Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-23 / 30. szám
"Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2006. július 23. 9 SS A ■ Füller Tímea Volt egyszer egy ember, aki szerette a világot. Ahányszor végigtekintett a teremtés ezerszínű csodáján, öröm járta át a lelkét, és mindenét odaadta azért, hogy szebbé, jobbá, igazabbá tegye. Kitartással, hittel, derűvel járt körül, igyekezett, reménykedett, de mindig, mindenütt maradt egy kis rés, ahol beszivárgott a rossz, a rút, a szennyes a tiszta, új élet mellé. Az ember akkor elhatározta, hogy összegyűjti a szemetet és elégeti.- Gyertek, segítsetek összeszedni az élettelen, elszáradt ágakat, a szétdobált, rendetlenné vált dolgokat, a szégyenteli mocskot és mindazt, ami bánt, zavar és beszennyezi az életünket! - hívta az embereket. De azok meg sem hallották a hangját.- Legalább ti álljatok mellém! - szólította a barátait, de azok nem mozdultak Szomorúan tárták szét a karjukat. Legyintettek. Ugyan már, minek?! A világ ilyen, és kész. Hiábavaló erőlködni. Talán féltek csatlakozni hozzá. Bizony, nem könnyű szembeszállni valami nálunk nagyobbal, különösen akkor, ha olyan kevesen vagyunk, akikfelvállaljuk ezt a harcot. Senki nem követte az embert, aki szerette a világot. Mindnyájan lehajtott fejjel, szégyenkezve és bánatosan bámultak maguk elé.- Lehetetlen - suttogták páran. - Képtelenség - mormogták néhányon. - Semmi esélyünk Kár is az erőfeszítésért - legyintettek legtöbben. És sóhajtottak Az ember tehát egyedül kezdett neki a munkának Lassan haladt, nagyon lassan. Kezeit összeszurkálták a tüskés gallyak, megkarcolták a száraz ágak csonkjai. Piszkos volt a világ és óriási. De az ember csak ment csöndesen, kitartással és reményekkel teli. Egyszerre csupán egy kicsiny részét fogta körül szeretetével, de ebben a kicsiben ott volt az egésszel való törődésének melege. Sokáig dolgozott. Hajlongott az újabb és újabb tüzelnivalóért, fáradhatatlanul körbetűz járt, hogy ne kerülje el a figyelmét semmi, ami kár és szemét. És lassan összegyűlt egy kicsiny rőzsegúlács- ka. Akkor az ember megállt mellette ünnepélyesen, csöndes ujjongással, majd letérdelt a kupac mellé, és óvatosan meggyújtotta. Tenyerével védte a gyenge lángot. Leheletével bátoríthatta, szellőtől is óvta, míg magasba nem csapott megerősödve, hetykén a tűz. Aztán csak állt gyönyörködve, arcát pirosra festette a szépség és a győzelem fölötti öröme meg a szétáradó meleg simogatása. És köré gyűltek az emberek Először csak a barátai. Ámuló szemekkel lesték a lángok táncát, elbűvölte őket is a látvány, átmelegedtek a szívek A tűz pedig ropogva pusztította a szennyet, és aranypirosan, fényesen hajladozott a szelíd szélben. Percekig álltak megbabonázva, a szívük megtelt valami kimondhatatlan bizalommal és vágyakozással. Mindenki, aki a közelébe került, érezte, hogy már soha nem lesz többé az, aki volt. A tűz pedig lassan porladozó hamuvá emésztette az összegyűjtött kupacot, és halványulni, hanyatlani kezdett. A körülállók összerezzentek Egyetlen pillanat kellett csak, már mozdult a lábuk, hajlott a derekuk, s a kezükben reccsenve törött a száraz ág, a markukban gyűlt a tüzet tápláló szemét. Vitték, hordták szó nélkül lendületesen, bizakodó örömmel mindazt, ami tovább éltette a lángot. Rövid időre meg-megálltak, hogy testüket-lelküket újból feltöltse a táncoló lángok fénye, melege erővel, biztatással, reménnyel. Aztán folytatták a munkát fáradhatatlanul. És egyre többen jöttek Ismerősök és idegenek Bámészkodók cso- dálkozók tétovák, erősek és gyöngék egyaránt. Kicsit figyelték a szorgoskodókat, tekintetüket azonban a tűz ragadta meg. És elindultak ők is. Dolgoznak fáradhatatlanul azóta is. És újabbak csatlakoznak hozzájuk mindig. Munkálkodnak lankadatlanul. Mennek szebbé, igazabbá tisztogatni a világot, táplálni a tüzet, hogy ne fogyjon ki a fény és a meleg soha. „Inkább a hálaadás!” (Ef 5,4) A nyolcvanéves Hafenscher Károlynak ajánlva Hála az elmúlt nyolcvan évért, Hála tenéked, Istenem. Hála, hogy most is együtt áldunk Ezért egy szívvel! Hála barátért, testvérszívért, Hála mindenkiért neked, Hála, hogy minden hántást, sértést Elfeledhetek. Hála a munkahelyemért is. Hála a boldog percekért. Mindent köszönök, dalt is, fényt is, Szépséges zenét! Minden bánatért hálát adok. Hála, ha jó szó jut nekem. Hála, hogy vezet engem karod Át az életen. Hála, hogy igéd által látok. Hála, hogy adod Lelkedet. Hála, hogy minden embert átfog Nagy szereteted. Hála, hogy örök irgalmadnak Nincsen határa, Istenem. Hála, hogy szívem hálát adhat Ma és szüntelen. 2006. július 6. M. G. Schneider Túrmezei Erzsébet Madocsai Miklós Édes otthon ► „Állami gondozásban nőttem fel. »Sohasem volt gyerekszobám« - ahogy mondani szokták. Persze nagyon vágytam rá. Egy édes otthonra, ahol édesanyám becézget és kényeztet, édesapám pedig megtanít a világ dolgaira. Egy igazi családra, ahol védelmet és vigasztalást találok. Nekem ez nem adatott meg. De szeretném, ha születendő gyermekünknek megadatna. Anyósom közbenjárására csatlakoztunk a helyi evangélikus gyülekezethez. De olyan ritkán hallunk feleségemmel olyan tanítást, amely bemutatná, hogy hogyan tehetnénk otthonunkat áldott, keresztény otthonná! Kérem, segítsen!” Válasz a „Sweet home” jeligével beérkezett olvasói levélre: Kedves testvérem! Egyik szemem sírt, a másik meg nevetett, amikor inkognitó- ját megőrző levelét kezemben tartottam! Könnyekig meghatott hányatott gyermekkorának története, ugyanakkor pedig megtelt a szívem örömmel, hogy megragadta Krisztus szabadító karját életének feketén örvénylő mélysége felett. Hiszem, hogy születendő gyermeküknek igazi édes otthona lesz egy olyan szülőpár mellett, akik az élő Isten áldása alatt akarnak élni! Az otthon a földön a menny előképe, ha otthonunkat Isten szentsége hatja át! Az otthont Isten egyszülött fiának, Jézus Krisztusnak a jelenléte teszi kereszténnyé. Ő életünk középpontjába akar állni, nem elégszik meg valahol a sarokban számára fenntartott hellyel. Nem élhetünk abban a skizofrén helyzetben, hogy van egy templomi, nyilvánosan áhítatos életünk meg egy otthoni, amelyet teljesen a világ elvárásai alapján rendezünk be. Csodálatos, amikor otthonunk a mi Bételünk lesz - a héber szó jelentése: „Isten háza” -, szívünk pedig az a szentély, ahol szüntelenül az Úr imádása folyik. Hiszen Isten az embert a vele való legEVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix mélyebb közösségre teremtette. Hát hogyne lenne abban az otthonban béke, szeretet, megértés, védelem, örvendezés és fényesség, ahol a család értékrendjének az első helyén áll az Úrral való kapcsolat! Az otthon légkörét nagymértékben a szülők lelkülete határozza meg. Ha a férj és feleség tisztelik egymást, ha ápolják kölcsönös szeretetüket és bizalmukat egymás iránt, akkor a gyermekek biztonságban érzik magukat. A hívő szülők mellett sajátíthatják el a gyermekek az Isten és a hitelvek iránti hűséget és az egymás iránti tiszteletet. Ahol a levegő az isteni szeretettől illatos, ott tud a gyermeki lélek egészségesen fejlődni. A szülők egymás iránt érzett őszinte szere- tete, amely szavaikban és tetteikben egyaránt megnyilvánul, a legfontosabb minta a gyermek számára a másokkal való helyes érintkezéshez. A szülői viszályok ellenben megrémítik őket, és életük konfliktusos helyzeteiben maguk is ezt az utat választják. Nagyon fontos, hogy a keresztény otthonnak legyenek világos szabályai. Ha Krisztus az otthonunk Ura, és a Szentírás hitünk és életünk zsinórmértéke, akkor különbséget tudunk tenni a jó és a rossz között. így tudjuk segíteni gyermekeinket abban, hogy az igazság fiaivá növekedjenek, és megteremjék a Lélek gyümölcseit. Természetesen a bajoktól és a kísértésektől nem menthetjük meg maradéktalanul gyermekeinket. De hinnünk kell abban, hogy a gondosan őrzött keresztény otthon befolyása a gyermek- és ifjúkor éveiben a legbiztosabb védelem a romlottság ellen. A keresztény családoknak szemléltetniük kell a világ előtt a biblikus hit erejét! Bátran zárjuk ki otthonunkból mindazt, ami gyermekünk egészséges testi, lelki, szellemi fejlődését veszélyeztetné. Azt, amiről tudjuk, hogy rossz, káros, nem kell gyermekünknek kipróbálnia csak azért, hogy saját tapasztalatokat szerezzen róla. A szülőknek fel kell ismerniük annak felelősségét, hogy milyen filmet, társasjátékot, könyvet adnak gyermekeik kezébe. Hogy miként formálják az öltözködésben vagy a zenei élet területén gyermekük ízlését. Engedjék, hogy a család életmódját és szokásait is Isten terve alakítsa. De sokan nem veszik komolyan, hogy a keresztény otthonnak megszentelő hatása van. Igazi keresztény jellem nemesedik ki gyermekeinkben, ha otthonunk a szolgáló szeretet helye, ahol felnőttek és gyermekek együtt ajánlják fel szolgálatukat Istennek. Amikor megnyitjuk otthonunkat az élő ige előtt, akkor otthonunkból gyógyító forrás fakad környezetünk számára. Mert az Isten iránti hűség, a becsületes életmód, a tiszteletadás mind-mind áldást áraszt a társadalomra. Ne gondoljuk, hogy befolyásunk jelentéktelen, hogy képességünk szerény, és alkalmunk kevés, mert Isten világítani akar általunk! Valójában azzal tölthetjük be leginkább Istentől kapott hivatásunkat, ha mi és a világban élő és mozgó családtagjaink életet, szépséget, termékenységet hozunk oda, ahol most a rútság, terméketlenség és halál uralkodik. De jó volna, ha Önökkel együtt minél többen törődnének otthonuk lelkiségével, és kevesebbet a berendezésével! Testvéri szeretettel kívánom, hogy otthonuk az isteni szeretet fészkévé lehessen kicsinynek és nagynak egyaránt! „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben." (iPt 1,5) ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ így szól az Úr, a te teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1) Szentháromság ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az Úr Isten a bűn sötétségéből az örök élet világosságába hív, keresztség által megtérésre. A Niceai hitvallásban „vallom az egy ke- resztséget a bűnök bocsánatára”. A keresztség hit által visz az üdvösségre. Kérjük hát: „Üdvözítsd népedet, Uram, és áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!” (Zsolt 28,9; LK) Jézus utolsó, missziói parancsában ennek megvalósítását s velünk maradását ígéri: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket..." (Mt 28,19-20) Pál számára a keresztség Krisztusban új életet jelent: „Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” (Róm 6,8) Luther szerint „a keresztség a bűn üdvösséges halála s Isten kegyelmében való feltámadás. Az óember, aki bűnben fogantatott s született, vízbe fúl, és kegyelemben született új ember támad fel helyette.” Az átvonulás, megmenekülés a Vörös-tengeren egy új élet kezdetét jelentette: „Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt” (2MÓZ 14,22), és ez a keresztség képévé vált. Péter beszéde szíven találta Jeruzsálem népét: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38) Ez azért lehetséges, mert Isten előbb szeretett minket, és „Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róm 5,8). Jakab apostol emléknapján Zebedeus egyik fiára gondolunk, aki vértanúhalált szenvedett: „.. .Hemdes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette.” (ApCsel 12,1-2) A filippi börtönőr is ugyanazt kérdezte Páltól, mint az első gyülekezet tagjai Pétertől, s a válasz itt is hasonló volt: „Higgy az Ur Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31) Jézus felszólítása a mindenkori tanítványoknak szól: „. ..ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." Életünkkel meg ne botránkoztassunk akárcsak „egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem" (Mt 18,3.6)! Az Ágostai hitvallás IX. cikkelye szerint „a gyermekeket meg kell keresztelni”. A halott Jézus „lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki” (Jn 19,33.34). Két szentségünkre vonatkoztatták ezt az óegyházban, mert Jézus csak a keresztséget és az úrvacsorát rendelte el. Minden élőhalott, megkeresztelt gyülekezeti tagnak üzeni az Úr Jézus: „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket... Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába...” (Jel 3,2.5) „Bár testi szem csak vizet lát / E drága kereszt- ségben, / Hit által Krisztus váltságát / Elnyerjük e szentségben...” (EÉ 295,3) ■ Garai András Süllyedőben a Stég - mentsük meg! A Stéget a tatai Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó előtt hoztuk létre azzal a céllal, hogy a keresztény diákújságíróknak publikálási lehetőséget biztosítsunk. Kiadványunk tehát diákújság, amelyet keresztény középiskolások és fiatal egyetemisták írnak kortársaiknak. Ilyen megközelítésből nézve jelenleg egyedi a hazai egyházi sajtó piacán, hiszen a ma megjelenő ifjúsági lapokat inkább lelkészek vagy felnőtt gyülekezetbe járó emberek szerkesztik, írják. Azonban egy lap valójában akkor „kel életre”, amikor lezárul az újságkészítés folyamata. Egy újság semmit sem ér, ha nincsen publicitása, ha nem jut el azokhoz, akiknek szánták. Úgy látom, hogy a Stég nem kelt életre. Azon' an ez nem azokon a fiatalokon múlt, akik az újság megírásában segédkeztek. A huszonnégy oldalt általában tíz-tizenöt fiatal írta tele, ezért egy médiatábor, amelyben tízen vettek részt (a potenciális újságírók hatvan százaléka), számunkra sikeres volt. Kis csoportban ugyanis jobban el tudják mélyíteni a fiatalok a szakmai ismereteket. Kívülről nézve azonban ez egy alacsony létszámmal megrendezett tábor, amelyet - gazdasági okokból nézve - érdemes beleolvasztani egy másikba. A másik nagy problémánk a terjesztéssel adódott. Úgy gondolom ma is, hogy szükségük van a fiataloknak egy olyan keresztény újságra, amelyet ők írhatnak, és amely róluk szól. Ugyanakkor nemcsak egy újságírói csapat, hanem jól működő „háttér” is szükséges ahhoz, hogy a Stég negyedévente kétezer példányban ne csak megjelenjen, SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Győré Balázs hanem el is jusson az evangélikus középiskolákba. A Stég jövőjével kapcsolatban annyi biztos, hogy a most zajló Szélrózsa zárónapján megjelentetjük különszámunkat, így e sorok olvasója egyszer még biztosan kezébe veheti az újságot. A továbbiakban is nagyon nagy szükség lenne az életben tartására. Idén két lapszám kiadására van keretünk egyházunk ifjúsági bizottságától, azonban addig, amíg a terjesztéssel kapcsolatos problémákat nem sikerül megoldanunk, nincs értelme - csupán azért, hogy teljen a raktár - kiadni a Stéget. A letargikusra sikeredett cikk végén mégis arra szeretném biztatni a kedves fiatal vagy tapasztaltabb olvasót, hogy mentsük meg a Stéget! Biztosra veszem, hogy Önök is ismernek olyan fiatalokat, akik kedvet éreznek az újságíráshoz, és szívesen kipróbálnák, hogy milyen egy országos ifjúsági diáklapban publikálni. Ezért kérem, hívják föl a diákok figyelmét, hogy várjuk a színvonalas cikkeket; akik szeretnének a szerzőink közé tartozni, vegyék föl a kapcsolatot e sorok írójával a steg@lutheran.hu e-mail címen, vagy keressenek fel bennünket a Szélrózsán! A szerkesztőbizottság nevében: ■ Győré Balázs főszerkesztő
