Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-15 / 42. szám
„Mélységes szomorúsággal és részvéttel gondolok azon általam ismert, illetve nem ismert testvéreimre is, akiknek mostanában minden napjukat megterheli az aggodalom, hogy mikor jelenik meg valahol a nevük, és mikor lepleződik le ország-világ előtt életüknek egy sötét időszaka. De ugyanakkor nem is értem őket egészen.” „...mostantól semmi sem ugyanaz”-3. oldal Október a reformáció hónapja 4. oldal Egyedül a hit a megoldás 5. oldal Adalék az angliai evangélikusság történetéhez g Civitasfidelissima 7- oldal „Mi van, öcsém? Megbolondultál?” ^ 8. oldal Reformátorunk a reformációról ^ 9. oldal 6. oldal Mae k Magyar Evangélikus Konferencia Köszöntjük a magyar anyanyelvű evangélikusok találkozójának résztvevőit OROSHÁZA, 2006. OKTÓBER 13-14. Protestáns kulturális est 1956 mártír református lelkipásztorának, a levéli Gulyás Lajosnak emléket állító dokumentumoratóriummal zárult az idén október 8-án lezajlott protestáns kulturális est. A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának Karácsony Sándor Színpada - a szerző, Debreczeni Tibor rendezésében - megrázó erejű előadással (képünkön) adózott az 1957. december 31-én kivégzett levéli tiszteletes helytállásának. Versek és dalok természetesen nem csak az Egy huszadik századi krónikás ének című színpadi műben hangzottak el: az estet a Protestáns Újságírók Szövetségének elnökeként vezető Novotny Zoltán a Luthe- ránia kamarazenekart, a Baptista Központi Énekkart, valamint Széles Tamás és Sunyovsz- ky Szilvia színművészet köszönthette a MOM Művelődési Központ színpadán. A művész vendégek, illetőleg előadásuk színvonala sikerrel feledtette, hogy a főváros XII. kerületi művelődési háza nem igazán volt képes megteremteni azt az ünnepélyes miliőt, amelyhez a protestáns estek közönsége az elmúlt években hozzászokhatott, de - miként azt a szervezők nevében köszöntő D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke is hangsúlyozta - a puritánság egyáltalán nem idegen a protestantizmustól... Ugyanakkor szintén rangot adott idén is a programnak az est ünnepi előadása: dr. Gergely András egyetemi tanár, nyugalmazott nagykövet a szabadságeszme jelentéstartalmában mutatta ki a megkérdőjelezhetetlen keresztény alapokat. »NEM MARADOK EL TŐLED, NEM HAGYLAK EL« Országos evangélizáció a Deák téren > „Milyen bűncselekményt követett el?” - kérdezte a foglár egykor egy rabtól a váci büntetés-végrehajtási intézetben. „Fegyveres rablást” - hangzott a felelet. „Akkor nem szerette Jézust?” - faggatózott tovább a börtönőr. A kérdezett fél így válaszolt: „Főtörzsőrmester úr, maga szerette a feleségét, mielőtt megismerte?” Az október 7- én a Deák téri evangélikus templomban elhangzott valós történet emlékeztetett arra, milyen fontos, hogy a rácsok mögött, illetve rajtuk kívül is minél többen halljanak a Jézus Krisztusba vetett hit szerepéről és fontosságáról, a neki átadott új élet lehetőségéről. A tizenharmadik alkalommal megrendezett, egész napos országos evangélizáció - a hagyományokhoz híven f - most is ezt a célt szolgálta. Az evangélizációkról a legtöbben azt tartják, hogy elsődleges feladatuk a még nem hívők megszólításában rejlik. De nem feledkezhetünk el arról sem, hogy az egyházakban is akadnak olyanok, akik csupán hagyománytiszteletből látogatják az istentiszteleteket, és olyanok is, akik egykor ugyan Isten kezébe helyezték az életüket, mára azonban már elerőtlenedett a hitük. Ami igen fontos: igéjén keresztül az Ur folyamatosan hívja és szólítja mindazokat - bármely előbb említett kategóriába tartozzanak is -, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Hogy sokan vannak ilyenek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tíz órai kezdésre megtelt a (fő)város- központ evangélikus temploma. A gyülekezetnek az ország minden területéről érkezett idősebb és fiatalabb tagjait elsőként Szeverényi János országos missziói lelkész, majd egyházunk megválasztott országos felügyelője, Prahle Gergely köszöntötte. A beiktatása előtt álló tisztségviselő megköszönte, hogy a bevezető imádságban külön is az Úr elé vitték szolgálatát. Mint mondotta, sokszor meg kell küzdenie azért, hogy ráleljen az Isten felé forduló ima és a mindennapi teendők ellátása, az emberi cselekedetek közötti megfelelő egyensúlyra. Hangot adott azon reményének, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház olyan szervezet, ahol megvalósul ez az egyensúly. Akik valóban szabadok A nap folyamán három igehirdetés hangzott el. Elsőként - a rendezvény igei mottója, „Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józs 1,5) alapján - Endrefjy Géza lelkész prédikált. Egy ember különböző iratok, például a személyi igazolványa vagy épp keresztelési emléklapja segítségével határozhatja meg magát - mondotta az igehirdető -, illetve ha hívő, akkor azáltal, hogy tudja: Istenhez tartozik. Józsué tudta, hogy nem a maga feje után megy, hanem az Atya akaratát teljesíti. A mi feladatunk is a követés: bűneink megvallása, a kereszt előtti lebomlás, Jézus és embertársaink szolgálata. A teológusokból álló, Csorba István vezette csapat - amelynek segítségével a résztvevők gyorsan elsajátíthatták a karnagy ezen alkalomra szerzett dalait - szereplése után Széli Bulcsú lelkész lépett a szószékre. A kispesti gyülekezet lelki- pásztora Józs 1,6-9 alapján hirdette Isten igéjét. Nem egyes személyes problémáink megoldása a legégetőbb kérdés, hanem az, hogy az életünk Isten kezében van-e, vagy sem; hogy egykor majd bejutunk-e Isten országába, vagy sem. Ha rábízzuk magunkat, vele és általa meg tudunk küzdeni a nehézségekkel, mert ő megsegít és megerősít bennünket - hangsúlyozta. Folytatás a 8. oldalon Egy zászlóbontás filozófiája Minden mozgalom életében döntő, sorsfordító mozzanat a strukturálódás, a számára legalkalmasabb szervezeti forma megtalálása. Látszólag mindössze ennyi történik majd október 13-án és 14- én Orosházán. A világ magyar evangéli- kusságának összefogását célzó mozgalom - amely korábban a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé nevet viselte - jogi formát ölt Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) néven, hazánkban bejegyzett, alapszabállyal, tagsággal, vezetőséggel rendelkező civil szervezet lesz. Ha valóban „csak” ennyi történne, ez is igen jelentős lépés lenne. Hiszen azt üzenné, hogy megszülettek azok a szervezeti keretek, amelyek serkentik a további tevékenységet, egyben formát és védelmet, hátteret is nyújtva annak. Bármilyen sodró lendületű lehet egy-egy mozgalom, a szerveződés, a szervezeti forma adja a hosszú távú garanciát a munkához. Önmagában is értékhordozó tehát ez az első közvetlen üzenet. Kifejezi az alapítók abbeli szándékát, hogy az evangélikusság és a magyarság értékeit közel hozzák mindazokhoz - éljenek bárhol a világban akiket meghatároz e két közösséghez való tartozásuk, és akik vállalják ezt a közösséget. Ezen a ponton tovább is lép a gondolkodásunk. Éppen az is a célok közé tartozik, hogy a határainkon túl élő magyar evangélikusságot segítsük identitása megőrzésében, ápolásában, gondolva a második, harmadik és a további nemzedékekre. Csak akinek van tapasztalata, van élménye ezzel a területtel kapcsolatban, az tudja, hogy ez milyen felemelően szép, és hogy ezt a célkitűzést milyen nehéz megvalósítani. Sokszínű, érzékeny világot képvisel a Magyar Evangélikus Konferencia, az erdélyi magyar evangélikus egyháztól a Kárpát-medencei országokban különböző helyzetekben élő magyar evangélikusokon át a nyugati magyar és nem magyar gyülekezetekben élőkig. Ennek megfelelően sokszínű kell, hogy legyen a program is. Alapvető rendező elv a magyar nyelv. Minden egyéb ebből következik. A nyelvnek a legnagyobb a megtartó ereje a hitbeli kérdésekben és a nemzeti gyökerekhez való ragaszkodásban is. Érdekes jelenség ez, hiszen mondhatnánk, hogy a nyelv csak eszköz mind a hitélet, mind a nemzeti kultúra terén, de a valóság mást mutat. A nyelv személyiségünk legmélyebb rétegeinek formálója, nem eszköz csupán, hanem meghatározó tartalmak alakítója, kifejezője. Minden programunkban elsődleges kell, hogy legyen a nyelv szerepe, a nyelv művelése. Ez adja az alapvető kohéziót, minden további erre épül. A spirituális üzenet, az evangélikusság gondozása is. Annál inkább - többről, illetve másról van szó, mint ökumenikus nyitottságról-, mert főleg Nyugaton sok helyen a protestáns lehet a hívó szó. Ezt fejezi ki a Maek alapszabálya is. A legszínvonalasabb nyelvi vagy kulturális programok sem téríthetnek el az evangélizációs lelkűidtől, nem szoríthatják háttérbe azt. De a nyelvi kohéziót és a spiritualitást követően a szervezet küldetéséhez tartozik a magyar kultúra és identitás ápolása. A korszerű gondolkodás nem választja el a célt és a hozzá vezető utat. A sokszínű cél gazdag, fantáziadús metodológiát, megvalósítást kíván, a hagyományosnak mondható testvér-gyülekezeti kapcsolatoktól a jól előkészített egyedi eseményekig, konferenciákig. Fontos, segíthető a leginkább közvetlen, személyes kapcsolatok kialakítása is. Mindennek alapja lehet egy minél teljesebb információs bázis, amelyből a hazalátogató megtudhatja, hol és mikor vehet részt itthoni alkalmakon, illetve a világ bármely részébe utazó, akár ott tartósan munkát vállaló evangélikus hazánkfia tájékozódhat arról, talál-e az adott helyen - és ha igen, hogyan, mikor - magyar hittestvéreket. Akár büszkék is lehetünk arra, hogy alig öt év előkészítő munkája után megalakul a szépen hangzó nevű magyar evangélikus világszervezet. Valójában pedig arra lehetünk büszkék, hogy jó volt az alapgondolat, kiderült, hogy van igazi igény a magyar evangélikus közösség formálódására - nem egyszerűen egy újabb szervezetre, tisztségekre, hanem összefogásra, egymás hite általi gazdagodásra. Végül essék szó egy igen fontos, meghatározó szempontról. A Magyar Evangélikus Konferencia nem egyirányú utca. Nem arról van szó, hogy az anyaország egyháza immár szervezetten kell, hogy segítse a határainkon túl élőket. Alapvetően akkor sem ez a helyes megközelítés, ha az anyaország nyilvánvalóan e téren is kitüntetett felelősséggel bír. De az utca kétirányú. A testvéri kapcsolatok révén már eddig is sokat gazdagodott a hazai egyházi élet. Szépek a távlatok. Meggyőződésem, hogy a jövő egyháztörténelme a szabaddá vált, demokratikus egyházi élet jelentős eseményei, eredményei közé fogja sorolni a magyar-magyar evangélikus kapcsolatok fejlesztését, fejlődését, a szervezeti forma megteremtését és a filozófiát, a tartalmat egyaránt. A kinyílt, olykor tágra nyílt ajtón be is kell lépni. ■ Frenkl Róbert Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház ökumenikus imádságot tart a budapesti Szent István-bazilikában október 22-én, vasárnap 16 órakor. A szolgálatot Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke végzi. A szervezők mindenkit szeretettel hívnak és várnak.
