Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-09-17 / 38. szám
2 2oo6. szeptember 17. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletB SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 14. VASÁRNAP - Lk 17,11-19 Hitet ébresztő testi szenvedés ÉLŐ VÍZ Mit vagy kész adni ma? Évekkel ezelőtt abban a kiváltságban volt részem, hogy vért adhattam. Kiváltság ez, hiszen sokakat ismerek, akik nem adhatnak vért a vérrel terjedő múltbeli vagy jelenlegi betegségeik vagy számos egyéb ok miatt. Tehát én megtiszteltetésnek tekintem, hogy nyolchetente adhatok pár deciliter vért azoknak, akiknek szükségük lesz rá. A helyi vérgyűjtő központ a hála jeleként minden véradónak pólót ad ajándékba, amelyen általában a véradással kapcsolatos szlogen olvasható. A leggyakrabban kapott pólón ez a felirat szokott állni: „Arra született, hogy adjon.” Hz természetesen a véradásra mint fontos cselekedetre utal. Ha beteg vagy sérült vagy, és vérre van szükséged, a vér semmi mással nem helyettesíthető; piros gyümölcslé, paradicsomlé vagy bármi más, ami hasonlít rá, nem felel meg. Valaki más vérére van szükséged. A véradás viszonylag egyszerű folyamat. Néhány percet vesz csak igénybe, meg némi kényelmetlenséggel jár. Igazából függetlenül attól, hogy egyszeri alkalommal adtál vért vagy gyakrabban, bekerültél az „adásra születettek” táborába. De az adásnak számos egyéb formája is van, amikor hasonlóan fontos értékekről van szó. Azonnal eszünkbe jut a pénz vagy egyéb anyagi javak - amikor valaki valóságos szükséget szenved, a pénzbeli vagy kézzel fogható javak hihetetlen segítséget jelenthetnek. De másoknak adni sokkal többet jelent annál, mintsem hogy valami tapintható, materiális dolgot nyújtsunk. Adhatunk időt, segítséget valakinek, amikor komoly nehézséggel néz szembe, vagy meghallgathatjuk, és tanáccsal láthatjuk el, amikor nehéz döntés előtt áll. Ha visszaemlékszem azokra az alkalmakra, amikor valaki törődött velem, és tanácsot adott a feleségemmel kapcsolatos kérdésekben, mindig hála van a szívemben, amiért az illető megértette, hogy „arra született, hogy adjon”. Adhatunk a másiknak úgy is, hogy felajánljuk a tehetségünket, képességeinket, energiánkat segítségként ahhoz, hogy egy nehéz feladatot megoldjon. Például kitakarítjuk a lakását, vagy levágjuk a füvet a kertjében, ha fizikailag képtelen rá. Vagy egy kollégának, amikor nyomasztja a rohamosan közeledő határidő, segítünk egy feladatot befejezni; még akkor is, ha ez éppen nem a mi felelősségünk lenne. Adni olyan egyszerű dolgot is jelenthet, mint bátorító szavakat írni egy barátnak, hogy tudja, gondolsz rá, és a legjobbakat kívánod neki. Meg sem tudom számolni, hányszor történt velem olyan, hogy valakitől bátorítást kaptam, amikor nagy szükségem volt az érzelmi támogatásra. Gondold végig az alábbiakat! A Biblia - többek között - a következőket állapítja meg az adásról: Az adás kölcsönös. Az egyik legnagyobb csoda benne az, hogy amikor magunkat, időnket, energiánkat, anyagi javainkat adjuk, mi is mindig kapunk valamit. Azt az örömöt érezhetjük viszonzásul, hogy segíthettünk valakin, amikor szüksége volt rá. A Szentírás szavaival: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűkén méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül." (Péld 11,24-25) Az adás önzetlen. Adni valakinek nem mindig könnyű, esetleg áldozatot is kíván. De lehetőséget nyújt arra, hogy magunkból vagy a magunkéból egy részt a másik megsegítésére, támogatására fordítsunk. „Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«" (ApCsel 20,35) ■ Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna) Alig képzelhetünk szánandóbb és gyöt- rőbb sorsot annál, mint amilyen a textusunkban említett tíz leprásé volt. A lepra ugyanis egyike a Kelet legveszedelmesebb betegségeinek. Tetézte még ezeknek a szerencsétleneknek a szomorú sorsát az ókori népek könyörtelensége is. Az ilyen betegeket nem tudták gyógyítani, és mivel ez a betegség rendkívül ragályos, a mózesi törvények rendelkezései alapján kiűzték őket a társadalomból. A pusztában kellett bolyonganiuk, míg sorsuk jobbra nem fordult, vagy meg nem haltak. Emberi szavakkal ki nem fejezhető hát az a boldogság, amely ennek a tíznek a lelkében ébredt, amikor meghallották a hírét Jézus jövetelének, akiről szájról szájra járt, hogy szavára a vakok látnak, a sánták járnak, a süketek hallanak, és a halottak feltámadnak. Beteg testüket odavonszolták Jézushoz, és alázatosan kérték: Mester, könyörülj rajtunk! Milyen nagy bizalmat, erős hitet ébreszt a testi szenvedés az emberben! Erre találunk példákat az Újszövetségben. Pál apostol kezdetben Krisztus híveinek legkeményebb ellensége, ám a damaszkuszi úton, amikor Krisztus megjelenik neki, megvakul, majd megtér, és olyan lelkes hirdetője lesz az ő tanításának, hogy az Üdvözítő után neki volt a földön leg► Elkészült a Gyülekezeti liturgikus könyv próbakiadása, amely gyülekezeti tagjainknak ad segítséget, hogy eligazodjanak az új istentiszteleti rendekben, megértsék a liturgia egyes részeinek jelentését és jelentőségét. Négyezer leütés tíz év munkájáról!? Rovatunk keretei ennyit engednek meg. Az ismert mondás szerint azonban arról nem is érdemes beszélni, ami öt percben nem foglalható össze. Kis túlzással valóban több mint tíz év alatt alakult ki az Evangélikus istentisztelet - Gyülekezeti liturgikus könyv anyaga. A megújított istentiszteleti rendek tervezése közben világossá vált, hogy a szokatlan formákat csak úgy lehet ismertté tenni, ha a gyülekezeti tagok maguk előtt látják az új rendet, ha saját könyvükből követhetik: tehát eddigi énekeskönyvünk mellé kiegészítő kötetet kellett készítenünk az új rendekkel és az azokhoz kapcsolódó énekes anyaggal. Amikor nagyobb lendülettel fogtunk hozzá a munkához, kiderült, mennyifénagyobb része abban, hogy a kereszténység az ókori világ minden poklán keresztül diadalra jutott. A keresztény anyaszentegyház élete az első századokban felvirágzott, pedig a legrettenetesebb üldözésnek volt kitéve. Ne zúgolódjunk mi sem, ha szenvednünk kell, hanem hittel ragadjuk meg azt a kezet, amely sújt! Ez a kijelentés persze a mai jóléti társadalmunkban nem népszerű. Hiszem mégis, hogy Isten keze az, amely a bűnök útjáról a nehézségeken keresztül a szebb és boldogabb élet felé akar elvezetni bennünket. Ez az égi kéz nemcsak hitet ébreszt bennünk, hanem rámutat gőgösségünkre, és alázatra vezet. Sok ember gőgjéről tanúskodik a múlt és a jelen történelme, mert az ember veleszületett gyarlósága, hogy úr szeretne lenni mindenek felett, és nem hajlandó magánál nagyobbat, tökéletesebbet elismerni. Ádám és Éva óta sokan áthágták már Isten parancsát. A fáraó például így kiált fel: „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak...?” (2MÓZ 5,2; Károli-fordítás) Az elbizakodott babiloni király pedig azt mondja: „Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszéfeemet...” (Ézs 14,13; Károli-fordítás) Ma is olyan időket élünk, amikor az emberek nemhogy eile igénynek és elvárásnak kell egyszerre megfelelni. Építsen a hagyományainkra, de hozzon újat is. Legyen művészileg igényes, mégis sokak által befogadható. Adjon új lendületet liturgikus éneklésünknek, ugyanakkor hordozza magán evangélikusságunk jellegzetességeit. Megtettük a tőlünk telhetőt: összegyűjtöttük, amit az egyházzene tudósai az utóbbi évtizedekben elénk tártak, és szembesítettük gyülekezeteink gyakorlati szükségleteivel. így állt össze a majd ötszáz oldalas gyűjtemény. Elkészült a próbakiadás, s a következő hónapokban kérjük a szakértők és az egyházi ének ügyéért felelősséget érző testvéreink jelzéseit arról, hogy mit kellene még javítanunk munkánkon. A kötet négy nagy részből áll. Az első a vasárnapi istentiszteletek rendjeit közli liturgikus dallamokkal, énekversekkel és egyszerű módon. Ebből a legszélesebb érdeklődésre talán az új „énekversciklusok” számíthatnak. Ezek válthatják fel az EÉ 1-13. rendjeit. Minden ciklus hat énekversből áll, kifejezve azt a törekvést, hogy istentiszteleteink többségét úrvacsorával együtt tartsuk. Az énekverseket mindig összeköti valamiféle stiláris azonosság; A VASÁRNAP IGÉJE ismernék maguk fölött a Mindenhatót, de önmagukat bálványozzák. A hatalom urai istent csinálnak magukból, és még a legegyszerűbb embernek a lelkében is ott él a nagyravágyás ördöge. Szükségünk van hát az Úr sújtó kezére. Lelkünk üdvösségét munkálja, ha kemény módon olykor-olykor észre térít bennünket, és a helyes útra vezérel. Úgy gondolom, hogy a tíz leprás is keveset törődött addig Istennel, amíg jól folytak napjaik. Csak amikor elkövetkeztek a gyötrődések, akkor ébredt fel lelkűkben az alázat. A gőgös, felfuvalko- dott emberből a szenvedések által az Atya ma is alázatos és hű gyermekeket akar nevelni. Csak ha már végbement bennük a nagy átalakulás, akkor távolítja el tőlük a nyomorúságot. Isten megsegítő kegyelme végül hálaadásra indít. Igénkben azt olvassuk, hogy a meggyógyított tíz közül egy, amikor látta, hogy meggyógyult, visz- szatért, fennhangon dicsőítette az Istent, arcra borult Jézus lábánál, és hálát találunk közöttük például régi magyar énekekből, német korálokból, genfi zsoltárokból, szlovák gyökerű énekekből összeállított ciklust. Az eddig megszeretett énekversek mellett több új szöveg is megjelenik a válogatásban, amelyek megalkotásakor az eredeti liturgikus szöveg gondolataihoz való mind szorosabb kapcsolódás volt a vezérelvünk. A második nagyobb egység az alkalmi istentiszteletek (családi, gyónó, ökumenikus istentisztelet, templomi keresztelés és temetés, iskolai alkalmak, áhítatok) rendjeit tartalmazza. Az áhítatformák közé tartozik az utóbbi években sokak által megszeretett zsoltározó istentisztelet reggeli és esti változata, a príma és a vespera is, valamint ezek ünnepkörönként változó tételei. A harmadik rész jórészt magyar nyelvű gregorián énekekből áll. Evangélikus egyházzenénk legnagyobb hatású felismerése az elmúlt évtizedekben éppen az volt, hogy kimeríthetetlen gazdagságú koráljaink mellett ismét használatba kell vennünk a gregorián zene magyarra fordított kincseit. E gyűjteményben tizennégy gyönyörű himnuszt találunk, melyeket több mint száz zsoltár követ. Féladott neki. A többi kilenc pedig járta tovább a maga bűnös útját. Akárcsak a mai emberek. Mi is naponként érezzük Isten megsegítő kegyelmét: munkánkra ő ad áldást, asztalunkra kenyeret, megörvendeztet ép, egészséges testtel, betegségeinkben, nyomorúságainkban pedig gondunkat viseli; mi pedig mindezen jókért legtöbbször hálátlanok vagyunk. Bizony tőlünk is szemrehányó tekintettel kérdezhetné az Úr: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Kövessük példáját az egy igaznak. Ezt az utat jelölte ki számunkra Megváltónk. Ez az az út, mely az örök béke és boldogság hajlékába vezet. A szenvedések ne rántsanak bennünket a porba, hanem növeljék hitünket! Ha tudunk őszintén szólni Istenhez, akkor halljuk meg Krisztus szavát: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.” ■ Fischl Vilmos Imádkozzunk! Úr jézus Krisztus! Te jól tudod, mennyire élettelen a mi hitünk, és mennyire terméketlen a mi kereszténységünk. De te vagy az élet forrása, és minket is életre kelthetsz a te Szentlelkeddel. Szánj meg minket, és ne hagyj segítséged nélkül, hiszen a te néped vagyunk. Amen. CANTATE íínfVilebnrg ifivufaCTSott tő szeretettel alakítgattuk a zsoltárok szövegeit, hogy a 21. század emberének imádságai lehessenek, megtartva mégis az ókori zsoltárénekek sajátosságait. A recitált zsoltárok mellett régi magyar zsoltárparafrázisokat és genfi zsoltárokat is találunk. Köztük van például a sokak által hiányolt Örül mi szívünk és Az Úr énnekem őriző pásztorom is. Az utolsó fejezet harminchárom új éneket tartalmaz, melyek felfrissíthetik gyülekezeteink repertoárját. Figyeltünk arra, hogy az új fordítású német korálok mellett magyar dallamaink száma is gyarapodjék. Közlünk itt zenei indokkal „pihentetett” éneket (Ez esztendőt megáldjad) és egyházpolitikai okból mellőzött e- ket is (Ordass püspök fordításai). E példatár fogadtatása szempontokat adhat az egykor összeállítandó új énekeskönyv szerkesztőinek is. ■ Bence Gábor Oratio cecumenica [Lelkész:] Istenünk, te el nem múló szeretettel hordozod népedet, és egyházad közösségében örökkévaló kincsekkel gazdagítod. [Lektor:] Add, Urunk, hogy megbecsüljük a kereszt- ség ajándékát, amellyel egyházad testének részévé lettünk, ahol igédben és szentségeidben nekünk is újra meg újra felkínálod kegyelmedet! Tarts meg bennünket a gyülekezet közösségében! Szüntelenül őrizd és gyara- pítsd nyájadat! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, tedd hajlékoddá szívünket, és add, hogy Szentlelked által megismerjük kegyelmed gazdagságát, hogy igyekezzünk meghálálni irántunk való jóságodat, és már ebben az életben megízleljük az üdvösség örömét! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, indíts bennünket bűnbánatra, és emlékeztess méltatlanságunkra, hiszen visszaéltünk kegyelmeddel és minden ajándékoddal! Mégse fordulj el tőlünk, hanem vezess vissza a veled való közösségbe, nap mint nap erősítsd hitünket, és tarts meg minket nyájadban! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, oltalmazz minket minden gonosztól: a háborútól, a gyűlölködéstől, a természeti katasztrófáktól és a készületlenül érő haláltól! Engedd, hogy életünk minden napján élő hittel. Lélekben és igazságban szolgáljunk téged! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, vigasztald a bánkódókat, gyógyítsd a betegeket, segítsd fel az elesetteket! Légy közel és távol élő szeretteinkkel! Őrizz meg mindnyájunkat kegyelmesen! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, oltalmadra bízzuk a gyermekeket és az ifjúságot. Tedd eredményessé és hatékonnyá mindazok munkáját, akikre nevelésüket bíztad! Add, hogy míg gyarapodnak testben és szellemiekben, növekedjenek az előtted és az emberek előtt való kedvességben is! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg bennünket, Urunk, és áldj meg minket! Te néped könyörgését minden reménységet meghaladó módon teljesíted: adj most is többet és jobbat, mint ahogyan kérni tudjuk, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ISTENTISZTELET ES ENEKLES 2. A Gyülekezeti liturgikus könyv LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN.
