Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-08-13 / 33. szám

8 2006. augusztus 13. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS A tanyafelszámolástól a Sokol rádióig Látogatás Hódmezővásárhely új múzeumában ► Leninnek állítottak - pontosabban ültettek - szobrot Hódmezővá­sárhelyen. Nem tévedés; a város új múzeumának homlokzatán va­lóban Vlagyimir Iljics ül lábát ló­gatva. A július elején megnyílt, Emlékpont névre keresztelt kiál­lítóhely az 194$ utáni kommunis­ta diktatúrát mutatja be a legmo­dernebb technikai eszközöket felhasználva. 2004-ben, a helyi zsinagóga felújításával egy időben hozta létre a hódmezővásár­helyi önkormányzat a holokausztmúze- umot. Hamarosan megszületett a dön­tés egy új, a második világháborút köve­tő időszak feldolgozására hivatott intéz­mény létrehozásáról. Az új múzeum hétszázmillió forintjába került az alföldi városnak; az összeget teljes egészében az önkormányzat bocsátotta rendelke­zésre. szalagfüggönyön keresztül léphetünk tovább az időben. A vallásos emberek üldözésének emléket állító teremben ke­reszt alakban egymásra szerelt monito­rokon lelkészek visszaemlékezéseit lát­hatjuk. Szót kap Takács János nyugalma­zott evangélikus lelkipásztor is. Egy asszony arról beszél, hogy milyen valla­tásnak vetették alá a pártirodában ke­resztény meggyőződése miatt minden hónapban. A falon Kádár János mondata áll 1958-ból: „Meg kell érteni, hogy mi a klerikalizmus ellen tűzzel, vassal, golyó­szóróval és börtönnel is harcolni fo­gunk, mert nálunk nem klerikális, tehát papi uralom van, hanem munkásparaszt uralom.” Az emeleten már nem a borzalmaké, sokkal inkább az édes nosztalgiáé a fő­szerep. Az egykori vásárhelyi kötöttáru- gyár körkötőgépe mögötti kivetítőre pillantva május elsejei felvonulásba csöppen a látogató. A következő terem a szocreál képzőművészetből nyújt íze­lítőt: kis úttörők, munkások és békeköl­A budapesti Andrássy úti Terror Háza Múzeum átépítését megálmodó F. Kovács Attila Kossuth-díjas építész fejében és író­asztalán születtek meg a tervek a belváro­si épületegyüttes átalakítására. Az anyag- gyűjtésre és -rendszerezésre a Terror Há­za Múzeum történészei kaptak megbí­zást. így készült el a vásárhelyi Adrássy úton a vidéken egyedülálló kiállítótér, mely oktatótermeket is magában foglal. A múzeum munkatársai másfél éven keresztül rögzítették a vásárhelyi embe­csönt jegyző családok otthonába nye­rünk bepillantást. A galéria közepén Ka- motsay István szobortemetőből megmen­tett alkotása, a szovjet katona közel há­rom emelet magas emlékműve áll. Az időutazás végén ízelítőt kap a látogató az egykori presszók hangulatából: a pol­con természetesen ott van az alumíni­um hamutál, a Bambi és a Sokol rádió is. „Hogy mi történt valójában, csak a jó Isten tudja” - olvassuk az egyik terem fa­lán. Hódmezővásárhely új múzeuma rek visszaemlékezéseit, gyűjtötték a fel­ajánlott fotókat és használati tárgyakat. Az egykor óriási tanyasi lakossággal rendelkező város történetének megis­merését a tanyafelszámolásoknál kezdi a látogató. „Egyik gazda fölakasztotta magát, másik a kútba ugrott, harmadik a Tiszának ment. így tették tönkre azt a réteget, aki munkájával, szorgalmával és vagyonával eltartotta saját családját, adományaiból iskolák, templomok épül­tek. Kutakat fúrták, és valamennyi társa­dalmi réteg közül legjobban őrizték ma­gyarságukat, ősi kultúrájukat és hitüket” - olvassuk a visszaemlékezést. A Rákosi Mátyás portréjával díszített abban segít, hogy mi is megismerjünk legalább egy vékony szeletet a közel­múlt történetéből. Jegyet váltva az állan­dó kiállításra szembenézhetünk a múlt­tal, és szó szerint szembenézhetünk a szovjet katona szobrával is. Az előbbi el­gondolkodtató, az utóbbi igen szóra­koztató. ■ László Jenő Csaba Emlékpont Múzeum és Oktatási Központ - 6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 34. Honlap: www.emlekpont.hu. Nyitva tar­tás: keddtől péntekig io-től 18 óráig, szom­bat-vasárnap io-től tg óráig. Segesvári körséta ► Segesvár közel van! A megfáradt utazónak csak egy rövid sétát kell tennie a kontinens legrégibb földalatti vasútjától a székesfőváros Városligetébe. Itt áll ugyanis az ódon segesvári Óratorony mása, az Apostolok tornya, illetve a Csonkatorony, az erdélyi város Ónművesek tornyának a kópiája. Ne fél­jünk leírni: a Trianon utáni magyarság köszönettel tartozik a neves műépí­tésznek, Alpar Ignácnak, hogy profetikus módon megalkotta a történelmi Magyarország legszebb építészeti emlékeinek múzeumát, a Liget árnyas fái közé ékelt Vajdahunyad várát. Ezen épületegyüttes központi elemei tehát Erdély talán legszebb városából, Segesvárról származnak. Abból a város­ból, melynek Vártemplomában pontosan ötszáz esztendeje erősítették meg a Tündérkert három államalkotó nemzetének, a magyar, a székely és a szász népcsoportnak a több évszázados szövetségét. Abból a városból, amelynek határában a lánglelkű költő, Petőfi Sándor életét adta a magyar hazáért, és amely település évszázadokon át az evangélikus hit egyik magyarországi fellegvára volt. A jelenleg keleti szomszédunk Maros megyéjéhez tartozó Segesvár (németül Schässburg, románul Sighisoara) és kör­nyéke a bronzkor óta lakott terület. A honfoglalást követően a székelyek fenn­hatósága alá került. Várát az 1146-ban II. Géza királyunk által a később Királyföld­nek nevezett területen letelepített Rajna- és Mosel-vidéki németek és vallonok alapították 1191-ben. A település első írá­sos említése („Castrum Sex”) 1280-ból származik. 1337-től a német autonóm te­rület, a Szász Univerzitás egyik székének a központja, majd 1367-hen szabad kirá­lyi város lett. Segesvár 14. századi gazda­sági és kulturális felvirágzását a céhekbe tömörült kézművesek alapozták meg. Az ő hozzájárulásuknak volt köszönhe­tő a város kiépülése is Károly Róbert ural­kodásától kezdődően. 1506-ban itt erősítették meg az erdé­lyi rendek a három nemzet - a magyar, a székely és a szász nép - unióját. Er­délynek a politikai életben betöltött fontos szerepét jelzi, hogy itt választot­ták fejedelemnek I. Rákóczi Györgyöt és Kemény Jánost. 1849-ben a város melletti csatatéren halt hősi halált a költőóriás Petőfi Sándor. Segesvár a szászok ön­kormányzatiságának 1867-ben történt megszüntetésétől kezdve a trianoni tra­gédiáig az ott futó Nagy-Kiiküllőről el­nevezett vármegye székhelye volt: 1920- tól Románia része. Legfőbb nevezetessége és szimbólu­ma az óváros kapuját jelentő, 14. szá­zadban épült ódon Óratorony, mely 1556-ig a városi tanács székhelyeként működött. Itt volt továbbá a város kincstára, levéltára és lőszerraktára. Ma is látható formáját az 1500-as években nyerte el, órája és órajátéka a 17. század­ban készült; tetőzetét 1894-ben fedték be színes majolikacsempékkel. A helyi mesteremberek céhei által épített tizen­négy toronyból és öt tüzérségi bástyá­ból napjainkban már csak kilenc áll: az Óratorony mellett a Tímárok, az Ón­művesek, a Kötélverők, a Mészárosok, a Szűcsök, a Szabók, a Csizmadiák és a Kovácsok tornya. A Szűz Mária-kolostortemplomot a domonkosok emelték 1482 és 1515 kö­zött egy korábbi, 1298-ban épült domi­nikánus templom helyén. 1566-ban ke­rült evangélikus kézbe, mai formáját 1677-78-ban, átépítésekor kapta. Fő lát­nivalója a Hunyadi János korából szárma­zó bronz keresztelőmedence, a temp­lom keletiszőnyeg-gyűjteménye és pá­ratlan hangzású orgonája. Az erdélyi gótikus építészet remeke, a lutheránus Vártemplom (a „hegyi temp­lom”) egy 1350-ben emelt román kori ká­polna alapjaira épült; 1429 és 1488 kö­zött jelentős átalakítást végeztek rajta. Újabb kori felújításai 1838-ban, majd 1997-től német alapítványi segítséggel zajlottak. A városfalon kívül is található egy evangélikus templom, a Leprások temploma. A 15. századi, késő gótikus stílusú templom külső falán ma is látha­tó szószékről prédikáltak a leprás bete­geknek. Az egykori megyeháza neorene- szánsz épületét 1886 és 1888 között emelték - az itt található parkban áll Pe­tőfi mellszobra. Segesvár egyben a ro­mán nemzeti mítoszok egyik fontos for­rása. Az ide tervezett Drakula-park ötle­tét nemzetközi tiltakozásra ugyan elve­tették, de a városba érkező turisták lát­hatják a vérszomjas havasalföldi fejede­lem apjának állítólagos ott-tartózkodá- sát jelző emléktáblát az Óratorony előt­ti tér egyik központi épületén, valamint az olcsó rémregényekkel - és tegyük hozzá, kiváló román országpropagan­dával - egyetlen világszerte is ismert „er­délyi” figurává avatott Vlad Tepes egész alakos szobrát. A több száz éven át etnikailag és kul­turálisan egységes Segesvár nemzetiségi átrendeződése a trianoni tragédiát köve­tően kezdődött meg. A német dominan- ciájú város a második világháború idő­szakában már román többségű volt; a Ceausescu-időszakban a tízszeresére növekvő új államalkotó népesség mel­lett a szász elem minimálisra csökkent. A napjainkban - az utolsó, 2002-es romániai népszámlálás adatai szerint - harminckétezer fős települést hetvenhat százalékában románok lakják. A néme­tek aránya alig két százalék, ellenben a magyar közösség viszonylag nagy szá­mú, közel hatezer fős. Felekezeti szempontból is hasonló fo­lyamatok játszódtak le. Míg az erdélyi reformáció időszakában, a 16. század­ban a teljes népesség lutheránus hitre tért, és a 19. század közepén is hatvan, az első világháború előtti utolsó népszám­láláskor pedig még mindig negyvenöt százaléknyi volt a német és magyar evangélikusok összesített aránya, addig napjainkra 2,3 százalékra, alig 571 főre csappant a segesvári zsinat-presbiteri evangélikus-lutheránus és ágostai evan­gélikus hívek száma. ■ Rezsabek Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom