Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-08-13 / 33. szám
8 2006. augusztus 13. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS A tanyafelszámolástól a Sokol rádióig Látogatás Hódmezővásárhely új múzeumában ► Leninnek állítottak - pontosabban ültettek - szobrot Hódmezővásárhelyen. Nem tévedés; a város új múzeumának homlokzatán valóban Vlagyimir Iljics ül lábát lógatva. A július elején megnyílt, Emlékpont névre keresztelt kiállítóhely az 194$ utáni kommunista diktatúrát mutatja be a legmodernebb technikai eszközöket felhasználva. 2004-ben, a helyi zsinagóga felújításával egy időben hozta létre a hódmezővásárhelyi önkormányzat a holokausztmúze- umot. Hamarosan megszületett a döntés egy új, a második világháborút követő időszak feldolgozására hivatott intézmény létrehozásáról. Az új múzeum hétszázmillió forintjába került az alföldi városnak; az összeget teljes egészében az önkormányzat bocsátotta rendelkezésre. szalagfüggönyön keresztül léphetünk tovább az időben. A vallásos emberek üldözésének emléket állító teremben kereszt alakban egymásra szerelt monitorokon lelkészek visszaemlékezéseit láthatjuk. Szót kap Takács János nyugalmazott evangélikus lelkipásztor is. Egy asszony arról beszél, hogy milyen vallatásnak vetették alá a pártirodában keresztény meggyőződése miatt minden hónapban. A falon Kádár János mondata áll 1958-ból: „Meg kell érteni, hogy mi a klerikalizmus ellen tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel is harcolni fogunk, mert nálunk nem klerikális, tehát papi uralom van, hanem munkásparaszt uralom.” Az emeleten már nem a borzalmaké, sokkal inkább az édes nosztalgiáé a főszerep. Az egykori vásárhelyi kötöttáru- gyár körkötőgépe mögötti kivetítőre pillantva május elsejei felvonulásba csöppen a látogató. A következő terem a szocreál képzőművészetből nyújt ízelítőt: kis úttörők, munkások és békekölA budapesti Andrássy úti Terror Háza Múzeum átépítését megálmodó F. Kovács Attila Kossuth-díjas építész fejében és íróasztalán születtek meg a tervek a belvárosi épületegyüttes átalakítására. Az anyag- gyűjtésre és -rendszerezésre a Terror Háza Múzeum történészei kaptak megbízást. így készült el a vásárhelyi Adrássy úton a vidéken egyedülálló kiállítótér, mely oktatótermeket is magában foglal. A múzeum munkatársai másfél éven keresztül rögzítették a vásárhelyi embecsönt jegyző családok otthonába nyerünk bepillantást. A galéria közepén Ka- motsay István szobortemetőből megmentett alkotása, a szovjet katona közel három emelet magas emlékműve áll. Az időutazás végén ízelítőt kap a látogató az egykori presszók hangulatából: a polcon természetesen ott van az alumínium hamutál, a Bambi és a Sokol rádió is. „Hogy mi történt valójában, csak a jó Isten tudja” - olvassuk az egyik terem falán. Hódmezővásárhely új múzeuma rek visszaemlékezéseit, gyűjtötték a felajánlott fotókat és használati tárgyakat. Az egykor óriási tanyasi lakossággal rendelkező város történetének megismerését a tanyafelszámolásoknál kezdi a látogató. „Egyik gazda fölakasztotta magát, másik a kútba ugrott, harmadik a Tiszának ment. így tették tönkre azt a réteget, aki munkájával, szorgalmával és vagyonával eltartotta saját családját, adományaiból iskolák, templomok épültek. Kutakat fúrták, és valamennyi társadalmi réteg közül legjobban őrizték magyarságukat, ősi kultúrájukat és hitüket” - olvassuk a visszaemlékezést. A Rákosi Mátyás portréjával díszített abban segít, hogy mi is megismerjünk legalább egy vékony szeletet a közelmúlt történetéből. Jegyet váltva az állandó kiállításra szembenézhetünk a múlttal, és szó szerint szembenézhetünk a szovjet katona szobrával is. Az előbbi elgondolkodtató, az utóbbi igen szórakoztató. ■ László Jenő Csaba Emlékpont Múzeum és Oktatási Központ - 6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 34. Honlap: www.emlekpont.hu. Nyitva tartás: keddtől péntekig io-től 18 óráig, szombat-vasárnap io-től tg óráig. Segesvári körséta ► Segesvár közel van! A megfáradt utazónak csak egy rövid sétát kell tennie a kontinens legrégibb földalatti vasútjától a székesfőváros Városligetébe. Itt áll ugyanis az ódon segesvári Óratorony mása, az Apostolok tornya, illetve a Csonkatorony, az erdélyi város Ónművesek tornyának a kópiája. Ne féljünk leírni: a Trianon utáni magyarság köszönettel tartozik a neves műépítésznek, Alpar Ignácnak, hogy profetikus módon megalkotta a történelmi Magyarország legszebb építészeti emlékeinek múzeumát, a Liget árnyas fái közé ékelt Vajdahunyad várát. Ezen épületegyüttes központi elemei tehát Erdély talán legszebb városából, Segesvárról származnak. Abból a városból, melynek Vártemplomában pontosan ötszáz esztendeje erősítették meg a Tündérkert három államalkotó nemzetének, a magyar, a székely és a szász népcsoportnak a több évszázados szövetségét. Abból a városból, amelynek határában a lánglelkű költő, Petőfi Sándor életét adta a magyar hazáért, és amely település évszázadokon át az evangélikus hit egyik magyarországi fellegvára volt. A jelenleg keleti szomszédunk Maros megyéjéhez tartozó Segesvár (németül Schässburg, románul Sighisoara) és környéke a bronzkor óta lakott terület. A honfoglalást követően a székelyek fennhatósága alá került. Várát az 1146-ban II. Géza királyunk által a később Királyföldnek nevezett területen letelepített Rajna- és Mosel-vidéki németek és vallonok alapították 1191-ben. A település első írásos említése („Castrum Sex”) 1280-ból származik. 1337-től a német autonóm terület, a Szász Univerzitás egyik székének a központja, majd 1367-hen szabad királyi város lett. Segesvár 14. századi gazdasági és kulturális felvirágzását a céhekbe tömörült kézművesek alapozták meg. Az ő hozzájárulásuknak volt köszönhető a város kiépülése is Károly Róbert uralkodásától kezdődően. 1506-ban itt erősítették meg az erdélyi rendek a három nemzet - a magyar, a székely és a szász nép - unióját. Erdélynek a politikai életben betöltött fontos szerepét jelzi, hogy itt választották fejedelemnek I. Rákóczi Györgyöt és Kemény Jánost. 1849-ben a város melletti csatatéren halt hősi halált a költőóriás Petőfi Sándor. Segesvár a szászok önkormányzatiságának 1867-ben történt megszüntetésétől kezdve a trianoni tragédiáig az ott futó Nagy-Kiiküllőről elnevezett vármegye székhelye volt: 1920- tól Románia része. Legfőbb nevezetessége és szimbóluma az óváros kapuját jelentő, 14. században épült ódon Óratorony, mely 1556-ig a városi tanács székhelyeként működött. Itt volt továbbá a város kincstára, levéltára és lőszerraktára. Ma is látható formáját az 1500-as években nyerte el, órája és órajátéka a 17. században készült; tetőzetét 1894-ben fedték be színes majolikacsempékkel. A helyi mesteremberek céhei által épített tizennégy toronyból és öt tüzérségi bástyából napjainkban már csak kilenc áll: az Óratorony mellett a Tímárok, az Ónművesek, a Kötélverők, a Mészárosok, a Szűcsök, a Szabók, a Csizmadiák és a Kovácsok tornya. A Szűz Mária-kolostortemplomot a domonkosok emelték 1482 és 1515 között egy korábbi, 1298-ban épült dominikánus templom helyén. 1566-ban került evangélikus kézbe, mai formáját 1677-78-ban, átépítésekor kapta. Fő látnivalója a Hunyadi János korából származó bronz keresztelőmedence, a templom keletiszőnyeg-gyűjteménye és páratlan hangzású orgonája. Az erdélyi gótikus építészet remeke, a lutheránus Vártemplom (a „hegyi templom”) egy 1350-ben emelt román kori kápolna alapjaira épült; 1429 és 1488 között jelentős átalakítást végeztek rajta. Újabb kori felújításai 1838-ban, majd 1997-től német alapítványi segítséggel zajlottak. A városfalon kívül is található egy evangélikus templom, a Leprások temploma. A 15. századi, késő gótikus stílusú templom külső falán ma is látható szószékről prédikáltak a leprás betegeknek. Az egykori megyeháza neorene- szánsz épületét 1886 és 1888 között emelték - az itt található parkban áll Petőfi mellszobra. Segesvár egyben a román nemzeti mítoszok egyik fontos forrása. Az ide tervezett Drakula-park ötletét nemzetközi tiltakozásra ugyan elvetették, de a városba érkező turisták láthatják a vérszomjas havasalföldi fejedelem apjának állítólagos ott-tartózkodá- sát jelző emléktáblát az Óratorony előtti tér egyik központi épületén, valamint az olcsó rémregényekkel - és tegyük hozzá, kiváló román országpropagandával - egyetlen világszerte is ismert „erdélyi” figurává avatott Vlad Tepes egész alakos szobrát. A több száz éven át etnikailag és kulturálisan egységes Segesvár nemzetiségi átrendeződése a trianoni tragédiát követően kezdődött meg. A német dominan- ciájú város a második világháború időszakában már román többségű volt; a Ceausescu-időszakban a tízszeresére növekvő új államalkotó népesség mellett a szász elem minimálisra csökkent. A napjainkban - az utolsó, 2002-es romániai népszámlálás adatai szerint - harminckétezer fős települést hetvenhat százalékában románok lakják. A németek aránya alig két százalék, ellenben a magyar közösség viszonylag nagy számú, közel hatezer fős. Felekezeti szempontból is hasonló folyamatok játszódtak le. Míg az erdélyi reformáció időszakában, a 16. században a teljes népesség lutheránus hitre tért, és a 19. század közepén is hatvan, az első világháború előtti utolsó népszámláláskor pedig még mindig negyvenöt százaléknyi volt a német és magyar evangélikusok összesített aránya, addig napjainkra 2,3 százalékra, alig 571 főre csappant a segesvári zsinat-presbiteri evangélikus-lutheránus és ágostai evangélikus hívek száma. ■ Rezsabek Nándor