Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-07-23 / 30. szám

'Evangélikus ÉletS MOZAIK 2006. július 23. 11 Káté és/vagy e-learning? Az egyház és a 21. század kihívása... SZERETETVÉN DEGSEGRE... Meggyes kocka ► Hogyan változik az egyház három fő megnyilvánulási formája - com- munio, nevelés, misszió - a közeljö­vőben? E sokakat izgató kérdéskör­rel foglalkozott az Európai Keresz­tény Internetkonferencia (ECIC, European Christian Internet Confe­rence) tizenegyedik tanácskozása, melyet június 14-18. között Lon­donban rendeztek meg. Az egyházat a hívek közössége, com- muniója alkotja. Az informatikai forrada­lom kikezdte a közösség eddigi definíci­óját. Az on-line közösségek szerveződé­se sajátságos törvényszerűségeket követ, jelentősen különbözik a gyülekezeti ke­retekben szerveződött közösségekétől. Nem egy kérdést tehetünk fel ezzel kap­csolatban: Az egyház részeinek tekint­jük-e az újonnan szerveződő on-line kö­zösségeket; hogyan integráljuk az új re­alitásokat teológiai rendszerünkbe? Mi­ként beszélhetünk a jövőben a hívek kö­zösségéről, ha az egyház nem aktív résztvevője a médiának, ha gyenge az on-line jelenléte? A nevelés módozatainak skálája a ha­gyományos vallási neveléstől az e-lear- ningig - az elektronikus úton folytatott tanulásig - terjedhet. Az ismeret, a tudás az információs társadalmak legnagyobb erőforrása. Az egyház a legfőbb ismere­tet közvetíti, jelenléte elengedhetetlen a világhálón. Az információs társadalom is „osztálytársadalom”: az információs elit osztályából és az információkhoz hozzáférni képtelenek nem kicsiny sere­géből áll. Az egyház megtaníthatja ez utóbbi réteget az információval való élés előnyeire, segítve ezen emberek felemel­kedését. Misszió. Az egyház ősidőktől fogva hirdetője az isteni örömhírnek. Az evan­géliumot a „digitalizált” társadalmakban is hirdetni kell. Az egyháznak szembe kell néznie a 21. század kihívásaival, fel kell építenie saját médiastratégiáját, mely a televízió, mobiltelefon, az inter­net és lokális szolgáltatások integrált egysége. A londoni konferenciára az Európai Unió kilenc tagállamából és Európa to­vábbi három államából, továbbá az Amerikai Egyesült Államokból és Kana­dából érkeztek egyházi médiaszakem­berek, lelkipásztorok. A résztvevők elő­adásaikban, kisebb munkacsoportok­ban kerestek választ a fenti kérdésekre. Péter Scally (Nagy-Britannia) jezsuita szerzetes és webmester volt a konferen­cia első előadója. (Scally atya egyik web­oldala eddig tizenkilencmillió' látogató­val dicsekedhet.) Az előadó szerint sok más út mellett az internet hatalmas lehe­tőség a kereszténység számára. Az em­berek egész nap számítógépeik előtt ül­nek, anélkül elérhetők, hogy templomba, keresztény könyvesboltba mennének. Az előadó az egyházi internethaszná­lat anyagi oldalaira is felhívta a figyel­met: a célközönség elérésének költsége alacsony. A felhasználónak az internet virtuálisan ingyenes, de a weboldal fenn­tartásának költségei is jelentősen ala­csonyabbak, összevetve a rádiózással, könyvek, újságok nyomtatásának és terjesztésének költségeivel. Az alacsony költségek mellett az internethasználat kis munkacsoportokkal működtethető, ugyanakkor viszont emberek ezrei ér­hetők el általa naponta. Jelentősen csökken a társadalmak bib­likus ismerete, egyre nő azok száma, akik felhagynak hitünk aktív gyakorlásával, viszont életük sorfordulóinál - kereszte­lés, házasságkötés, temetés - igénylik az egyházi szolgálatot. E jelenség Európa szinte valamennyi államában megfigyel­hető. Londonban izlandi, finn és német projekteket is bemutattak, melyek vá­laszt igyekeznek adni a keresőknek. A gyermekek és az ifjúság elérésének fontosságát mutatta, hogy számos pro­jekt indult Európában e célcsoport meg­nyerésére. A bemutatott projektek meg­jelenésükben, tartalmaikban a 21. száza­di közeghez alkalmazkodnak, sok eset­ben számunkra még kissé szokatlan módon, állatfigurák szerepeltetésével. Magyarországot e cikk szerzője kép­viselte Lutheran-Evangelical Religious In­struction on Internet (Evangélikus hittan az in­terneten) című prezentációjával, mely a Barta Imre, Bartha István, Bogdányi Gábor, Bognár János, Erdélyi Károly, Fabiny Tamás, Gazdag Zsuzsanna, Hanvay László, Krámer György, Menyes Gyula, Nagyvad Zsolt, Orosz Gábor, Smidéliusz András és Szabó Szilárd által elkészített On-line Hittan internetes oldalt mutatta be. Az előadás jelentős ér­deklődést keltett. Az ECIC XII. konferenciáját Magyar- ország rendezheti 2007-ben. ■ Léránt István Hozzávalók a tésztához: 4 tojás, 20 dkg kristálycukor, 4 kanál langyos víz, is dkg liszt, 1 csomag sütőpor. Hozzávalók a krémhez: 3 evőkanál liszt, 5 dl tej, 1 csomag vaníliás cukor, 25 dkg Rama margarin, 20 dkg porcukor, 5 dkg darált dió, 30-40 dkg kimagozott meggy (befőtt is lehet). Hozzávalók a mázhoz: csokoládés tor­tabevonó, Rama margarin. Elkészítés: A tészta elkészítéséhez a cukrot, a vizet és a tojássárgákat össze­keverjük, majd hozzáadjuk a lisztet és a sütőport, legvégén pedig a habbá vert tojásfehérjéket. Az így elkészített tésztát egy nagyméretű tepsibe öntjük, és köze­pes lángon körülbelül húsz perc alatt megsütjük. A krémhez a lisztből, a tejből és a va­níliás cukorból sűrű krémet főzünk, majd langyosra hűtjük. A puha marga­rint a porcukorral kikeverjük, majd hoz­A horvát haditengerészet egy kiszupe- rált szállítóhajót adományozott a sibe- niki szigetvilághoz tartozó Prvic plébá­nosának - adta hírül a Élobodna Dalmaci­ja című lap. A plébános, Bozo Skember, egykori sza- léziánus szerzetes ötlete volt öt évvel ez­előtt, hogy a rendnek ajándékozott hajót az egyház hozassa rendbe, majd adja a fiatalok használatába. A katonai vízi jár­mű a német haditengerészeté volt a II. világháborúban, majd a jugoszláv hadi- tengerészet hadizsákmányként lefoglal­ta. Később a horvát haditengerészet tu­lajdonába került, és sokáig csak rozsdá­sodott a vízen. Csütörtökön azonban ki­záadjuk a vaníliás krémet és a diót. A le- csöpögtetett meggyet beleforgatjuk, és az egészet a hűtőbe tesszük, hogy kicsit megdermedjen. Mikor kihűlt, egyenlete­sen rákenjük a tésztára. Díszítéshez a fel­melegített és margarinnal csomómen­tesre elkevert tortabevonó segítségével csokicsíkokat húzunk. fut a tengerre a sibeniki hajójavító üzemből az ötven méter hosszú hajó, amely korábban tankokat szállított. A prvici plébánosnak az a terve, hogy úszó templom, a fiatalok imádkozó- és meditáló-, valamint pihenőhelye legyen a hajó, hiszen lakni is lehet rajta. Az apró szigeten a plébániának négy­száz olajfából álló ültetvénye van, a pi­henés mellett a diákság ott dolgozhatna, de a sibeniki püspökség fönntart a szige­ten egy kempinget is. Bozo Skember plébános pedig már szervezi a fiatalság­nak a Prvici nyár elnevezésű kulturális fesztivált. M MTI Ima egy régi hadihajón EVÉL&LEVÉL&EV É L & I. ÉVÉ L Hozzászólás az Ahol elfogynak a hívek... című olvasói levélhez Ifjúsági tábor a Mátrában Szilas Attila július 9-i olvasói levele szíven ütött. Először megbotránkoztam, aztán elkeseredtem, aztán elszé­gyelltem magam, hogy e témában régóta tervezett ol­vasói levelemet végül nem írtam meg; úgy látszik, más­nak fontosabb a mi sorsunk. Természetesen nehéz lel­készt egyházjogi, menedzseri, közgazdasági, pénzügyi stb. képzettség nélkül megszólalni (jajkiáltást hallatni?) országos lapban, anélkül hogy ezzel bárki is megbízott volna. Reális megoldást ugyanis nem tudok javasolni. Segítségért, ötletért csak „belső szobámban" folyamod­tam, nem az újság hasábjain. Pedig a kettő nem zárja ki egymást. Sőt! Sajnos, most is csak azt tudom leírni, hogy mivel ér­tek vagy nem értek egyet, és néhány vonással kiegészí­tem az elfogyó kis gyülekezetekről rajzolt képet. Szóval beszélgessünk a témáról, hátha születik használható ötlet. Ezernél kisebb lélekszámú, eleinte református, majd katolikus többségű faluban élő, több mint kétszáz éves, parókia nélküli evangélikus társgyülekezet tagja va­gyok. A népszámláláskor községünkben evangélikus­nak vallotta magát 77 személy. Az egyházfenntartás­ban részt vesznek 35-en, több-kevesebb rendszeresség­gel templomba járnak 15-en, ebből heti rendszeresség­gel 11-en. Az egyre jobban elöregedő faluban még in­kább elöregedő a gyülekezet. Emberi számítás szerint még két-három évig bírjuk anyagilag fenntartani saját erőből a jelenlegi formában gyülekezeti életünket. . „Mindenki hallott a vidéki kis gyülekezetek problé­máiról” - írja Szilas Attila. Elméletben talán igen. De meglehetősen nagy ismeretségi körömben szerzett ta­pasztalatok alapján mondhatom, hogy a városi vagy tömbben élő gyülekezetek tagjainak több fogalmuk van Új-Guinea bennszülöttjeinek gondjairól, mint a társ-, leány- vagy szórványgyülekezeti lét határain félve egyensúlyozó hazaiakról. Bizony még az itt nyaraló, otthon rendszeresen vallásukat gyakorló vagy egyházi tisztségeket betöltő evangélikusok egy része is alig-alig tud gondjainkról. Természetesen amit saját erőnkből meg tudunk ol­dani, azt igyekszünk megcsinálni. Nálunk nem kérdés, hogy mennyi a takarítónő, az egyházfi bére. Itt ugyan­is mindenki beosztás szerint takarít, hozza a takarító- szereket, díszíti az oltárt, hozza a virágot. A fűtés elin­dításáért külön el kell jönni valakinek a legnagyobb hóviharban is, hogy tűrhető meleg legyen az istentisz­telet idejére. Hólapátolás, fűnyírás: aki éppen vállalja. Adminisztráció: megtisztelő feladat. Kántorizálás: lel­készünk végzi. Bor az úrvacsorához: felügyelőnk hoz­za. Sorolhatnám még, mi minden közügy nálunk, de nem ez a cél. Lelkészünknek sem az a gondja, hogy milyen beosz­tással tud nagy ritkán egy-egy szabad hétvégét élvezni, hanem az, hogy négy vagy öt helyen tartson-e istentisz­teletet vasárnaponként; hogy miként egyeztesse az ökumenikus imahetet más felekezetű kollégáival, akik­nek nem ugyanaz a saját négy-hat falujuk, mint neki, tehát még több felé kell alkalmazkodni; hogyan szer­vezze három különböző faluban lévő iskola néhány gyermekes hittanóráit és a négy-öt falu művelődési és közéletében való részvételt stb. Kisközösségi életünknek vannak előnyei: mi tudjuk, ki ül mellettünk a templomban, ha nem jön, utánaér­deklődünk, beteg-e, felhívjuk, meglátogatjuk, örülünk egymás örömének, és részt veszünk egymás bánatá­ban. Mindig biztosak lehetünk benne, hogy értünk is száll fel egy-két imádság. Mi hát a megoldás, hogy ez a hívő, szerető közösség fennmaradjon, sőt gyarapodjon? Nem tudom. A kiste­lepülések az államnak, a kis gyülekezetek az egyháznak fajlagosan az átlagnál többe kerülnek. Anyagiakban egyik szervezet sem bővelkedik (enyhén szólva). Rá­adásul a pénz hiánya ugyan gyorsítja a gyülekezet kiha­lását, de jó anyagiak közt sem garantált a hosszú ideig tartó fennmaradás. Megoldás lenne a szórványosodás? Tudjuk nemzeti, kulturális, etnikai, gazdasági stb. pél­dákból, hogy ez minden kisebbség felszámolódásának előszobája. Ha jelenlegi állapotunknak megfelelően szórvánnyá alakulunk évi egy-két istentisztelettel, és még az imaházunkat is eladjuk, biztos, hogy egy-két év után a jelenlegi aktív mag is felőrlődik. Igaz viszont, hogy nem terhelnénk tovább a statisztikát, mert ezek után itt már több létszámcsökkenés nem lenne. Ezzel kapcsolatban kérdezem: olyan jól áll egyházunk, hogy a hasonló helyzetű gyülekezetek még aktív tagjait a mi­nél gyorsabb leszakadás felé lenne tanácsos terelgetni? Nem ismerem a statisztikai adatokat, de szerintem több százalékot képvisel a kistelepüléseken élő, kisebbség­ben lévő gyülekezetek aktív egyháztagsága. De talán nem csak mennyiségi kérdések vannak: mi lesz az egy (tíz, húsz) nyájból kiszakadt báránnyal? Ne­kik is szükségük van pásztorra! Mi lesz a többfelől szo­rongatott kistelepülések egyre esendőbbé váló idős la­kosságának lelkigondozásával, ha az egyházak is kilép­nek e teher alól? A heti istentisztelet, a téli bibliaórák, az alkalmakon formálódó közösség, a lelkész személyes törődése az egyházak tagjainak e téren áldott megol­dást jelentenek. Az ifjúság megnyerése számunkra megoldhatatlan feladat. Két-három évente van egy-két konfirmandu­sunk, akik tizennégy éves koruk után mind elkerülnek városi iskolákba, és vendégként térnek már csak haza. Nyaranta itt a Balaton, a bőséges turistacsalogató prog­ram, nem az öregek közé vágynak. Talán e téren javít­hatna valamit a máshonnan érkező, hozzáértő segítség (például internet, cseregyerek-mozgalom). „És a templom. Egy templom nemcsak anyagi, ha­nem lélektani probléma is.” Az olvasói levél szerint nem elsősorban a gyülekezetnek, aki teljes leikével ra­gaszkodik hozzá, hanem a lelkésznek, akit deprimál, hogy üres padoknak prédikál. Hát én most nagy hálával megköszönöm az utóbbi években itt szolgáló válasz­tott, idehelyezett és helyettesítő lelkészeknek, hogy - legalábbis érzésünk szerint - a kicsiny, de igére éhes gyülekezetnek és nem a terem üres részének prédikál­tak. Mellesleg: mi még bízunk a nagyünnepi, a konfir­mációs, a keresztelési, esketési - nagyobb hallgatottsá- gú - istentiszteletek megszólító erejében. Ehhez pedig nem tizennyolc férőhelyes kis terem kell. A templom eladása sem könnyű kérdés. Nekünk könnyű lenne, ha ez jó megoldás lenne: a Balaton men­tén az imaházunkat még pár év alatt el lehetne adni, ha akarnánk. De nem akarjuk. Nincs más, sem kisebb, sem nagyobb. De egy kistelepülésen aligha akar valaki templomot venni. Még bontásanyagnak sem könnyű felhasználni. Kiállítóteremnek, előadások színhelyének nem vesz a legtöbb kis falu önkormányzata ingatlant - hisz a rendezvényekre sem lenne pénze. Nem is beszél­ve a műemlékvédelem beleszólásáról. Megoldást tehát nem tudok ajánlani, mindenesetre gyorsított megszüntetésünket nem tartom jó ötletnek. Amíg bírjuk, igyekszünk magunkat a jelenlegi támoga­tás mellett fenntartani, minden újabb segítség, ötlet hosszabbíthatja gyülekezeti életünket. A tradíciókat egyházunk gazdasági-szervezeti-működési rendjében csak akkor javasolnám megszüntetni a ráció javára, amikor az hasznára válik a hívek - és nem a statisztika - szempontjából. Köszönöm Szilas Attilának, hogy e sok egyháztagot érintő kérdésre felhívta a figyelmet! Az ő utolsó mon­datával zárom: „Mi pedig nem tehetünk egyebet, mint hogy a Szentlélek erejében bízunk!” Taródy Istvánné (Zánka) A váci és a rádi evangélikus gyülekezet ifjúsága ifi. Detre János lelkész vezetésével felejthetetlen napokat tölthetett el Ma­gyarország egyik csodálatos vidékén, a Mátra hegységben, Bagolyirtáson, a Fébé Diakonissza Egyesület üdülőjében július 3-6. között. A már hagyományos táborozáson ré­szünk lehetett minden olyan program­ban, amely egy ilyen „eseményhez” hoz­zátartozik: volt túrázás, váltóversenyek, foci, pingpongbajnokság, éjszakai bátor­ságtúra, papírsárkány-készítés, színdara­bok betanulása és előadása, bibliai témájú vetélkedő, közös filmnézés (a Misszió című filmé) és, természetesen, reggeli és esti áhí­tatok s úrvacsorás istentisztelet. Egy kis le­leményességgel, na meg egy magunkkal vitt antenna segítségével, még a foci-vb meccseiről sem maradtunk le; projektor segítségével a hatalmas képernyő előtt kö­zösen szurkolni nagy élmény volt! Sok emlékkel jöttünk haza mindannyi­an, de hála Istennek, nem csak ezek a dol­gok maradtak meg bennünk. Mindennap tanulmányoztuk a Bibliát is, a kisebbek Elizeus próféta életébe, a nagyobbak pedig a Példabeszédek könyvébe nyerhettek betekin­tést. A tábor alapigéjének Jakab levele 4. ré­szének a 8.versét választottuk: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok." Azt hiszem, igazunk volt, amikor vic­celődve mondtuk a kirándulás közben, mikor felértünk egy hegycsúcsra: most biztosan közelebb vagyunk Istenhez és a mennyországhoz. Köszönet érte a tábor szervezőinek, és hála legyen érte Istennek! Menczer Péter HIRDETÉS------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­A finnországi Jakaranda ének- és zenekar magyarországi koncertkörútjának helyszínei és időpontjai: • július 21., péntek 19 óra: Szolnok, VI. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó (Szol- nok-Tiszaliget); • július 23., vasárnap 18 óra: Pilis, az evangélikus templom kertje (Kossuth L. u. 34-); • július 24., hétfő 18 óra: Budapest, fasori evangélikus templom (Budapest VII., Városligeti fasor 17.); • július 25., kedd 19 óra: Balatonszárszó, Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon (Jókai u. 41.); • július 26., szerda 19 óra: Kőszeg, evangélikus templom (Gyöngyös u. 29.). (Lapunk július 9-i számában interjú olvasható az együttes vezetőjével, Pekka Nymannal. - A szerk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom