamok büszkék voltak Aphroditének, a szerelemistennőnek a szülőhelyére, amely ma turistalátványosság. Ezután a rómaiak következtek, tőlük örökölte Bizánc a hatalmat. A keresztes háborúk alatt önálló volt, majd Velence, a törökök és végül az angolok irányították. Minden korszak és uralom rajta hagyta a keze nyomát: a görögök emlegetik, hogy már Pál apostol is prédikált itt; Famagusta óvárosában a keresztes lovagok építette hatalmas gótikus kated- rális ma mecset. Pár perc séta innen a vártorony, ahol Shakespeare és Verdi reeurópai missziónk az ortodox és az iszlám kultúra találkozásánál, ha úgy tetszik, a vallási és kulturális töréspontjukon zajlik.) Az iszlám itt nem annyira radikális, a török éttermek árulnak alkoholt. Érdekes helyzet magyarként, hogy a felszolgált sör osztrák licencként Törökországban készül; késő középkori két ellenfelünk békésen megfér egymással az üzleti világban. A törökök egy része vidáman állítja: ők Magyarországon másfél századig békefenntartóként voltak jelen. A görög nyelvű ciprióták túlnyomó része ortodox, bár létezik néhány mini szabadegyházi gyülekezet is, valamint maroniták és örmények is megtalálhatóak. Az ortodox egyházi élet centrumai a kolostorok, amelyek azonban a nacionalizmus fellegvárai is. Tartottam néhány csoportos tájékoztatót, és bemutattam a szolgálatról készült képeket. Több katona most kapott először Bibliát, és volt jó néhány éjszakába nyúló beszélgetésem is. Természetesen más légköre van a „nagy” tábornak, ahol egy szakasz lakik, mint egy őrhelynek, ahol csak néhány ember él állandóan. Itt keresztelésre nem került sor; néhány fővel megbeszéltük az itthoni keresztelés lehetőségét. Pünkösd ünnepén Famagustában a tábor fatemplomában ünnepi istentisztelet volt úrvacsorával. Itthon az idő múlását a gyertyák rövidülésén látjuk; Cipruson a benti hőmérő szerint 52 Celsius-fok volt az épületben, a ventilátor többször elfújta a gyertyákat, amelyek a melegben saját súlyuk alatt hajlottak meg... Tiszteletadás a hősi halált halt osztrák békefenntartók emlékművénél mekműve, az Otelló játszódik - a velencei mór itt volt kormányzó. A turistáktól napközben nem is látszik az épület. A vallási helyzet a „szokásos". (Minden A repülő hajnal előtt indult, a tenger feletti napkelte mély benyomást tett rám, a látvány és a színek felértek egy képmeditációval.
