Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-29 / 44. szám
‘Evangélikus ÉletíB MOZAIK M at®« 2006. október 29. 15 Hálaadás az életért „Ekkor azt mondta Bodz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te(...) innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában! Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! (...) Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok?" (Ruth 2,8-9a.io) Ruth és Boáz története egy ősrégi, szép hagyományt örökít meg, amely abban segíthet bennünket, hogy rátaláljunk a ma különösen is hiányzó hangszínre: a hálaadás szavára. Októberben befejeződik a földeken a betakarítás, lassan a késői szüret is véget ér - még a nagyvárosban is az asztalunkra kerülnek a legzamatosabb gyümölcsök és a nyáron learatott búzából sült friss kenyér vagy cipó. Faluhelyen még ma is sok helyen szokás, hogy keresztet rajzolnak a kenyérre, mielőtt megszegik. Hálát adnak Istennek azért, ami ősszel az éléskamrába kerül, a jó termésért, a család megélhetéséért, az együtt elvégzett munka eredményéért. Az életért, azért, hogy volt elég erő a sokszor kemény és fáradságos időszakokban is. Ezt a hozzáállást, ezt a lelkületet őrzi meg és idézi fel a számunkra áz ószövetségi történet is. Arra hív, hogy vegyük észre Isten gondviselő, bennünket a tenyerén hordozó szeretetét, és hogy csodálkozzunk rá. Gyülekezetünkben ebben a munkaévben is megfogalmaztuk az év jelmondatát, és megtaláltuk a hozzá kapcsolódó képet is. „Isten tenyerén vagyunk!” - hirdeti a plakát; a képen nagy tenyérben egy tükör látható, amelyben templomunk tükörképe rajzolódik ki. Tovább is gondolható ez az illusztráció, az ide érkezők közül kinek-kinek a saját arcvonásai jelenhetnek meg abban a képzeletbeli tükörben. Igen, Isten mindnyájunkat a tenyerébe vesz, hordoz. Gondoskodni akar az életünkről. Valami hasonlót mond Boáz Ruthnak ebben a szép mondatban:.....legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izrael Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.” (Ruth 2,12) Mégsem olyan egyszerű észrevenni sokszor ezeket a kincseket, ajándékokat, nem mindig egyértelmű számunkra, hogy bőségben vagyunk, hogy a lehetőségek sokasága áll rendelkezésünkre. Nem könnyű Isten gondoskodásának, oltalmának, szeretetének a jeleit felfedezni a hétköznapokban, és hálát adni értük. Egy arab mese éppen egy hasonló gondolatokkal küzdő fiatalemberről szól, aki egy bokorban megpillantott egy madárfészket. „Milyen csodálatos, ahogyan a madarak gondozzák a fiókáikat! Csodálatos a Teremtő gondoskodása!” - állapította meg. Azután derűsen folytatta útját, és kiért az utcára. Az egyik sarkon meglátott egy kislányt, akinek piszkos, szakadt volt a ruhája, és lesoványodott kezét az emberek felé nyújtva koldult. A fiatalember szívében iszonyú indulat támadt, dühtől remegve emelte szemét a szürke ég felé, és felkiáltott: „Hát nem látod, Istenem, mi történik itt? Hogy engedheted ezt meg? Miért nem teszel már végre valamit?” „Már régen tettem valamit - válaszolta az Úr. - Megteremtettelek téged.” Ruth Boáz nyitottságában, emberségében, szeretetében találta meg az Isten oltalmát. Abban, hogy Boáz még emlékezett az ősi törvényre, az Isten parancsára. Hogy a nincsteleneknek, szegényeknek, kitaszítottaknak, özvegyeknek, gyengéknek és kiszolgáltatottaknak legalább annyi jár, hogy a tarlón ottmaradt, széthullott kalászokat felszedjék. Hogy jusson nekik is valami. Hogy ne haljanak éhen, hogy legyen holnapjuk - Isten a közösség gondoskodására bízza őket. És a többi is az embereken és az emberi kapcsolatokon múlik. Boáz még túl is teljesíti Isten parancsát, nem csupán a mezőn hagyott kalászokat engedi felszedni Ruthnak, hanem azt mondja a szolgáinak: „Sőt ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail: ararat@lutheran.hu szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok!” (Ruth 2,16) Az Isten rajtunk keresztül is ad, gondoskodik, oltalmaz. Azáltal, hogy elhív, feladatot bíz ránk, hogy hivatást ad, hogy helyünkre állít. Hogy a megbízása nem arra szól, hogy amink van, azt éljük föl, gyarapítsuk és növeljük. Hanem hogy osszuk meg mással, mert ez hoz igazán bőséges termést az életünkben. így lesz Ruth és Boáz története sokatmondó és bennünket személyesen is megszólító üzenetté. És nem véletlen, hogy a Biblia úgy tartja: ezek az emberek annak a Jézusnak a családfájához tartoznak, akiben az Isten mindent odaadott ennek a világnak. Önmagát adta az emberért, szétosztotta, szétszórta magát miattunk, hogy életünk, reménységünk legyen. Annak a Jézusnak a rokonai, aki nemcsak kalászt tépett szombaton - mert tudta, hogy a törvény van az emberért -, hanem aki tanítványainak úgy adta tovább a kenyeret, úgy törte meg, hogy közben önmagát is odaadta, hogy mi soha ne haljunk éhen, soha ne szenvedjünk hiányt abban, ami az élet igazi tartalmát adja. Nemcsak a kánai menyegzőn változtatta a vizet - azóta is az egyetlen igazi „kultikus” - borrá, hanem új önkinyilatkoztatásként az övéinek nyújtotta az utolsó vacsora poharának italát, hogy éltető erő keringjen az ereinkben. Hogy lehessen igazi értelemben vett bőségünk, hálát adni valónk az életért és az örök életért. ■ Smidéliusz Gábor Civil kurázsi Emlékműavatás Csömörön ► Országszerte több tucat emlékművet, emléktáblát és szobrot lepleztek le az elmúlt héten 1956 emlékére. A Budapesthez közeli Csömörön a forradalom és szabadságharc, illetve a kommunizmus áldozatainak emlékművét avatták fel október-21-én, szombaton. Az eseményen a református egyházat Tőkés László Király-hágó melléki református püspök, egyházunkat pedig dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke, valamint Solymár Péter helyi lelkész képviselte. A többezres tömeg előtt felszólaló Mátyás Sándortól, az emlékműállítást kezdeményező Gloria Victis Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnökétől az egybegyűltek megtudhatták, hogy Víg János alkotása gyülekezetek, kül- és belföldi magánszemélyek, alapítványok adományaiból, továbbá a csömöri ön- kormányzat anyagi támogatásával készült el. A kör alakú talapzaton álló ikeremlékművet a nagyközség temetőjében, az úgynevezett Hősök kertjében helyezték el. Két részből áll, az egyiket a Világfal és a hozzáépített harangláb alkotja, a másik pedig a voltaképpeni ’56-os emlékmű. A kommunizmus az emberiség egynegyedét érintette; ezt hivatott kifejezni a Világfal, amely a kör ívének éppen egynegyedét foglalja el, rajta a felirattal: „A négy kontinensen pusztító zászló látható, a mészkő falon Sinka István írótól vett idézet olvasható. A megdöntött kereszt az áldozatok nyomorúságos sorsát, halálát, mintegy a kereszthordozásukat szimbolizálja. Az ív belső pvsmro itűfí'v m/;h ■ MUTASAK mi KIM kommunizmus 100 milliónyi áldozatának emlékére”. A falon elhelyezett keresztek a gyász és feltámadás keresztény szimbólumai, a szögesdrót pedig a kommunista rendszer „munkamódszerére” emlékeztet. A hajóorra emlékeztető emlékmű előterében fémből készült ’56-os lyukas felén Magyarország vésett térképrajzolata látható. Az avatóünnepségen beszédet tartott a forradalom egyik résztvevője, Wittner Mária országgyűlési képviselő, egykori halálraítélt, az egyházak képviselői pedig imádságot mondtak. ■ Horváth-Hegyi Olivér DUOQ A Duna Televízió október 31-én, kedden 11 órakor kezdődő, Isten kezében című sorozatműsorának témája: Luther a filmvásznon. Magyarországon is bemutatták a mozik Eric Till kanadai rendező Luther című filmjét. A húszas évektől kezdve sokan feldolgozták már a német reformátor életét és művét. Alakját már a némafilm korszakában vászonra vitték, majd Curt Oer- tel Az engedelmes lázadó című filmjét a Lutheránus Világszövetség hannoveri nagygyűlése keretében mutatták be 1953ban. A hetvenes években John Osbome drámája nyomán készült egy amerikai Luther-film. 1983-ban, Luther születésének ötszázadik évfordulója alkalmából a kelet- és a nyugatnémetek egyaránt készítettek egy-egy filmet a reformátorról. Till alkotása - Joseph Fiennesszel a főszerepben - ezekhez képest sok újdonsággal szolgál. Erről nyilatkoznak protestáns és katolikus teológusok, egyháztörténész szakértők, nézők és filmforgalmazók. A műsor arra a kérdésre keres választ, hogy mennyiben aktuális ma Luther Márton példája. EVE L&LEVEL&E.VEL& LEVEL A zene: Isten ajándéka Kedves ünnepre jöttünk össze október 15-én, vasárnap este a kispesti evangélikus templomban: itt került sor a Kispesti Alapfokú Művészetoktatási Intézmény orgona tanszakának jubileumi megemlékezésére és hangversenyére a tanszak egykori és jelenlegi növendékeinek közreműködésével. Az ünnep apropója egy szép évforduló volt: idén lett tizenöt éves a tanszak. 1991 óta tanulhatnak a hangszer iránt érdeklődők Kispesten, ahol Széli Bulcsú lelkipásztor vendégszeretetének köszönhetően találtunk helyet az oktatásra. Az első évben három növendékünk volt, majd fokozatosan egyre többen lettek. Évente átlagosan tízen tanultak itt orgonálni. A legtöbben - tizenhatan - 2004-ben voltak a tanulók; most tízen vannak. Itt megvalósulnak az ökumenizmus alapelvei: evangélikus, református, katolikus, baptista fiatalok tanultak nálunk. Néhányan közülük már kántorként szolgálnak. A tizenöt év alatt mindig számíthattunk Széli Bulcsúnak, a templom lelkészének a támogatására. Ő minden ellenszolgáltatás nélkül bocsátja rendelkezésünkre az orgonát, tudván és hirdetvén, hogy a zene: Isten ajándéka. Különösen igaz ez az orgonazenére, hiszen az orgonáról a legtöbb embernek a templom jut eszébe. A lelkész úr ezen a napon is nagyban hozzájárult a hangverseny sikeréhez elgondolkodtató beszédével, amely valóban mélyebb tartalmat adott a megemlékezésnek. Rendezvényünket megtisztelte jelenlétével Taligás Lajos, a kispesti művészeti iskola igazgatója, aki szintén köszönetét mondott Széli Bulcsúnak és az egész egyházközségnek önzetlenségükért, amellyel lehetővé teszik a tanszak működését. Tizenöt év nagy idő a tanítványok életében is: többen közülük már saját tanítványaiknak adják tovább az itt kapott tudást. De fejlődött a templom és a hangszer is. 1997-ben elkészült a fűtés, 2000-től pedig megújult az orgona: új pedált, játszóasztalt és padot kapott, a pedálműbe pedig beépítettek egy új regisztert. A múlt és a jelen után a jövőről: reméljük, hogy még sokáig muzsikálhatunk ebben a szép templomban mindannyiunk örömére és lelki épülésére. Az ünnepség végén azzal búcsúztunk egymástól, hogy legközelebb karácsonyi hangversenyünkön találkozunk. Erre szeretettel várunk minden új érdeklődőt is. Kissné Baranyai Éva orgonatanár (Budapest) A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített és szerkesztett formában közölje. A levelek teljes teijedelmükben, szerkesztetlenül lapunk internetes kiadásában olvashatók (www.evelet.hu). A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház Duna Palota (Budapest V., Zrínyi u. 5.) színpadán Szabó Magda Szent Bertalan nappala című történelmi játéka két részben Udvaros Béla rendezésében további előadások: Október 29., vasárnap: este 7 óra November 3., 17., december 1., péntek: este 7 óra November 5., 19., 26., december 3., vasárnap: délután 4 óra November 25., szombat: délután 4 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon,,illetve hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján: 1/235-5500. Helyárak: 2000,1500,1200 Ft SZERETETVENDEGSEGRE... Fehér csokis, rumos csoda Hozzávalók: 30 dkg fehér csokoládé (lehet étcsokoládé is), 40 dkg liszt, 2 evőkanál kakaópor, 2 kiskanál szódabikarbóna, 1 kiskanál őrölt fahéj, 20 dkg puha Rama margarin, 30 dkg kristálycukor, 2 tojás, 2 evőkanál rum. Elkészítés: a csokoládét lereszeljük, majd a liszttel, a kakaóporral, a szódabikarbónával és a fahéjjal egy tálban fakanál segítségével összeforgatjuk. A puha vajat először magában, majd a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a tojásokat is, végül az egészet a csokoládés alapba forgatjuk. Hozzáöntjük a rumot, és a fakanállal jól összedolgozzuk a tésztát. A tepsit kibéleljük sütőpapírral. A tésztából kiszedünk egy-egy evőkanál mennyiségű adagot, és kicsit meglapogatva a tepsire helyezzük. Ne kerüljenek egymáshoz túl közel, mert sülés közben elterülnek, és egymáshoz érnek. Előmelegített sütőben nagy lángon (körülbelül 180 fokon) körülbelül negyed óráig sütjük. Ha kihűlt, a tetejét lekvárral is díszíthetjük.
