Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-01-01 / 1-2. szám

‘Evangélikus ÉletB KULTÚRKÖRÖK 2006. január 1-8. !► 5 Öt koncert - öt ország - egy nemzet ► A Stereo Kft./Periferic Records és a hozzá csatlakozott hetven ma­gyar lemezkiadó - a Magyarorszá­gi Református Egyház támogatásá­val és közreműködésével - mint­egy hatmillió forint értékű zenei CD-t adományoz a Felvidék, Kár­pátalja, Erdély és a Vajdaság egy- egy református kezelésben levő könyvtárának. A nagyszabású vál­lalkozásban érintettek részére de­cember 20-án az MRE Zsinatának székházában rendezett ünnepség­re a sajtó képviselőit is meghívták. Az Evangélikus Életet Gazdag Zsu­zsanna képviselte. A Thália Színházban még a múlt év no­vemberében zajlott le - valóban „zajos sikerrel” - a Határon túli magyarok zenéje című gálakoncert. Ez a negyedik alka­lommal szervezett hangverseny volt az ünnepi nyitókoncertje az Öt koncert - öt ország - egy nemzet elnevezésű CD-ado- mányozó akciónak. A sorozat további négy koncertje január 19-én Kolozsvá­rott, február 2-án Szabadkán, február 12- én Révkomáromban, február 23-án Be­regszászon lesz, és ténylegesen ezek ke­retében adják majd át a könyvtáraknak a hanghordozókat. A koncertsorozat fővédnöke Mád! Dalma, a Magyar Karitász jószolgálati nagykövete, egyházi védnöke pedig ár. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. A felajánlás elsődleges célja ter­mészetesen az, hogy az Erdélyben, Vaj­daságban, Felvidéken és Kárpátalján élő magyarokhoz eljusson az anyaország­ban hanghordozón megjelenő zenei kul­túra, valamint hogy e térségek - ünnepi koncertek és fesztiválok szervezésével - kölcsönösen lehetőséget biztosítsanak a bemutatkozásra saját művészeiknek. A december 20-i rendezvényre meg­hívták az adományozó lemezkiadókat, a médiatámogatókat, az anyagi és szolgál­tató támogatókat, illetve a fellépő zené­szeket, művészeket. Köszöntő szavaiban Bölcskei Gusztáv kiemelte mindazt, ami a Magyarországi Református Egyháznak a határon túli egyháztestekkel való szoros együttmű­ködését jelzi. Beszélt a Kárpát-medencei református egyházak és egyházkerüle­tek mindenkori törvényesen megválasz­tott elnökségei tanácskozó és javaslatte­vő testületének, a Generális Konventnek az életre hívásáról, működéséről, vala­mint a Magyarországi Református Egy­ház Zsinatának májusi döntéséről, mely­ben az MRE kiterjesztette az egyháztag­ság fogalmát mindazokra, akik magukat magyar reformátusnak vallják, és azt ki­nyilvánítják. Böszörményi Gergely kiadóigazgató tá­mogatói oklevéllel köszönte meg az adományozó lemezkiadók, a médiatá­mogatók és a művészek segítségét. Be­mutatta a Határon túli magyarok zenéje koncert CD-masterét. Ennek a CD-nek az eladásából befolyó összegből egy ala­pítvány létrehozását tervezik, amely a határon túli magyar zenészek itteni és a honi magyar zenészek ottani fellépését lesz hivatott segíteni. Az ünnepségen a Református énekek IV. című CD és kazetta bemutatására is sor került, továbbá Bö­szörményi Gergely bejelentette, hogy a református zenei fesztivál június 23. és 25. között lesz. Az ünnepség részeként Völgyessy Szo- mor Fanni énekelt, és Pejtsik Péter cselló­zott (képünkön). Dallos Szilvia titkai nyomában ► Bizonyára sokan ismerik Dallos Szilviát, nem kell őt bemutatni. Szí­nésznő, számtalan dráma, hangjá­ték és novella szerzője - de ha azt mondom, Ellie magyar hangja a Daliásból, talán többen a homlo­kukra csapnak. A művésznő titkai­ra egy életútinterjú keretében de­rült fény. 2005. december 13-án a budapesti Rátkai Márton Klubban mutatták be Kaiser László Dallos Szilvia titkai című kötetét. A Hun- garovox Kiadó által gondozott könyvet Nemeskürty István ismer­tette. Milyen egy jó interjú? - Sokan töpreng­tek már ezen. Hozzám az az elképzelés áll közel, amely szerint akkor jó egy in­terjú, ha a sorok között „átjön” az alany személyisége. Ha színe, szaga, atmoszfé­rája lesz egy két ember között lezajló, személyes beszélgetésnek. Ha olvasó­ként megérezhetek valamit abból a lég­körből, amely ott és akkor létrejön egy múló pillanatra. Aztán kell hozzá egy jó interjúalany. Valaki, akiről érdemes olvasni, mert ki­magasló személyiség, érdekes az élete, magvas gondolatai vannak. Nem „perc­emberke”, hanem hús-vér egyéniség. És lehetőleg esendő. Nem szeretek csak si­kerekről olvasni, nekem kell a botlások, a szenvedések története, de leginkább az a tapasztalat, hogy a „nagy ember” mi­ként mászott ki a gödörből. Természetesen az interjúkészítésnek nem elhanyagolható szereplője az új­ságíró, aki végső soron az egészért felel. Mert - jó esetben - ő választ alanyt, ő te­szi fel a kérdéseket, és ő szerkeszti meg a válaszokat. O a varázsló, aki engem ille­gális hallgatózóból legális olvasóvá tesz, és bepillantást enged egy személyes be­szélgetésbe. Kaiser László ideálisan választott. Be­szélgetőtársa ízig-vérig nő, akinek kisu­gárzása van. A könyvbemutató előtt még sosem láttam Dallos Szilviát, de a terembe lépve azonnal kiszúrtam: csak ő lehet. Áramlik, sistereg, forr körülötte a levegő. Amikor szóhoz jut, olyan erő­vel meséli az anekdotákat, hogy napok­kal később is teljes mondatokra emlék­szem belőlük, a kötetet olvasva pedig szinte hallom a hangját. Az interjúfüzérből időrendben bom­lik ki az élete. Táncrendező és színész, játszott az egri színházban, majd a Pan­nónia stúdióba hívták szinkronizálni. Egyik szerep a másik után, címlapfotók, felkérések. Aztán a könyvek: megírta a szinkronizálás történetét, meseillem- könyveket gyártott, színházi anekdotá­kat gyűjtött. Túl soka jóból, nem? Akad­nak persze döccenők is a pályáján: hát­térbe szorítás, nagy sokára kiadott kéz­iratok... De az igazi fájdalmakról nem esik szó. Nekem ez hiányzik. A bemutatón Kaiser László feltette a kérdést a művésznőnek, hogy szerinte mi az, amit nem kérdezett meg tőle az interjúk során. Dallos Szilvia válasza ar­ról tanúskodik, hogy nem csak én hiá­nyoltam a nehézségekre, a megpróbálta­tásokra irányuló kérdéseket: „Például hogy hányszor haltam meg a színpa­don. És itt most azokra a helyzetekre gondolok, amikor nem a figurából adó­dóan halok meg a közönség előtt” - és már sorolta is a kínos szituációkat. Ugyanakkor Kaiser László más tekintet­ben ideális kérdező. Az a fajta, aki jól is­meri beszélgetőtársát, egy-egy közbeve­téssel segíti, irányítja, és csendben meg­húzódik a háttérben. A nyolc találkozó során elhangzotta­kat szigorú, feszes szerkezetbe sűrítette. Nincsenek kitérők, érdektelen részek. A művésznő szerint Kaiser olyan dolgo­kat „szedett ki” belőle, amelyekről még soha senkinek nem beszélt. Hogy mik ezek a titkok? Most csak egyet idézek közülük ízelítőül - a többit ki-ki keresse meg magának! „Itt jobbra a kertben van egy sárgabarackfa. Tudod, hány éves? Legalább ötven. A fele már teljesen el­száradt. Húsz éve ki akarták vágni. Nem engedtük. Pedig már alig hozott gyü­mölcsöt. És képzeld! Az egészséges ré­sze tele volt barackkal. Hogy létezik ez? Egyszerűen nem adta fel! Egy fa! Egy öt­venéves fa!... Akkor egy ember?” ■ Jánosi Valéria Kaiser László: Dallos Szilvia titkai - Életinter­jú. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2005. Ara 1600 forint. Kaiser László, Dallos Szilvia és Nemeskürty István Örömkórus Bonyhádon A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium Gospel örömkórusa 2005 márciusában alakult meg, Lenczné V. Judit vezetésével. Jelenleg harminc tagja van a kórusnak, fiúk és lányok vegyesen. Az éneket hangszerekkel (fuvola, gitár, ütősök) is kísérik. A közelmúltban kétszázezer forintot nyertek egy pályázaton, ennek köszön­hetően vásároltak eredeti afrikai kongát, maracast, tikfát és csörgődobot. A kórust a városi pünkösdi koncerten való első fellépése óta sokfelé hívják szerepelni Bonyhádon és környékén; természetesen a gimnáziumi istentiszteleteken is rendszeresen közre­működnek. Repertoárjukban zulu dalok, spirituálék és gospelek (Istent dicsőítő éne­kek) egyaránt találhatók. Felvételünk egy karácsonyi fellépést megelőzően készült, ezen a napon a kórus kisebb létszámmal tudott megjelenni az előadáson. ■ M.R. Amit a névjegyekről tudni érdemes... ► Új könyv jelent meg nemrégiben a Medicina Könyvkiadó gondozásá­ban A névjegy története címmel. A szerző, idősebb Bottá Dénes óriási munkát végzett: megközelítőleg ti­zenhét évi kitartó gyűjtés eredmé­nye ez az albumszerű összeállítás.- Az érdekességek mindig is vonzot­tak fényképész szakmámnak köszönhe­tően. Az első pár régi névjegy munka­végzés közben került a kezembe. Ekkor jutott eszembe, hogy a néhány évszáza­dos múlttal rendelkező névjegyeknek tulajdonképpen nincs is szakirodalmuk. Innen támadt az az ötletem, hogy keres­sem, gyűjtsem a régi és eredeti névjegye­ket, majd pedig szakszerűen rendezzem őket - meséli a könyv nyolcvannégy éves szerzője. A feltűnően szép kiállítású könyvet lapozgatva megtudtam, hogy Kínában már évszázadokkal ezelőtt divatban volt a névjegyekhez hasonló cédulák haszná­lata. Magyarországra Ausztrián keresz­tül érkezett el e szokás az 1700-as évek­től kezdődően. Ahogy hazánk fejlődött, úgy terjedt el egyre inkább a névjegykár­tyák használata. A vizitkártyák a korabeli társadalom tükörképét mutatják. Főként az arisz­tokrácia körében vált egyre elterjedteb­bé a használatuk; lényegük a kitünteté­sek, címek, rangok megjelenítése volt. A könyv történelmi szempontból sok-sok érdekességet tartalmaz. Olykor megnevettető anekdotái mellett a szé­pen illusztrált oldalak végigvezetnek bennünket a 19. század elejétől a máso­dik világháború koráig terjedő idősza­kon. Mindeközben ismerős családne­Bach a zsinagógákban Emlékezetes hangverseny színhelye volt nemrég a Dohány utcai zsinagóga. A kezde­ményezés, a célkitűzés és Johann Sebastian Bach csodálatos zenéje tette felejthetetlen­né ezt az estét. A kezdeményezés, hogy a világ nagy zsinagógáiban keresztény zenei összeállítás­sal ültessék egymás mellé a zsidó és keresztény zenebarátokat, a magyarországi zsi­dó közösség részéről történt. A november 3-i hangverseny Európa egyik legnagyobb zsinagógájában valójában tehát nyitóhangverseny volt, amellyel végigjárják a világ nagy zsinagógáit. Számunkra, evangélikusok számára külön öröm volt, hogy a mű­soron Bach hat hegedű-szólószonátája szerepelt Szenthelyi Miklós előadóművész vir­tuóz tolmácsolásában. A gyönyörű Dohány utcai zsinagóga zsúfolásig telt zsidó és keresztény hívekkel. E sorok írójában a hangverseny előtt kétség támadt, hogy a hegedűszóló be tudja-e töl­teni a zsinagóga óriási terét. Örömmel írhatom, hogy betöltötte, és a közel kétórás hangverseny felejthetetlen élményt nyújtott. A művészi élményen túl tiszteletet érde­mel a mögöttes szándék is: keresztény muzsikával szolgálni a zsidó-keresztény összefogást. Bízunk abban, hogy a nyitóhangversenyt követően más országok zsina­gógáiban is együtt hallgatják zsidók és keresztények az evangélikus Bach muzsikáját. ■ Juhász Géza vekkel, a magyar múlt hírességeivel - írókkal, költőkkel, hivatalnokokkal, ka­tonákkal - találkozunk. A magángyűjte­ményből készült kiadásról elmondhat­juk, hogy kultúr- és művelődéstörténeti jelentőségű alkotás. Az idősebbek a kötetet forgatva visz- szagondolhatnak a régi idők - talán a gyermekkorukat idéző - társasági életé­nek a hétköznapjaira, míg a fiatalok az iskolában tanultakat kiegészítő ismere­teket szerezhetnek. ■ Balog Eszter Bottá Dénes - Püspöky István - Vertei Beat­rix: A névjegy története. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2005. Ára 7900 forint.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom