Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-29 / 44. szám

‘Evangélikus ÉletíB MOZAIK M at®« 2006. október 29. 15 Hálaadás az életért „Ekkor azt mondta Bodz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te(...) innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában! Le­gyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! (...) Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, hol­ott én idegen vagyok?" (Ruth 2,8-9a.io) Ruth és Boáz története egy ősrégi, szép hagyományt örökít meg, amely abban segíthet bennünket, hogy rátaláljunk a ma különösen is hiányzó hangszínre: a hálaadás szavára. Októberben befejeződik a földeken a betakarítás, lassan a késői szüret is véget ér - még a nagyvárosban is az asztalunk­ra kerülnek a legzamatosabb gyümöl­csök és a nyáron learatott búzából sült friss kenyér vagy cipó. Faluhelyen még ma is sok helyen szokás, hogy keresztet rajzolnak a kenyérre, mielőtt megszegik. Hálát adnak Istennek azért, ami ősszel az éléskamrába kerül, a jó termésért, a család megélhetéséért, az együtt elvég­zett munka eredményéért. Az életért, azért, hogy volt elég erő a sokszor ke­mény és fáradságos időszakokban is. Ezt a hozzáállást, ezt a lelkületet őrzi meg és idézi fel a számunkra áz ószövet­ségi történet is. Arra hív, hogy vegyük észre Isten gondviselő, bennünket a te­nyerén hordozó szeretetét, és hogy cso­dálkozzunk rá. Gyülekezetünkben ebben a munka­évben is megfogalmaztuk az év jelmon­datát, és megtaláltuk a hozzá kapcsoló­dó képet is. „Isten tenyerén vagyunk!” - hirdeti a plakát; a képen nagy tenyérben egy tükör látható, amelyben templo­munk tükörképe rajzolódik ki. Tovább is gondolható ez az illusztráció, az ide érkezők közül kinek-kinek a saját arcvo­násai jelenhetnek meg abban a képzelet­beli tükörben. Igen, Isten mindnyájun­kat a tenyerébe vesz, hordoz. Gondos­kodni akar az életünkről. Valami hason­lót mond Boáz Ruthnak ebben a szép mondatban:.....legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izrael Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.” (Ruth 2,12) Mégsem olyan egyszerű észrevenni sokszor ezeket a kincseket, ajándékokat, nem mindig egyértelmű számunkra, hogy bőségben vagyunk, hogy a lehető­ségek sokasága áll rendelkezésünkre. Nem könnyű Isten gondoskodásának, oltalmának, szeretetének a jeleit felfe­dezni a hétköznapokban, és hálát adni értük. Egy arab mese éppen egy hasonló gondolatokkal küzdő fiatalemberről szól, aki egy bokorban megpillantott egy madárfészket. „Milyen csodálatos, ahogyan a madarak gondozzák a fiókái­kat! Csodálatos a Teremtő gondoskodá­sa!” - állapította meg. Azután derűsen folytatta útját, és kiért az utcára. Az egyik sarkon meglátott egy kislányt, aki­nek piszkos, szakadt volt a ruhája, és le­soványodott kezét az emberek felé nyújtva koldult. A fiatalember szívében iszonyú indulat támadt, dühtől remegve emelte szemét a szürke ég felé, és felkiál­tott: „Hát nem látod, Istenem, mi törté­nik itt? Hogy engedheted ezt meg? Miért nem teszel már végre valamit?” „Már ré­gen tettem valamit - válaszolta az Úr. - Megteremtettelek téged.” Ruth Boáz nyitottságában, embersé­gében, szeretetében találta meg az Isten oltalmát. Abban, hogy Boáz még emlé­kezett az ősi törvényre, az Isten paran­csára. Hogy a nincsteleneknek, szegé­nyeknek, kitaszítottaknak, özvegyek­nek, gyengéknek és kiszolgáltatottak­nak legalább annyi jár, hogy a tarlón ottmaradt, széthullott kalászokat fel­szedjék. Hogy jusson nekik is valami. Hogy ne haljanak éhen, hogy legyen holnapjuk - Isten a közösség gondos­kodására bízza őket. És a többi is az em­bereken és az emberi kapcsolatokon múlik. Boáz még túl is teljesíti Isten pa­rancsát, nem csupán a mezőn hagyott kalászokat engedi felszedni Ruthnak, hanem azt mondja a szolgáinak: „Sőt ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail: ararat@lutheran.hu szándékosan is húzogassatok ki neki a kévék­ből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok!” (Ruth 2,16) Az Isten rajtunk keresztül is ad, gon­doskodik, oltalmaz. Azáltal, hogy elhív, feladatot bíz ránk, hogy hivatást ad, hogy helyünkre állít. Hogy a megbízása nem arra szól, hogy amink van, azt éljük föl, gyarapítsuk és növeljük. Hanem hogy osszuk meg mással, mert ez hoz igazán bőséges termést az életünkben. így lesz Ruth és Boáz története sokat­mondó és bennünket személyesen is megszólító üzenetté. És nem véletlen, hogy a Biblia úgy tartja: ezek az emberek annak a Jézus­nak a családfájához tartoznak, akiben az Isten mindent odaadott ennek a világ­nak. Önmagát adta az emberért, szét­osztotta, szétszórta magát miattunk, hogy életünk, reménységünk legyen. Annak a Jézusnak a rokonai, aki nem­csak kalászt tépett szombaton - mert tudta, hogy a törvény van az emberért -, hanem aki tanítványainak úgy adta to­vább a kenyeret, úgy törte meg, hogy közben önmagát is odaadta, hogy mi so­ha ne haljunk éhen, soha ne szenved­jünk hiányt abban, ami az élet igazi tar­talmát adja. Nemcsak a kánai menyeg­zőn változtatta a vizet - azóta is az egyetlen igazi „kultikus” - borrá, hanem új önkinyilatkoztatásként az övéinek nyújtotta az utolsó vacsora poharának italát, hogy éltető erő keringjen az ere­inkben. Hogy lehessen igazi értelemben vett bőségünk, hálát adni valónk az éle­tért és az örök életért. ■ Smidéliusz Gábor Civil kurázsi Emlékműavatás Csömörön ► Országszerte több tucat emlékmű­vet, emléktáblát és szobrot leplez­tek le az elmúlt héten 1956 emléké­re. A Budapesthez közeli Csömö­rön a forradalom és szabadságharc, illetve a kommunizmus áldozatai­nak emlékművét avatták fel októ­ber-21-én, szombaton. Az esemé­nyen a református egyházat Tőkés László Király-hágó melléki reformá­tus püspök, egyházunkat pedig dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházke­rület püspöke, valamint Solymár Pé­ter helyi lelkész képviselte. A többezres tömeg előtt felszólaló Má­tyás Sándortól, az emlékműállítást kezde­ményező Gloria Victis Közhasznú Ala­pítvány kuratóriumának elnökétől az egybegyűltek megtudhatták, hogy Víg János alkotása gyülekezetek, kül- és bel­földi magánszemélyek, alapítványok adományaiból, továbbá a csömöri ön- kormányzat anyagi támogatásával ké­szült el. A kör alakú talapzaton álló ikerem­lékművet a nagyközség temetőjében, az úgynevezett Hősök kertjében helyezték el. Két részből áll, az egyiket a Világfal és a hozzáépített harangláb alkotja, a má­sik pedig a voltaképpeni ’56-os emlék­mű. A kommunizmus az emberiség egynegyedét érintette; ezt hivatott kife­jezni a Világfal, amely a kör ívének ép­pen egynegyedét foglalja el, rajta a fel­irattal: „A négy kontinensen pusztító zászló látható, a mészkő falon Sinka Ist­ván írótól vett idézet olvasható. A meg­döntött kereszt az áldozatok nyomorú­ságos sorsát, halálát, mintegy a kereszt­hordozásukat szimbolizálja. Az ív belső pvsmro itűfí'v m/;h ■ MUTASAK mi KIM kommunizmus 100 milliónyi áldozatá­nak emlékére”. A falon elhelyezett ke­resztek a gyász és feltámadás keresztény szimbólumai, a szögesdrót pedig a kom­munista rendszer „munkamódszerére” emlékeztet. A hajóorra emlékeztető emlékmű előterében fémből készült ’56-os lyukas felén Magyarország vésett térképrajzo­lata látható. Az avatóünnepségen beszédet tartott a forradalom egyik résztvevője, Wittner Mária országgyűlési képviselő, egykori halálraítélt, az egyházak képviselői pe­dig imádságot mondtak. ■ Horváth-Hegyi Olivér DUOQ A Duna Televízió október 31-én, kedden 11 óra­kor kezdődő, Isten kezében című sorozatműsorá­nak témája: Luther a filmvásznon. Magyarországon is bemutatták a mozik Eric Till kanadai ren­dező Luther című filmjét. A húszas évektől kezdve sokan fel­dolgozták már a német reformátor életét és művét. Alakját már a némafilm korszakában vászonra vitték, majd Curt Oer- tel Az engedelmes lázadó című filmjét a Lutheránus Világszö­vetség hannoveri nagygyűlése keretében mutatták be 1953­ban. A hetvenes években John Osbome drámája nyomán ké­szült egy amerikai Luther-film. 1983-ban, Luther születésének ötszázadik évfordulója alkalmából a kelet- és a nyugatnéme­tek egyaránt készítettek egy-egy filmet a reformátorról. Till alkotása - Joseph Fiennesszel a főszerepben - ezekhez képest sok újdonsággal szolgál. Erről nyilatkoznak protestáns és katolikus teológusok, egyháztörténész szakértők, nézők és filmforgalmazók. A műsor arra a kérdésre keres választ, hogy mennyiben aktuális ma Luther Márton példája. EVE L&LEVEL&E.VEL& LEVEL A zene: Isten ajándéka Kedves ünnepre jöttünk össze október 15-én, vasárnap este a kispesti evangélikus templomban: itt került sor a Kispesti Alapfokú Művészetoktatási Intézmény orgona tanszakának jubileumi megemlékezésére és hangversenyére a tanszak egykori és je­lenlegi növendékeinek közreműködésével. Az ünnep apropója egy szép évforduló volt: idén lett tizenöt éves a tanszak. 1991 óta tanulhatnak a hangszer iránt érdeklő­dők Kispesten, ahol Széli Bulcsú lelkipásztor vendégszeretetének köszönhetően talál­tunk helyet az oktatásra. Az első évben három növendékünk volt, majd fokozatosan egyre többen lettek. Évente átlagosan tízen tanultak itt orgonálni. A legtöbben - tizenhatan - 2004-ben voltak a tanulók; most tízen vannak. Itt megvalósulnak az ökumenizmus alapelvei: evangélikus, református, katolikus, baptista fiatalok tanultak nálunk. Néhányan kö­zülük már kántorként szolgálnak. A tizenöt év alatt mindig számíthattunk Széli Bulcsúnak, a templom lelkészének a támogatására. Ő minden ellenszolgáltatás nélkül bocsátja rendelkezésünkre az orgo­nát, tudván és hirdetvén, hogy a zene: Isten ajándéka. Különösen igaz ez az orgona­zenére, hiszen az orgonáról a legtöbb embernek a templom jut eszébe. A lelkész úr ezen a napon is nagyban hozzájárult a hangverseny sikeréhez elgon­dolkodtató beszédével, amely valóban mélyebb tartalmat adott a megemlékezésnek. Rendezvényünket megtisztelte jelenlétével Taligás Lajos, a kispesti művészeti isko­la igazgatója, aki szintén köszönetét mondott Széli Bulcsúnak és az egész egyházköz­ségnek önzetlenségükért, amellyel lehetővé teszik a tanszak működését. Tizenöt év nagy idő a tanítványok életében is: többen közülük már saját tanítvá­nyaiknak adják tovább az itt kapott tudást. De fejlődött a templom és a hangszer is. 1997-ben elkészült a fűtés, 2000-től pedig megújult az orgona: új pedált, játszóasztalt és padot kapott, a pedálműbe pedig beépítettek egy új regisztert. A múlt és a jelen után a jövőről: reméljük, hogy még sokáig muzsikálhatunk ebben a szép templomban mindannyiunk örömére és lelki épülésére. Az ünnepség végén azzal búcsúztunk egymástól, hogy legközelebb karácsonyi hangversenyünkön talál­kozunk. Erre szeretettel várunk minden új érdeklődőt is. Kissné Baranyai Éva orgonatanár (Budapest) A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített és szerkesztett formában közölje. A levelek teljes teijedelmükben, szerkesztetlenül lapunk internetes kiadásában olvashatók (www.evelet.hu). A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház Duna Palota (Budapest V., Zrínyi u. 5.) színpadán Szabó Magda Szent Bertalan nappala című történelmi játéka két részben Udvaros Béla rendezésében további előadások: Október 29., vasárnap: este 7 óra November 3., 17., december 1., péntek: este 7 óra November 5., 19., 26., december 3., vasárnap: délután 4 óra November 25., szombat: délután 4 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon,,illetve hétfő, szerda, pén­tek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján: 1/235-5500. Helyárak: 2000,1500,1200 Ft SZERETETVENDEGSEGRE... Fehér csokis, rumos csoda Hozzávalók: 30 dkg fehér csokoládé (lehet étcsokoládé is), 40 dkg liszt, 2 evőkanál kakaó­por, 2 kiskanál szódabikarbóna, 1 kiskanál őrölt fahéj, 20 dkg puha Rama margarin, 30 dkg kristálycukor, 2 tojás, 2 evőkanál rum. Elkészítés: a csokoládét lereszeljük, majd a liszttel, a kakaóporral, a szódabi­karbónával és a fahéjjal egy tálban faka­nál segítségével összeforgatjuk. A puha vajat először magában, majd a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a tojáso­kat is, végül az egészet a csokoládés alap­ba forgatjuk. Hozzáöntjük a rumot, és a fakanállal jól összedolgozzuk a tésztát. A tepsit kibéleljük sütőpapírral. A tésztából kiszedünk egy-egy evőkanál mennyiségű adagot, és kicsit meglapo­gatva a tepsire helyezzük. Ne kerüljenek egymáshoz túl közel, mert sülés közben elterülnek, és egymáshoz érnek. Előme­legített sütőben nagy lángon (körülbelül 180 fokon) körülbelül negyed óráig süt­jük. Ha kihűlt, a tetejét lekvárral is díszít­hetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom