Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-08-20 / 34-35. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2006. augusztus 20-27. *► H Budapest-KőbányaOltszakadát Az 1989-es változások után számos magyar gyülekezet érdeklődése és felelősségérzete támadt fel Erdély iránt, és számos kap-, csolatfelvétel történt. Ebben az időben talált egymásra Fabiny Tamás és Kajcsa László, s a lelkészek által Kőbánya és Oltszakadát evangélikus gyülekezete is. Amikor Kajcsa László Oltsza- kadátról Hosszúfaluba távozott, Fabiny Tamás pedig teológiai tanár lett, a testvér-gyülekezeti kapcsolat elaludni látszott. Évek teltek el találkozások nélkül, de Bolla Árpád és Wiszkidenszky András igyekeztek életben tartani a kapcsolatot. Azután 2001 őszén Smidéliusz András lelkész feleségével, Jerabek-Cserepes Csillával és e sorok írójával útnak indult Erdélybe, ami a régi kapcsolat feléledését is magával hozta. Orbán László lelkész és felesége, Bak Márta nagy szeretettel fogadtak bennünket. A barátság újabb találkozásokat szült; az oltszaka- dáti presbitérium is meglátogatott minket, amelynek tagjai közül többen ekkor jártak először Magyarországon. Az elmúlt évben az oltszaka- dáti gyülekezet új lelkésze Jakab István lett. Örülfténk, ha őt és családját is vendégül láthatnánk, hogy kapcsolatunk új lendületet kapjon. Szeretnénk fenntartani ezt a személytől személyig, lélektől lélekig ható kapcsolatot. ■ Dr. Csepregi Gyula Kondoros- Kiskapus a Gyülekezetünk későbbi felügyelőjének, Zuberecz Tibornak a kezdeményezésére indult el 1993-ban egy leendő erdélyi testvérgyülekezet felkutatása. Az akkori lelkész, Sztojanovics András partner volt a kezdeményezésben. Nem sokkal később fel is vette a kapcsolatot az erdélyi Kiskapus gyülekezetével és a helyi lelkésszel, Antal Jánossal. A két gyülekezet több alkalommal is meglátogatta egymást, de a lelkészváltások miatt lelassult, majd meg is szakadt a kapcsolat. delegációval érkeztünk Kiskapusra, hogy előkészítsük és megbeszéljük a további lépéseket. A kondorosi evangélikus templom szentelésének századik évfordulóján, 2004-ben vártuk kürteni német, valamint kiskapusi testvéreinket, hogy ünnepi közgyűlés keretében megerősítsük, illetve aláírjuk velük a testvér-gyülekezeti megállapodást. A gyülekezetek közötti kapcsolat azóta is tart, és ha nem is az egész közösség, de egy-egy V A kiskapusi gyülekezet új lelkésze, Tamás János 2003-ban keresett meg bennünket levélben azzal, hogy szeretnék újra felvenni velünk a kapcsolatot. A kondorosi gyülekezet presbitériuma nagy örömmel fogadta az ötletet, és a megvalósítást egyhangúlag támogatta. Kis idő elteltével öttagú tagja, családja rendszeresen látogatja egymást. Reménységünk, hogy időről időre el tudunk jutni egymáshoz, segítséget tudunk nyújtani egymásnak, és meg tudjuk vallani közös hitünket - a távolság vagy bármilyen más nehézség ellenére is. ■ Tuska Tibor MosonmagyaróvárCsernátfalu A mosonmagyaróvári egyház- község régóta dédelgetett terve volt, hogy testvér-gyülekezeti kapcsolatot alakítson ki egy határon túli magyar gyülekezettel. Három évvel ezelőtt aztán a Keleti-Kárpátok karéjában fekvő Csemátfalu gyülekezetével sikerült ezt létrehozni. Először Csernátfaluban, majd egy hónappal később Mosonmagyaróváron írták alá a testvér-gyülekezeti dokumentumokat a két egyházközség vezetői. Ezután adott volt a feladat: a nagy távolság dacára tartalommal kell megtölteni az együttműködést. Az eltelt időszak eseményei azt mutatják, hogy ez sikerült. Először a Luther Kiadó kiadványait küldték a mosonmagyaróváriak a határon túl élőknek, majd csemátfalusi fiatalok vehettek részt anyaországi egyházi táborokban. Tavaly ősszel pedig több mint húsz csernátfa- lusi gyülekezeti tag látogatott el a Lajta-parti városba, és vett részt tartalmas kirándulásokon. A testvér-gyülekezeti kapcsolat következő fontos állomása a tavalyi látogatás viszonzása. Augusztus 14-én harminc mosonmagyaróvári vágott neki busszal a kilencszáz kilométeres távolságnak. ■ Kiss Miklós NagytarcsaHalmágy 1990 áprilisában járt Halmágyon egy segélyszállítmánnyal Gáncs Péter, Fabiny Tamás és menyasszonya, Kati, valamint Tagai István nagytarcsai presbiter és egy amerikai újságíró. Hozzájuk csatlakozott Kolozsvárott Székely Levente későbbi halmágyi, jelenleg tatrangi lelkész. Aktív testvérgyülekezeti kapcsolatról 1991-től kezdve beszélhetünk. A halmágyi evangélikus-lutheránus gyülekezet temploma a legrégibb a történelmi Magyarországon. „Fundata anno 1160-1190” - olvasható a felirat a templom főhajójának jobb oldalán. A csaknem hatszáz fős településen mintegy háromszáz magyar evangélikus testvérünk él. Évente adománnyal segítjük őket, több esetben finn testvérgyülekezetünk (Hamina-Vehka- lahti) tagjai továbbítottak adományokat részükre rajtunk keresztül; Tuomo Uutela 2004-ben egy nagytarcsai küldöttséggel látogatást is tett Halmágyon. Idén a nagytarcsai vállalkozók segítségével 8000 euróval támogathattuk a gyülekezetét; az összeget egy betegszállításra is alkalmas járműre szántuk. Úgy vélem, hogy a személyes kapcsolatok, beszélgetések, igeszolgálatok jelentik a legtöbbet sok szempontból elárvult magyarjainknak. Mi, anyaországbeliek pedig megtanulunk elégedettnek lenni, látva sorsukat, kitartásukat, életkörülményeiket. ■ Baranka György Szeged-Arad □ A dugókkal kezdődött. Nagyjából három évvel ezelőtt felhívott - akkor még ismeretlenül -Tóth- pál Béla, a brazíliai szolgálatból frissen hazatért aradi lelkész. A család szőlejében termett borát szerette volna palackozni, és rajtam keresztül kereste a kapcsolatot a dugókat és a dugózó szerkezetet gyártó magyarországi iparossal. Ezek után természetes, hogy a szegedi gyülekezet testvérek látogattak el hozzánk - családi napra, szeretetvendég- ségre vagy egyszerűen spontán elhatározásból -, mígnem a múlt nyáron meghívást kapott a szegedi ifjúság, hogy együtt táborozzunk az Arad fölötti hegyekben. Az együtt töltött hét alatt annyira összekovácsolódott a két csapat, hogy ma már az ifise- ink tekinthetők a kapcsolat fő motorjának, és mi, lelkészek alig lett az érintett cikkek tranzitállomása, s a telefonos kapcsolatból személyes ismeretség, majd barátság lett. A viszonylag kis távolságnak és annak a tizenöt személyes kisbusznak köszönhetően, amelyre az aradiak holland testvérkapcsolatuk révén tettek szert, kettőnk barátsága hamarosan gyülekezeti barátsággá bővült. A busz adta helyzeti előny következtében eleinte főleg az aradi győzünk lépést tartani a tempójukkal. Augusztus harmadik hetében újra együtt ütöttünk tábort - ezúttal a határ innenső oldalán, a zempléni hegyekben. Néhányszor felmerült már a kérdés, hogy ne öntsük-e végre hivatalos formába ezt a virágzó kapcsolatot. Miért lenne rá szükség - nyugtáztuk mindannyiszor -, ha pecsét és aláírás nélkül is működik? ■ Ifj. Cserháti Sándor Budapest-Zugló- Csíkszereda A zuglói és a Csíkszeredái gyülekezet 2001 nyara óta tart fenn testvér-gyülekezeti kapcsolatot. Tóth Károly lelkész és felesége, Csilla nem sokkal előtte kerültek Csíkszeredára, hogy a városba beköltöző evangélikusokból gyülekezetét szervezzenek. A zuglói gyülekezet - egy akkor lezárult német testvér-gyülekezeti kapcsolat után - arra vágyott, hogy Erdélyből találjon űj testvéreket; a két lelkész házaspár SE zuglóiak megígérték, hogy anyagi és lelki támogatást nyújtanak erdélyi testvéreiknek. Azóta több alkalommal találkoztunk vagy Budapesten, vagy Csíkszeredán. Emlékezetes volt, amikor a Csíkszeredái gyülekezet tagjait láthattuk vendégül 2002- ben, majd 2005-ben újra mi látogathattunk hozzájuk. Ekkorra már felépült a parókia és a gyülekezeti terem, álltak a templom falai is. korábbi ismeretsége szerencsésen találkozott a gyülekezetek óhajával. A testvér-gyülekezeti kapcsolatot istentisztelet keretében pecsételtük meg Csíkszeredán a református gyülekezeti teremben (akkoriban ott tarthatták alkalmaikat az evangélikusok). A A gyülekezeti tagok között baráti kapcsolatok szövődtek. Sőt rokoni szál is összekapcsol minket, hiszen 2004-ben keresztszülőként megkereszteltük Károly és Csilla kislányát, Adriennt. ■ Tamásy Tamás
