Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-08-13 / 33. szám
IO 2006. augusztus 13. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Canossa-járás A németországi Padebomban július 21. és november 5. között látható a Canossa-já- rásnak emléket állító Canossa 1077 - megrendül a világ című kiállítás. A tárlat - amelyről a www.canossa2006.de weboldalon található bővebb információ - hétszáz kiállítási tárgyat vonultat fel. A közmondásos Canossa-járás eredete a 11. századra nyúlik vissza, amikor a németrómai császár és a pápa arról vitatkozott egymással, hogy kinek van joga kinevezni és hűbéri birtokaikba beiktatni a főpapokat (invesztitúra). Ugyanis aki megtehette, annak volt nagyobb hatalma az egyházban, illetve „ellenfelével” szemben. Az egyház szabadságáért küzdött a reformpápák egyike, VII. Gergely (1020 és 1025 között -1085). Az invesztitúraháborúban a szentatya egyházi átkot mondott ÍV. Henrikre (1056-1106), aki az említett jogot ugyancsak magának akarta megszerezni. Hatalmának biztosítása érdekében Henrik úgy határozott, bűnbánatot tart, és Canossába zarándokol, hogy az átok visszavonására kérje az ott tartózkodó katolikus egyházfőt. A pápaság ezzel megfosztotta a trónt szakrális hatalmától, és megvetette az egyház világi uralmának alapjait. N A Glaube und Heimat írása nyomán: Gazdag Zsuzsanna Helyreigazítás Az augusztus 6-i számunk 6-7. oldalán található Német ajkú gyülekezeteink kegyessége című cikkbe tartalmi hiba került. A kilencedik bekezdésben található mondat helyesen így hangzik: „ljj. Prőhle Károly professzor magyarázata szerint azért, mert Németország egy olyan területéről származnak, amely viszonylag hamar Krisztus-hívővé lett, ezért a mise dramaturgiája megfakult, és a nép vallásossága szempontjából sokkal nagyobb jelentősége volt a kolduló (prédikáló) szerzetesrendeknek, mint a misének.” A hibáért elnézést kérünk a szerzőtől és olvasóinktól. IIBDLTÉS____________________________________________________________________________________________ A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület ez évi nyári konferenciáját augusztus 17. és 20. között tartja Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban. Ebben az esztendőben is várunk mindenkit - nem csak a Fébé nagy családjából! Gyülekezeti tagokat és minden érdeklődőt is szeretettel hívogatunk. Az írásos jelentkezéseket postán kérjük eljuttatni Taschner Erzsébet főnök asszony címére: 1131 Budapest, Pajtás u. 42. PROGRAM • Augusztus 17., csütörtök 15.30: Szeretetvendégség, bemutatkozás, a kapott igék felolvasása: 17.00: Nyitó áhítat-Jól vigyázzatok (Ef 5,15-20); 18.00: Vacsora; 19.00: Evangélizáció-Mit hallgattok rá? (Jn 10,11-21) • Augusztus 18., péntek 7.30: Reggeli áhítat; 8.00: Reggeli; 9.00: Igehirdetés - Érvényesül-e Isten törvénye? (Hab 1,2-7); 10.00: Igehirdetés - Az igaz ember a hite által él (Hab 2,1-4); n.oo. Bibliakörök; 12.30: Ebéd; 15.30: Igehirdetés - Az Úr azonban ott van (Hab 2,18-20); 16.30: Igehirdetés - Megmondtam nektek (Jn 10,22-30); 18.00: Vacsora; 19.00: Fakultatív program - színielőadás • Augusztus 19., szombat 7.30: Reggeli áhítat; 8.00: Reggeli; 9.00: Igehirdetés - Hitből hitbe (Róm 1,16-17); 10.00: Igehirdetés - Kegyelemből, hit által (Róm 3,21-26); 11.00: Bibliakörök; 12.30: Ebéd; 15.30: Igehirdetés - Ábrahám a hit példája (Róm 4,13-25); 16.30: Igehirdetés - Sokan hittek benne 0n 10,31-42); 18.00: Vacsora; 19.00: Fakultatív program - vetítés, beszélgetés • Augusztus 20., vasárnap 7.30: Reggeli áhítat; 8.00: Reggeli; 9.00: Morzsaszedés, úrvacsorái előkészítő; 10.00: Istentisztelet úrvacsoraosztással (2MÓZ 19,1-7); 11.30; Ebéd, hazautazás ISTENTISZTELETI REND / 2006. augusztus 13. - Budapest Szentháromság ünnepe után 9. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 16,1-9; Jer 1,4-10. Alapige: 1Kor 10,1-13. Énekek: 395., 439. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Simon Attila; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Takács József; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Johann Gyula; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Johann Gyula; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. n. (úrv.) dr. Joób Máté; dú. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Simon Attila; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György: XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. Verasztó Teodóra; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Verasztó Teodóra; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-n. de. 10. Zászkaliczky Pál; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula: Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. dr. Zsigmondy Árpád. ISTENTISZTELETI REND / 2006. augusztus 13. - Balaton Alsódörgicse de. 11.; Balatonakali du. 2.; Balatonaliga (Club Aliga területén levő ref. templom) du. 6.; Balatonalmádi du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonföldvár (városháza) du. 2.; Balatonfured de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus templom) du. 3.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 10.; Balatonszemes du. 2.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de. 3/4 10.; Tapolca de. fél 9.; Veszprém de. 10.: Zánka de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Édesapám első világháborús hadifogolynaplójából Kevesen gondolunk ma arra, hogy 1914. július 28-án tört ki a számunkra különösen is nemzeti tragédiába torkolló I. világháború. „A sors vérfagyasztó fintora, hogy annak a férfinak (Ferenc Ferdinánd trónörökös) meggyilkolása miatt tört ki a háború éppen a Balkánon, aki a balkáni és nem balkáni szlávok egyesítésének és a magyarság pusztulásának közismert híve volt” - emlékeztet Nemeskürty István. Ferenc József ígérete, hogy a háború véget fog érni, mire a levelek lehullanak, hiú reménynek bizonyult. Minden addiginál pusztítóbb háború következett, amelyben hazánk három - a balkáni, az olasz és az orosz - fronton kényszerült harcolni. Édesapám végül az orosz hadszíntéren került fogságba. Óriási orosz túlerő vette körül a századukat, golyózáporral árasztva el őket. Utánpótlást nem kaptak, töltényük elfogyott. „Körülvettek bennünket, foglyok voltunk. Miután fegyvereinket elszedték, kettős rendekbe állítottak, és útnak indítottak az orosz tábor felé. Az orosz katonák többször érdeklődtek nemzetiségünk felől. Mondtuk, hogy magyarok vagyunk, de ilyet nem ismertek. Jaroszlantól Lembergig az utat egy zsúfolt marhavagonban tettük meg. Egynapi pihenő után folytattuk utunkat nagy Oroszország felé. Kijevbe reggel érkeztünk. Itt megengedték, hogy bemehessünk a városi fürdőbe, ami nagy jótétemény volt ránk nézve. Moszkvában virradt ránk újesztendő napja. Kértük a Mindenhatót, hogy minél előbb segítsen bennünket haza.” Erre azonban még évekig várni kellett. A gőzkocsi január elején indult el velük az Ural hegységen át Tyumeny felé, ahol mínusz ötven Celsius-fokot mutatott a hőmérő higanyszála. Fegyveres őrizet mellett napi egy órát sétálhattak. Február elején már elindultak Szibérián át a hosszú útra, de még nem tudták, hová. 1915. február 20-ának ködös délelőttjén futott be velük a vonat a skotovói állomásra, ahonnan már nem voltak messze az egyemeletes, nagy, komor laktanyák, ahol két és fél évig lakhattak. Mindenki találhatott végzettségének megfelelő munkát, ami elviselhetővé tette a bezártságot. Márciusban hírül vették, hogy hétszáz török hadifogoly fog érkezni, akik tífuszosak. Sajnos ezek a szerencsétlenek az egész tábort megfertőzték. Naponta tizenöt-húsz koporsót vittek ki a temetőbe. A hadifoglyok síremléket emeltek elhunyt bajtársaik emlékére, ha valahol huzamosabb ideig tartózkodtak. A skotovói emlékmű négy oldalán magyar, német, török és orosz felirattal megemlékezés olvasható: „Álmodjatok a szép magyar hazáról, amelyért meghaltatok - 1916”. 1917. október 14-én Habarovszkba szállították át a hadifoglyokat, ahol mindenki úgy helyezkedett el az üres laktanya hideg kövén, ahogy tudott. Isten gondoskodó szeretete azonban nem hagyta el őket: angyalaként egy haba- rovszki svéd kereskedő segített: „Kocsiszámra hozatta nekünk a deszkát, amelyből azután magunknak ácsoltuk ágyainkat.” Ez a derék ember mégis tragikus véget ért, mert a vörösök azzal gyanúsították, hogy kémkedett a központi hatalmak javára. Üzletét feldúlták, kirabolták, majd barbár módon meggyilkolták a kereskedőt. Habarovszkban probléma volt a vízhiány; ezt új vezeték építésével sikerült megoldaniuk. Édesapámék egyre jobban várták a hazaindulást, amely egyre csak késett. Ehelyett áthelyezték őket Krasznaja Recskára, ahová 1918. szeptember 28-án érkeztek meg. A legfőbb gondjuk a vízhiány volt, amelyet ismét új vezeték építésével oldottak meg. 1918 novemberében kapták a hírt, hogy Ausztria-Ma- gyarország fegyverszünetet kért. A tábor fele spanyolnáthával feküdt, szedte áldozatait a halál. Végre a huszonnegyedik órában megjött a segítség. Amerikai katonaság érkezett, amely átvette őket az oroszoktól. Egy hadifogoly hadnagy havonta 25 dollárt kapott; ebből a kosztért levontak 8 dollárt, így még mindig maradt 17 dollár költőpénze. Különféle tanfolyamok is indultak a részükre, közöttük gazdasági és kertészeti is. Mindez azonban csak 1919 májusáig tartott, amikor is az amerikaiak átadták a helyüket a japánoknak. Tulajdonképpen ekkor kezdődött a Távol-Keletre vetődött magyar gazdák gyakorlati gazdasági tevékenysége. Megspórolt pénzükön lovakat, gazdasági felszereléseket vásároltak, és ellátták a konyhát alapanyagokkal, sőt a piacra is termeltek. 1920 márciusa sem hozta meg számukra a szabadulást. Érthető, hogy sokan úgy érezték, már nem bírják tovább a hontalanságot. Borzasztó lelkiállapotukat egy megrázó esemény még jobban feldúlta: a japán őr agyonlőtt három fiatal magyar tisztet, akik - nem bírván a fogság zártságát - megpróbáltak elszökni. Végre elérkezett a várva várt pillanat: 1920. május 14-én elindult velük a Su- hanko nevű hajó a vlagyivosztoki kikötőbe. „Harmincnégy napi vízi utazás után végre szárazföldre léphettünk. Triesztben a magyar kormány két megbízottja fogadott bennünket, akik az üdvözlések után kiterítettek a fedélzeten egy Magyarország-térképet, melyen a trianoni határok színes ceruzával voltak berajzolva. Közölték, hogy a megcsonkított haza kormánya minden magyart szívesen lát, aki továbbra is magyar fennhatóság alatt akar maradni, de akinek a szülőföldje vagy otthona megszállt területre esik, oda is visszamehet. Megrázó jelenetek robbantak ki erre a kijelentésre. Világlátott emberek, harcedzett katonák sírtak, zokogtak: hát ezért kockáztattuk testi épségünket, életünket, egészségünket annyi nehéz csatában? Hiába! Nálunk hatalmasabb erők és gonosz, alattomos árulások csonkították meg ezeréves szép hazánkat." A naplóban édesapám hálásan emlékezik meg a magyarországi szeretetteljes fogadtatásról, amelynek csúcspontja, hogy Budapesten Horthy Miklós kormányzó várta őket tábornoki kíséretével.' (Elgondolkozhatunk azon, hogy miként fogadta a nemzet nagy része a II. világháborúból hazatérő, csonttá-bőrré so- ványodott katonákat... Szégyellhetjük magunkat!) „Trianon döntése rólunk már nem a mi felelősségünk, a ma élőké. A múlt nem, a jövő még nem a miénk, de a jelenben hozott döntéseink, sokszor nem tudva, mit teszünk, döntőek lehetnek, így 2004. december 5-e, a nemzet lelki- nyelvi egységének éppen az »anyaország« többsége általi megtagadása viszont már jóvátehetetlen tragédia. A Magyar Köztársaságon belül annyian maradtunk magyarok, ahányan igennel szavaztak.” (Nemeskürty) ■ Bolla Árpád Négyszáznegyvenöt éves a Huszár Gál által alapított legrégibb magyar nyomda A pozitív emberi tevékenység Isten ügyének a szolgálatába állítható. Erre az egyik jellemző példa a Gutenberg János által feltalált mozgatható betűvel való könyvnyomtatás. A 16. század elején a reformáció megindulása és terjedése Gutenberg találmánya nélkül nem valósulhatott volna meg Európában pár évtized alatt. Az is igaz viszont, hogy a reformáció nélkül a könyvnyomtatás is lassabban állt volna az emberiség szolgálatába. A reformáció igényelte az anyanyelven kinyomtatott Szentírást és egyéb egyházi iratokat, tehát a sorra alakult nyomdák egyre nagyobb példányszámban készítették őket. Ennek igazolására jellemző esemény volt 1540-ben Gutenberg első nyomtatványának a centenáriumi ünnepsége Wittenbergben, ahol Luther Márton méltatta a könyv- nyomtatás jelentőségét, amely segítette a reformáció gyors terjedését. A reformáció és a könyvnyomtatás egyszerre hódított Magyarországon is. Luther magyar tanítványai - mint például Hontems János és Huszár Gál - a lelkipásztori munka mellett nyomdát is létrehoztak, ahol elsősorban egyházi kiadványokat nyomtattak magyar nyelven. Egy jelentős évforduló az oka annak, hogy a reformáció és a könyvnyomtatás egymásra utaltságáról szólunk. Huszár Gál több helyen alapított nyomdát, így például 1561-ben Debrecenben is, ahová Kassáról menekült. Első munkaként Melius Juhász Péter négy művét adta ki. Huszár Gál Debrecenből is továbbment, de a nyomdát a városra hagyta. És ez a nyomda - mint az ország legidősebb nyomdája - különböző neveken négyszáznegyvenöt éve megszakítás nélkül működik. Jelenleg Alföldi Nyomda néven az ország egyik legjelentősebb nyomdája. Gutenbergi ólombetű ugyan ma már nincs, de a csaknem fél évezrede fennálló éves nyomda a legmodernebb technikával rendelkező könyvgyártó vállalat. Az eltelt négyszáznegyvenöt év alatt hol a református egyház, hol a város tulajdona, hol közös tulajdon volt; 1998 óta a nyomda vezetői és dolgozói egyben a tulajdonosai is. Ez év június i-jén ünnepelte a város, valamint a Tiszántúli Református Egyházkerület a nyomda négyszáznegyvenötödik születésnapját. Az ünnepség keretében avatta fel dr. Bölcskei Gusztáv református püspök Huszár Gál szobrát, amelyet a nyomda udvarán állítottak fel (képünkön). Itt jegyezzük meg, hogy evangélikus egyházunk is őrzi Huszár Gál emlékét: róla neveztük el a Deák téren lévő egyházi könyvesboltot. Az egyházi sajtó, az írott betűvel hirdetett evangélium ma sem lehet meg nyomda nélkül. Mikor Huszár Gál tevékenységére emlékezünk, adjunk hálát Istennek a nyomtatott betű szolgálatáért. ■ Dr. Juhász Géza