Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-16 / 29. szám
4 2006. július 16. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Teher és gazdagság Beszámoló egy harmincöt éves ökumenikus házasságról ► Azé sorokat író házaspár tagjai különböző felekezethez tartoznak: Hanna igen aktív, hithű evangélikus családban nőtt fel, mely nem nélkülözte a magyar nemzeti elkötelezettséget; Zoltán római katolikus, és az ő családjában inkább a nemzeti, mint a vallási elkötelezettség dominált. Mindkét oldalon meghatározó volt a polgári, paraszti tisztesség. Esküvőnk mindkét felekezet templomában volt, egymás után. Vegyes házas voltunkat adottságként kaptuk, de mivel azt első pillanattól kezdve Isten rendelésének tekintettük, ökumenikus házasságként akartuk megélni. Miért? Mert Jézus nem alapított egyházakat. A házasság a katolikusoknál szentség, az evangélikusoknál nem, de teológiai vita helyett javasoljuk ennek komoly, akár „szentségi” megélését, senkinek nem fog kárára válni. Általánosságban el kell mondani, hogy vegyes házasnak lenni nehéz; minden esetben jelentős többletterhet jelent. A főbb változatok: a) Kereszténységét mindkét fél feladja az igazság és a béke jegyében, aminek az eredménye: kétoldali lelkiismeret-furda- lás - előbb vagy utóbb -, de az ördög első perctől kezdve boldog. b) Egyikük egyháza a másik házastársat kedvesen „bedarálja”. Ez főleg akkor fordul elő, ha a gyerekek egyneműek, vagy az első gyerek felekezetét követi a többi gyerek is. Az eredmény az, hogy az egyik fél folyamatosan szenved. c) A házasfelek megtartják és külön- külön gyakorolják vallásukat, pedig „lettek ketten egy testté”, ez pedig - mi legalábbis úgy gondoljuk - a templomba járásra is vonatkozik. Nem biztos, hogy ez házasság. d) Megpróbálják közös életüket mindkét felekezeten belül megélni. Ez utóbbi az, amit mi első perctől kezdve próbáltunk, és úgy érezzük, hogy néhány évi erőfeszítés után sikerült is. De térjünk vissza az alapkérdéshez. Ha együttélésünk valóban házasság Isten rendelése szerint, akkor tegyük fel magunknak a kérdést: mit akart ezzel Isten? Minket bántani, életünket nehezíteni, vagy általunk is gyógyítani azt a sebet, amelyet az egyházszakadás okozott? Az egyház újraegyesítésének kérdésével elvileg mindenki egyetért, sőt egyre többen barátkoznak is ezzel a gondolattal, de még senki sem tűzött ki rá határidőt. Mindenki elismeri, hogy fontos kérdés, de olyan sok az ellenérdekelt, akiknek ez nagyon ráér. Gondoljunk csak arra, hogy hány egzisztencia köszönhető annak, hogy több egyházunk van. Akiknek nem ér rá, sőt igen sürgős, azok a vegyes házasok, és tudniuk kell, hogy ha az ökumenizmust meg akarják élni, akkor az nem lesz könnyű, mert még jó ideig ellenszélben kell vitorlázniuk. Visszatérve a személyes kérdésekhez. Mindezeket indulásunkkor végiggondoltuk, abban a szilárd hitben, hogy minket az Isten egymásnak teremtett, ezért mi végül is a negyedik változat mellett döntöttünk; de a megvalósítás - főleg eleinte - egyáltalán nem ment könnyen. Ma már azt is elmondhatjuk, hogy döntésünket megéltük, és igen sokat kaptunk. Nem csak egymást, de minket „vegyesként” is elfogadó és befogadó lelkészeket, gyülekezeteket mindkét oldalon. Házasságunkat Isten hat gyermekkel áldotta meg. Két lánnyal, akik evangélikusok, és négy fiúval, akik katolikusok. Első eredményként mi magunk sokkal jobban megismertük saját vallásunkat, mivel a másik sok mindent kérdezett. Akkor derült ki, hogy bizony abból, amit vallunk, sok mindent magunk sem tudunk. Minden gyermekünk - mint ahogy mi is - mindkét felekezet templomába járt, istentiszteletre és szentmisére, bibliaórára és hittanórára egyaránt. Mindkét felekezetben otthon voltak, ami természetesen az átlagosnál nagyobb elfoglaltságot - mindenkinek heti két-három alkalmat - jelentett. Amikor már nagyobbak lettek, gyakran keveredtek vitába szélsőséges „hitvé- dőkkel”, akikből minden felekezethez, sajnos, bőven jutott. Végeredményként saját felekezetűket is sokkal jobban megismerték, mintha nem vegyes házasságba születtek volna, mivel a viták és összehasonlítások során rákényszerültek a gondolkozásra, a Biblia elmélyültebb forgatására és az egyházi előírások mélyebb átgondolására. Ma már, mint felnőtt emberek, a saját felekezetűk többé- kevésbé aktív és az ökumenizmus iránt egyértelműen elkötelezett tagjaiként tevékenykednek. A vegyes házasságot egyikük sem találta vonzónak. Ok is úgy látják, hogy nehéz. Ezt mi is tudjuk, sose tagadtuk, és bár jó szívvel megéltük, sőt megéljük még ma is, senkinek nem ajánljuk, de ha valakinek az életét Isten így rendezi, nyugodtan vágjon bele. Több lesz a gondja - de az öröme is. Csak egyet kell tisztázni, mint minden házasságnál: valóban ez Isten akarata?! És egy végső kérdés: mikor mondhatjuk, hogy a mi házasságunk nemcsak vegyes házasság, de ennek a talaján ökumenikus is? Talán akkor, ha nekem a másik egyház már legalább olyan fontos, mint a sajátom, sőt néha már fontosabb is. Egyáltalán lehetséges-e ez, és ha igen, miért? Igen, ez lehetséges; azért, mert nekem a házastársam fontosabb, mint saját magam. Ez az, amit úgy hívnak, hogy ökumenikus házasság. Megkockáztatjuk: vegyes házasság nélkül van jó szándék, de nincs ökumenizmus. ■ Uzoni Hanna - Némethy Zoltán „Várva... testünk megváltására” ► A címben idézett bibliai ige (Róm 8,23) különös hangsúllyal hangzott el július 9-én Békéscsabán, a nagy- templomi istentiszteleten. Részt vettek ugyanis rajta a telekgeren- dási üdülőben vakációzó mozgás- korlátozott gyerekek és fiatalok, valamint azok a lelkes egyháztagok, a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka csoportjának tagjai, akik tolószékes embertársaik felügyeletét vállalták - többek között a békési megyeszékhelyre való utazásukat is segítették. Az igehirdető lelkész, Németh Mihály Pál apostol szavait úgy tolmácsolta, hogy a gyülekezet tagjai a bizonyára jól ismert, többször hallott és olvasott igére kicsit másképpen figyeljenek, újabb jelentésréteget fejtsenek le róla. Egészen mást jelenthet ugyanis a test megváltásának ígérete az egészségesek és a fogyatékkal élők számára - hangzott el. Az előbbiek leginkább a férfivá és nővé teremtettsé- gükből adódó vágyaikból és bűneikből vágyják, sóvárogják a szabadítást; míg az utóbbiaknak a mindennapi életvitelük is nehezebb a fogyatékosságuk miatt. Nekik a talpra állás, a járás - vagy a hallás, a látás - is a szabadságot jelentené. De számukra is többet, sokkal többet ígér az ige. Pál apostol azt írja (Róm 8,18), hogy „a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk". Az örök életben nem lesz már fogyatékosság, nyomorúság és szenvedés, hanem a dicsőség Királyának fénye áradhat mindenkire. A békéscsabai templomba járóknak a legutóbbi istentiszteleten csak rá kellett nézniük a csillogó szemmel élénken figyelő tolókocsisokra és meviszes barátaikra, hogy érezzék, ez az üzenet nekik kézzel fogható, csontjukig hatoló örömhír. A többieknek szívfacsaró valami, ami Isten végtelen szeretetéhez vitt ismét közelebb. ■ Szegfű Katalin Mindig lesz mit tanulnunk egymástól Beszélgetés ár. Gerhard Pfeifferrel ► A bajor és a magyar evangélikus egyház között meglévő, most már mintegy tizennégy évre visszatekintő együttműködés része az oktatási intézmények közötti kapcsolatok ápolása, illetve fejlesztése is. Bajor részről e területért éveken át dr. Gerhard Pfeiffer volt felelős. Most annak apropóján beszélgettem vele, hogy a lelkiismeretesen végzett munka után nyugalomba vonul - búcsúztatására a békéscsabai pedagóguskonferencián került sor.- Hogyan lett iskolaigazgatóból a bajor és a magyar evangélikus egyház oktatási kapcsolatainak koordinátorává?- Húsz esztendeig voltam a neuen- dettelsaui Laurentius Gimnázium (Laurentius-Realschule) igazgatója - ennek az iskolának a fenntartója a Neuendet- telsaui Diakónia - ezután kerültem az evangélikus iskolai alapítványhoz. Ez egy nürnbergi székhelyű emyőszerve- zet, amely a bajor evangélikus fenntartású oktatási intézményeket - tehát az egyházi, evangélikus alapítványi, diakó- niai iskolákat és kollégiumokat - fogja össze. A bajor-magyar iskolaüggyel négy éve, 2002 óta foglalkozom.- Mi tartozik a napi feladatai közé?- Az evangélikus iskolai alapítvány itt, Németországban többek között tanárok, tanítók továbbképzésével és a minőségfejlesztés kérdésével foglalkozik. A magyar-bajor partneri viszony ápolása pedig konkrétan az iskolák közötti kapcsolatfelvétel, illetve kapcsolat- tartás megszervezését jelenti, továbbá az egyes intézmények igazgatóival, tanáraival és diákjaival való találkozást. Teendőim közé tartozik még ezenkívül a különféle rendezvények szervezése, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztálya munkájának figyelemmel kísérése, hogy ezáltal is tisztában legyek az oktatás területén zajló magyarországi eseményekkel.- Amikor a tanárokat említette, vélhetően elsődlegesen a német nyelvet oktatókra célzott.- Elsősorban természetesen a némettanárokra gondoltam, de ha valakinek nem ez a szakterülete, természetesen az sem kizáró ok. A nyelv - német vagy angol - ismeretére azonban mindenképpen szükség van mind a tanárok, mind a diákok esetében. A tanulók egyébként általában csoportokban látogatnak el Magyarországra, illetve Németországba. Bár most akad egy örvendetes kivétel: a Budapest- Deák Téri Evangélikus Gimnázium egyik diákja egy teljes tanéven keresztül tanulhat egy bajor középiskolában.- Az e munkakörben eltöltött évek alatt számos tapasztalatot szerezhetett. Bőven lesz mit átadnia az utódjának...- Igyekszem őt segíteni, amiben csak tudom. Annál is inkább, mert hozzám hasonlóan ő sem csapatban, hanem egyedül fog dolgozni, így szüksége is lesz arra, hogy jól informált legyen.- Külön köszönet illeti Önt egyebek mellett azért is, hogy nemcsak utódjának kíván segíteni, hanem a magyar evangélikus oktatás ügyével foglalkozók mindennapi munkáját is szerette volna megkönnyíteni egy felméréssel. Mi volt ez pontosan?- Szerény kutatómunkám a „kívülálló”, azaz egy bajor tanárember vizsgálódásának eredményeit összegzi. Püspökök, iskolaigazgatók és pedagógusok véleményét kérdeztem arról, hogy szerintük mi tesz evangélikussá egy evangélikus iskolát. Ha úgy tetszik: mit jelent az, hogy egy oktatási intézmény evangélikus profilú? A beérkezett válaszokat összesítettem, kiértékeltem és az egyházi vezetők, valamint az intézmények rendelkezésére bocsátottam.- Munkája során egyébként miért éppen Magyarország került előtérbe?- Hivatalos beosztásom szerint nemzetközi oktatásügyi megbízott vagyok, osztrák iskolákkal is foglalkozom. Az időm legnagyobb részét azonban a magyar iskolák ügyével való törődés teszi ki. Ennek az az oka, hogy a rendszerváltoztatás után hallottam arról, hogy Önöknél egyre több alap- és középfokú oktatási intézmény kerül ismét egyházi kézbe, ez keltette fel az érdeklődésemet, illetve feletteseim érdeklődését is. Adott volt egy nagyon jó példa is, Sabine Wieg- mann lelkésznő szolgálata, aki a bajor-magyar kapcsolatokat elsősorban az óvodák tekintetében építette ki, illetve erősítette.- Wiegmann lelkésznő sokat járt Magyar- országon, és a nyelvet is jól beszélte, csakúgy, mint Ön.- A munkámmal járt, hogy igyekezzem minél alaposabban megismerni mind az itt élő embereket, mind a nyelvet. Havonta általában egy hetet töltök itt, szinte minden magyar evangélikus iskolát és igazgatót jól ismerek már. Igyekszem mindent megtenni azért, hogy minden magyar evangélikus iskolának megfelelő testvérintézményt találjak.- Milyen szempontok vezetik a keresés során?- Természetesen minél több a közös vonás két intézmény között, annál jobb. Jól ismerem a német, ezen belül is a bajor oktatási rendszert, az iskolákat - és most már a magyar evangélikus iskolákat is így nem olyan nehéz a kapcsolatfelvételt ösztönözni. Emellett magától értődőén szükség van - a mindkét fél részéről jelentkező - érdeklődésre és nyitottságra is.- Itt-ott néha hallhatók voltak olyan - fogalmazzunk finoman - negatív megnyilatkozások is, melyek szerint természetes, hogy a magyar fél nyitott, hiszen neki ebben a kapcsolatban nem nagyon van mit adnia...- Ezzel már csak azért sem értek egyet, mert én is átvettem egy remek magyar ötletet, nevezetesen az evangélikus gimnáziumok országos találkozójának (EGOT) az ötletét. Nálunk sem összné- met, sem bajor viszonylatban nem volt ilyen. A magyar példán felbuzdulva 2005-ben Uffenheimben tartottuk meg a bajor evangélikus iskolák találkozóját, amelyen magyar vendégek is részt vettek - nyugodtan mondhatom, hogy nagy sikerrel. 2006 októberében ismét a bajor evangélikus iskolák diákjai fognak találkozni Nürnbergben. 2007-ben pedig még egy olyan összejövetelt tervezünk, amely ugyancsak „magyar import”: a protestáns iskolák napját szeretnénk megszervezni azzal a céllal, hogy az evangélikus oktatási intézmények tanárai találkozhassanak egymással. Ennek Augsburg lesz a helyszíne.- Úgy tudom, van most egy közös bajor-magyar projekt is.- A neuendettelsaui Laurentius Reáliskola, valamint a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ együtt dolgozik egy, az Európai Unió által finanszírozott elképzelés, az úgynevezett Comenius-projekt megvalósításán. Hiszem, hogy nem ez lesz az utolsó együttesen kivitelezett terv, és a bajor-magyar kapcsolat az iskolaügy területén az elmúlt évekhez hasonlóan a jövőben is virágozni fog. Én nyugdíjasként is mindent megteszek azért, hogy így legyen... ■ Gazdag Zsuzsanna Felújították a győri zsinagógát Megújult a győri zsinagóga, a több mint százéves műemlék épület a nagy értékű Vasilescu-gyűjteménynek ad otthont - mondta Eredics Imre alpolgármester a június 22-i helyszíni sajtótájékoztatón. - Kulturális célokat szolgál, zenei és képzőművészeti programoknak ad helyet a továbbiakban az impozáns épületegyüttes - közölte a politikus. Az önkormányzati tulajdonban lévő, eredetileg 1870-ben felavatott műemlék felújítására 450 millió forintos címzett támogatást nyert a város. A rekonstrukció költsége meghaladta a 471 millió forintot; ebből az összegből valamivel több mint 21 millió forint hárult Győrre. A munkálatok során az eredeti állapotnak megfelelően alakították ki a földszinti, nyolcszög alakú, egykori szakrális teret. A falak festését a műemléki falkutatás során fellelt motívumok felhasználásával végezték el. A kétszintes karzatos belső tér padlófűtést kapott. A 22 méter magas kupolát egy régi fotó alapján rekonstruálták; 517 aranycsillagához 1800 lap aranyat használtak fel. M MTI
