Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-22 / 43. szám

‘Evangélikus ÉletS Ötven év távlatából Tisztító vihar egyházunkban - az 1956. őszi lelkészkonferenciák 8 2006. október 22. 1956. január 8-án Dezséry László püspök a Puskin utcai újévi fogadáson két felada­tot határozott meg arra az évre a magyar evangélikus egyház számára. Az első az Egyházak Világtanácsa (EVT) Központi Bizottsága nagygyűlésének Galyatetőn történő megrendezése, a második pedig egy központi alapnak nevezett közös kasszának á megteremtése volt. A galya- tetői konferencia sikere Dezséry László és az akkori egyházi vezetés számára le­gitimációs kérdéssé is vált, éspedig ket­tős értelemben. Egyfelől személyük, másfelől viszont az evangélikus egyház általuk megtalált „útja” szempontjából. Dezséry - előkészület címszó alatt - el­kérte az akkori igazságügyi minisztertől elődje, D. Ordass Lajos 1948-ban lezajlott perének a teljes anyagát. Ezzel kívánta a Lutheránus Világszövetség (LVSZ), illetve az Egyházak Világtanácsa Galyatetőre ér­kező vezetői előtt bizonyítani azt, hogy Ordasst „köztörvényes” bűnök miatt ítél­ték el. Emiatt „kellett” őt azután 1950. áp­rilis i-jén egy erre a célra felállított egyhá­zi bíróságnak a püspöki szolgálatból is el- távolítania. Az igazságügyi miniszter azonban elutasította a kérést. Mivel vár­ható volt, hogy a Galyatetőre érkező kül­földiek közül többen is kérni fogják azt, hogy találkozhassanak a meghurcolt püspökkel, Dezséry László rákényszerült arra, hogy személyesen találkozzon eb­ben az ügyben magával Ordass Lajossal. A találkozóra 1956. június 18-án ke­rült sor Ordass Lajos Márvány utca 23. szám alatti lakásában. A találkozónak két témája volt: az egyik a galyatetői konferencia egyes külföldi delegáltjai­nak Ordassnál teendő látogatásai, a má­sik a magyar evangélikus egyház akkori helyzete. Ordass elmondta, hogy az őt meglátogató külföldieknek mind a saját személyére, mind pedig az egyház hely­zetére vonatkozóan a saját véleményét fogja elmondani. Ami pedig az egyház helyzetét illette, Ordassnak az volt a vé­leménye, hogy az egyházi vezetők a szükségesnél több lojalitást mutatnak az államhatalom iránt, és ennek ered­ményeként egyházellenes tevékenysé­get is támogatnak. Mivel Dezséry László látogatása Or­dassnál eredménytelen maradt, Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnöke kereste föl őt; Galyatető előtt két alkalommal, július n-én és július 25-én ment el Ordass lakására. Találko­zóiknak két fontos mozzanata volt. Az egyik az, hogy Ordass kijelentette: ő ma­Ordass Lajos püspök gát legitim, tényleges püspöknek tartja. A másik pedig az, hogy ő koncepciós per áldozataként kettős - állami és egyházi - rehabilitációra szoruló személy. A galyatetői konferencia ideje alatt az ÁEH, az LVSZ és az EVT illetékesei között tárgyalások folytak Ordass ügyéről. Az eredmény egy augusztus 4-én aláírt meg­egyezés lett. Ez Ordass püspöki szolgálat­ba való visszatérését, kettős rehabilitáció­ját, illetve átmenetileg teológiai tanárként történő foglalkoztatását tűzte ki célul. A rehabilitáció megtörténtéig az egyházi vezetők, az ébredés emberei és az Ordas­sal szimpatizálók is megmozdultak. Ordassnak október 24-én kellett vol­na megkezdenie előadásait az Evangéli­kus Teológiai Akadémián a skandináv egyházak történetéről és az ottani Luther-kutatásról. A történelem azon­ban közbeszólt... ■ Anonyma Előző, személyes visszaemlékezésemben (Evangélikus Elet, 2006/32. szám) röviden már beszámoltam arról a sokak által nem ismert, szoros kapcsolatról, amely az egész világot megrendítő nemzeti forra­dalmunk és szabadságharcunk és az Egy­házak Világtanácsa Központi Bizottságá­nak a galyatetői üdülőben tartott egyház­történelmi jelentőségű ülése között volt. Sajnos fényképeket nem tudtam mellékel­ni emlékező soraim mellé; azokat elso­dorta az idők vihara. De annyi már bizo­nyosan első írásomból is nyilvánvalóvá lett, hogy Isten csodálatos történelemformáló, gondviselő kegyelme jó előre fölkészítette történel­mi egyházainkat, hazai evangélikus egyházunkat is, a reájuk váró legnehezebb időkre. Így a II. vi­lágháború véres veszteségeire, a hitlerista, majd a nyilas, végül a szovjet megszállás­ra, Budapest ostromára és az egyházak el­leni, ezt követő súlyos támadásokra. Először is: már jóval a II. világháború előtt Trianonban szétszakított orszá­gunkban megindult hazai egyházaink­ban az „ébredési mozgalom". Isten kegyel­mes gondviselése volt, hogy már a 20. század negyvenes évei előtt szoros kap­csolatok alakultak ki az északi evangéli­kus országokkal és egyházaikkal, így el­sősorban a finn testvéregyházzal (ezzel kapcsolatban főleg Csepregi Béla nevét kell hálával említenünk). Teológuséveim egyik legfelejthetetle­nebb emléke marad az akkori soproni Evangélikus Hittudományi Kar hallgató­inak az egész várost fölrázó, esti tüntető fölvonulása a testvéri finn nemzet szov­jet megtámadásakor. Miközben a finn himnuszt énekeltük finn nyelven. A finn követség azóta is minden évben decem­ber elején, a támadás évfordulóján elkül­di a nevemre meghívását. ► A Kelenföldi Evangélikus Egyház- községben 2003-ban, a templom felszentelésének hetvenötödik év­fordulóján tartottak először gyüle­kezeti hétvégét, s azóta is évente megrendezik. Az idén október 13. és 15. között ünnepi vespera és egyházzenei hangverseny, klubest és ünnepi istentisztelet - Zelenák József sepsiszentgyörgyi esperes szolgálatával - szerepelt a progra­mok között. A sorozat nyitánya­ként a múlt pénteken az érdeklő­dők egy igíó-rót készült kiállítás megnyitóján vehettek részt, meg­hallgathatták egy volt gyülekezeti tag személyes hangú visszaemlé­kezését, illetve ár. Reuss András teológiai tanár előadását. Elsőként ]oób Máté igazgató lelkész kö­szöntötte az egybegyűlteket, majd egy volt kelenföldinek, Hidvéginé Tassy-Betz Évának adta át a szót, aki személyes él­ményeiről mesélt hallgatóinak, szeretet­tel említve a gyülekezet két egykori lel­készének, Bottá Istvánnak és Kendeh Györgynek a nevét, sok év távolából is há­lás szívvel emlékezve minden tőlük ka­pott „kézzel fogható” segítségre, illetve szellemi, lelki ajándékra. Az elhangzottak után ki-ki megte­kinthette a kiállítást. Készítője, Scher- mann Ákos, a Budai Egyházmegye gyűjte­ményi megbízottja lapunknak elmond­ta, hogy a kilenctablónyi írásos és képi anyagot felkérésre gyülekezeti iratok, saját emlékek, valamint az Evangélikus Országos Levéltárból származó doku­mentumok segítségével állította össze. Beszélgetésünknek az áhítatra hívó szó vetett véget. Blázy Árpád lelkész Lk 17,21b alapján tartott rövid igei elmélke­désében kiemelte, hogy Isten országa közöttünk, a gyülekezetben, a család­ban, a hazánkban van. Az Úr nemcsak egykor volt velünk - mondotta az ige­A másik ilyen nyilvánvaló jel, amely azt mutatta, hogy Isten történelemformáló kegyelme felkészít bennünket az elkövet­kező nehéz időkre, a Baráti Mozgalom volt. Ennek a kezdeteiről és legismertebb részt­vevőiről nemrég közölt részletes beszá­molót az Evangélikus Élet id. dr. Fabiny Tibor professzor tollából (2006/37. szám, 8. o.). Istenünk ezt követő, megelőző és tör­ténelemformáló kegyelmének harmadik csodálatos jele volt 1956 őszén, szeptem­berben és október első felében először a fóti, majd a gyenesdiási lelkészkonferenciák tisztító „lelki vihara” hazai egyházunk­ban. E sorok írója a Pécsi Tudomány- egyetemről leválasztott, majd a nyugati határ közeléből, Sopronból Budapestre átköltöztetett Evangélikus Teológiai Akadémia legfiatalabb professzoraként élte át ezeket a felejthetetlen, megrendí­tő lelkészi találkozókat. A sort elkezdő fóti, majd az azt köve­tő gyenesdiási, Balaton-parti konferen­ciákon valóságos viharként tört ki az ott összegyülekezett nagyszámú lelkészből a követelés, hogy egyházunkban a leg­égetőbb szükségünk a belső, lelki és az igehirdetésben és tanításban, teológi­ánkban való igei-reformációi teljes meg­újulásra van! Mert másképp elsodor bennünket az egyházak ellen megindult támadások vihara. Ennek a tisztító viharnak a vezetői a fóti lelkészkonferenciákon elsősorban id. Zászkaliczky Pál főesperes és dr. Schulek Ti­bor tábori lelkész vezetőből gyülekezeti lelkésszé lett vezetőnk, valamint a fóti Kántorképző Intézet igazgatója, Kiss Já­nos voltak Az ezt követő gyenesdiási lel­késztalálkozók felejthetetlen vezetője Scholz László, a Magyar Evangélikus Lel­készegyesület elnöke volt. Mellette felső­hirdető -, hanem jelen van ma is, és mindnyájunknak feladatokat szán, hogy országa továbbra is épülhessen. Az alkalom az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem professzorának, dr. Reuss Andrásnak a referátumával foly­tatódott. Az előadó a felelősségről szól­va egyebek mellett arról beszélt, hogy míg a kötelességetika vakbuzgó teljesí­tést vár el, a felelősségetika ezzel szem­ben azt kívánja, hogy a cselekvő vállal­jon felelősséget a jövőért: intenzíven foglalkozzék a valósággal és azokkal a rakoztak a teológiai akadémiának egy időre még megtűrt idősebb professzorai és a fiatalok, de már az 1950-es megala­kuláskor nyugdíjba helyezett és a szolgá­latukból eltávolított professzorok (dr. Deák János, dr. Jánossy Lajos, dr. Kiss Jenő, dr. báró Podmaniczky Pál) nélkül. Különösen is mély hálával kell emlé­keznünk a fél évszázados évfordulón id. Zászkaliczky Pál, dr. Schulek Tibor és Scholz László felejthetetlen szolgálatára, vezetésére ezeken a sorsfordító lelkészi ta­lálkozókon, amelyek lelkileg valóban fel­készítettek hazánk és egyházunk történe­tének közeledő megrendítő eseményeire! Valóban „tisztító viharként” éltük át eze­ken a konferenciákon szolgatársaink nagy többségének határozott kiállását Isten igé­jének tiszta és teljes hirdetése mellett és a Rákosi-korszak megalázott, börtönbe zárt, kitelepített vagy áthelyezett lelkésze­inek, elsősorban D. Ordass Lajos püspök­nek, Kendeh György és dr. Kékén András lelké­szeknek teljes rehabilitálásáért. Ennek az ötvenéves történelmi évfor­dulónak ' két nagy elkötelezése van hazai egyházunkban az azóta helyükre lépett fiatalabb lelkészi és világi szolgatársa­ink számára. Egyfelől az, hogy töreked­jenek a lehető legközelebbről megis­merni annak a fél évszázaddal ezelőtti korszaknak az igazi és teljes történetét, beleértve a személyes kapcsolatfelvételt a kevés, még élő szemtanúval, és alapo­san megismerve mindazt, ami írásban reánk maradt egyházi levéltárainkban! Másfelől pedig az, hogy igehirdető, taní­tó és szeretetszolgálatukban kövessék a hűséges elődöket: Krisztus tanúiként ebben az Isten nélküli, önző és énköz­pontú világban! ■ D. Dr. Nagy Gyula lehetőségekkel, amelyek közt cseleked­nie kell, és vegye számba tettei várható következményeit, hiszen felróhatják ne­ki, mi az, amit megtett vagy éppnem tett meg. A keresztény ember felelős ugyan a többiekért (család, felebarát, munka­hely), a gyülekezetért, az őt körülvevő világért, mégsem lehet rajta mindent szá­mon kérni. De ami rajta áll, azt igenis meg kell tennie, feltéve magának a kér­dést: „Megtettem-e mindent, amit lehet, mindent, amire képes vagyok?" ■ G. Zs. ’56-os megemlékezés a zsinati ciklus záró istentiszteletén A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényhozó zsinata október 21-én, szom­baton 11 órakor a budapest-fasori evangélikus templomban tartja hatéves ciklu­sának záró istentiszteletét. Az ünnepi alkalom egyházunk központi megemlékezésével kezdődik, ame­lyen az evangélikusság főhajtással tiszteleg az ötven évvel ezelőtti forradalom ál­dozatai előtt, biztat az '56-os események méltó értékelésére és hagyományainak komolyan vételére, és imádkozik népünk belső békességéért és megújulásáért. Az ünnepi megemlékezést Ittzés János elnök-püspök, a zsinat záró istentisztele­tének igehirdetését Smidéliusz Zoltán, a leköszönő zsinat lelkészi elnöke tartja. 8S7/19S6. 8l'i6dila5áal_agyben_bélyegmentes. Egyházf«hatósági bizonyltváay. Hivatalosan igazolom, hogy, hogy D-Ordasa Lajos evangélikus püspök, aki Torzsán 1901. február hó 6.-án Wolf Artur és Steinmetz Paula szilléktél született a teológiai tanulmányai elvégzése után 192*. október 5.-én Budapesten lelkésszé szentel­tetett, Segádlelkés zként működött 1924.október 1- 1926.Január 31-ig Hartin, 1926. március 1- 1927. március 1-ig MezJberényben, 1927. március 4„ 1927. szeptember 1-ig Budapesten, 1928. augusztus 1­1928. szeptember 15--éig Soltvadkerten, 1928.szeptember 16.-ától 1929. április 30-ig Budapesten, Honvédségnél prsz.fálelkéaz 1929.május 1-tíl 1930. augusztus 31-ig. Bányait er.missziói lelkész 1930.szeptember 1-től 1931.Jun.1-ig. Rend is' Teücászkánt? . junlus 14-től 19 41.november 1-lg Cegl'ód'én," T9TF.ttovembér 2-től 1945.szeptember 26.-ig Kelenfölden. püspök? 1945vszeptember £7.-étől * Mégpedig 1945.szeptember 27-tŐl 1950.április l.-élg a Bánja- kerület püspöke* 1950. április 1-től - miután az Egyetemes Törvényszék 1956. október 8.-án hozott 798/1956.Ügyszámú jogerős Ítéletében a Magyarországi Evangélikus Bgyházegyetem Különbtrósága 1950.április 1.-én hozott 452/1950. számú Ítéletet alaki és anyagi jogszabály- sértések miatt törvénysértőnek nyilvánította és hatályon kívül he­lyezte, illetve D.Ordass Lajos teljes rehabilitációját kimondotta ~ szolgálati viszonyon kívül eltöltött ideje rendes püspöki szolgálati időnek minősül. Budapest, 1956. október hó 22.-és. ^ © /Dr.Vető /Lajos/ püspök, egyházi elnök* Képek és szavak Ötvenhat emlékezete Kelenföldön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom