Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-09-03 / 36. szám
IO 2006. szeptember 3. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Elment Jánosy István 1919 (Besztercebánya) - 2006 (Gyenesdiás) „Szívesen szólok róla” - írtam születésének 85. évfordulóján 2004 májusában, amikor barátai, tisztelői egy kis emlékkönyvet adtak ki köszöntésére. Most szomorúan emlékezem a páratlan egyéniségre, egyházunk elment polihisztorára, a sokoldalú, gazdagon megajándékozott életű Istvánra. Nehéz őt néhány szóval jellemezni, a sokoldalú, rendkívül művelt költőt, filozófust, pszichológust, sok nyelven író és még több nyelven olvasó zsenit. Teológiát is végzett a második világháború előtt. Lelkészi szolgálatát csak a háború után adta fel, de mindig teológusnak is tartotta magát, és gyakran kérte gondolatai korrekcióját. Jánosy István Margitszigete a Balaton melletti Gyenesdiás volt. Egykor az Arany János-i kapcsos könyv sok meglepetéssel szolgált a kortársaknak csakúgy, mint Jánosy időskori versei, drámái, melyek megmutatták, hogy „nincs fogytán a dal” az ő lelkében sem. Már azt hittem, hogy minden Jánosy-írást ismerek, amikor 2004 májusában megkaptam Istvántól összegyűjtött verseinek hatalmas kötetét. A hatszázharminc oldalas gyűjteményben végig tudtam követni a Pro- métheusz-versektől kezdve a Pokoltáncot, az Örök béke álmait, a Rákóczi ifjúsága című elbeszélő költeményt, a Kukorica istennőt, a Kővendéget, A nagy kaszást, a Helyben járó Odüsszeuszt, a Bátyánk a Nap című gyűjteményt és a kötetekben meg nem jelent verseket. Jánosy István jelenség. Sem őse, sem utódja nincs a szellemi életben. Gyökerei ugyan vannak, bizonyára maradandó hatása is, mégis egyedülálló, páratlan jelenség. Az őseit tisztelő, édesapját tanárként is becsülő, de nem utánzó fiú igazi európai tudós. Mintegy hatvan éven át publikált, témái és kifejezési formái gyakran változtak, fejlődtek. Alig hihetően jól gyakorolta a nehéz klasszikus formákat, de a modem szabad versek köntösét is magára tudta venni. Irt novellát és esszét, drámát és történeti hátterű dialógusokat. Műfordításai elkápráztatnak, a klasszikus brit angolt és az amerikai popmuzsika szövegeit egyaránt tudta interpretálni. Keresztény szempontból érdekes volt az a kísérlete, ahogy a humanizmust és a reformációt össze tudta egyeztetni, egymást gazdagító tényezőknek tekintve őket. Az ókor nagyjairól és a reneszánsz Erasmusáról, Hontems Jánosról vagy Sylvester Jánosról ugyanúgy tudott írni, mint kortárs teológusokról. Nemcsak a modem világnyelvekben volt otthonos, hanem a görög, héber, latin nyelv kitűnő ismerője volt; megtanult szanszkritül, hogy eredetiben olvashassa az indiai klasszikusokat. Volt idő, amikor naplóját franciául vezette. Szerette a muzsikát, gyakorolta is: szívesen zongorázott Mozartot, Bachot, Chopint. Dosztojevszkij Aljosájához hasonló, szelíd embernek ismertem. Természetszerető volt, mint egykor Assisi Ferenc, békeszerető, mint Gandhi, tömör, mint Pilinszky, csacsogó, mint Kosztolányi. Almait évtizedeken át rögzítette. Szociális érzéke egyértelmű. Mindig a szegények pártján állt, és hirdette, hogy Jézus egykor számon kéri rajtunk, hogy adtunk-e az éhezőknek kenyeret, a szomjazóknak vizet. Felnézett Illyés Gyulára, Szabó Lőrincre, József Attilára, de sohasem kopírozta őket. Nagyon érdekelte a kereszténység elterjedése: hogyan is lett a kis zsidó szektából a hellenizmus hatására világvallássá a kereszténység? Más vallásokat is becsült, például a hinduk, a buddhisták bölcsességét. Az inkulturációt kötelezőnek érezte korunkban, és tévedésnek tartotta, hogy a Nyugatot akarjuk exportálni a kereszténység helyett Kelet vagy Dél világába. Jól mérte fel magyar hazánk helyzetét: kompország vagyunk, „Túl napnyugat, innen kelet...” (Arany János); kultúrák ütközőzónájában élünk. Vállalta ezt a pozíciót. Művészember volt, de családszerető és szívesen barátkozó. A halál sem választja el testvéreitől: „Öcséim, olyan üres a világ nélkületek... Elvittétek magatokkal a szépet, a szép épületet, a szép zenét, a szép festményt, a számok rendjének szépségét” - így ír meghalt testvéreiről. Önmagáról önkritikusan állapítja meg egy levelében: „Fiatalon szeretettem volna még szarvassá válni, ma már zsörtölődő öreg vagyok." Azon a jogon írhatok róla most is, hogy könyvei ajánlásaiban, dedikációiban régi fasori barátjának, egyik lelkipásztorának nevezett. Kisajátítani természetesen én sem tudom, hiszen István sokunké volt; szelleme szétfeszített minden keretet, szabad ember volt, csak Istenhez kötött. Kosztolányi valószínűleg a lángelmék közé sorolta volna őt. Feleségével együtt barátai és tisztelői között a gyászoló gyülekezet körében én is ott érzem magam. Nagyon hiányzik. ■ Hafenscher Károly ISTENTISZTELETI REND / 2006. szeptember 3. Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: 2Kor 3,4-9; Ezs 29,17-24. Alapige: Mk 7,31-37. Énekek: 61., 435. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv., tanévnyitó) dr.Fabiny Tamás; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébéde. fél 10. (úrv.)dr. Fabiny Tamás; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Vári Krisztina; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálin tné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városügeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; du. 11. (úrv.) Szántó Enikő; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Gombkötő Beáta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Gombkötő Beáta; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. n. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás: Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Keczkó Pál; de. fél 12. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom térde. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter: Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., tanévnyitó) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceü út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos Rákosüget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. n. Fehér Károly. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Válasszátok az Urat Sión udvarain! II. ősagárdi falumissziós napok Mire képes az Isten szeretetében égő szív? Például arra, hogy egy maroknyi imakörös asszonycsapattal, missziós lelkülettel gondoljon egy nagyot: falumisszió kell Ósagárdon! Ki kell vinni szabad térre az igét, hogy közel kerüljenek Istenhez a tőle még távol élők. így idén már másodízben szólalt meg a cserháti fennsíkon a sófár, hogy augusztus 18. és 20. között Isten beszélt és énekelt igéjéhez hívogassa Osagárd és környéke lakosságát a községi parkban felállított színpadnál. A missziói napok főcíme választásra szólította a mintegy háromszázötven lelket számláló evangélikus község lakosságát. A 48. zsoltár 3-4. versének ihletése alapján született főcím arra biztat, hogy mi, akik a nagy király palotáinak udvarain élünk, és úgy ismerjük Istent mint erős várat, tegyünk is hitet mellette. Erre a hitvalló keresztény életre buzdítottak az igehirdetési alapigék éppen úgy, mint a zenei szolgálatok vagy a gyermekprogramok. A missziói napokon ökumenikus összefogással hat lelkipásztor: Meláth Attila baptista, Tatai István református, illetve ifi. Hafenscher Károly, dr. Korányi András, Füke Szabolcs és Szókéné Bakay Beatrix evangélikus lelkész hirdette az igét. Négy keresztény együttes - a római katolikus Gável Testvérek, a baptista Psalmus zenekar és az evangélikus M.Is.K.A., valamint a Large Room - szolgált élő koncerttel. Természetesen a helyi gyülekezet szolgálattevői is lelkesen hozzájárultak a missziós napok áldásos hangulatához. Az ifjúság pantomimszolgálata vagy az igehirdetések között megszólaló kamara- és szólóének bizonyságtétele gazdagította a jelenlévők áhítatát. A gyermekeket egész nap játékos vetélkedő, kézművestár, arcfestés és a bibliodrámába való izgalmas bevezetés várta; mindezek az igéhez vonzották a csemetéket szüleikkel együtt. Fontos része volt a két és fél napos rendezvénynek a diszkrét imasátor, ahol tapasztalt lelkigondozók várták a megterhelt lélekkel érkezőket, vagy a bibliákat, keresztény irodalmat kínáló könyvesstand az olvasni vágyók részére. Krisztus Urunk példája nyomán nem tértek haza üres gyomorral mindazok, akik egész napjukat odaszánták Isten tanítására: a vendéglátók meleg ebéddel, délután pedig uzsonnával tartották jól az Ősagárdra érkezőket a kínálósátorban. Legyen hála és dicséret a nagy Királynak, hogy a verőfényes napsütésben megdicsőítette magát mindazokban, akik neki akartak szolgálni, és megadta az anyagi feltételeket a missziói napok megrendezéséhez. ■ YAKAB Csendesnap Tállyán ■BE A tisztségviselők beiktatása A Zempléni-hegység egyik kis falujában, Tállyán rendezi meg évenkénti csendesnapját a Borsod-Hevesi és Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye immáron két évtizede. Az ország „leginkább elszórványo- sodott” régiójában számtalan kis, néhány fős közösség őrzi evangélikus identitását. Talán ez lehet az oka annak, hogy a Hatvantól Kölesén át Debrecenig terjedő terület evangélikussága szereti augusztus utolsó szombatját, a tállyai gyülekezés napját. Az idén Sándor Frigyesnek, a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperesének a meghívására dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke egyházunk lelki, iß. Harmati Béla, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója pedig egyházunk megfogható, tárgyi kincseiről szólt. Délután öt gyülekezet mutatkozott be; a záró istentiszteleten Fabiny Tamás beiktatta a Tállya- Abaújszántó-Tokaj-Sátoraljaújhelyi Missziói Evangélikus Egyházközség öttagú presbitériumát, illetve a felügyelőjét. ■ Horváth-Hegyi Ouvér felvétele Nemzetközi biblikus konferencia Immár tizennyolcadik alkalommal gyűltek össze augusztus 27. és 30. között Szegeden katolikus és protestáns biblikusok, hogy meghatározott témákban véleményt cseréljenek - ezúttal a sínai törvénykezés és a Hegyi beszéd kapcsolatáról. A résztvevők ez alkalommal búcsúztatták a konferencia védnökét, a nyugalomba vonuló Gyuloy Endre megyés püspököt, a 60. születésnapját ünneplő Jakubinyi György érseket, a konferencia társvédnökét, és köszönti az új sze- ged-csanádi püspököt Kiss-Rigó László megyés főpásztort. A konferenciának az elmúlt tizennyolc évben 2347 résztvevője és 227 előadója volt. Ez utóbbiak közül 68 érkezett külföldről, jó néhányan kisebbségi magyar területekről, elősegítve ezzel a hazai és a határon túli teológiák párbeszédét. A nemzetközi biblikus konferenciák előadásait eddig tizennégy kötetben tették közzé. Maguk a konferenciák is nyitottak, bárki jelentkezhet rájuk, de elsősorban azoknak ajánlják, akik valamilyen teológiai előképzettséggel rendelkeznek. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem „színeiben” az idén ijj. Fabiny Tibor és Hausmann Jutta professzorok tartottak előadást Szegeden. Barcasági csángó testvérek között Felejthetetlen élményben volt része annak a majd harminc mosonmagyaróvári gyülekezeti tagnak, aki a Lajta-parti városnak az erdélyi Barcaságban található csángó testvérgyülekezetébe, Csernátfa- luba látogatott augusztus közepén. Egy esztendővel ezelőtt az erdélyi testvérgyülekezet tagjai voltak a mosonmagyaróváriak vendégei. Ennek a látogatásnak a viszonzásaként indult útnak a mosonmagyaróvári csapat, hogy kétnapos utazás, kilencszáz kilométer megtétele után begördüljön a busz a történelmi Magyarország keleti határában fekvő Csemátfalu temploma elé, ahol a helyi gyülekezet tagjai már izgatottan várták az anyaországból érkező vendégeket. A hosszú buszozásban megfáradt utazóknak nem volt módjuk sok pihenésre, mert másnap reggel székelyföldi kirándulás várt a csoportra, immáron a vendéglátókkal együtt. A Szent Anna-tó - Tusnádfürdő - Madéfalva - Marosfő - Gyilkos-tó - Békás-szoros útvonalon ért el a csapat a Békás-tóhoz, amely nem más, mint egy áramtermelés okán fel- duzzasztott, hatalmas mesterséges tó. Itt kétórás hajókirándulás után a tó felszíBékés terepszemle a Gyilkos-tó partján nén ringó, szállodává átalakított hajón töltötték az éjszakát az utazók. Másnap a Békás-tótól elindulva egy moldovai körutazás következett, amely igazi kuriózumnak bizonyult. Több ortodox kolostor megtekintése után az Oj- tozi-szoroson átkelve ért vissza az autóbusz Székelyföldre, hogy Kézdivásár- helynek, Gábor Áron szülővárosának az érintésével érjen vissza Csemátfaluba. A látogatás utolsó napján a fogadó családok szerveztek fakultatív programokat vendégeiknek, este pedig az Erdélyben használatos énekes liturgia szerint megtartott közös záró istentiszteleten adtak hálát az Úrnak az együtt eltöltött szép napokért. Az igehirdetés szolgálatát Kiss Miklós mosonmagyaróvári esperes-lelkész végezte. A búcsúzás bizony könnyesre sikeredett, de a testvérként és barátként elköszönő csernátfalui és mosonmagyaróvári hívek számára megmaradt a remény: a találkozásnak folytatása lesz - legközelebb Mosonmagyaróváron. ■ K.M.
