Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-09-10 / 37. szám
4 2006. szeptember w. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Éltó Október a reformáció hónapja Beköszöntött az ősz. A reformáció hónapjának rendezvényeit bizonyára szerte az országban megújult figyelemmel szervezik a protestáns gyülekezetek, intézmények és szervezetek. Annak érdekében, hogy minden rendezvényről időben hírt tudjunk adni, hívjuk fel a figyelmet arra, hogy szeptember 15-ig várjuk a helyi rendezvényekről szóló híradásokat. Tisztelettel buzdítunk továbbá mindenkit, hogy a reformáció hónapja elnevezésű rendezvény programsorának az ünnepélyes megnyitójára, azaz a protestáns kulturális estre (mely október 8-án, vasárnap 17 órakor lesz Budapesten, a MOM Művelődési Központban) szintén szeptember 15-ig lehet megrendelni a jegyeket. Elérhetőségeink: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, 1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.; telefon: 1/371-2690: fax: 1/371-2691: e-mail címünk: oikumene@meot.hu. Az információkat, illetve a jegyrendelést kérve és remélve kívánunk az ez évi rendezvények előkészítéséhez és lebonyolításához, valamint a központi rendezvényeken való részvételhez áldást és békességet! ■ Bóna Zoltán főtitkár Püspöki látogatás Veres Andrásnál Szombathelyen /tízes János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szeptember i-jén meglátogatta hivatalában Veres Andrást, a szombathelyi római katolikus egyházmegye közelmúltban beiktatott megyés püspökét. A vasi megyeszékhelyen tett látogatás alkalmával szó esett a testvéregyházak szolgálatáról, valamint az ökumenikus párbeszéd fontosságáról. ■ Menyes Gyula felvétele Tampere templomában ► A tamperei Kaleva gyülekezet augusztus 21-én ünnepelte templomának negyvenedik születésnapját. 1966-ban készült el az alaprajzában halat formázó épület, mely a gyülekezet különböző munkaterületeinek is otthont ad - napközi otthon, ifjúsági termek sora működött benne hosszú időn át. Raili és Ráma Pietilä építész munkáját dicséri az is, hogy az épületet könnyedén a gyülekezet időközben megváltozott igényeihez lehetett alakítani. Ma ugyanis kevesebb konfirmanduscsoport működik a húszezer fős (!) gyülekezetben, helyettük az időseknek nyújtanak napközi programokat, s rájuk gondolva alakítottak ki melegkonyhát és szereltek fel a közlekedést megkönnyítő lépcsőlifteket. Építésekor a templom meglepetést okozott szokatlan formájával, de mára már a város egyik büszkeségeként tekintenek rá, és bevonult az építészettörténetbe is. Az égbetörő betonoszlopok, melyeket pillérek kötnek össze, és a magas, keskeny ablakok egyszerre idézik a gótikus katedrálisokat és a finn erdőket, melyekben a magas fenyők között hasonló módon szűrődik át a fény. A fa motívuma nemcsak a falakon, hanem a farönköket imitáló padokban is megjelenik. Természetesen ez az anyag köszön vissza az orgonára tekintve és az oltár mögött álló szoborban is. Ez utóbbi, melynek címe Megrepedt nádszál (szintén Reima Pietilä tervezte), emlékezteti a padban ülőket: „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt." (Ézs 42,3) Az oltár mellett álló fakereszt kissé emelkedő két ága a templomtérből bárhonnan nézve ölelő karok hatását kelti, emlékeztetve a Megváltóra, aki a keresztfán hozott áldozatával magához ölelt minden embert. A harmincöt méter magasban lakó harang az egyetlen a messzi északon, amely minden délben tizenkét órakor megszólal. A reformáció után Skandináviában megszűnt déli harangszó gyakorlatát a templomépítő lelkész, Paavo Viljanen állította vissza. Paavo Viljanen éppen hetvenöt éve, 1931-ben érkezett Sopronba, és az evangélikus teológián eltöltött tanév alatt egy életre elkötelezte magát a magyar nép mellett. A Tamperébe érkező vendégeket mindig szívesen fogadta, s magnóra mondta a templom történetének a rövid ismertetését, hogy távollétében is anyanyelvükön üdvözölhesse az odatévedő magyarokat. Ki tudja, hányán hallgatták negyven év alatt megindultan az ismertető befejező mondatát: „Kérem, adják át üdvözletemet második hazámnak, a szeretett Magyarországnak!” Ezúton átadom. Paavo Viljanen 1972-ben elhunyt, de szeretetének eme megnyilvánulása túlélte őt. 2006 augusztusában huszonkét meg- illetődött magyar hallgatta a kopott magnószalagról a távoli üzenetet: a sár- szentlőrinci testvérgyülekezet küldöttségének tagjai, akik a jubileumi ünnepségen vettek részt, s előtte-utána Finnországgal ismerkedtek. Az utazással a test- vér-gyülekezeti kapcsolat jubileumát is ünnepelték, hiszen huszonöt éve, 1981- ben (már Paavo Viljanen halála után, de az ő magvetésének köszönhetően) a gyülekezetében lévő magyarbarátok kezdeményezték, hogy Viljanen egyik legjobb barátjának, Csepregi Bélának a gyülekezetével létesüljön testvér-gyülekezeti kapcsolat. A két gyülekezet kölcsönös látogatásainak révén évtizedek óta tartó barátságok születtek, s a most érkezettek alig győztek válaszolni a kérdésekre, melyek Juliska nénik, Jóska bácsik, Etelka nénik hogyléte felől érdeklődtek. A tamperei gyülekezet számos munkaága között virágzik a magyar kör, mely kéthetenként gyűlik össze Simo Ko- ho lelkész vezetésével. A körbe azok járnak, akik a gyülekezeti látogatásokon magyarbarátokká váltak. Az összejöveteleken hazánk földrajzával, történelmével, kultúrájával kapcsolatos témákról van szó, nyelvtanulással egybekötve. Az átlagéletkor viszonylag magas, nemcsak azért, mert a Kaleva gyülekezet egyébként is elöregedett, hanem azért is, mert van egy százéves tagja, aki a jubileumi istentiszteleten is részt vett. A sárszent- lőrinciek fogadásáról a magyar kör tagjai gondoskodtak, s szívvel-lélekkel azon voltak, hogy a vendégek jól érezzék magukat. A nyelvtanfolyamon felszedett szavakat-kifejezéseket is buzgón, haszonnal forgatták. A régiek mellett új barátságok születtek. Példa rá az egyik idős finn néni, aki egy magyar fiatalt kézen fogva járult az úrvacsorához. Az ünnepségen Kari Jánosné Csepregi Erzsébet a többszörös jubileumról megemlékezve Sámuel próféta szavait idézte: .Mindeddig megsegített bennünket az Urk" (iSám 7,12) Ezt az igét finnül és magyarul egy-egy kopjafába vésve emlékeztetőül átadta finn barátainknak. A kopjafák ezután két nyelven hirdetik Isten dicsőségét és a testvérnépek barátságát. ■ D. A.-Cs.M. Roger testvér halála: miért? ► Egy éve annak, hogy Roger Schutz, a taizéi ökumenikus közösség alapítója merénylet áldozata lett. Ez alkalomból Francois testvér megemlékező levelet tett közzé a közösség honlapján. Tavaly sok olyan üzenetet kaptunk, amelyben Roger testvér halálát Martin Luther King, Romero püspök vagy Gandhi halálához hasonlították. Mindezzel együtt azonban tagadhatatlan, hogy eltérések is vannak közöttük. Az utóbbiakat ugyanis valamilyen politikai, ideológiai színezetű küzdelemben egy olyan ellenség ölte meg, amely nem tudta elviselni véleményüket, befolyásukat. Sokak szerint hiábavaló bármifajta magyarázatot keresni Roger testvér meggyilkolására. A rossz mindig megkérdőjelez minden magyarázatot. Az Ószövetség egy igaz embere azt mondta, hogy „indok nélkül” gyűlölték, Szent János pedig ugyanezt a megállapítást adja Jézus szájába: „Minden ok nélkül gyűlöltek.” Ugyanakkor Roger testvér mellett élve személyiségének egyik vonása folytonosan meglepett, és elgondolkodtat, hogy vajon ez a tulajdonsága megmagyarázza-e halálának körülményét. Roger testvér ártatlan ember volt. Nem mintha nem lett volna hibája. Az ártatlan olyan valaki, akinek - másokkal ellentétben - bizonyos dolgok teljesen nyilvánvalóak és rögtön világosak. Az ártatlan számára az igazság nyilvánvaló. Nem függ az érveléstől. „Látja” az igazságot, és csak nehezen veszi tudomásul, hogy mások csak aprólékosabb munkával jutnak el ugyanoda. Számára az, amit mond, egyszerű és világos; csodálkozik azon, hogy mások nem így érzik. Könnyen megérthetjük, hogy ilyenkor kiszolgáltatottnak és törékenynek érezheti magát. És mégis, ártatlanságában általában nincs semmi naivitás. Számára a valóság áttetszőbb, mint másoknak: mintegy „átlát” rajta. A keresztények egységét veszem példának. Roger testvér számára nyilvánvaló volt, hogy ha az egységet Krisztus akarta, akkor azt meg lehet élni - késlekedés nélkül. Mindenfajta ez ellen irányuló érv mesterkéltnek tűnt a számára. A keresztények egysége Roger testvérnek mindenekelőtt a kiengesztelődés kérdését jelentette. És alapjában véve igaza volt, mivel mi mindannyian túl ritkán tesszük föl magunknak a kérdést, hogy vajon készek vagyunk-e megfizetni ennek az egységnek az árát. Egy olyan folyamatot, amely nem érinti meg a bensőnket, lehet-e még egyáltalán kiengesz- telődésnek nevezni? Azt mondják, hogy nem volt teologi- kus gondolkodása. De vajon nem látott-e sokkal tisztábban, mint azok, akik ezt mondták? A keresztényeknek századok óta érvekre van szükségük, hogy megosztottságukat igazolják. Mesterségesen növelték az ellentéteket, és ezzel észrevétlenül olyan versengésbe sodorták magukat, amelyen aztán képtelenek vol- tak túllépni. Nem „láttak át" a valóságon. Az egység számukra lehetetlennek tűnt. Roger testvér realista ember volt. Számolt mindazzal, ami megvalósíthatatlan, főként intézményi szemszögből. Ennél a pontnál azonban nem tudott megállni. Ártatlansága olyan nagyon különleges meggyőző erőt, egyfajta gyöngédséget adott neki, amely soha nem ismerte el, hogy legyőzték. A keresztények egységét egészen a végletekig a kiengesztelődés kérdésének tekintette, .amelyben a kiengesztelődés egy olyan út, amelyen minden keresztény elindulhat, és ha valóban mindenki erre az útra lépne, akkor egészen közel kerülhetnénk az egységhez. Volt egy másik terület is, ahol Roger testvér sajátos hozzáállása érezhető volt, és ahol talán még jobban láthattuk személyiségét, annak minden radikalizmusával együtt: minden elviselhetetlen volt számára, ami megkérdőjelezte Isten sze- retetét. Nem a gondolkodás visszautasításáról van szó, hanem sokkal inkább arról az erős belső meggyőződésről, amely szerint a helyesnek vélt szavak - például Isten szeretetéről - valójában eltakarják mindazt, amit a mindennapi emberek várnak ettől a szeretettől. Ennek fényében érthetjük meg, hogy Roger testvér miért hangsúlyozta annyira az emberi lélek mélyén lakozó jóságot. Nem voltak hamis illúziói a rosszról. Természetéből adódóan sebezhető volt, azonban bizonyos volt afelől, hogy ha Isten szeret és megbocsát, akkor többé nem hánytorgatja fel a rosszat. Minden igaz megbocsátás felébreszti az emberi szív mélyét, amely a jóságra teremtetett. Paul Ricoeurt megérintette ez a jóságra helyezett hangsúly. Azt mondta egyszer nekünk Taizében, hogy ebben látja a vallás értelmét: „Fölszabadítani az emberi jóság mélyét, és elmenni megkeresni ott, ahonnan már teljesen eltűnni látszik.” A múltban volt egy bizonyos keresztény tanítás, amely lankadatlanul visszatért az emberi természet alapvetően rossz mibenlétéhez, hogy ezzel mintegy garantálja a megbocsátás valódi ingyenességét. Ezzel azonban sok olyan embert távolított el a hittől, akiknek az volt a benyomásuk, hogy Isten szeretete feltételekhez kötött, s a hirdetett megbocsátás nem teljes. Roger testvér örökségének legértékesebb része talán a szeretet és a megbocsátás értelmezésében áll. Két olyan valóság, amely előlünk sokszor rejtve maradt, de számára magától értetődő volt, rögtön felfogta őket. Ezen a téren valóban ártatlan volt: mindig egyszerű, kiszolgáltatott, olvasni tudott a másik szívében, és határtalan bizalomra volt képes. Arcának szép tekintetében mindez megjelent. A gyermekekkel is azért érezhette magát olyan jól, mert ők is ugyanazzal a közvetlenséggel élik az életüket, nem tudják megvédeni magukat, és nem tudnak hinni a bonyolult dolgokban. Szívük egyenesen afelé halad, ami megérinti őket. A kétkedés mindig jelen volt Roger testvér életében. Ezért is szerette annyira a következő szavakat: „Add, hogy ne szólhasson bennem a sötét!” A sötétséggel a kétségre utalt. De ez a kétkedés soha nem kezdte ki azt a bizonyosságot, amellyel Isten szeretetét érezte. Talán éppen e miatt a kétség miatt használt olyan nyelvezetet, amely kizárt minden kétértelműséget. A bizonyosság, amelyről beszélek, nem intellektuális szinten helyezkedik el, hanem sokkal mélyebben, magában a szívben. És mint minden, amit nem lehet erős érveléssel vagy pusztán jól felépített gondolatmenettel megvédeni, ez a bizonyosság is szükségszerűen törékeny marad. Az evangéliumokban zavaró Jézus egyszerűsége. Hallgatósága közül néhá- nyan megkérdőjelezve érezték magukat: mintha szívük legmélyebb gondolatai lepleződtek volna le. Sokak számára fenyegetően hatott Jézus áttetszőén tiszta nyelvezete és az, ahogyan a szívekben olvasott. Egy olyan ember, aki nem hagyja magát bezárni a konfliktusok által teremtett keretekbe, veszélyesnek tűnhet egyesek számára. Az ilyen ember elbűvöl, de a bűvölet köny- nyen ellenséges érzelemmé változhat. Roger testvér ártatlanságával, azonnali felfogásával és tekintetével bizonyosan elbűvölő volt. És azt gondolom, hogy néhányaknak a szemében látta, hogy a bűvölet bizalmatlanságot vagy erőszakosságot válthat ki. Egy olyan ember számára, aki feloldhatatlan konfliktusokat hordoz magában, szükségszerű volt, hogy ez az ártatlanság elviselhetetlenné váljon. Ekkor már nem elég csupán bántani az ártatlanságot. Meg kellett semmisítenie azt. Bemard de Senarclens írta: „Ha a fény túl erős, és azt gondolom, hogy ami Roger testvérből áradt, az valóban elkápráztató lehetett, akkor azt nem mindig könnyű elviselni. Ilyenkor nem marad más megoldás, mint megsemmisíteni a világító fényforrást: kioltani azt.” Azért szerettem volna papírra vetni ezeket a gondolatokat, hogy megmutathassam Roger testvér életének egységét. Érthetetlen halála különösen megpecsételte azt, ami mindig is volt. Mert ő nem valami általa képviselt ügy miatt halt meg. Azért ölték meg, ami ő maga volt. W A Magyar Nemzet 2 006. augusztus 16-i számában megjelent fordítás alapján
