Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-23 / 30. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 71. évfolyam, 30. szám - 2006. július 23. - Szentháromság ünnepe után 6. vasárnap Ára: 165 Ft „Rendkívül találó egy kaliforniai apátsági templom ábrá....ebben a helyzetben is próbálok példát mutatni a tanítványa„A tehéncipelők szerint a jobb sorsra Fókuszban az ifjak ^ 8. oldal zolása is: az úrvacsorái asztal mögött minden tanítvány imnak, hogy őket se a pénzimádat, a siker és a hírnév megszerérdemes négylábú itt otthonosabban Egyházi levéltárosok találkozója ^ 5. oldal glóriával látható, ám amint Júdás, kezében a pénzes zacskózésének vágya hajtsa és ösztönözze, hanem arra törekedjenek, érzi magát, már csak azért is, mert Az „Igaz Anya” látogatása * 4. oldal val, elhagyja a helyiséget, dicsfényét kénytelen maga hogy énekükkel és zenéjükkel az igaz, szép és tiszta dolgok kömég füvet is talál...” Hitler Pál apostol reinkarnációja? ^ 4. oldal mögött hagyni.” vetei legyenek.” Sorsokból képek * 5. oldal Apokrif júdás-elbeszélések - 6-7. oldal Találkozás Dévai Nagy Kamillával - 5. oldal Nagy az Isten állatkertje - 3. oldal Süllyedőben a Stég - mentsük meg! ^ 9. oldal Evangélikus teológus az egyházi kapcsolatok titkárságának élén Hiller István miniszter július 17-i hatállyal Csepregi András evangélikus lelkészt, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Nyíregyházi Hittanárképző Tagozatának docensét nevezte ki az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetőjévé. A titkárságvezető, aki főtanácsadói besorolásban vezeti majd a titkárságot, ugyanolyan jogosítványokkal bír, mint a szakállamtitkárok, és részt vesz a miniszteri értekezleteken is. H MTI (írásunk a 3. oldalon) Kiállítás nyílt a budapesti Hadtörténeti Múzeumban a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója alkalmából. írásaink a 10. oldalon. Szélrózsa-infók ► Mire olvasóink e lapszámot a kezükbe veszik, már javában zajlik - sőt mi több, akár már be is fejeződik - a VI. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó. A július 19. és 23. között Szolnokon megrendezett összejövetel szervezéséről szóló beszámolónknak azonban talán még így is sokan hasznát veszik. Az ötnapos rendezvény szervezését tavaly májusban kezdte meg a Szélrózsa legfőbb szervező csapata. Az ijj. Cserháti Sándor vezette Tízek munkáját harmincöt munkaági felelős és mintegy százötven önkéntes segíti, március óta pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Osztályának munkatársaként Csoszánsz- ky Márta kizárólag a Szélrózsával kapcsolatos teendőkkel foglalkozik. Az alábbiakban azokat a legfontosabb információkat olvashatják, amelyeket tőle, valamint a szállásért felelős Dobos Rékától, illetve a nyolcvanezres lélekszámú Szolnok maroknyi evangélikus közösségének vezetőjétől, Gyári Péter Benjámin lelkésztől tudtunk meg. Regisztráció, szállás, étkezés, gyermekmegőrzés Idén először volt módjuk az érdeklődőknek előzetesen is jelezni részvételi szándékukat. A július 10-én lezárult internetes előregisztráció lehetőségével közel ezren éltek. A szervezők egyébként összesen kétezer-ötszáz résztvevőre - köztük körülbelül százötven erdélyi magyarra, egy-egy szlovákiai és vajdasági csoportra, valamint bajor és finn vendégekre - számítanak. (A korábbi gyakorlattal ellentétben idén nem lesz éjszakai regisztráció. Ha valaki mégis este tíz után érkezik, akkor a biztonsági őrök szólnak az ügyeletesnek, és, természetesen, még az éjjel bemehetnek a területre.) A Szolnoki Turisztikai és Szabadidő- központ (Szolnok-Tiszáliget) területe a találkozó lebonyolításához elég nagy, a szálláselosztást azonban megnehezítette az a tény, hogy a tábor területén csak mindössze négyszáz főt tudnak házakban elszállásolni. Ezekben elsősorban a közvetlen munkatársak, illetve a mozgásukban korlátozottak és hozzátartozóik kapnak majd helyet. A többieknek a tábor körülbelül száz-kétszáz méteres körzetében - egy MÁV-üdülőben, egy motelben és egy diákszállón - biztosítanak alvóhelyet. Azoknak, akik nem ragaszkodnak ahhoz, hogy ágyban adtassanak, saját sátorral azonban nem rendelkeznek, tíz-tizenkét fő befogadására alkalmas közös katonai sátrakat állítanak fel. A résztvevők a központ éttermében, illetve a büfékben csillapíthatják étvágyukat. (A nagyüzemi konyhában a vegetáriánusokra is gondolnak.) Tekintettel arra, hogy sokan kisgyermekeiket is magukkal hozzák, a találkozó ideje alatt játszóház és óvoda is üzemel majd, ahol szakképzett óvó- és tanítónők vigyáznak a kicsinyekre. Utazás A találkozó helyszíne tömegközlekedési eszközökkel és személygépkocsival is jól megközelíthető. Budapestről és Debrecenből is számtalan vonat indul Szolnokra, és a más irányból jövők is viszonylag sok járat közül választhatnak. Éppen ezért a szervezők sem különjáratot, sem pótszerelvényeket nem rendeltek a MÁV-tól. A vonattal érkezőknek nincs más dolguk, mint a szolnoki vasútállomáson felszállni a 15-ös buszra - negyedórányi utazás után közvetlenül a találkozónak otthont adó turisztikai központnál kell le- szállniuk. A vasútállomáson önkéntesek segítik majd a tájékozódásban a fesztiválra érkezőket, a városban pedig plakátok és útjelző táblák mutatják az irányt az autósoknak, illetve az eltévedőknek. Míg két éve egy csapatnyi fiatal háromnapos gyalogos zarándoklat keretében tette meg az akkori Szélrózsára vezető út utolsó kilométereit, addig idén az arra vállalkozó mintegy ötven - többek között békéscsabai, szegedi, mező- berényi és Dél-Pest megyei - fiatal kerékpárral teszi meg ugyanezt. 18-án este még Pilisen, illetve Szarvason hajtják majd álomra a fejüket, hogy azután szerdán még hozzávetőleg ötven kilométert biciklizzenek Szolnokig. ■ Vitális Judit Ezek a mai fiatalok... .. .csóválhatta a fejét néhány idősebb családtag vagy más falubéli, amikor a tanítványok, otthagyva dolgukat, Jézus nyomába eredtek. Magát az aktust, a tanítvá- nyi lét első mozdulatát gyakran magasztaljuk, hiszen a jézusi szó erejének és a Mester szavára életre kapó hitnek ékes bizonysága. Ha azonban megpróbáljuk elképzelni, mindez hogyan hathatott a tanítványok közvetlen környezetére, bizony komoly feszültséget sejthetünk. Jézus követői fiatal koruk ellenére a kor normái szerint már felnőttnek számítottak. Családfenntartók voltak - némelyik talán családfő is -, Péterről pedig tudhatjuk, hogy már felesége is volt. Valószínű, hogy a tanítványi élet nem jelentett állandó távollétet, és bizonyosan továbbra is igyekeztek gondoskodni övéikről, ám eredeti életformájuk alapjaiban szétzilálódott. Környezetük, családjuk méltán gondolhatta, hogy többé nem lehet igazán építeni rájuk. Abban a feszültséggel terhes korban nem lehetett ritkaság, hogy néhány amúgy is nyughatatlan ifjút átmenetileg magával sodort egy-egy új mozgalom, de Jézus mozgalma tartósnak bizonyult. Tanítványait kiragadta addigi megtelepedett életükből, végérvényesen eljegyezve őket egy új, nomád életformának. így született a kereszténység. Mi már generációk, évszázadok óta éljük a megtelepedett keresztények életét. Ez talán nem is lehet másképp. Mégis szorongás fog el, ha arra gondolok, hogy milyen tökéletesen berendezkedtünk, nemcsak testben, de lélekben is, erre az életformára. Ma is beszélünk úton levő egyházról, hívőről, de ez leginkább arra az optikai csalódásra emlékeztet, amikor a szomszéd vágányon lévő szerelvény elindul, s néhány pillanatra azt képzeljük, mi haladunk. Egyszerűen az idő jön el, történik, van mozgásban, sokszor akaratunk ellenére. Útra indulni a mozduló láb, mozduló akarat örömét, dinamizmusát jelenti. Az élményt, hogy kilépek az ismerősből, a megszokottból, de természetesen az ismeretlen veszélyét, kockázatát is. Ma is beszélünk Jézus-követésről, de ez lényegében a jól begyakorolt testi-lelki mozdulatok ismétlését jelenti. A hitre jutás mozgalmas napjai után a keresztény lét óhatatlanul megszokott életgyakorlattá, renddé válik, belesimul életünkbe. Ezt az életet pedig többnyire statikus igék uralják: elfogadni, ragaszkodni, betartani, tagadni, megvédeni. Természetesen ez is jelenthet erőfeszítést, megpróbáltatást, de ezek a megállapodott és az állapotát védő ember - a talentumát elásó szolga - mozdulatai. Jézus szava a szó szoros értelmében kihívást jelent. A lehet másképp bennem és körülöttem reménységét, sőt realitását. A tegnap megharcolt, de mára már statikus tudássá lett hit, a tegnap szabadon megtett, de mára már szerzett joggá, erkölcsi tőkévé vált cselekedet bátor elengedésének lehetőségét. Jézus függetlensége és szabadsága nemcsak kora vallási-társadalmi elitjét bő- szítette. A megállapodott lét, a megmerevedett gondolkodás szemszögéből mindig is rendbontónak tűnik. Pedig Jézus nem anarchista. Egyszerűen azt mondja és éli elénk, hogy Isten országában mindig most van. Sőt talán Isten országa maga a Jézussal megélt most. Ez a most menti meg Zákeust, a samáriai asszonyt és Pétert, akit Jézus nem a nagycsütörtöki múltjáról, hanem a jelenéről faggat: „Szeretsz-e engem?” Megdöbbentő látni, ahogy mi, az új létben megállapodott egykori Zákeusok, samáriai asszonyok, Péterek eldobtuk, feláldoztuk Jézus áldott mostját, s lettünk a lélegzetelállító jézusi jelen lehetőségétől elborzadó gazdag ifjak. Mindez talán elkerülhetetlen, és hozzátartozik a keresztény lét ritmusához. Az igazi baj az, hogy mintha nem is akarnánk elérni a következő taktusig, mintha legszívesebben pontot tennénk az isteni szimfónia végére, mintha el akarnánk apasztani a forrást, amely újra életre táplálhatna. Mintha magát Jézust akarnánk megállapodott létünk képére formálni. Hogyan, mikor lett belőle a rend őre, a status quók, a család, a hagyományok, a morál, a nemzet védelmezője? (Mindezek persze fontosak, de ezt Jézus nélkül is tudjuk.) Hogyan, mikor lett az ő közössége, az egyház - az, aminek elöl kellene mennie, utat kellene törnie - azzá, amihez vissza kell térni, amihez igazodni kell, amit méltányolni kell? Mit szólna Jézus az egyház jogaihoz? Milyen Jézusról vall egy méltóságteljes vagy éppen sértett egyház? Hogyan lehet, hogy ébredésért fohászkodunk, de zokon vennénk, ha az nem az egyház jó rendje szerint zajlik? Miért van az, hogy minden különösebb vizsgálódás nélkül, azonnal szektát kiáltunk, ha valahol fiatalok egy csoportja szakít addigi életformájával? Hogyan lehet, hogy évekig imádkozom a gyermekem, unokám megtéréséért, de halálra rémülök, ha a jövőjét megalapozó tanulmányok helyett elmegy betegeket ápolni vagy a cigánymisszióba? Hová lett a Jézussal való nomád lét csodálatos spontaneitása? Nemrég a kisebbik lányunkkal jöttem haza az óvodából. A kapunál guggolva várt Zoltán, az egyik ismerős hajléktalan. Kislányom meg akarta simogatni a kezét, de Zoltán gyorsan elhúzta, mondván, hogy nagyon piszkos.- Miért? - kérdezte Veronika, a kisgyermek ösztönös tapintatlanságával.-Tudod, nincs lakásom, ahol rendesen mosakodni tudnék-hangzott a válasz. Később, amikor már kettesben mentünk befelé, Veronika megkérdezte, miért nem hívtuk be; ha nincs lakása, lakhatna nálunk. Felrémlett előttem, mindez mit jelentene. Zoltán a legnagyobb jóindulattal is feldúlná a családi harmóniát, óhatatlanul belerondítana a természetes közösségbe. Képtelenség. Meg azután: mit szólna a gyülekezet? Szolgálati lakásban lakunk. Nem válaszoltam semmit. Majd kinövi, ahogy én is kinőttem. Általában azt gondoljuk, hogy az Isten országához fel kell nőni. Pedig ha komolyan vesszük, amit Jézus a gyermekekről és az Isten országáról mond, sokkal inkább kinőni lehet belőle. Tudomásom szerint C. S. Lewis nevéhez fűződik a következő definíció: „A keresztény ember az, akiről nem lehet tudni, mit fog cselekedni a következő pillanatban.” Első hallásra még bántó is lehet. Pedig Lewis egyszerűen Jézussal is számolt. ■ Ifj. Cserháti Sándor
