Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-22 / 43. szám

‘Evangélikus Élet®? EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. október 22. 3 Tréning espereseknek ► Tréning - egyházunkban még újsze­rűnek számít az e névvel illetett tanfolyam, de a multinacionális cé­gek körében az utóbbi időben rendkívüli módon elterjedt ez a képzési forma. A vállalati trénin­gek célja stratégiák kidolgozása, a konkrét problémák tudatos megol­dására való készség kifejlesztése, a tevékenységtervezés elsajátítása. Mindezek mellett egy-egy vállalati tréning kiváló alkalom lehet a kö­zösségteremtésre is. Egyházunk­ban első alkalommal szerveztek tréninget az esperesek számára; ve­zetője ár. Koczor Zoltán volt. A balatonszárszói konferencia- és misz- sziói otthonban megrendezett tréning ötlete Koczor Tamásnak, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperesének a fejében született meg. Az okokról az ötletgazda ekképpen vélekedett:- Egy egyházmegye életének a szerve­zése összetettebb, bonyolultabb feladat, mint egy gyülekezet életéé. Úgy éreztem, hogy egyre erőteljesebben megnyilvánuló igény jelentkezett esperestársaim részéről arra, hogy a reájuk bízott egyházmegye életét minél profibb módon tudják koor­dinálni, irányítani. Bár azokat a stratégi­ákat, amelyekről itt hallunk, illetve ame­lyeket elsajátíthatnak a résztvevők, a mul­ticégek alkalmazzák, remélem, hogy sok mindent adaptálni lehet közülük egyházi életünkre is. Ezt a tréninget egyfajta kez­detnek szántuk, amelynek reménység sze­rint lesz folytatása. A két és fél napos tréning igazán in­tenzív munkát adott az espereseknek, akik négy csoportot alkotva próbálták az eléjük tárt feladatokat megoldani, majd a megoldást bemutatni. A reggeli órákban kezdődő munka sajátos időbe­osztással egészen estig tartott. Mind­egyik csoport kiválasztott magának egy elképzelt egyházi programot, amelyet aztán részletesen meg kellett tervezniük és pontos időbeosztással elő kellett ké­szíteniük. Fel kellett mérniük a rendelke­zésre álló erőforrásokat, és körül kellett határolniuk a lehetséges buktatókat is, amelyek a program sikerét veszélyeztet­hetnék. Pontos igényfelmérést kellett készíteniük, meg kellett vizsgálniuk az elégedettségi szintet, végül korrekt mó­don értékelniük kellett a lezajlott prog­ramot. A Vasi Egyházmegye esperese, Rostáné Piri Magda más jellegű vezetőképző tan­folyamot várt, de az elvégzett munkát hasznosnak találta.- Esperesként leginkább az emberi konfliktusok kezelésétől tartok, arra számítottam tehát, hogy ilyen jellegű kérdéseimre kapok választ - mondta. Ehhez képest egészen más jellegű volt a tréning, de végül is örültem neki, mert roppant hasznos dolgokról hallhattam. Menet közben beláttam, hogy a progra­mok tervezése, koordinálása, pontos le­bonyolítása szorosan hozzátartozik a munkámhoz. Először idegen volt a tré­ning nyelvezete, de amikor a prezentáci­ókra került a sor, már jobban értettem az idegen kifejezéseket. Összességében Ördög Endre, a Veszp­rémi Egyházmegye esperese is pozitívan értékelte az elvégzett munkát.- Ez után a két és fél napos tréning után úgy érzem, már pontosabban fo­gom tudni értékelni, hogy miért volt si­keres vagy éppen kudarcra ítélt valamely egyházmegyei program. A hallottaknak köszönhetően ugyanakkor sokkal ösz- szefogottabb, hatékonyabb munkát tu­dok ezután végezni, és talán jobban si­kerül majd megoldani azokat a lehetsé­ges problémákat, amelyek meghiúsít­hatják egy-egy rendezvény sikerét. Dr. Koczor Zoltán számtalan ilyen tré­ninget tartott már vállalatoknak, egyházi körben azonban ez volt számára az első.- Bizonyára speciális feladat elé állította a tréningvezetőt az a tény, hogy egyházi emberek számára kellett megtartania ezt a tanfolya­mot. .. - fordultunk hozzá.- Kevésbé, mint hinnénk. Az egyház is hasonló a többi szervezethez a tekin­tetben, hogy ugyanúgy minősítik tevé­kenységét, mint másét. Sikeres, vagy sem, hatékony, vagy sem. Ez a tény be is határolta, hogy miről szóljon ez a tréning.- Milyen szempontok szerint állította össze a tanfolyam tematikáját?- Tudatosan egyházi folyamatok köré alakítottam ki a metodikát. Az esperesek felelőssége volt kiválasztani a gyakorlás­ra alkalmas témát, mint például egy hi­vatalvizsgálat, városmisszió, cigány­misszió vagy egy országos egyházi ren­dezvény megszervezése. Célokat kellett kitűzniük, részletesen meg kellett ter­vezniük a folyamatot, nyomon kellett követniük a menetét, végül az értékelés eszközeit kellett megtanulniuk. Minden­kinek a saját feladatán keresztül kellett megmutatnia a kreativitását. A feladat­sorok az egyházban elvárható ismere­tekre építettek.- Hogyan vizsgázott az esperesi kar?- Jó szívvel, őszintén mondhatom, hogy jól vizsgáztak az esperesek. Él­mény volt számomra együtt dolgozni a csoportokkal. Az esperesi kar megfiata­lodott, és ez meglátszott a közös munka során. A problémák feltárása és a gon­dok megoldása iránt fogadókészséget és nagy nyitottságot tapasztaltam az espe­resek részéről. Határozottan az a véle­ményem, hogy a folytatásnak van létjo­gosultsága. Sőt a két és fél napot kevés­nek is tartom. A még alaposabb munká­hoz többnapos tréningre lenne szükség, amint a vállalati tréningek is hosszabb időt ölelnek fel. ■ Kiss Miklós Lelkipásztor alkotta oltár szentelése Péteriben ► Nem mindennapos dolog, hogy egy lelkész saját kezének alkotásai kerülhetnek a szakrális tér vala­mely sarkába. Dr. Foltin Brúnóról, a péteri-gyömrői és a mendei gyüle­kezet lelkészéről október 15-én haj­nali négy óra óta elmondható ez: ekkor készültek el a péteri gyüleke­zeti terem oltárterének általa fara­gott kellékei. A különleges beren­dezési tárgyakat dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke szentelte fel - elkészülésük napján. A faragóművész-lelkész jól ismert és ked­velt, igényes munkái faluszerte láthatók. Tereken, utcákban, a temetőben lépten- nyomon keze nyomára bukkanhatunk. Az oltártérben hegyek sziluettje lát­ható a Golgota jelképeként. Fölötte függ a kereszt, melynek háttérvilágítása a vi­folyamai ömlenek!" (Jn 7,38) Az oltárt képe­ző asztal testformát ölt Jézus halálára utalva. Az oltártér jobb oldalán található papi széken vésett kereszt látható, a bal oldalon pedig egy kígyó által körbefont pásztorbot, mely a Főpásztor, a Terelge­tő jelképe mellett a gyógyulás ősi szim­bóluma. Az egyedülálló alkotás termé­szetbeni adományokból és a helyi ön- kormányzat segítségével jött létre. Az ünnepi istentiszteleten Fabiny Ta­más a samáriai asszony történetével kapcsolatban az „élő vízről” szólt. Jézus­nak van ideje leülni az asszony mellé; feloldozza és ezzel megtisztítja őt. Ez az igazi élő víz, amelynek tisztító erejét bárki megtapasztalhatja, aki Jézus köze­lében van. „Emlékeztessen mindannyi­unkat az oltártérben látható és hallható víz arra, hogy Jézus az élő víz forrása” - hangzott az evangélium. Délután fórumbeszélgetésre került sor a püspöknek, valamint Benczúr Lászlónak az Az oltártérben az alkotó, dr. Foltin Brúnó lelkész lág világosságára emlékeztet. Ebből a ke­resztből fakad az élő víz, és a valóságo­san is látható és hallható csobogás min­denkit emlékeztet: „Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből élő víz Északi Egyházkerület felügyelőjének, Ko­czor Tamásnak a Dél-Pest Megyei Egyház­megye esperesének, illetve Bak Péter egy­házmegyei felügyelőnek a részvételével. ■ Horváth-Hegyi Olivér Most a kövek összerakásának ideje van itt ÉGTÁJOLÓ A Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) 2006. október 13-14-i orosházi megalakulásakor meg­elevenedett a bibliai ige: „. ..megvan az ide­je a kövek összerakásának" (Préd 3,5b) Az ószövetségi könyv híres ellentétpárjai arra figyelmeztetnek, hogy mindennek rendelt ideje van. A történelem Isten ke­zében van. Az ő szándékát nem lehet sem siettetni, sem késleltetni. Sokáig bizony a mondat első felének valóságát éltük át: „Megvan az ideje a kövek szétszórásának...” A magyar nép zivataros századait megidéző nemzeti imádsá­gunk, a Himnusz így fogalmaz: „Vár állott, most kőhalom...” Mindez nemcsak Krasznahorka egykor büszke várára vagy Árva várára érvényes, hanem metafori­kusán is érthető. A nemzet hajdan egysé­ges épületének kövei széthullottak. Így jutottak oly sokan a diaszpóra, a szétszó- ratás állapotába. A brutális trianoni dön­tés szórta szét talán a legtöbb követ. Újabb nemzeti tragédia történt a II. vi­lágháború végén. Keresztapám, Józsa Már­ton példájával tudom szemléltetni a kö­veknek e szétszóratását. 1944-ben Kárpát­alján volt lelkész, Munkács központtal je­lentős szórványt gondozott. Egyszer csak azon kapta magát, hogy gyülekezete négy országra terjed ki: a Szovjetunióra, Ma­gyarországra, Csehszlovákiára és Romá­niára. Hiába próbálta, immár nem tudta összeszedni a szétszóródott köveket. A szétszóratás folytatódott áttelepí­tésekkel: a hazai németséget marhava­gonokban szállították el, a hírhedt Be- nes-dekrétum következtében pedig szlovákiai magyarok tömegei váltak föl­dönfutóvá. 1956-ban folytatódott a szétszóratás: sok kő egészen távolra gurult. Azokról a vajdasági magyarokról sem feledkezhe­tünk mejf akik vendégmunkásként ér­keztek Németországba, ám haza már nem tértek. Erdélyi menekültek pedig szinte minden nyugat-európai országba érkeztek, sőt még a tengerentúlra is. Az úgynevezett demokrácia idején pedig az értelmiség elszívása történik: orvosok és számítástechnikusok anyagi okból men­nek Nyugatra, ösztöndíjasok - szemben a reformáció korabeli peregrinusokkal - gyakran nem térnek vissza küldő orszá­gukba és egyházukba. Látszatra talán boldogul az ember, de szíve mélyén biztosan árvának érzi ma­gát. Valósággá válik Reményik versének ez a néhány sora: ......árvaság csak egy va n, feleim: / Az erdőn kívül lenni. / Ott­hontalannak, hazátlannak lenni. / Nagy­városok rideg utcakövén / A széltől se- pertetni. / Sok más szeméttel összeke- vertetni. / Árvaság csak egy van, feleim.” (Halotti beszéd a hulló leveleknek) Amit az erdélyi költő Keleten élt át, azt megfogalmazta a Nyugatra sodortatott Márai Sándor is: ,A gyereknek Toldi-t olva­sod és azt feleli: oké / A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: / »A halál gyöt­relmei körülvettek engemet« / Az ohioi bányában megbicsaklik kezed / A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet”... Szétszóródtak a kövek. Ungvár ked­ves evangélikus templomából súlyeme­lőterem lett a szovjet időben. A tehetsé­ges lelkész menekülni volt kénytelen 1956-ban: hátizsákjában a váltás fehér­nemű mellett csak Bibliája lapult. Persze olyan is volt, aki „kalandvágyból maradt itthon”... Erdélyben sok magyarra a bozgor, azaz jöttment bélyeget ragasztották. Ameriká­ban sok gyermek nem érti már szülei, nagyszülei magyar beszédét. A Vajda­ságban pedig talán éppen ezekben az években szóródnak szét a kövek. Milyen vigasztaló azonban, hogy nemcsak a kövek szétszóratásának, ha­nem összerakásuknak is megvan a maga ideje! Orosházán ebben a hitben alapí­tottuk meg a világ magyar evangélikus- ságának szervezetét. A Magyar Evangélikus Konferencia olyan lehet, mint egy vár. Hiszem, hogy a Himnusz szövege annyiban megfordítha­tó, hogy a kőhalomból is lehet újra vár. Evangélikusként megmelengeti szívünket az „erős vár” szószerkezet. Magyarként pedig Kosztolányival együtt mondhatjuk: „Erős várunk nékünk a nyelv.” Őriznünk és ápolnunk kell ezt a nyelvet, bárhol él­jünk is. Kányádi Sándor így ír Noé bárkája felé című versében: „Be kell hordanunk, hajta­nunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges. (...) Mert leapad majd a víz. / És fölszárad a sár. / És akkor majd a megőrzött, / a meglévő szóból / újrate­remthetjük magát / az első búzaszemet, / ha már igével élnünk / tovább nem lehet.” Ennek szellemében beszél a közel­múltban elhunyt Sütő András így: Engedjé­tek hozzám jönni a szavakat. így lehet a Ma­ek olyan, mint egy erős vár. No, nem harci helyzetben, ahol a vizesárkoknak és lőréseknek van kitüntetett szerepük. Nem másokkal akarunk harcolni ennek a várnak a fedezékéből, hanem egysze­rűen csak örülni szeretnénk a megta­pasztalt oltalomnak és tágasságnak. Az újra összehordott kövekből, má­sodszor, a Maek olyan lehet, mint egy ház, családi ház. Jeremiás próféta a kö­vetkező szívhez szóló levelet küldte a Babilóniába száműzött honfitársainak: „Építsetek házakat, és lakjatok bennük1 Ültes­setek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Há­zasodjatok szülessenek fiaitok és leányaitok! (...) Szaporodjatok, és ne fogyjatok! Fáradoz­zatok annak a városnak békességén, ahová fog­ságba vittelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” (Jer 29,5-7) A Magyar Evangélikus Konferencia olyan lehet mindannyiunk számára, mint egy ház, tágas otthon. Amelynek van egy kényelmes nappalija, ahol szíve­sen együtt vagyunk - a „beszélgető egy­ház” jegyében. Jó, ha találunk benne egy nyugodt dolgozószobát is, hiszen elmé­lyült teológiai munka és egyéb kutatás is jellemezheti közösségünket. Legyen benne egy csöndes hálószoba is, hiszen pihenésre is szükségünk van. Feltétlenül szükség van gyerekszobára is, hiszen a legkisebbeknek is helyet kell biztosítani ebben a nagy magyar családban. Az sem baj, ha az éléskamrát is megtaláljuk, no meg esetleg egy barátságos borospin­cét... Örülnék, ha lenne terasz is, ahova kilépve nagyokat tudnánk lélegezni... Ebben a felépítendő Maek-házban nincs külön főlépcsőház és cselédlépcső, itt mindenki otthon lehet. Ráadásul vendé­geket is szívesen látunk, hiszen, ismét­lem, szerveződésünk nem irányul más közösségek, más „családok” ellen. A vár és a családi ház mellett harmad­szor templomot építhetünk az eddig sza­naszét heverő kövekből. József Attila mély értelmű verse így fogalmaz: „Most min­den s egyetlen értelmünk / Az úton heve­rő kövek fájdalma, / Mely porban és pi­szokban taposódva / Templomtorony kupolájába vágyik!”"(Kövefe) S akkor még nem is idéztük Reményik Sándor nagyon idevágó versét, a Kövek zsoltárát, amely szerint egy ember „elin­dult a köveket megkeresni. / Omlások­ban, elhagyott kőtörőkben, / Utak men­tén, száraz patakmederben / Barangolt hetedhét országon át, / Hol éleinkbe üt­között a nap, / Horzsoltuk az éjszaka bár­sonyát / S véresre törtük az ő lábait. / Az az ember keresett, s megtalált. / És azt mondta nekünk: Ti templom lesztek.” Le­het-e szebb álmunk, mint hogy a Magyar Evangélikus Konferencia Isten dicsőségé­re épüljön fel a hetedhét országba szét­szóródott kövekből? Remélhetünk-e töb­bet, mint hogy közös imádságban tu­dunk újra és újra összeforrni? A Maek el­sősorban ilyen lelki közösség lehet. „Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának" Mi­ért szóródtak szét a kövek? A magunk hibájából? Rosszakarók tették ezt ve­lünk? Mindkettőben lehet igazság, de el kell ismernünk: a szétszóratás mögött elsősorban maga az Úristen áll. Talán így akar minket próbára tenni, így edzi hitünket és felelősségtudatunkat. Ugyanígy megkérdezhetjük azt is: ki hordja össze a köveket? .Bizonyos kö­veket talán elbírunk mi magunk is. Oly­kor mások, jóakaratú emberek és kö­zösségek is segíthetnek. De elsősorban az Úristen az, aki képes megemelni és helyére vinni a legsúlyosabb köveket is. Ideje van, Istentől rendelt ideje van a kövek összerakásának. O építi az erős várat, a családi házat - és legfőképpen a templomot. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom