Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-07-02 / 27. szám

IO 2006. július 2. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Százhúsz éve született Bajcsy-Zsilinszky Endre „A feledésbe merült Bajcsy-Zsilinszky” gondolatait idézte a mártír politikus születése napján, június 6-án Vigh Ká­roly, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnö­ke a Magyar Nemzetben. Bajcsy-Zsilinszky Endre parlamenti beszédében mondotta 1943. december 9-én: „...Rettentő fele­lősség terhel itt valamennyiünket, nemcsak a kormányt és a kormánypár­tot, az ellenzéket is Magyarország meg­mentésének, jövője biztosításának, a történelmi Magyarország újjáépítésé­nek nagy műve körül. Bennünket a vi­lágeseményekből legfőképpen az érde­kel, mi lesz az úgynevezett kis nemze­tekkel, főleg pedig hogyan élhetjük a jövőben szabadon a magunk életét, s betölthetjük-e a magunk évezredes ma­gyar hivatását itt, Európa szívében. Erős a hitem, hogy az emberiség új fej­lődése az egyéni, népi, nemzeti szabad­ság, a mostaninál tisztultabb demokrá­cia, az úgynevezett kis népek nagyobb megbecsülése és nagyobb, főleg szelle­mi akciószabadsága, teljesebb önren­delkezése irányában halad. És a vajúdó történelem sodrában felvetődik a sors­döntő kérdés lelkiismeretünk előtt: ho­gyan illeszkedjék bele a magyarság, a magyar nemzet, a magyar állam a nem­sokára megszülető világdemokrácia eszméi és intézményei keretébe.” Mennyire időszerűek ma is ezek a gondolatok! Magyarságunk együttes fe­lelősségét kereste és szolgálta ötven­nyolc évre szabott, fordulatokban gaz­dag életében mint jogász és politikus, több pártot is elindító-szervező képvi­selő, író és hírlapalapító. Az első világ­háború táján az akkori szélsőjobboldal­ról indult, de felelősségérzete átsodorta őt a második világháború ellenzői, a polgári radikálisok táborába. Szembe­került a Hitler-barát kormánnyal, és 1944. március 19-én, Magyarország né­met megszállásakor az őt letartóztatni érkező Gestapo embereit pisztolylövé­sekkel fogadta. A Lakatos-kormány ki­kérte a németektől 1944 októberében. Illegalitásba vonult, és a Magyar Nem­zeti Felkelés Felszabadító Bizottságának az egyik vezetőjeként fogták el újra. 1944. december 24-én Sopronkőhidán kivégezték. Evangélikus egyházunk tevékeny tag­ja volt: személyes hitéről, belső meggyő­ződéséről kivégzése előtti úrvacsoravé­telekor vallott Bárdossy Jenő börtönlel­késznek. Családi tradíciói, Szarvas és Bé­késcsaba erős evangélikus háttere for­málták gondolkodását. 1987-től kezdve minden évben a halá­la napjának évfordulóján, december 24- én délelőtt a Budapest-Deák téri temp­lomban liturgikus megemlékezést tart a gyülekezet a Bajcsy-Zsilinszky Társaság­gal együtt, utána pedig megkoszorúz­zuk a szobrát a Deák téren. Hosszú éve­ken keresztül az 1986-ban felállított em­lékműnél emlékeztünk, amely azonban ma már nem itt látható: a környék átren­dezése miatt eltávolították eredeti helyé­ről, és a főváros Tarpa nagyközségnek adományozta, ahol a politikus sírja van. A jelenleg láthptó alkotást június 6-án avatták fel. (Erről hírt adtunk lapunk két hét­tel ezelőtti számában - A szerk) Bajcsy-Zsi­linszky új emlékművét Illyés Antal szob­rászművész készítette el - miután meg­nyerte az erre kiírt pályázatot - a Bajcsy- Zsilinszky Társaság és a Budapest Galé­ria kezdeményezésére. Az emlékmű a Deák tér - Erzsébet tér sarkán áll, a Baj- csy-Zsiiinszky út vonalában: világos kő­tömb és benne negatív formában az élet­nagyságúnál nagyobb alak. Az emlékezéseken tudtunk meg rész­leteket egykori börtöntársától, Novák Ká- rolytól, a Budapest-józsefvárosi Evangéli­kus Egyházközség presbiterétől arról, miként utasította el az őt őrző és tisztelő katonák ajánlatát, hogy szökjön meg a főváros és Sopronkőhida között. „Legyen a magyar gerinces” - követel­te magától, népétől Bajcsy-Zsilinszky Endre: ezt példázta élete. Emlékezzünk reá népünk nagyjainak kijáró tisztelettel. ■ Harmati Béla ISTENTISZTELETI REND / 2006. július 2. - Budapest Szentháromság ünnepe után 3. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: iPt 5,6-n; Ez 18,1-4.21-24.30-32. Alapige: Lk 15,1-10. Énekek: 382., 422. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Szalay Tamás; II., Modori u. 6. de. 3/4 n. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) id. Pintér Károly; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de.fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) D. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.); XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta: Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Penttinen Kari; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú: XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Názáret- templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. ISTENTISZTELETI REND / 2006. július 2. - Balaton Badacsonytomaj de. 9.: Balatonalmádi du. 4.: Balatonboglár de. 11.: Balatonfenyves (refor­mátus templom) du. 6.; Balatonfiired de. 9.: Balatonfuzfő (református templom) du. fél 3.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 10.; Felsődörgicse de. 11.; Fonyód du. 4.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kőröshegy (református templom) du. fél 3.: Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nemesleányfalu du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Veszprém de. 10.; Zamárdi du. 4.; Zánka de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Magyar evangélikusok Nyugaton Hazatértek Pósfay György iratai Uppsala, Lund, Cleveland, Caracas, Genf: a 20. század egyik legérdekesebb lelkészpályája köti össze ezeket az egymástól több ezer kilométerre fekvő városokat. Pósfay György Nyugatra kikerült magyar lelkész több mint fél év­százada lelkigondozza a hazájuktól távol élő magyarokat. Pályája a háború után vett fordulatot, ekkor került külföldre. Évtizedek óta képviseli hűsége­sen az evangéliumi hitet és a magyarságot. Bárhová is állította a sors, szol­gált egyházának, szolgált az idegen uralom alatt elnyomásban elő hazának. Élete minden evangélikusnak és magyarnak például szolgál. Pósfay György, a genfi protestáns gyüleke­zet lelkipásztora felajánlotta munkás élete során összegyűlt iratait az evangélikus egyház levéltárának. Ebből az alkalomból érkez­tünk Harmati Béla László múzeumigazgató­val együtt Genfbe, az alpesi köztársaság délnyugati csücskében fekvő városba. Gyurka bácsi és kedves felesége, Emese ' asszony vendégszeretetét élvezve újra megbizonyosodhattunk arról, hogy a Pós- fayak otthona - szinte magyar intézmény­ként - mindig nyitva áll az átutazó magya­rok, segítségkérők, jó szóra vágyók előtt. A Genf egyik szép kertvárosában fek­vő magasház 4. emelete valóságos kis magyar sziget. Ahogy belépünk, a falon színes erdélyi cserepek, a hazai tájak és történelem képei láthatók. Mozgalmas életről tanúskodnak az emléktáblák és az iratok. Rajfay Sándor bányakerületi püs­pök aláírása szerepel a lelkész 1943-ban történt felavatását megörökítő emlékla­pon. A venezuelai (caracasi) evangélikus gyülekezet Pósfay György tizenkilenc év­nyi szolgálatát köszönte meg, de a Szent István cserkészcsapat is hálát adott mun­kásságáért. Azután a genfi magyar gyüle­kezet szép emléktála következik. A hazaszállítandó dokumentumok gondosan dobozba rakva, jegyzékelve vártak ránk: Gyurka bácsi és felesége szorgos előkészítő munkát végzett. Való­ságos kincsesbányája ez a gyűjtemény közel­múltunknak, azon belül is az egyik legérdeke­sebb fejezetnek: a Nyugatra szakadt magyar evangélikusokénak Pósfay György és írásai jól ismertek a nyugati magyar evangéli­kusok és azok előtt, akikhez eljutottak a nyugati evangélikus lapok (Koinonia, Úti­társ). Mégis elképzelhető, hogy a negy­venévnyi politikai zárlat, a földrajzi tá­volság miatt a mai fiatalabb nemzedék tagjai közül sokan nem hallottak a több mint nyolcvanesztendős genfi lelkészről. Pósfay György a Dunántúlról szárma­zik, a család eredeti neve Posch volt. A Pósfay név a családjuk lakhelyéhez kö­zeli Pósfa község nevéből származik. Sopronban járt evangélikus teológiára. A vesztett háború után került ki Svédor­szágba ösztöndíjasként, ahol 1946-tól 1950-ig Uppsala és Lund városában szol­gált. A hazai kommunista hatalomátvé­tel, Ordass püspök jogtalan elítélése mi­att Pósfay György és más, külföldön ta­nuló teológusok - Vajta Vilmos, Leskó Bé­la, Terray László - Nyugaton maradtak. Ordass püspök megbízása és saját válla­lásuk alapján a külföldi magyar evangé- likusságot szolgálták, és egyben a hazai egyház külföldi képviselőivé váltak. Gyurka bácsi ezt követően az észak­amerikai magyarság egyik központjába, Clevelandbe került, ahol 1950 és 1952 kö­zött három tartalmas évet töltött az ot­tani magyar evangélikus gyülekezetben. A hívek nagy része még az első világhá­ború előtt, anyagi szükségtől hajtva gyá­ri munkásként került ki Amerikába. Kezdetben dunántúli, gömöri és más evangélikusok alkották a gyülekezetét. A jórészt falusi hívek a templom körül, egymás mellett építették fel házaikat, és valóságos magyar közösséget alkottak. Pósfay György életének következő ál­lomása a latin-amerikai evangélikusok szolgálata volt. 1952-től 1971-ig, vagyis ti­zenkilenc évig Venezuela fővárosában, Caracasban élt. Erre az időszakra esik Gyurka bácsi életének egyik nagy élmé­nye. A caracasi magyarok, értesülve az 1956. októberi forradalomról, jelentős összeget gyűjtöttek össze honfitársaik megsegítésére. A forradalom leverése után az összeg célba juttatása Pósfay Gyurka bácsi feladata lett. A messzi Ca- racasból Ausztriába utazva gondosko­dott róla, hogy az adomány eljusson a rászorult magyar menekültekhez. A tá­mogatásból részesült a hazai egyház is: Pósfay György a hegyeshalmi határátke­lőhelyen személyesen adta át Ordass La­jos püspöknek. Pósfay György 1957 ele­jén részt vett a KÉMELM-nek, a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének ausztriai megala­kulásán. Utjának egyik érdekessége, hogy kapcsolatba került a lisszaboni protestáns gyülekezettel, ahová a Portu­gáliában száműzetésben élő Horthy Mik­lós kormányzó is tartozott. E gyülekezet gondoskodott az 1957 elején elhunyt kormányzó temetéséről is. A nevezetes ausztriai út is jelezte, hogy az emigrációban Pósfay György­nek és társainak a feladata nem korláto­zódott a gyülekezeti szolgálatra. A ma­gyar evangélikusok összefogása szerte a világban kiterjedt szervezőmunkát és diplomáciai szolgálatot jelentett. Pósfay György jelen volt az 1957. évi minneapoli- si evangélikus világgyűlésen. Tanúja le­hetett, hogy a magyar delegációt vezető Ordass püspök helytállása világszerte el­ismerést hozott a magyar evangélikus- ságnak. Pósfay Gyurka bácsi 1971-től 1986-ig a Lutheránus Világszövetség genfi központjában a szervezet latin-amerikai megbízottja lett. Mivel tudták róla, hogy magyar lelkész, a hazai ügyekben is ki­kérték a véleményét. E téren végzett szolgálatának egyik legfontosabb része az 1984-ben megrendezett budapesti evangélikus világgyűlés szervezésében való tevékeny részvétele. Pósfay György 1981-től aktívan be­kapcsolódott a genfi és lausanne-i magyar protestáns gyülekezet életébe. Ott azóta is önkéntes társadalmi munkában végez szolgálatot, beteget látogat, istentiszte­letet tart. Gyurka bácsi és felesége a gen­fi magyarok számára külön intézményt jelent. A rájuk jellemző módon mindig a döntő pontokon, de szerényen a háttér­ben maradva, mindig önzetlenül, címek, rangok nélkül végzik nemzetmegtanó szol­gálatukat, ápolva a nyugati és a hazai egy­ház közti kapcsolatokat. Gyurka bácsinak és feleségének kíván­junk innen, az óhazából egészséget és további dolgos éveket. Végül pedig ne feledjük feltenni ma­gunknak a kérdést: vajon eleget tudunk- e a világban szétszóródva élő magyarok­ról, evangélikusokról, protestánsokról? Vajon egyházunk megtett-e és a jelen­ben is megtesz-e mindent annak érdeké­ben, hogy megőrizhessék anyanyelvű­ket? Azért is fontos a Nyugaton élő ma­gyar evangélikusok támogatása, mert az átalakulás nehézségeivel küzdő hazai egyházunk épülhet, erősödhet az általuk a világban szerzett tapasztalatokkal. Legyen példa Pósfay György a többi nyugati lelkész és gyülekezet számára; amiként ő tette, adják be a levéltárba törté­neti értékű irataikat, hiszen a nyugati evan- gélikusság múltja a hazai evangélikus történelem szerves része. ■ Czenthe Miklós Mint ázott verebek... A Tolna-Baranyai Egyházmegye három éve vállalkozik arra, hogy gyermeknappal szerezzen örömet az „utánpótlásnak”. Elő­ször Dombóvár (hegyek), tavaly Paks (vizek), az idén pedig Nagymányok vállalta a lebo­nyolítást. Délelőtt hatvanöt gyermekkel a bibliai fák témakörét jártuk körbe ismert és kevésbé ismerős történetek felelevenítésé­vel egy hittanverseny keretében. Szó volt a jó és rossz tudásának édenkertbeli fájáról, Gyermeknap esőben Áron vesszejéről (4MÓZ 17,16-26), Gedeon szent fájáról (Bír 6,25-32), a tölgyfáról, me­lyen Absolon halálát lelte (2Sám 18), a ke­resztfáról és a mennyországbeli élet fájáról (Jel 22). Minden állomáshoz kapcsolódott valamely egyéb tevékenység is (rejt­vényfejtés, keresés, festés, fonás, faragás, „tábortűz” az eresz alatt...). Az eső megállás nélkül és reménytele­nül esett, ezért az eredetileg szabadtérre tervezett akadályverseny a nagymányo- ki templomban és a közeli iskola terme­iben kapott helyet. Némileg javított a hangulaton az ebéd menüsora (ivóié, spagetti, meggyes rétes). Délután ugyan már kezdett alábbhagyni az eső, a temp­lomkert helyett mégis a helyi sportcsar­nokba tették át a versenyek helyszínét. Az egyes állomásokon csupa ügyességi feladat várta a száradó kis hősöket: oroszlánetetés (célba dobás), kuglizás, gólyalábon járás, kapura rúgás, zsákban futás, nadrágfutás, ugrókötelezés, labda­terelés, hulahoppkarikázás, „mocsáron átkelés”, zsáklovaglás, lovagi torna, hor­gászat. A kézműves-foglalkozásokon pedig arcfestés, dekupázsolás, gyöngyö- zés, rajzolás közül választhattak. A napot a helybeli óvodások mesejá­téka, A kíváncsi királykisasszony aranyos története zárta. A gyerekek végül is él­ményekkel gazdagodva térhettek haza, mi, a szervezők pedig elmondhattuk: rossz időben jó gyereknapot csinálni - ez az igazi égi áldás... H Schaller Bernadett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom