Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-30 / 31. szám
'Evangélikus ÉletS SZÉLRÓZSA - KULTÚRKÖRÖK 2006. július 30. I» 5 Légy bátor! ► Az egyre bulvárosodó médiavilágban is meg tudott maradni. Sőt egyre népszerűbb. Pedig ő ugyanúgy és ugyanazokról ír, mint tizenhét éve, amikor a Nők Lapjához került. Történeteinek főhősei nem a sztárvilág hullócsillagai, hanem emberek: népzenészek, parasztbácsik, édesanyák, váróteremben ücsörgő gyermekek. írásaival nem csak a hetilap olvasói találkozhatnak. Eddig megjelent öt kötete a könyvesboltok legkeresettebb címei közé tartozik. Ó Schaffer Erzsébet, akivel a szolnoki Szélrózsa közönsége is eltölthetett egy rövid, de igen tartalmas délutánt. Vonattal érkezett, és egy gurulós bevásárlótáskában hozta saját könyveit a legidősebb magyar női magazin kedvelt zsurnalisztája. Közvetlen stílusával hamar belopta magát a katonai sátrat megtöltő fiatalok szívébe. „Jó itt lenni. Jó látni a sugárzó, fiatal arcokat” - lelkesedett. Az eredetileg beszélgetésnek tervezett délutánból előadás lett. Amikor ugyanis kérdések feltevésére biztatta hallgatóit, azok csak ennyit mondtak: „Nem kérdezünk, beszéljen csak! Mi hallgatjuk.” Schaffer Erzsébet a bátorsággal kapcsolatban mondta el gondolatait. Hangsúlyozta, hogy egyre több mindenhez kell bátorság. Meglátása szerint ez kell a házassághoz is, mégis azon az állásponton van, hogy ezt a fajta kapcsolatot nem helyettesítheti az „egyszerű” együttélés. Elmondta, hogy funkciója van a jegyességnek is: a megismerés, ismerkedés ideje. A házasságot sokkal mélyebbnek tartja, mint az együttélést, mert ez utóbbiból minden következmény nélkül kiléphet az ember. Történeteinek mesélése során felidézte a kaszával arató parasztok példaértékű életvitelét: „Akkor mindennek rituáléja volt. Imádkoztak aratás előtt, aratás közben és utána is. Szombat délután elkezdődött a pihenés, a hét utolsó napján pedig, természetesen, templomba mentek” - mondta. „Bátorság kellett ahhoz is, hogy egy-egy árvíz, jégeső után újra gazdálkodásba kezdjen a család. Bátornak kell lennünk, hogy tudjunk valamit ismét elkezdeni” - folytatta a Nők Lapja főmunkatársa. A találkozó végén a gurulós szatyor hamar kiürült. A publicista által Szolnokra cipelt kötetek percek alatt vásárlókra találtak, és rögtön egy-egy kedves sor is az első oldalra került a szerző aláírása fölé. Azután meg ahogy jött, úgy távozott Scháffer Erzsébet. A hazafelé tartó vonaton pedig talán ismét egy olyan emberrel találkozott, akiről érdemes lesz írnia... ■ Jenő Bermudában komolyzenét Barokk muzsikát így csak a Szélrózsán hallgathatunk. Frissen vasalt inggel, csokornyakkendővel nem találkozunk a teremben; ujjatlan trikóval, bermudával, tornacipős vagy mezítlábas hallgatókkal annál inkább. Valamiben éppen azért biztosak lehetünk: a koncertlátogatókat ezúttal nem a sznobizmus, hanem a muzsika szeretete vezényelte a komolyzenei terembe. A találkozó szervezői pedig az idén is gondoskodtak róla, hogy a zenebarátok színvonalas produkciók közül válogathassanak. Mit tehetnek a Szélrózsa megálmodói, ha a Nemzeti Hangversenytermet nem a Tiszaligetben építették fel, és a Zeneakadémiát sem lehet kerekeken elvontatni Szolnokra? A turisztikai központ egykori büféjét töltik meg hangszerekkel és profi muzsikusokkal, és kezdődhetnek is a koncertek! Akinek pedig „van füle a hallásra”, meg is hallja a hívó szót. Kétségtelen, hogy egyes komolyzenei koncertekre - a tatai Szélrózsához hasonlóan - ezúttal is csupán két tucat ember volt kíváncsi, máskor viszont megtelt a terem. Mindannyiuk elégedettsége jelzi: ennek a műfajnak a jövőben is létjogosultsága van a találkozó „étlapján”. Az atmoszféra valóban szokatlan. A plafonról nem kristálycsillár lóg, hanem a terem eredeti funkciójának megfelelő színes villanykörték világítanak. A két tétel közötti kínos csendet a szomszédos kisszínpadról beszűrődő dobolás töri meg. A látogatók többsége nem is hallgatja végig az egyórás koncerteket; sokan két előadás vagy fórumbeszélgetés között csak benéznek egy- egy motetta erejéig, esetleg csak az ablaKapi Judit fuvolaművész kon keresztül fülelve imádkoznak együtt az elhangzó zsoltárfeldolgozással. Előfordul, hogy gyermek sírja el magát a terem végében, majd az ajtóban hagyott sörösüveget rúgja fel valaki. A fellépő művészek tehetségét és lelkiismeretességét bizonyítja, hogy mindezek ellenére óriási élményt nyújtanak. Ugyanis kivétel nélkül olyan színvonalú műsort adnak, mintha kristálycsillár lógna a fejük fölött. Bíró Zsófia, a tavalyi országos fuvolaverseny győztese a szintén fuvolista Kapi Judittal és a tehetségét versenyeken igen gyakran megvillantó zongoristával, Bir- talan Zsolttal adott két koncertet. Virtuóz műsoruk Mozarttól Chopinig engedett „belehallgatást” a zenetörténetbe. A budapesti Sztella énekegyüttes az olasz reneszánsz katedrálisok és a reformáció korának hangulatát varázsolta a Tiszaligetbe; a kórus előadása rögtön elnyerte a közönség tetszését. Bemutatkozott a kelenföldi evangélikus gyülekezet kamaraegyüttese is. A Bence Gábor által vezetett zenekar az egyházi muzsika mellett táncdarabokat is felvett repertoárjába a találkozóra érkezők nagy örömére. A Poézis együttes a huszadik század magyar versterméséből zenésít meg költeményeket. A Szélrózsán Weöres Sándor-versekkel mutatkoztak be. Az Ének a határtalanról című kötet darabjaiból írt dalok előadásával a költő - kevésbé ismert - filozofikus költeményeit szerették volna felfedeztetni a hallgatókkal. A komolyzenei terem műsorát Varga Péter (furulya), Féltéin Attila (hegedű) és Dinnyés Soma (csembaló) barokk zenei délutánja zárta. A krónikás által meghallgatott koncertek mindegyikén vastapssal köszönte meg a közönség az előadóktól kapott felemelő perceket. ■ László Jenő Csaba Istenről, életről dallal vallani Beszélgetés Völgyessy Szomor Fannival ► Egy táncosnak a mozgás, egy énekesnek a muzsika a mindene. Utóbbi számára az egész világ zenéből áll, minden dalol, s vele kapcsolatban még inkább igaz az, amit a költő, Babits Mihály így fogalmazott meg: „Mindenik embernek a lelkében dal van, / És a saját lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / Az hallja a mások énekét is szépnek.” Az evangélikus Völgyessy Szomor Fanni a Szélrózsán a nagyszínpadon osztotta meg a közönséggel „lelke dalait” magyar és ír népdalok formájában.- Mindig is irigyeltem azokat, akik szinte már a „bölcsőtől fogva" tudták a választ a felnőttek egyik kedvenc kérdésére: „Mi leszel, ha nagy leszel?" A kis Völgyessy Szomor Fanni is ilyen volt? Mindig is tudta, hogy énekesnő szeretne lenni?- Mindig szerettem énekelni, és ahogy telt az idő, egyre tisztábban rajzolódott ki előttem, hogy ez az én utam.- Érettségi után először azonban mégsem a színpad, hanem egy „kerülő" következett.- Igen, keramikusnak tanultam, és csak ezután jelentkeztem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium dzsessztanszakára. Terveim között a teológia is szerepelt, de mégsem lettem lelkész. Sokféle dolog érdekel az életben. Minden, ami alkotás, új dolgok létrehozása - legyen az fizikai vagy szellemi munka, akár egy bútor elkészítése, lakberendezés, versírás és így tovább. A zene viszont az a közvetítő csatorna, ahol másokhoz a legjobban tudok szólni. Egy koncert után megüresedem, de egyben fel is töltődöm.- A Szélrózsa nagyszínpadán Szerelem emléke című albumának anyagából adott ízelítőt. Miért éppen az ír és a magyar népdalok világát választotta az önkifejezés eszközéül?- Most ez a stílus áll hozzám a legközelebb, ebben találom meg önmagam. Korábban a dzsessz, a rock és az amerikai folklór is szerepelt a palettán. A Szerelem emléke korábbi albumaim, a Hajnalban és a Tündérrózsa után született. Az elmúlt két évben ezzel az anyaggal léptem fel határon innen és túl. De már egy új zenei összeállításon dolgozom. Amire - csakúgy, mint korábban - most is törekszem, az a jó minőség és az igényesség.- A Szerelem emléke-CD dalai teli vannak szomorúsággal. Talán Völgyessy Szomor Fanni bánatát tükrözik?- Egyszerűen csak arról van szó, hogy a magyar és az ír népdalok is többnyire így, ilyen nagy szívfájdalommal szólnak a szerelemről. Az elhagyott szerelmes bánatát éneklik meg, aki emiatt - vagy éppen mert reménytelenül szerelmes - nagyon szenved.- Másik említett CD-je, a Tündérrózsa egy verseskötetet is tartalmaz...- Mindennapi gondolataimat vetettem papírra, amelyek mellé képeket és zenéket, kapcsoltam, próbálva megmutatni azt, hogy milyennek látom a világot. A szépséget, a finomságot és a harmóniát szeretném ezekkel az alkotásaimmal visszahozni az életünkbe, mert azt gondolom, hogy egyre kevesebb figyelmet fordítunk rájuk.- Mit jelent az Ön számára a hit?- A hit minden - ha tetszik, ez életem mozgatórugója. Az Istent ismerő és benne hívő ember minden szavának és cselekedetének a hitből kell kiindulnia. Krisztus kell, hogy legyen életünk mércéje. Ő adja és mutatja meg életfeladatunkat, számomra az éneklést. Azt teszem, amire születtem, és örömömet lelem abban, ami Istentől kapott hivatásom. Fanni mindezt így fogalmazta meg honlapján, a www.fanninetcom oldalon: „Sokszor kérdezem magamtól: miért zenélek? Hogy ismert legyek? Hogy újabb és újabb műanyag dobozokat hozzak létre, amelyeken az én arcom nyomtatott példánya látható, alatta a nevemmel? Nem! Azért énekelek, mert közelebb szeretnék kerülni az emberekhez. Szólni hozzájuk, megérinteni őket, segíteni, megnyitni gondolataikat egy szép világra, hogy elmondjam, értékesek, hogy van értelme az életüknek. Felelősséget érzek irántuk. A közönség és a közösség iránt, akik mindennap körülvesznek." ■ Gazdag Zsuzsanna Moziélmények Hatan hat szólamban A tábor főútján sétálók fülébe is eljuthatott a távolból a szokatlan harmónia, amikor csütörtök délután a Sztella énekegyüttes hat tagja hat szólamban szólalt meg. A professzionális zenészekből álló együttes célja, hogy a 16-18. századi egyházzenén keresztül hirdesse Istent a 21. században. Művészeti vezetőjük Abaffy Nóra (alt), aki karnagyként - sajátján kívül - Hoffmann Ágnes (szoprán), Fekete Anikó (mezzoszoprán), Nagy Ákos (tenor), Pálmai Árpád (tenor) és Dobos Krisztián (basszus) énekét hangolja össze. Az együttes tagjai a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene szakos hallgatói. Élénk érdeklődés övezte Monteverdi, az evangélikus Bach és Schütz műveit. A koncertterem - mint azt más esetben is tapasztalhattuk - kicsinek bizonyult. Az érdekes hangzás sokakat vonzott a helyszínre; voltak, akik a nyitott ablakokon keresztül élvezték a középkori dallamokat. Jóleső tapasztalat volt, hogy a komolyzene iránti fogékonyság is megvan fiataljainkban. A kicsiny kis zeneszigeten felcsendülő énekek kivétel nélkül keresztény tartalmat közvetítettek. A latin és német nyelvű szövegek fordítása, valamint a hozzájuk fűzött egy-két mondat lehetőséget adott arra, hogy a zene varázsán túl átélhessük és talán jobban meg is érthessük egy-egy zsoltár üzenetét. ■ HHO Szinte már hagyomány a Szélrózsákon a filmklub, ahová a mozgókép barátait várják. Idén minden korábbinál nagyobb érdeklődés mellett vetítették a filmeket, amelyek között volt vidámabb és fajsúlyos témát komolyabban feldolgozó, magyar és külföldi alkotás egyaránt. Minden vetítés telt ház, azaz nyolcvan-száz érdeklődő előtt zajlott, ám a legtöbben a Fehér tenyér című, 2005-ben forgatott és az idei Magyar Filmszemlén több díjjal jutalmazott hazai alkotásra voltak kíváncsiak. A film megtekintése után az egyik producerrel, Angelusz Ivánnal lehetett beszélgetni. Elmondta, hogy egy tehetséges ifjú rendező, Hajdú Szabolcs a bátyja, Miklós történetét vitte vászonra, természetesen néhol megváltoztatva, dramatizálva. A film a tomasportba enged betekintést, de a történet során megjelenő két társadalmi közeg is hangsúlyos. A ’80-as évek késő Kádár-rendszeri szocializmusa és a nyugati kapitalizmus elé is görbe tükröt állít, mindkettőt kritikusan szemléli. Kiderült, hogy a filmet kétszázötvenmillió forintos, magyar viszonylatok között átlagosnak nevezhető költségvetéssel készítették el két hazai produkciós társaság összefogásával. Sikere felülmúlja a várakozásokat, hiszen máris negyven filmfesztiválra hívták meg. Ahol eddig levetítették, mindenhonnan díjjal tért haza; Karlovy Va- ryból például a zsűri különdíját hozta el. A beszélgetésen részt vett Szirtes András baptista lelkipásztor is, aki a Fehér tenyér erkölcsi mondanivalóját, a ma emberének szóló üzenetét próbálta megragadni, és ezzel kapcsolatban törekedett a közönséggel való együtt gondolkodásra. Felvetődött például, hogy a film a gyerekek elmagányosodását, a szülői nyomás miatt kialakuló megfelelni vágyását és hajszoltságát teszi tapinthatóvá. De arról is szól, hogy mit érdemes és mit nem érdemes megtenni a sikerért, legyen az sportbeli vagy más típusú. A Szélrózsán naponta két filmet vetítettek, és amint Kis Ferenc Balázs munkaági vezető az Evangélikus Életnek elmondta, tudatosan mutattak be változatos műfajú alkotásokat. Ezért volt látható a könnyed Hanta Boy, a drámai Hotel Ruanda, az Ütközések és a C. S. Lewis időskori románcáról készült Amyékország, valamint a kísérleti filmként értelmezhető Koyaanisqatsi. Valamennyinél beszélgetést kezdeményeztek a vetítést követően a publikummal, több esetben - a tábor külföldi vendégeire való tekintettel - angolul is. ■ - szegfű-
