Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-01-29 / 5. szám

IO 2006. január 29. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Szekeres Elemér Búcsút vettünk dr. Pusztay Lászlótól 1918-2006 A csurgói evangélikus gyülekezet 2006. január 12-én 13 órakor vett végső búcsút szeretett lelkészétől, Szekeres Elemértől az edvei temetőben. Szekeres Elemér 1918. február 25-én született Edvén. Szülőfalujában az evan­gélikus elemi iskolába járt, majd 1929-től a soproni evangélikus gimnázium tanu­lója volt; 1937-ben tett érettségi vizsgát. Teológiai tanulmányait a Pécsi Tudo­mányegyetem Sopronban működő Evangélikus Hittudományi Karán végezte 1937 és 1941 között. Sopronban szentelték lelkésszé 1940. június 15-én. Püspöke 1941 júliusától Gyékényesre helyezte segédlel­késznek. Innen költözött át Csurgóra 1942. március 23-án, ahol először mint se­gédlelkész, majd mint lelkész szolgált egészen 1994. augusztus 31-ig. Innen Cell- dömölkre költözött, de a teljes nyugdíjba vonulás előtt még egy éven át helyettes lelkészként ellátta az ecsenyi evangélikus gyülekezet gondozását. „Ennek végezté­től, 1995. július 31-től számítom nyugdíjas időmet” - áll egyil^ csurgói barátjának küldött levelében, melyben ő maga írta le életrajzát a tőle megszokott szerénység­gel, összesen féloldalnyi terjedelemben. Visszaköltözött Celldömölkre; itt élte nyugodt nyugdíjas éveit, míg a megfáradt szolgát Ura 2006. január 4-én hazahívta. Több mint fél évszázados csurgói szolgálatába sok minden belefért. Hihe­tetlen munkabírással kezdett neki az 1947-ben önállósult csurgói gyülekezet életének megszervezéséhez. A rendsze­res hittan- és ifjúsági órákon kívül fiatal felnőttekből álló színjátszó kört alakí­tott. Aktív, a gyülekezetért tenni akaró gyülekezeti tagokkal vette magát körül. Prédikációiban a reménység és a hűség hangja mellett a tiszta, csorbítatlan evan­gélium szólalt meg. Szerették, de nem csak Csurgón, hi­szen hosszú éveken, évtizedeken keresz­tül helyettesített a környező gyülekeze­tekben (Porrogszentkirály, Porrog, Por- rogszentpál, Nagyatád, Somogyszob). Életét és minden tettét áthatotta a Pál apostol leveléből való ige: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) Adja meg az Isten, hogy mi, mai utódok, lelkészek és gyüle­kezeti tagok is megértsük: elég az ő ke­gyelme, s nem baj, ha kicsinek és erőt­lennek érezzük magunkat, mert van, aki erőt és reményt tud adni. ■ Kendeh Kirchknopf László ilBŰEIÉS____________________________________________________________________________________________ A Debreceni Evangélikus Egyházközség pályázatot ír ki másodlelkészi állás be­töltésére. A pályázat beadásának határideje: március 20. A szolgálatba állás tervezett ideje: augusztus 1. A másodlelkész kiemelt szolgálati feladata lesz a Debreceni Egyetemi Gyüleke­zet létrehozása, életének szervezése és irányítása, valamint a kijelölt szórványok­ban végzett lelkészi szolgálat a parókus lelkész irányítása és segítsége mellett. Javadalmazás: no 000 Ft (bruttó) Lakhatás: háromszobás, összkomfortos lakás. A díjlevél megtekinthető, illetve arról bővebb információ kérhető a Hajdú- Szabolcsi Egyházmegye esperesi hivatalában (4400 Nyíregyháza, Korányi F. u. 160/a, tel.: 42/444-206), valamint telefonon a debreceni gyülekezet parókus lelké­szétől (52/534-408). y HIBDETFS ~ A Zeneakadémia egyházzene tanszakára való felvétel új lehetőségei A bolognai képzésre való áttérés előtti utolsó tanévben a tanszék új lehetősége­ket biztosít a legfelső fokú egyházzenészképzés iránt érdeklődő fiataloknak. Az idei évben a jelentkezők három forma közül választhatnak. 1. Egyszakos egyetemi egyházzenészképzés (mely az engedélyezett létszámig államilag finanszírozott, azon felül költségtérítéses): 2. másoddiplomás vagy 3. párhuzamos egyházzenészképzés (például más zeneakadémiai szakkal vagy az ELTE ének-zene szakával egyidejűleg), mindkettő költségtérítéses formában. A költségtérítéses hallgatóknak megpróbálunk a befizetendő összeg egy részéig támogatást biztosítani. Figyelem! A jelentkezés legvégső határideje február 15.! További felvilágosítás a felsőoktatási tájékoztatóban található, illetve a Zene- akadémia tanulmányi osztályán vagy az egyházzenei tanszéken kapható (1064 Budapest, Vörösmarty u. 35. III. em. 15.; tel./ fax: 1/344-6721). ISTENTISZTELETI REND / 2006. január 29. Vízkereszt ünnepe után 4. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 8,23-27; Rám 13,8-10. Alapige: Ézs 51,9-16. Énekek: 374., 50. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Simon Attila; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. u. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 n. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10.: Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Kovács Áron; de. n. (úrv., kantátazenés) Smidéliusz Gábor; du. 6. (orgonazenés ) Gerőfl Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán: Vili., Üllői út 24. de. fél ii. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII. , Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX. , Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél n. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Blázy Árpádné: Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) D. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter: Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta: Cinkota, XVL, Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János: Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; du. 6. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú: Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. to. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Nem háríthattam el egykori múzeumi munkatársam utolsó kérését: nekem kellett a zsúfolásig megtelt budavári templomban búcsút mondanom és az evangélium vigasztalását hirdetnem a kilencvenegy évesen elhunyt Pusztay László hamvai felett. Most olvasóink tájé­koztatása végett ismertetni szeretném e köztiszteletben álló tudós lelkipásztor szolgálatának különböző állomásait. A Balaton-felvidék szülöttje volt: Ta­polcán látta meg a napvilágot 1915. febru­ár i-jén. Édesapja az első világháború ál­dozata lett. Előbb Tapolcán, majd Buda­pesten - a Protestáns Országos Árvaház növendékeként - a fasori gimnáziumban folytatta tanulmányait. Mint soproni teo­lógus is a gyülekezet árvaházának intemá- tusában vállalt nevelői szolgálatot, miköz­ben cserkésztiszti oklevelet is szerzett. Két évvel lelkésszé szentelése után a halle-wittenbergi egyetemen lett ösz­töndíjas. Itt az egyház ismertetőjeleiről (notae ecclesiae) szóló lutheri tanítás té­makörében kutatott, majd „cum laude” minősítéssel doktori fokozatot szerzett. Kezdő lelkészként - részint mint hitok­tató - Pápán, Ecsenyben, Csurgón és Biká- cson, majd a soproni hadapródiskolában mint katonalelkész szolgált. Itt a sport­ügyességi versenyben többek közt „nagy­ezüst” jelvényt is szerzett. Tábori lelkész­ként frontszolgálatot is kellett teljesítenie. Első parókusi helye 1945 adventjétől kezdve a Sopron melletti Ágfalva gyüle­kezete volt. A háború borzalmai után újabb próbatétel várt a községre: kitele­pítették a német anyanyelvű lakosokat. A sírva búcsúzó és otthon maradt evan­gélikusok számára hitelesen hirdette a 37. zsoltár vigasztalását: „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” (5. vers; Károli-fordítás) Lelkipásztori munkája mellett teológiai felkészültsége révén ő lett az alsó-soproni egyházme­gye lelkészegyesületének és számvevő- székének az elriöke. 1954-ben a Somogy-Zalai Egyházme­gye surdi gyülekezete hívta meg lelkészé­nek. A vend határvidék templomszerető evangélikusait nagy odaadással és jó szervezőkészséggel huszonkilenc éven át gondozta. Surd és Liszó templomának harangjai vízkereszt ünnepe óta naponta siratták el szeretett halottjukat. Belezna, Őrtilos, So- mogybükkösd és Zákány szórványai is hálával emlegetik egykori hűséges pászto­rukat. Surd község húsz'éwel onnan való távozása után azzal tisztelte meg sokéves önfeláldozó munkáját, hogy 2002-ben a falu díszpolgárává választotta. Harmadik „parókusi gyülekezete” az Evangélikus Országos Múzeum volt. Ami­kor megtudtam, hogy surdi szolgálata után 1982-től nyugdíjas éveit nem messze fővárosunktól, Budakalászon fogja tölteni. felkértem, hogy legyen állandó kiállítá­sunk tárlatvezetője. Két évtizeden át példa­mutató hűséggel, pontossággal, kiváló né- metnyelv-tudással és alapos történeti is­meretekkel megáldva szolgált közöttünk. Úgy vélte, hogy ezen a fővárosi „szószé­ken" továbbra is bizonyságot tehet Isten gondviselő szeretetéről, a Kárpát-medence magyar, német, szlovák és vend anyanyel­vű evangélikusait sok vihar során is meg­tartó Uráról. Ugyancsak hűséges elődjétől és munkatársától, Garam Zoltántól nem­csak az evangéliumi lelkűiét melegségét és a magas szintű tárlatvezetés tudását vette át, hanem az Evangélikus Életben korábban megkezdett, Múzeumi híradó címmel meg­jelent cikksorozat szerkesztését is. A mindenki által szeretett „Pusztay Laci bácsit”, akinek tavaly ünnepeltük a kilencvenedik születésnapját, a Balaton- felvidék is gyászolja. Gyakori vendége volt az ősi fészeknek, Révfülöp és Kővá- góörs festői vidékének. Szívén viselte a fokozatosan épülő révfülöpi templom sorsát, szerény jövedelméből anyagilag is támogatta. Talán kevesen tudják, hogy ő vetette fel először annak gondolatát, hogy az evangélikus oktatási központ Ordass Lajos püspökünk nevét vegye fel. Evangélikus egyházunk testvéri szív­vel osztozik a család gyászában. Kilenc­venöt éves nővére, két leánya, két veje, öt unokája és öt dédunokája vett búcsút a családfőtől. A lelkész unokák: Buday Zsolt és Barnabás pedig nemcsak a buda­vári templom oltáránál, hanem a bényei és az amóti gyülekezetben is hálával kö­szönhetik meg drága nagyapjuk példa­mutató szolgálatát és értük mondott gyakori imádságát. Szeretett munkatársától fájó szívvel búcsúzik: ■ Dr. Fabiny Tibor Egy költő Erdély „zúgából.. ► Aránylag ismeretlen költőről sze­retnék szólni az alábbiakban. Zajzo- ni Rab István a Brassó melletti Zaj- zon községben látta meg a napvilá­got 1832. február 2-án. Az evangéli­kus vallású ifjú rövid, de annál gaz­dagabb életpályát futott be. Szegény sorsú földművelő családba szü­letett, ám szülei a falu törekvő emberei közé tartoztak. Apja közel három évti­zeden át volt egyházi gondnok, s neki köszönheti Zajzon, hogy 1828-ban új is­kola épült a településen. István az elemi iskola első négy osztályát szülőfalujá­ban végezte kitűnő eredménnyel. Aztán apja beíratta a brassói Honterus szász gimnáziumba, ahol - a takarításért cse­rébe - ingyen lakhatott. Rövidesen elsa­játította a német nyelvet, de közben a magyar klasszikusokat is olvasgatta. Alig tizenhat éves, amikor kitör az 1848-as forradalom. Rögtön tevékenyen részt akar venni benne, de lelkesedését ha­marosan lehűtik. Hat év múlva az érettsé­gin kitűnő eredményt ér el. Ugyanezen év őszén beiratkozik a pesti egyetemre, hogy- példaképe, Körösi Csorna Sándor hatására- a történelmet és a keleti nyelveket tanul­mányozhassa. Zajzoni Rab István is a ma­gyarok őshazáját szerette volna felkutatni. Közben megromlott anyagi helyzete arra készteti, hogy elhagyja Pestet. Ekkor, 1855 júliusában indul el gyalog Bécsbe. Némi hányattatás után jut csak állás­hoz. A politikai életben bekövetkező vál­tozások Zajzonit újabb vándorlásra kény­szerítik. Erdélyi körutazása után rendezi sajtó alá második, Kordalok című verskö­tetét. (Az első, a Magyarok kürtje 1857-ben jelent meg.) Ezzel meghódítja a közönsé­get. A kötet három kiadást ér meg. Az újabb, nem várt politikai események ha­tására hazatér szülőfalujába, hogy rend­be hozza tönkrement egészségét, és helyreállítsa anyagi helyzetét. De a ma­gyar fővárosból kapott hírek hallatára 1859 decemberében újra felmegy Pestre. Részt vesz a zavargásokban, amiért még börtönbüntetést is szenved. Egyre sú­lyosbodó tüdőbaja arra kényszeríti, hogy ismét hazatérjen Zajzonba. A friss levegő hamar talpra állítja, így ismét Pestre megy. Ekkor rendezi sajtó alá harmadik verseskötetét, a Börtöndalokat. Kiújuló tüdőbaja miatt 1862 márciu­sában újra visszatér Zajzonba. Gyalog vág neki az útnak; április közepe táján érkezik haza. De már hiábavaló minden: 1862. május 15-én a brassói kórházban mindössze harmincéves korában örök álomra hajtja fejét. Brassóban temették el a magyar evan­gélikus sírkertbe. Több mint egy évszá­zad múltán, 1972 nyarán holttestének maradványait szülőfaluja temetőjében helyezték el. Sírját Körösi Csorna Sándor dardzsilingi sírkövéhez hasonló emlék­mű díszíti ezzel a felirattal: „Nemzete s neve Rab vala / De szabad lelke és dala.” Kis falu szülötteként, egy kis közösség szószólójaként hirdette e nép szabad­ságvágyát, jobb élet iránti vágyódását s a fennen lelkűiét reménykedő hitét, lelke­sedését. ■ Salló László Az orosz alsóház végleg elfogadta a sárospataki kötetek visszaadását Az orosz alsóház múlt pénteken végleg jóváhagyta a sárospataki református kollégium könyvtárából származó köte­tek visszaadását. A 450 tagú dumában 345 képviselő szavazta meg harmadik olvasatban is az 1945-ben a Szovjetunió­ba vitt könyvritkaságok, köztük ős- nyomtatványok visszaadásáról szóló törvénytervezetet, míg 53 honatya elle­nezte; tartózkodás nem volt. A törvény még a felsőház áldására vár, majd Vlagyimir Putyin elnök aláírásával léphet hatályba. A Nyizsnyij Novgorod-i Lenin Könyvtár már minden előkészüle­tet megtett a kötetek visszaszállítására, hogy az Putyin február végén, március elején esedékes magyarországi látogatá­sára megvalósulhasson. A most egyetlen képviselői megjegy­zés nélkül végleg elfogadott törvényter­vezetben nem szerepel a kötetek száma. Az első olvasatban július elején elfoga­dott szöveg 134 kötet visszaadásáról szólt. A Lenin Könyvtárban azóta még egy kötetet megleltek és besoroltak a ha­zakerülök közé. Dienes Dénes sárospataki könyvtárigazgató szerint magyar szak­emberek az 1990-es években 146 kötetet azonosítottak Nyizsnyij Novgorodban. A Lenin Könyvtár egyébként a tárolási­gondozási költségek törvényben előírt megtérítése mellett a múlt év végén tá­mogatást kapott a magyar kormánytól a kötetek digitalizálásához is. Emellett a Mól Rt. frissen létrehozott oroszországi alapítványa szerdán közel egymillió dol­lárt adományozott két múzeum helyreál­lításához a Voronyezsi területen, amely­nek megszállásában a második magyar hadsereg is részt vett 1942 nyarától 1943 eleji megsemmisüléséig. Egy új katalógus számba vette azokat a műtárgyakat, ame­lyeket magyar katonák szállítottak el az osztrogozsszki múzeum pincéjéből - mondta Natalja Kompaore igazgatónő. A második világháború végén a sáros­pataki könyvtár 172 olyan kötete tűnt el, amelyet budapesti bankokban őriztek Az orosz álláspont szerint a visszavonuló né­metek hurcolták el a köteteket, majd szov­jet csapatok Berlintől északra rájuk buk­kantak, s egy átcsoportosítás nyomán ma­gukkal vitték őket Gorkijba, a mai Nyizs­nyij Novgorodba. Magyar szakértők sze­rint viszont a szovjetek közvetlenül vitték el a köteteket a budapesti bankokból. M MTI J .1

Next

/
Oldalképek
Tartalom