Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-01-22 / 4. szám

2 2006. január 22. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS VIZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI HARMADIK VASARNAP - 2Kir5,1-15 Ami a leprás bőrnél is csúnyább ÉLŐ VÍZ Érted is, amit olvasol? Újévkor bibliai Útmutatót veszünk, és naponta elolvassuk a kijelölt igéket. Ilyenkor, év elején persze sok jó taná­csot lehetne adni: mit olvassunk, ho­gyan olvassunk és így tovább. De van egy igen fontos kérdés, amelyre nem szoktunk gondolni. Ezt a kérdést tette fel ApCsel 8,30b szerint Fülöp is az eti­óp főkomornyiknak, amikor az udvari főember Ezsaiás próféta könyvét olvasta: „Érted is, amit olvasol?" Közismert, hogy a mai rohanó világ­ban ritkán beszélgetünk egymással. És aki beszél, inkább csak saját magáról be­szél. Alig fordul elő, hogy a másikról kérdezzünk, annyira el vagyunk foglalva a magunk dolgaival. De Fülöp ebben a történetben nem magáról beszél. Érdekli a kincstárnok sorsa. Érdekli, hogy mit ol­vas. S érdekli, hogy érti-e, amit olvas. Ha elolvassuk ezt a fejezetet a 26. verstől a 40. versig, látjuk, hogy az egész történet a Lélek vezetését mutatja. O indítja, vezeti és irányítja Fülöpöt, akinek célja és küldetése van. Eszköz tud és akar len­ni Isten kezében. A magának élő ember képtelen erre. De jó, ha életünk úgy kerül Isten kezébe, ahogyan Fülöp esetében látjuk, aki meg tudott állni a másik ember mellett, hogy se­gítsen. A naponkénti, hűséges igeolva­sás mellett is szükséges magunknak is felvetni a kérdést: értem-e, amit olvasok? Sőt megkérdezni azt is: eljutottam-e már Jézushoz, megtanultam-e már, hogy ne­künk a naponkénti igeolvasásban is mindig a Megfeszítettet kell keresnünk? Az „útmutató” szónál gondoljunk ar­ra is, amit Jézus így fejezett ki: „En vagyok az út..." (Jn 14,6) Tehát nem elég igever­seket, -szakaszokat olvasni, hanem a cél mindig az Út, vagyis Jézus. Érted-e, amit olvasol? Ez nem értelmi megvilágosodást kíván! Hanem azt je­lenti, hogy valaki látni kezdi azt, amit addig nem látott. Ahogy Jn 9,25-ben a vak mondja az őt faggató farizeusoknak: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok." Ilyen a hallás is. Van, aki évekig jár templomba, „hallja” az igét, de csak külsőleg... És egyszer eljön a perc, ami­kor új, „belső” hallást kap. Ettől kezdve már nemcsak hallja, hanem meghallja a személyesen neki szóló üzenetet. Gon­doljunk a fiatal Sámuel történetére! O is keresztülment azon, hogy végre megnyílt a füle, és örömmel mondhat­ta: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (tSám 3,9) Boldog az, akinek életében eljön ez a pillanat. Most már hallja, látja, érti, hogy Jézus neki is Megváltója. Azt olvassuk, hogy a kincstárnok hitt, megkeresztel- kedett, és örömmel ment tovább az út­ján. Öröm - biztosan volt addig is öröm az életében, de amit most kapott, az va­lami új, valami egészen más öröm. ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „Aki valóban jót akar cselekedni, azt nem a szégyentől való félelem vagy a dicsőségvágy indítja, hanem sok­kal nemesebb, magasztosabb indíté­kok: Isten parancsolatai, Isten félel­me, Isten jótetszése, Istenbe vetett hit és Isten iránti szeretet. Akiket nem ezek az indítékok ösztönöz­nek, hanem a szégyen és dicsőség­keresés, azok máris elvették jutal­mukat, amint az Úr mondja, mert amilyen az indíték, olyan a cseleke­det és annak jutalma is; az ilyen in­dítékból fakadó cselekedet azonban csak a világ szemében jó.” M Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása) A lepra, azaz a bélpoklosság - talán hi­hetetlen, de sajnos igaz - még mindig nem tűnt el bolygónkról. Ezért (is) indo­kolt, hogy megemlékezzen róla, áldoza­tairól és az ellene küzdő orvosok erőfe­szítéseiről a világ azon szerencsés része is, amely csak a történelemkönyvekből, regényekből tud erről a szörnyűséges kórról, s legfeljebb a középkorban ját­szódó filmek képkockáin lát elborzadva lepratelepet. Január 30-a a lepra elleni harc világ­napja. A betegséget korábban már le- győzöttnek hitték, azonban még ma is milliónyian szenvednek benne világ­szerte. A lepra kórokozóját 1873-ban Gerhard Hansen norvég orvos izolálta. A betegség 1982 óta ugyan gyógyítható gyógyszer-kombinációval, de kezelése hosszadalmas és költséges. A bélpoklos Naamán történetét ol­vasva arra a felismerésre jutunk, hogy az Ószövetség kora és „modern”, büszke, gőgös korunk között íme, sokkal keve­sebb különbség van, mint gondolnánk. Ma is felütik a fejüket betegségek, járvá­nyok, melyekkel szemben az orvostudo­mány hallatlan fejlődése ellenére is tehe­tetlen (például madárinfluenza). Vannak kiszolgáltatott, kétségbeesett, az utolsó szalmaszálba kapaszkodó betegek és őket körülvevő közömbös, tőlük félő vagy velük ellenséges környezet. Persze vannak a szenvedőt megszánni tudó jó lelkek, hitüket megvalló tanúságtevők is, akik megtapasztalták, hogy velük van a gyógyulást, az életet adó Úristen. ► Az éveken, évtizedeken keresztül használt szövegek egyfajta bizton­ságot adnak, otthonosságot terem­tenek a liturgus és a hallgató szá­mára egyaránt. Ugyanakkor azt a veszélyt is magukban rejtik, hogy elszürkül, monotonná válik az, amit az istentiszteleten mondunk és hallunk. Az új Liturgikus könyv kézbevétele azt jelenti, hogy - fá­radságos munkával, de - megújul­hat a már ismert mondatok sora, új értelmet nyerhet a sokkal nagyobb odafigyeléssel és tudatossággal ol­vasott liturgikus szöveg. Az új Liturgikus könyv alkalmat ad arra, hogy megújuljon a bibliai és imádságszö­vegek mondása és megértése. Tudjuk jól, hogy egyugyanazon szöveget többféle módon lehet megszólaltatni. Nem mind- egy, hogy milyen hanghordozással, mi­lyen hangerővel, milyen hangszínnel, mi­lyen tagolásban mondjuk. Lehet ugyanazt a mondatot gyorsabb tempóban és las­sabb, méltóságteljesebb módon elmonda­ni, lehet nagy hangon és halk-szelíden, le­het belső tűzzel és hűvös objektivitással. És tovább is sorolhatnánk a variációkat. A VASÁRNAP IGÉJE Naamán fővezér, az Izraellel hábo­rúban álló szír nép hadseregparancs­noka nagyon beteg. Fogoly izraeli szol­gálóleánya már a betegség jelentkezé­sekor a helyes irányba tereli: a samáriai próféta segíthetne rajta. Naamán még­is Izrael királyához kap ajánlólevelet. Csakhogy a királyok - bár hadseregek és alattvalók ezrei felett rendelkeznek - a halálos kórral szemben tehetetle­nek. Ráadásul a király csapdát is sejt. Megpróbál a helyzetből fölénnyel ki­kerülni, bár be kell vallania tehetetlen­ségét (7. vers). Egyetlen esély maradt: Elizeus, Isten embere, a Mindenható prófétája. A baj­ban lévő nemigen válogathat. Ki ne is­merné a betegségben szenvedő lélek ki­szolgáltatottságát? Mit meg nem tenne bajában az ember a gyógyulásért? Ezért is meglepő a fordulat, amely következik. A Biblia az emberről - hála Istennek - nem retusált képeket közöl. („Lepránk­ból” való gyógyulásunk feltétele, hogy felismerjük halálos betegségünket, egy­általán, megismerjük önmagunkat, és orvoshoz forduljunk.) Az indulat, a hirtelen harag, a gőg, a hamis büszkeség tör ki Naamánból. Miért? Mert Naamán mást várt. Lehet, repük van - a lelkészek, a lektorok, az imádságban részt vevők -, élhetnek az­zal a lehetőséggel, hogy először a maguk számára olvassák a szövegeket. A litur­gia kész szövegeinek, az agendák rögzí­tett formáinak és liturgikus anyagainak az a nagy kísértésük, hogy ott helyben, az alkalmon olvassa őket először a szol­gáló. „Ha tudom, hol kell felütni a köny­vet, akkor megy az egész minden gond nélkül. Ha pedig hosszú évek óta benne vagyok a gyakorlatban, akkor már kívül­ről fújom az egészet...” Észre sem vesszük, s becsúszik egy-egy lapszus, nem tulajdonítunk nagy jelentőséget egy rossz hangsúlynak, legyintünk egy ügyetlenül kimondott mondat kapcsán. Pedig a jól ismert szövegekben és az új, még el nem hangzott mondatokban egyaránt rejlik olyan kincs, amely csak akkor kerül a felszínre, ha készülünk a felolvasásukra. Számtalanszor átéltem, hogy a készü­lés közben újraolvasott szövegek - bár­milyen régóta ismertem is őket - mindig kínáltak új élményt. A korábbi Agenda szövegeinek évtizedes gyakorlása sem merítette ki a forrás minden kincsét. Mindig újra rácsodálkozhatunk egy-egy szövegre. Mindig újra felfedezhetjük a hogy leprával elcsúfított teste szebb, mint a lelkében lakozó indulatok? Majdnem az életével fizet azért, mert a prófétától kapott egyszerű utasítás (10. vers) fényévekre van az általa előre el­képzelt, személyéhez, státusához, ko­csijaival reprezentált nagyságához mél­tó gyógymódtól, s mint ilyen, neki nem is kell. Olcsó. Hatástalan. Biztosan csa­lás is az egész - gondolja. „Az ember tragédiája", mondhatnánk, ebből a tör­ténetből is tökéletesen dekódolható: az ember megbotránkozik a szabadítás módján, útján, egyszerűségén, és ha­raggal (!) válaszol az Isten kínálta gyó­gyulásra, üdvösségre. Jézus másképpen jött (betlehemi jászol), szólt (egyszerű szavak, példázatok), élt (nem volt hova fejét lehajtania, mégis nagyevő, -ivó hí­rében állt) és főleg: másként halt (ke­reszten, gonosztevők közt), mint ahogy azt az ember elképzelte, elvárta! Talán nekünk is szólt már valaki arról az Orvosról, Isten közénk jött Emberé­ről, Fiáról, aki meg tud gyógyítani ben­nünket. Talán el is indultunk az úton. De hirtelen haraggal megtelve visszakoz­tunk, vitába szálltunk, okoskodtunk: „Ennyi lenne? Hát erre van nekem szük­ségem?” Mai „leprások” sokasága nyit be százféle ajtón, hogy gyógyulást talál­jon. A kínjaik különbözőek; problémájuknak lehetnek látható, testi tünetei, mint a leprának, vagy láthatat­lan jelei, és hívhatják kiüresedésnek, függőségnek, lelki bánatnak, csalódás­LITURGIKUS SAROK már megszokott szövegek frissességét és gazdagságát. S ha frissként olvassuk őket, akkor a gyülekezet előtt is ezzel a töltéssel és ezzel az erővel hangzanak el. Másként hallja a gyülekezet a nem csu­pán felolvasott, hanem megszólaltatott szöveget. Ugyanígy: a Liturgikus könyv új szövegei elemi erővel hatnak már az író­asztalnál, a készülődés helyén. S ha ott magunknak mondva meg tudjuk szólal­tatni őket, akkor könnyebben ér el a hallgatók fülébe, sőt szívébe a gyüleke­zet előtt felcsendülő hangsor. Ne feledjük, hogy a liturgikus szöve­gek - bár némán olvasva is élményt je­lentenek - hangos olvasásra készültek. A hangos felolvasásra készült szövegek világa pedig más, mint a némán olvasan- dóké. Ezért is hallatlanul izgalmas már a felkészülésnél is hangosan olvasni. Jó lenne tudni, hány papi házban és hány lektor otthonában hangzik el hétközben vagy szombat este hangosan is a liturgia egy-egy szövege. Másként csendül fel az nak, krízisnek. Bemennek tehát orvos­ságért az „Élj a mának!”, a „Fogyassz!”, a „Felejts!”, a „Habzsold az élvezeteket!” és hasonló feliratú ajtókon. De odabent nem vár rájuk gyógyulás. Sem az ezoté- ria, sem a mágia, sem a sámán, sem a kuruzsló nem tud rajtuk segíteni. De próbálkoznak itt is, ott is. A mi felelős­ségünk - az Isten keresztségének vizében újjászületett, kegyelme és bűnbocsána­ta által éltetett és megtartott kereszté­nyek felelőssége -, hogy ott vagyunk-e mellettük, és szólunk-e, mint az izraeli szolgálólányka: testvérem, te is eljut­hatsz ahhoz, aki meggyógyít, aki en­gem is, aki szintén bélpoklos voltam, megszabadított. Csak tedd is meg, amit az én Uram mond. Happy enddel végződik a történet. A lepra letisztult Naamán bőréről. De ami még ennél is fontosabb: Naamán szívé­ben hit született. Egy lélek megmenekült a kárhozattól, hazatalált az egy igaz Is­tenhez. A leprások világnapján gondol­junk rájuk - és Naamán-önmagunkra! De mindenekfelett adjunk hálát Krisz­tusnak, aki - bár nem érdemeljük meg - mégis megszabadít. ■ Kőháti Dorottya Imádkozzunk! Urunk Jézus, ne undorodj lepránál is csúfabb, halálos kórunktól: bűneinktől. Tisztíts meg minket, hogy hitben, szeretetheti, tisztaságban neked szolgáljunk, és téged dicsőítsen életünk Amen. oltár előtt egy zsoltár, egy Kyrie vagy egy kollekta, ha már előtte hangos olvasással is elsajátította („sajátjává olvasta”) a szol­gálattevő. Műfajonként is más és más a megszó­laltatás titka. Másként kell olvasni a di­csőségmondást és másként a bűnbánati imádságot. Másként az egyszerű közlé­seket és a kiemelt akklamációkat. Más­ként kell, hogy csengjen a Kyrie magasz­taló szava és az Úr békességét meghirde­tő, oltárhoz hívogató szó. Itt is lehetne még bőven sorolni a példákat. A külön­böző műfajú szövegeket próbálgatnia, gyakorolnia, tanulnia, formálnia kell minden szolgálattevőnek. A változatos­ság gyönyörködtet - tartja a régi köz­mondás. Ez is igaz, de többről van szó: a változatosság ebben az esetben segít az igét hirdetni, közel vinni a hallgatókhoz, szívére helyezni a ránk bízottaknak. Nemcsak a szolgálattevőknek van szükségük erre a fajta nyitottságra, hanem a hallgatóknak is. Az új Liturgikus könyv megjelenése lehetőséget kínál arra is, hogy gyülekezeti tagjaink újra hallják és újként hallják a liturgikus szöveget - nagyobb odafigyeléssel, tudatosabb ér­deklődéssel, várakozó lélekkel. De erről majd legközelebb. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Oratio cecumenica [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Fiadban az életnek adtál örök gyógyulást, legyőzted a bűn és a halál hatalmát. Nyitottá tetted éle­tünket végtelen szereteted iránt. Könyörgünk mind­azokért, akik a halál rettentésével néznek szembe. Hadd lássák meg, hogy Fiadban ebben a mélységben is velünk jársz, és elvezetsz örök országodba. Jézus Krisz­tusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Fiadban az élet gyógyu­lását ajándékoztad nekünk. Add, hogy ennek remény­ségében járjunk azon az úton, amelyre elhívtál Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. VEGYÜK KÉZBE A LITURGIKUS KÖNYVET 2. / Újra érteni Azok, akiknek a liturgiában aktív sze­[Lelkész:] Mindenható, örök Isten, mennyei Atyánk! Fi­adban felvállaltad emberi létünk nyomorúságait, és fel­oldoztad megkötözöttségünket. Szabadításod által születik és újul meg bennünk a hála és a hit bizalma, amellyel könyörgünk hozzád. [Lektor:] Fiadban megbékéltetted magaddal a vilá­got, a tőled elrejtőző, menekülő embert. Végtelen sze- retetedet jelentetted ki, amely otthonává lehet mind­annyiunknak. Könyörgünk minden emberért, aki még nem talált rá léte kétségei, fájdalmai között a gyógyu­lásra a te szeretetedben. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Fiadban a reménytelenül betegséggel küz­dők szenvedését is megszüntetted. Könyörgünk gyó­gyító erődért minden embernek, akit betegség keserít. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Fiadban gyógyító közösséget hívtál el: az egyház közösségét. Könyörgünk gyülekezetünkért. Add, hogy a benned bízók közössége megújuljon a benned való bizalomban és az egymás iránti szeretet- ben. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Fiadban gyógyítod azokat a sebeket is, amelyeket saját magunk ütünk bűneinkkel, mulasztá­sainkkal, közönyünkkel magunkon és környezetün­kön. Oldozz fel bennünket megkötözöttségeinkből. Jé­zus Krisztusért kérünk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom