Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-11-12 / 46. szám
'Evangélikus ÉletS MOZAIK 2006. november 12. 11 Verespatak - az emberi kapzsiság áldozata? Évek óta folyik a vita egy kis romániai falu, Verespatak sorsáról. Vesztét az okozhatja, ami miatt létrejött évezredekkel korábban. A föld gyomrában ugyanis arany rejtőzik, amelyre egy kanadai vállalat vetett most szemet. Ha engedélyeznék a bánya létrehozását, Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányája lenne. Ha létrejönne a beruházás, két falu tűnne el a föld színéről. Két falu házai, templomai, temetői, valamint értékes római kori régészeti lelőhelyek pusztulnának el - véglegesen. A területen élőket kitelepítenék, akik ezáltal nemcsak a lakóhelyüket veszítenék el, hanem évezredes hagyományukat, kultúrájukat is. A külszíni fejtés azt jelentené, hogy a falut körülvevő hegyeket elhordanák, szabályosan feldarabolnák, és a hegyek anyagából az ismert ciános technológiával nyernék ki a kis koncentrációban még fellelhető aranyat. Az elhordott hegyek helyén csak pusztaság maradna, holdbéli táj. A keletkező 250 millió tonna zagyot, amely cianidot és más, az egészségre súlyosan veszélyes nehézfémeket tartalmaz, a szomszédos Szarvaspatak helyén létrehozandó, 600 hektáros tározóban helyeznék el. A zagytározót úgy hoznák létre, hogy egy 180 méter magas fallal lezárnák a szarvaspataki völgyet. Az így létrejövő tározó negyvenszer nagyobb lenne, mint az a nagybányai ciántározó, amelynek gátszakadása 2000 februárjában az emlékezetes tiszai ciánszennyezést okozta. A tervezett tározó nem csupán a falu környezetében jelentene folyamatos veszélyforrást, hanem számunkra is az volna, hiszen Magyarország még kétszáz kilométerre sincs a létesítendő bányától! Mondhatnánk, hogy ez megnyugtatóan nagy távolság, ami önmagában igaz is. Csakhogy a tervezett bányának a területe része a Maros és a Tisza vízgyűjtőjének is, így egy esetleges nyílt vízi szennyezés a folyók menti településeket - többek között Szeged városát is - veszélyeztetné. A nyolcvan százalékban kanadai érdekeltségű kanadai-román Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) az órási haszon érdekében mindent megtesz, hogy meggyőzze a helyi lakosokat arról, miért is jó nekik, ha megépül a bánya. A cégnek kétségkívül jó lenne, hiszen az előzetes mérések szerint a helyszínen körülbelül 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst rejtőzik a föld alatt. A ciántechnológiás kitermelést tizenhét év alatt valósítanák meg, melynek során a cég több mint négymilliárd dolláros bevételre és több száz millió dolláros nyereségre számíthat. A kitermelés, ha minden „sínen van”, jövőre kezdődne el. Verespatak megmentésére jött létre az Albumus Maior nevű szervezet, mely nevét a kétezer évvel ezelőtt ezen a területen működő ókori aranybányáról kapta. Többek között Traianus és Hadrianus császár hatalmához is hozzájárult az itt bányászott értékes ásványkincs. Akkoriban azonban még nem ciánszármazékokkal akarták a kövekből az aranyat kivonni... Az Albumus Maiomak, mely háromszázötven verespataki és száz szomszédos bucsonyi család összefogásával alakult meg, egyik figyelemre méltó kezdeményezése, hogy Verespatakon kis telkeket vehet bárki, akár mi is. Elég, ha egy ember csak egy-két négyzetmétert vesz meg. Mi értelme van ennek? Az aranybánya csak akkor jöhet létre, ha a már említett RMGC az egész területet felvásárolja. Nyilvánvaló, hogy ha a kiszemelt földterületnek több száz vagy akár több ezer tulajdonosa van, nem lesz olyan egyszerű dolga az „aranyos” cégnek. Mielőtt azonban valaki földhöz jutna Verespatakon, alaposan ellenőrzik a kilétét, vagyis hogy nem tartozik-e véletlenül az RMGC érdekeltségi körébe. Csak akkor kezdheti meg a cég az arany és az ezüst kitermelését, ha a terÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail: ararat@lutheran.hu vezett bánya teljes területe a birtokában van. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy meg kell venniük a falut. Sok családdal már megállapodtak; őket nyilvánvalóan sanyarú helyzetük hajszolta bele saját telkük eladásába, és nem tudtak nemet mondani a kanadai cég kecsegtető ajánlatára. így 2006 tavaszáig sikerült felvásárolniuk az összes földterület felét. A térségbeli lakosok közül több család nem hajlandó eladni házát, telkét az RMGC-nek, és nem hajlandó máshová költözni. Közben persze a cég is agresszív kampányba kezdett, és a román médiában hangoztatja, hogy beruházása soha nem látott gazdasági fellendülést eredményez majd. Mi a fontosabb? Arany, ezüst, milliár- dok? Több ezer éves emlékek, parasztházak? Egy régi templomépület? Gyermekkori emlékek, melyek egy kis falu szűk utcájához kötődnek? Netán a hegyek, ahol nincs más, mint kő meg föld, meg fák és madarak? Ígéret a gazdasági fellendülésre? Emberek? Minderről emberek döntenek majd. ■ Benkovics Sándor „Bonyhádiákok” Brüsszelben A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium volt tanára, Jakab Tamás jelenleg az egyik Brüsszeli Európai Iskolában oktatja a matematikát különböző nemzetiségű diákoknak. A belgiumi oktatás azonban eltér az itthon megszokottól, ezért a tanár úr mesélt a magyar matematikatanításról, a sokféle matematika-szakkörről és a színvonalas táborokról. Mindaz, amit elmondott, nemcsak a diákok figyelmét keltette fel, hanem az igazgatóságét is: felmerült egy angol nyelvű matematikatábor megszervezésének ötlete, amelynek résztvevői gimnáziumunk és a brüsszeli iskola diákjai közül kerülnének ki. Az ötlet megvalósult: ez év május elején a bonyhádi gimnázium fogadta a brüsszeli iskola tizenhat - összesen tizenkét nemzethez tartozó - diákját, mi pedig szeptember 29-én repültünk Brüsszelbe, viszonozva a látogatást. Szívélyesen fogadtak minket a reptéren a táborban részt vevő tanulók és szüleik, akiknél ezt az öt napot töltöttük. Másnap kezdődött a tanulás. A tábor során kriptográfiát tanított Jakab Tamás, valószínűség-számítást Alan Malone, valamit több érdekes problémát hozott John Bánás Michael Kyritz is. Óráink után megismerkedtünk Brüsz- szellel és környékével: megtekintettük a csodálatos főteret a városházával, a „pisilő kisfiút”, Bartók Béla és Van Gogh szobrát, illetve a csipkéiről és csokoládéjáról méltán híres sétálóutcákat. Ostendében a tengerpartot csodálhattuk meg, majd felkerestük a középkori flamand kereskedővárost, Bruggét, és felejthetetlen perceket töltöttünk a Technopolisban (az ottani „Csodák Palotájában”). Mindannyiunk számára az Európai Parlamentben tett látogatás, illetve a magyar nagykövet fogadása volt a legnagyobb élmény. Öt nap után érkeztünk haza repülővel. Ezúton szeretnénk megköszönni tanárainknak, hogy lehetőséget adtak arra, hogy részt vehessünk ezen az élménydús kiránduláson. ■ Lamm Éva és Erős Petra, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium diákjai Evangélikus diákok atlétikai sikerei Sikeresen szerepeltek a bonyhádi és a kőszegi evangélikus középiskola sportolói a diákolimpiái országos atlétikai csapat- bajnokságon Budapesten októberben. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumból nyolc csapatot hívtak be versenyezni a megyei eredményük lapján, míg Kőszegről egy gárdát. Összesítésben a bonyhádi intézmény a harmadik legeredményesebb középiskola lett az országos erőpróbán. A lányok mezőnyében a bonyhádi diszkoszvetőcsapat győzedelmeskedett (Kecskés Eszter, Rapcsák Katalin, Reidl Rita, Csizmadia Petra, Mayer Agnes), míg a ma- gasugrócsapat bronzérmes lett (Leicht Viktória, Lohn Angéla, Dávid Andrea, Mányo- ki Réka, Csizmadia Petra). A távolugró- csapat az ötödik, a súlylökő a hetedik helyen végzett. A fiúk távolugrócsapata hetedik lett, svédváltójuk kilencedik, míg a lányoknál a svédváltó és a gerelyhajító együttes egyaránt a tizenegyedik lett. A diszkoszvető lánycsapat országos szinten is a legjobb átlageredménnyel jutott tovább a megyei versenyről, így nagy lelki teher nehezedett a fiatalokra. Ők azonban még javítottak is előző eredményükön, és ezzel győztek. Mint Scheidler Géza felkészítő tanártól megtudtuk, előszörjutott be ilyen sok csapatuk az országos megmérettetésre. A megrendezett tizennégy versenyszám közül nyolcban részt vehettek a bonyhádi gimnazisták. Idén az atlétikacsapat öt meghatározó, úgymond húzóembere leérettségizett, de most bebizonyosodott, hogy a második generáció kinevelése is sikeres volt. ■ M.R. E V É L & L E V É L & E V É L & L E V É L Hiányérzet Hiányérzetem van. És azt hiszem (tudom), hogy ezzel az érzéssel nem állok egyedül. Az Evangélikus Élet 44., ünnepi számának Októberi döbbenetek című cikkében a felsorolás igencsak hiányosra sikeredett. Idézet: „’56 mártír miniszterelnökét, Nagy Imrét és meggyilkolt társait sokan ismerték a ma élők közül. Itt élnek köztünk azok is, akik rövi- debb-hosszabb ideig börtönt szenvedtek, sőt a siralomházban készültek az utolsó útra, vagy másként szenvedtek a megtorlástól. És itt vannak, hazalátogattak sokan abból a kétszázezerből, akik menekültek november 4-e után, és új hazájukban őrizték meg szívükben a forradalom csodás napjait, de drámáit is. Mert ’56 tizenhárom napjában máig hatóan sok minden sűrűsödött, a mai napig ki nem beszélve.” Eddig a felsorolás. Ámde köztünk élnek még azok is, akik a halálos ítéletet aláírták, akik akasztattak vagy akasztottak. Itt élnek azok is, akik a börtönben halálra kínozták a foglyokat. Élnek még azok a vállalati-üzemi stb. vezetők is, akik az életben maradottaknak a ki- szabadulásuk után nem adták vissza az állásukat, illetve akik miatt a börtönviseltek sehol nem tudtak elhelyezkedni. És élnek még azok az oktatásiintézmény-vezetők is, akik a „piszkos ellenforradalmárok” gyerekeit sem középiskolába, sem egyetemekre vagy főiskolákra nem vették fel. Nem sorolom, hiszen az elmondottakról számos dokumentum áll rendelkezésre. Megosztottság van az országban? Hogyne lenne! Egyik oldalon a kínzók, a másik oldalon a megkínzottak vagy leszármazottaik. Egyik oldalon a hóhér, a másikon a kivégzett vagy leszármazottai. Bizony, súlyosak a sérelmek. És különösen azért, mert az ország népe azt látja, hogy most is azok vannak hatalmon, akik ’56-ban behívták az orosz tankokat, és a segítségükkel verték le a forradalmat, sőt akik évtizedeken keresztül élen jártak a megtorlásban. „Irgalmazz nékik, Jézus herceg?” (Szándékos változtatás.) Hittestvéri üdvözlettel: Lászik Mária (Budapest) Kiegészítés ’56-hoz Érdeklődéssel és örömmel olvastam az Evangélikus Élet 44. számában megjelent, az ötven évvel ezelőtti nyár, ősz és főleg az október eseményeit ismertető beszámolót. Ezzel kapcsolatban mint sok eseménynek szem- és fültanúja szeretném felhívni szíves figyelmüket arra, hogy a beszámolóból szerintem kimaradt két, egyházunk szempontjából fontos esemény: dr. Kékén András első prédikációja a Deák téren október 7- én és D. Ordass Lajos hosszú elhallgattatás utáni első prédikációja a budahegyvidéki templomban október 14-én. Kendeh György első prédikációjának időpontja pedig hibás; Kendeh György rehabilitációja után, még a forradalom kitörése előtt, október 21- én, nem pedig 28-án prédikált először a kelenföldi templomban. Sass János (Budapest) Hibaigazítás. Lapunk múlt heti, november 5-ei számának 7. oldalán, a minneapolisi delegátusokat ábrázoló kép alatt tévesen jelent meg a rajta szereplők névsora. Helyesen a nevek a következők. Balról jobbra az első sor: Karner Károly, Ordass Lajos, Zeuthen Mogens; második sor: Nagy Gyula, Wiczián Dezső, Szabó József püspök; harmadik sor: Veöreös Imre, Kékén András: negyedik sor: Hafenscher Károly, Sólyom Jenő. A tévedésért az érintettek és olvasóink elnézését kérjük. SZERETETVÉN DÉGSÉG RE... Barackos túrós Hozzávalók a tésztához: 40 dkg liszt, 20 dkg porcukor, 25 dkg Rama margarin, 1 db tojássárgája, 1/2 csomag sütőpor, 3 evőkanál kakaó. A töltelékhez: 1 kg túró, 3 db tojás, 20 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 5 dkg darált háztartási keksz, ízlés szerint 10 dkg mazsola, 45 dkg sárgabarack- vagy őszibarackkonzerv (lehet más gyümölcsből is). A tészta elkészítéséhez a hozzávalókat összegyúrjuk, letakarva hűtőszekrénybe tesszük, amíg elkészítjük a tölteléket. A töltelékhez a tojássárgákat jól kikeverjük a kétféle cukorral, majd hozzáadjuk a kekszet, a túrót és a mazsolát. Végül beletesszük a habbá vert tojásfehérjéket. Keverjük bele a tésztából kimaradt tojásfehérjét is! A tésztát felezzük meg. Az egyik felét nyújtsuk a sütőpapírral kibélelt tepsi méretére és tegyük bele. Kenjük rá a töltelék felét. A lecsepegtetett barackokat egyenletesen osszuk szét rajta, majd kenjük rá a maradék tölteléket. A tészta másik felét nagy lyukú reszelőn reszeljük egyenletesen a süteményre. Előmelegített sütőben körülbelül 170 fokon 30 perc alatt süssük készre. Bár szerkesztőségünk számára tagadhatatlanul némi ürömöt is jelent, hogy továbbra is nélkülöznünk keikvezető olvasószerkesztőnket, örömmel adjuk hírül, hogy Győri Virág ismét egészséges kislánynak adott életet. Győri Kinga Panna október 18-án született. A felvétellel édesapja, Győri Tamás, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium iskolalelkésze lepte meg olvasóinkat.
