Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-11-19 / 47. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 71. évfolyam, 47. szám - 2006. november 19. - Szentháromság ünnepe után utolsó előtti vasárnap Ára: 165 Ft „Keresztényként erősen vitathatjuk a filmesztétának azt az álláspontját, amelyet például a kiváló, Mel Gibson-féle A passióval, valamint a fontos és hiánypótló alkotásnak tekinthető Lutherrel kapcsolatosan fejtett ki.” 1* „Réz-asztali” beszélgetés a Fasorban - 5. oldal Dr. Sólyom László köztársasági elnök nemzeti ünnepünk, október 23-án Lackner Pál ezredest, protestáns tábori püspököt dandártábornokká léptette elő. » Részletek a tábori püspök útinaplójából a 6-7. oldalon „Hivatásunkból és világnézetünkből adódóan úgy szeretnénk gyógyítani, hogy keresztyén gyógyító közösségünk ki tudja sugározni a rendelkezésére álló szakmai, emberi és hitbeli tartalmat.” 1* Beszélgetés a Bethesda Gyermekkórház főigazgatójával - 8. oldal Istenkeresés !► 2. oldal Építő és romboló erők I* 3. oldal A feldarabolt gyertya és a lángja 1* 4. oldal Ég felé mutató ujjak és tornyok & 5. oldal Hajléktalanok 9. oldal Mihaszna honlap? 11.oldal Új színek a déli csapatban Ülésezett a Déli Egyházkerület közgyűlése Bizalom Egyházi testületek stafétabotátadása A Magyarországi Evangélikus Egyházban végéhez közeledik a 2000-2006-os ciklus, s lassan az általános választások is befejeződnek. Ennek megfelelően novemberben és decemberben számos olyan záró, illetőleg alakuló testületi ülésre kerül sor, amely lezárja az elmúlt hat esztendő időszakát, illetve „megnyitja” az újat. Mivel a folyamat szinte valamennyi grémiumot és bizottságot érinti, az alábbiakban a teljesség igénye nélkül sorolunk fel néhányat a legfontosabb ülések közül. November 9-én ülésezett - múltbéli összetételében utoljára - az országos elnökség. Ebben a testületben eddig az országos felügyelő, a három püspök, a három egyházkerületi felügyelő, valamint az országos ügyész, az országos irodaigazgató és a gazdasági osztály- vezető dolgozott együtt. Az elnökség az általános tájékozódás mellett beruházási, intézményirányítási kérdésekkel, valamint az egyház szeretetszolgálatának személyi és strukturális kérdéseivel foglalkozik. Feladata, hogy előkészítse az országos presbitérium ülését, és ajánlásokat fogalmazzon meg a zsinat számára. November 17-én (lapzártánk után) tartja záróülését az eddigi országos presbitérium. Ez alkalommal mondja el ciklusértékelő jelentését ár. Frenkl Róbert leköszönő országos felügyelő. A presbitérium napirendjén szerepel a 2007. évi költségvetés megtárgyalása és esetleges elfogadása. November 25-én tartja alakuló ülését a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata. E testület ezentúl nemcsak a korábbi zsinat törvényhozási feladatkörét látja el, hanem - összevonva a korábbi országos közgyűléssel - átveszi annak funkcióit is. Az alakuló ülésen választják meg a zsinat elnökeit, az elnök-püspököt, a bizottságok vezetőit és a különböző munkaágak országos tisztségviselőit. (Lényegében ezzel az aktussal zárul le a gyülekezeti szinttől az országos szintig lebonyolított 2006. évi általános választás.) December 8-án az új összetételű országos presbitérium ülésezik, amely több területen is átveszi az eddigi elnökség funkcióját. Ezentúl ez az évi nyolc alkalommal összehívandó testület hozza majd meg a legfontosabb irányítási és gazdasági döntéseket. Az országos elnökséget a jövőben az elnök-püspök és az országos felügyelő kettőse testesíti meg, de elvi kérdésekben vélhetően jelentős szerep hárul majd az úgynevezett püspöki tanácsra, amely grémiumot - értelemszerűen - hazánk három evangélikus egyházkerületének lel- készi vezetője alkotja. M Evangélikus Hírlevél - 01 > A Déli Egyházkerület idei őszi közgyűlését november 10-én rendezték meg a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetének tárgyalótermében. Az ülésen megvitatták a püspöki jelentéssel, a püspökhelyettesi munkatervvel és a püspöki titkári előterjesztéssel kapcsolatban felmerülő kérdéseket. A fő napirendi pontok között szerepelt a 2007-es kerületi munkaterv elfogadása, a déli kerület kiemelkedő munkát végző lelkészeinek, pedagógusainak és diakóniai dolgozóinak odaítélendő Tessedik-díj megalapítása, a kerületi becsületszék felállítása, valamint az országos bizottságokba delegálandó kerületi küldöttek megválasztása. Püspöki jelentésében Gáncs Péter az elmúlt fél év sikerei és gondjai mellett kiemelte, hogy Radosné Lengyel Anna, aki az első nő a kerületi felügyelői poszton egyházunk történetében, sok szempontból új színt hozott az egyházkerület életébe. Személye révén új lehetőség adódott: pedagógusként, teológiát végzett lelkigondozóként és kommunikációs szakemberként önálló szolgálatokra is meghívható a gyülekezetekbe. Szintén jelentős újítás a déli „csapatban”, hogy a közgyűlés olyan - ugyancsak női - püspökhelyettest választott, aki jelenleg nem áll gyülekezeti lelkészi, illetve esperesi szolgálatban, így merőben új munkamegosztási rend alakítható ki az egyházkerület vezetésében, ami lehetőséget nyújt a püspökhelyettesi tisztség konkrét tartalommal való megtöltésére. Szabóné Mátrai Marianna nem csupán egyszerű helyettes, aki a püspök akadályoztatása esetén átvállalhat szolgálatokat, hanem olyan felelős szolgatárs, aki a püspöki hivatalban bizonyos munkaterületek önálló felügyeletét és koordinálását látja el (mint például az oktatási intézmények, a lelkészi továbbképzés, a teológiai tanácsadás és a külügyi kapcsolatok ügyei). Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettesi munkatervében hangsúlyozta, hogy a személyes tanácsadáson túl kiemelkedően fontos feladatának érzi az egyházkerületben folyó tanítói jellegű munkák segítését és felügyeletét. Az új püspökhelyettes programszerű megfogalmazásban részletezte, hogy a keresztény tanítással kapcsolatos kerületi munkavégzésnek milyen meghatározott koncepció alapján kellene megvalósulnia a jövőben. A keresztény hit és a közösségben megélt spiritualitás ábécéjének tanulása és tanítása köré érdemes az oktatói munkával kapcsolatos mindenféle rendezvényt szervezni - és nem csak a hitoktatás terén. A kerületi lelkészközösség tagjainak úgy kell tudniuk megfogalmazni a keresztény tanítás alapján a közösség, az összetartozás, a megbékélés, a kien- gesztelődés, az építő kritika és a vita szavait, hogy ezáltal a környezetüknek is valós, a gyakorlatban megélhető tartalmakat adhassanak át. (Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettesi munkaterve elolvasható a kerület hírportálján, a Déli Harangszón: http://del.lutheran.hu.) Folytatás a 3. oldalon A rendszerváltozás izgalmas, olykor feszült folyamatában, időszakában az egyházban az egyik gyakran elhangzó fogalom a bizalom volt. Igencsak érthető volt ez, hiszen a diktatúra évtizedeit, olykor baráti körön, családon belül is-a hivatalos kapcsolatokban pedig kifejezetten -a gyanakvás, a bizalmatlanság jellemezte. Nehéz volt az oldódás. Hajói emlékszem, 1988 őszén volt Balatonszárszón az az ifjúsági konferencia, amelynek résztvevői előkészítették a Mevisz megalakulását. Ide látogattunk el a fiatalok meghívására Harmati Béla püspökkel, hogy fórumbeszélgetés keretében válaszoljunk a kérdésekre. Ahogy mondani szokták, szinte izzott a levegő. Igyekeztünk világosan, félre nem érthetően válaszolni az úgymond kényes kérdésekre is. Számunkra ez nem volt nehéz. Egyrészt mi tudtuk, hogy a társadalmi változások egyik lényeges pontja, hogy az egyházak visszanyerik teljes szabadságukat. Azaz a jövőben csak rajtunk, az egyház népén, lelkészeken és híveken, az egyházkormányzáson múlik, hogy mi történhet, mi történik az egyházban. Részünkről pedig megvolt az elszánás, hogy a szabadság valóban felszabadítson alkotó energiákat, hogy - többek között a fiatalok - ehhez ne csak zöld utat, hanem erkölcsi és anyagi támogatást kapjanak. Ez a továbbiakban így is történt. De még Szárszón vagyunk Később értettem meg igazán, amikor ismételten, más közösségben is hasonló bizalmatlanságot tapasztaltam, hogy miért sikerült oly nehezen az áttörés, illetve miért sikerült csak részlegesen. Mert a fiatalok számára (és nyilván mások számára is) az egyházvezetés a letűnőben lévő rendszerhez tartozott. Mi hiába tudtuk magunkról, hogy a teljes, az igazi reform hívei vagyunk (mi több, azt is, hogy ennek menedzselésére is lesz lehetőségünk), ha a hallgatóság szinte evidenciaszinten a múlt képviselőit látta bennünk Csak két jellemző, érdekes reflexiót említek A fórum szünetében Csepregi András - ma az egyházi ügyek titkárságának a vezetője - azt mondta nekünk: annyira szívesen elhinné, amit mondunk hiszen szeretné, ha ezek a dolgok megvalósulnának de ha őszinte akar lenni, egyelőre „nem megy”. Szünet után pedig Béndek Péter, aki mára jeles filozófusként vált ismertté, egyszer csak felkiáltott, hogy nem bírja tovább. Itt van a lelkes, nagyot akaró ifiúság, és itt van velük szemben két öregedő ember, akik mindent elutasítanak Paradox voltában is ez a váratlan reakció mentette meg a helyzetet. Kitört a nevetés. Mindenki rájött, hogy a nagy feszültségben a jeles ifiú filozófus nem azt vette ki szavainkból, amit valóban mondtunk, hanem amitő vélt kihallani, biztosra véve maradiságunkat. Kemény dolog a bizalmatlanság, és nagy érték a bizalom. Nehéz megszerezni, könnyű elveszíteni. Mindez akkor is eszembe jutott, amikor a minap az egyházi elnökség több tagjától hallottam, hogy a gyülekezetekben bizalmatlanságot észleltek az egyházkormányzással, az Országos Egyházi Irodával, a „központtal” kapcsolatban. „Lent" úgy érzik hogy .fent” ma sincs minden rendben. Őszintén meglepődtem. Mert bár soha sincs minden rendben, úgy vélem, egyházi közéletünk alakulása, törekvéseink működésünk - konfliktusok esetében is - inkább a bizalomra ad okot, mint gyanakvásra, bizalmatlanságra. A bizalmatlanság ellen a nyilvánosság, az átláthatóság az egyik leginkább hatékony eszköz, és a kívülállók részéről is elismert egyházi sajtónk manapság aligha gátja ennek De egyházunkban az elmúlt időszakban lezajlott nemzedékváltás is bizalomerősítő kell, hogy legyen; megújult az esperesi és egyházmegydfelügyelői kar; a 21. században az országos és az egyházkerületi elnökségek valamennyi tagját teljesen szabadon választották meg a gyülekezetek Nem vonható kétségbe egyházunkban a kritika szabadsága sem, még ha ez mindig kényes téma is. Ezért is helyes az az eljárás, hogy ha valaki bizalmatlanságra okot adó jelenséget észlel, jelezze a megfelelő fórumon, vagy hozza nyilvánosságra. De legyen nyitott elfogadni adott esetben azt is, hogy tévedhet!... Ma semmi nem indokolja, hogy az új nemzedékek is hordják a múlt terheit. Éppen az is volt a mi nemzedékünknek - ha úgy tetszik az átmenet nemzedékének - a feladata, hogy az egyházban helyreállítsa a bizalom légkörét. Persze mindez konkrét kérdések ügyek kapcsán válik izgalmassá, ekkor derül ki, kiállja-e a bizalom a próbát. Ilyen ügy ma - és nemcsak a példa, hanem a megoldáskeresés igényével említem ezt - az egyházi központ ügye. Egyfelől kétségtelen, hogy az Üllői út 24. szám alatti épületegyüttes nem felel meg azoknak az igényeknek, amelyeket a jelen törvények az egyházi központtal szemben támasztanak Átalakítása irreálisan terhelné meg az egyház erőforrásait, csaknem ellehetetlenítve az egyéb feladatok - gyülekezeti programok, intézményi teendők és így tovább - támogatását. Még rosszabb, hogy - szakvélemények szerint - ha meg is valósulna a minimálisan szükséges felújítás, adottságai miatt akkor sem tudna az épület megfelelni a ma és a holnap igényeinek. A küszöbön álló fővárosi, részben uniós fejlesztések viszont - az épület értékesítését is magában foglaló projekt révén - olyan lehetőséget nyújtanak, amely az új központ felépítésével együtt vagy amellett megfelelő színvonalon gondoskodik az Üllői úti egyházi intézményekről (templom, könyvtár, levéltár, szeretetotthon, Luther Kiadó). Sorsfordító, korszakos elhatározás lenne ez. De nem becsülhetők alá, nem söpörhetők le az ellenérvek sem. Még az érzelmiek sem, miként az Üllői úti épületegyüttes tradíciói sem, melyek - túl egyházunk történetén - az újkori magyar történelemnek is megbecsült részei. Fontos az intézmények kialakult rendje, a kapcsolatrendszerek, az itt működő kutatógárdák, a meglévő infrastruktúra. Természetes, hogy vannak az ügynek - mindkét oldalon - olyan szereplői, akiknek álláspontjában meghatározóan jelentkezik a pozíciójuk Ez cseppet sem baj, így juthatunk hiteles szakmai érvekhez. Mindenesetre az egyház jövőjét - emberi oldalról nézve - igencsak befolyásoló, meghatározó döntésről van szó. Igen nagy felelősséget hordoznak a döntéshozók szülessék végül bármilyen határozat. A két szélső álláspont között több variáció létezik valóban sok józan mérlegelés szükséges az optimális döntéshez. Amit hangsúlyozni szeretnék az a bizalom - és ezzel is összefüggésben a nyilvánosság. Csak a teljes, kölcsönös bizalom - értve ezen minden szereplőt - esetén lehet esély a jó döntésre, hiszen szülessék bármilyen döntés, bizonyosan lesznek érdeksérelmek Ha csak ezek kerülnek a középpontba, ha a „vesztes” az egyházi értékek köntösében frontot nyit, akkor fejlesztés helyett az értelmetlenül sebeket osztó konfliktusok uralkodhatnak el. Ezt a helyzetet is segít megelőzni a nyilvánosság, az ügy mináén fázisában nyújtott érdemi, érveken nyugvó tájékoztatás. Jók a törvényeink, az ügyek súlyának megfelelő helyre teszik a döntési kompetenciákat. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy egy-két ember eldönthet ilyen horderejű kérdést. De annak sem, hogy megtorpedózhat. Ebben a kérdésben a legmagasabb szintű egyházi testület, a zsinat mondja ki a végső szót. Es akkor hozhatja a legjobb döntést, ha bizalomra épül az előkészítés. így lehet remény arra, hogy csak nyertesei lesznek az ügynek. Ha mindenki azzal a bizalommal fogalmazza meg az álláspontját, vitatja a másikét, hogy a vitatkozók elhiszik egymásról: kizárólag a közös ügy, a közös érdek, az egyház érdeke határozza meg véleményüket. m Frenkl Róbert mHKvj* MmSLJF SSWr .í'HHHHI A napokban helyezték fel a diósgyőri gyülekezet templomának vörösréz toronysüvegét
