Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-11-19 / 47. szám

‘Evangélikus ÉletS MELLÉKLET 2006. november 19. 7 s tábori püspök „útinaplójából” niában kérdések megoldásában, illetve isten- tisztelettel ünnepelni a nagyünnepek környékén. tény, hogy az anyanyelvi határok az egészségügy és a lelkigondozás területén a legerősebbek és a legproblémásabbak. A feladat-végrehajtás nyelve viszonylag egyértelmű, de idegen nyelven elmonda­ni azt, hogy a gyomrom fáj, görcsöl vagy emelkedik, nem annyira egyszerű - külö­A szarajevói volt a Balkán legnagyobb evangélikus temploma A táborban, a főváros peremén meg­számlálhatatlan nemzet fiai (és lányai) teljesítenek szolgálatot több nemzetkö­zi alakulatban. A nyelvi Bábelt csak teté­zi az egyenruhák és rendfokozatok ka- valkádja. A munkanyelv az angol, ame­lyet néhányan igen sajátos tájszólásban beszélnek, de e nyelv ismeretét a medi­terrán országokból érkezett katonák nagy része nem tekinti magára nézve kötelezőnek. A mintegy száz kilométer­re lévő többi támaszpontról hetente vagy kéthetente menetrend szerint ide bejáró német evangélikus, német katoli­kus, osztrák katolikus és görög ortodox lelkészeken kívül észt evangélikus - aki angolul is prédikál - és olasz katolikus kolléga teljesít jelenleg folyamatosan szolgálatot; a két utóbbival találkoztam is. Az olasz katolikus lelkész teljesen ter­mészetes módon rendelkezésre bocsá­totta vasárnapi istentiszteletünkhöz az olasz altáborban álló fatemplomot. Érdekes módon az eddigi missziók egyértelmű nemzetközi tapasztalata az a nősen akkor, ha ez a nyelv a másiknak sem az anyanyelve; ilyenkor fontos rész­letek sikkadhatnak el. Ez ránk is igaz, hi­szen a bibliai idézetek vagy az, énekek és versek - amelyeket jól tudunk az anya­nyelvűnkön - nem biztos, hogy egy má­sodik vagy harmadik nyelven kapásból idézhetőek. Nem véletlenül kellett a Mo­narchia idején a tábori lelkésznek a ma­gyar és a német lelkészvizsga mellett még egyet valamely szláv nyelven (cseh, szlovák vagy lengyel) is letennie. Váratlan feladatok miatt nem voltak sokan az istentiszteleten, de szórvány­egyházi tapasztalatom ilyen formában is gyarapodott: virágvasámap egykor nagy tömeg hozsannázóit, de Jézus ma a ke­vesek szívébe is bevonulhat. A katonák­kal és az itt szolgálatot végző rendőrök­kel folytatott egyéni és éjszakába nyúló kiscsoportos beszélgetések egyaránt azt mutatták, hogy nem feleslegesen jöttem ide, és hogy szükséges lesz néhány hó­nap múlva valakinek ismét ellátogatnia az új váltás tagjaihoz. Macedónia Macedónia már az ókorban jelentős állam volt; egyik királyának, II. Philip- posznak a fiát, aki az akkor ismert világ nagy részét uralma alá hajtotta, a mai di­szonya Belgráddal ma sem egyszerű: a repülőgépek nem légvonalban jönnek ide, hanem Románia és Bulgária érinté­sével, kerülő úton. Szegény ez az ország, Koszovónál is szegényebbnek tűnik, nemzetiségi fe­szültségei azonban mintha jobban me­derben lennének tartva. Az itteni orto­A jelenlét öntudatos demonstrációja ákok Nagy Sándorként ismerik. A mai or­szág nem ennyire meghatározója a vi­lágpolitikának, sőt még a nevéről is vita folyik. A szomszédos Görögország egyik tartománya is erre a névre hallgat, ezért a nemzetközi szervezetek FYROM (For­mer Yugoslav Republic of Macedonia, magyarul Macedónia Korábbi Jugoszláv Tagköztársaság) néven ismerték el. Vi­dox egyház már a hetvenes évek elején elszakadt Belgrádtól, az akkori szakadá- rok helyzete egyházjogilag rendeződött. Az itteni magyar csapat nappali szobá­jában voltak megtartva az istentiszteletek; mindig jó hangulatú beszélgetés követte őket. E kis létszámot igénylő feladat véget ért már, de az biztos, hogy Rigómezőn még több lelkészünk megfordul majd. Ciprus - a sokarcú sziget Keveset szerepel a mai híradásokban - és a politikai vitákban is - a ciprusi ENSZ-misszió. Általános iskolás voltam 1974-ben, amikor katonai puccs követ­keztében meghalt III. Makariosz érsek, a sziget államfője, és partra szálltak a tö­rök katonák a kisebbség védelmében. E fegyverszünet pillanatában elfoglalt ál­lások jelentik ma is a fennhatóság hatá­rát: délen a Ciprusi Köztársaság - amely EU-tag -, északon az Észak-ciprusi Köz­társaság, amelyet egyedül Törökország ismer el szuverén államnak. A helyenként 15 (!), máshol 7500 mé­ter széles - rendkívül sok helyen aláak­názott - területen, a „senki földjén”, mai nevén a „zónában”, a két szemben álló fél között teljesítenek szolgálatot a kék sisakos katonák. Latin-Amerika és Euró­pa sok nemzete képviselteti magát; mi a negyedik legnagyobb létszámú csapat vagyunk. (Voltunk már e szakaszon az osztrákokkal, később a szlovénekkel; most a szlovák és horvát bajtársakkal al­kotunk egységet.) Az ENSZ rendszere szerint a katonák egy évet vannak Cipruson; más itt a szolgálat ritmusa, mint a Balkánon vagy a Közép-Keleten. A félévenkénti látoga­tások során lehet ismerősökkel találkoz­nom) hangulatban" ni, amíg ez másutt ritkaság. Az éves rendszerből adódóan mindenki a teljes évet - annak minden nehéz és könnyű szakaszát - átéli. Éjszaka indultam Ferihegyről, és még éjszaka volt, amikor megérkeztem Lar- naca repterére, ezért csak az első délelőtt lehetett képet alkotni a vidék sajátságai­ról. Mediterrán környezetben jártam már. de ennyire délen még nem. Pün­kösdkor már túl vannak az aratáson, már csak a kevés öntözött terület zöld, a fű ki­égett. A bokrok egy részének színpom­pája érdekesen áll ellentétben a talaj ko- párságával. A tenger valószínűtlenül kék, szebb, mint ahogyan a prospektusok áb­rázolják. Akkor 27 Celsius-fok volt a víz hőmérséklete. A párás levegő miatt a lá­tótávolság a víz felett lényegesen rövi- debb, mint az Adrián vagy a Keleti-ten­geren. A levegő hőmérséklete napköz­ben bőven 40 Celsius-fok felett van ár­nyékban is, megterhelő fizikai munkát csak reggel lehet végezni, beleértve a sportot is. Sok folyadékra van szükség, legalább négy litert kell inni naponta. A sziget jelentős átszállóhely ma is - Kis-Ázsia, Észak-Afrika és a Balkán egy­formán közel van -, sok a turista, akik sokszor nem is érzékelik a katonák je­lenlétét. Bal oldali a közlekedés - ez még az angol gyarmati időkből maradt -; sa­ját rendszámformája van a bérautónak, messziről jelezve a helyismeret hiányát és az eltérő közlekedési kultúrából szár­mazó bizonytalanságot. Külön kék ENSZ-rendszámtáblák is vannak, ame­lyek nem jelentenek törvényen felüli vagy pláne azon kívüli helyzetet, csak respektust mindkét nemzet tagjaitól. Az élettempó mediterrán, a helybeli­ekkel kötelező alkudni. A pontosság a szigeten csak elvben ismert, igaz, infark­tusos beteg is sokkal kevesebb van ará­nyaiban... Meglepett a figyelmeztetés, hogy az utcán érthetnek magyarul - az elmúlt évtizedekben több százan sze­reztek diplomát Budapesten, sokan in­nen házasodtak. Találkoztam néhány olyan fiatallal is, akik az idegenforgalom területén dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig. Érdekes pénz van itt használatban, a ciprusi líra, amely Európa legdrágább valutája: majdnem 2 eurót ér! (Csalókák itt az árcédulák alacsony számai...) Ciprus történelme dióhéjban (az itte­ni dió ökölnyi termést hoz): már az ókorban civilizált terület volt; a görög városállamok büszkék voltak Aphrodi­tének, a szerelemistennőnek a szülőhe­lyére, amely ma turistalátványosság. Ez­után a rómaiak következtek, tőlük örö­költe Bizánc a hatalmat. A keresztes há­borúk alatt önálló volt, majd Velence, a törökök és végül az angolok irányítot­ták. Minden korszak és uralom rajta hagyta a keze nyomát: a görögök emle­getik, hogy már Pál apostol is prédikált itt; Famagusta óvárosában a keresztes lovagok építette hatalmas gótikus kated- rális ma mecset. Pár perc séta innen a vártorony, ahol Shakespeare és Verdi re­európai missziónk az ortodox és az isz­lám kultúra találkozásánál, ha úgy tet­szik, a vallási és kulturális töréspontjukon zajlik.) Az iszlám itt nem annyira radiká­lis, a török éttermek árulnak alkoholt. Ér­dekes helyzet magyarként, hogy a felszol­gált sör osztrák licencként Törökország­ban készül; késő középkori két ellenfe­lünk békésen megfér egymással az üzleti világban. A törökök egy része vidáman állítja: ők Magyarországon másfél száza­dig békefenntartóként voltak jelen. A görög nyelvű ciprióták túlnyomó része ortodox, bár létezik néhány mini szabadegyházi gyülekezet is, valamint maroniták és örmények is megtalálható­ak. Az ortodox egyházi élet centrumai a kolostorok, amelyek azonban a nacio­nalizmus fellegvárai is. Tartottam néhány csoportos tájékoz­tatót, és bemutattam a szolgálatról ké­szült képeket. Több katona most kapott először Bibliát, és volt jó néhány éjsza­kába nyúló beszélgetésem is. Természe­tesen más légköre van a „nagy” tábor­nak, ahol egy szakasz lakik, mint egy őr­helynek, ahol csak néhány ember él ál­landóan. Itt keresztelésre nem került sor; néhány fővel megbeszéltük az itt­honi keresztelés lehetőségét. Pünkösd ünnepén Famagustában a tá­bor fatemplomában ünnepi istentisztelet volt úrvacsorával. Itthon az idő múlását a gyertyák rövidülésén látjuk; Cipruson a benti hőmérő szerint 52 Celsius-fok volt az épületben, a ventilátor többször elfúj­ta a gyertyákat, amelyek a melegben saját súlyuk alatt hajlottak meg... Tiszteletadás a hősi halált halt osztrák békefenntartók emlékművénél mekműve, az Otelló játszódik - a velen­cei mór itt volt kormányzó. A turisták­tól napközben nem is látszik az épület. A vallási helyzet a „szokásos". (Minden A repülő hajnal előtt indult, a tenger feletti napkelte mély benyomást tett rám, a látvány és a színek felértek egy képmeditációval.

Next

/
Oldalképek
Tartalom