Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-06-18 / 25. szám
2 2006. június i8. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP - Lk 16,19-31 Szegény gazdagok ÉLŐ VÍZ A pazarló Isten A minap egyik városi lelkész ismerősömmel beszélgettem; kicsit pironkodva vallotta be, hogy csak harminc körüli a vasárnapi istentiszteletet látogatók száma. Többen is kérdezték már tőle, hogy nem akar-e átmenni egy nagyobb gyülekezetbe. Annak ellenére nemmel válaszolt, hogy tudta, még kollégái közül is többen helyeselnék ezt a döntését. Hiszen a környezeti adottságokból fakadóan emberileg kevés remény van a gyülekezet jelentős létszámgyarapodására. O mégis kitart - ezzel a kicsiny, reá bízott sereggel együtt nagy terveik vannak. Ezen a beszélgetésen elgondolkodva villant belém: mennyire másképp gondolkodunk mi, emberek, mint Isten. Nagy létszámú gyülekezethez szokva talán keveselljük a húsz-harminc embert, és sokszor azt gondoljuk, a nagy létszám a legfontosabb. De akkor képzeljük magunk elé Fülöpöt. Ahogy az Apostolok cselekedeteiben olvassuk, a nagy pusztaság közepén várta - mert Isten odaküldte őt - az etióp kincstárnokot. Micsoda pazarlás! Egy kereső, kétkedő emberért egy „teljes munkaerőt” odaállítani! Hány óráig, esetleg napig gyalogolt Fülöp, míg a találkozópontra ért? Nem írja a Biblia, de biztos vagyok benne, hogy nem alkudozott előtte Istennel vagy az érte küldött angyallal, és nem is kérdőjelezte meg a küldetés értelmét. Első hallásra talán furcsának tűnhetett: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” (ApCsel 8,26) O mégis teljesítette a rá váró feladatott kilométereket gyalogolt a tán tűző napon, hogy egy más kultúrából származó embert tanítson a Megváltóról, magyarázza az írást. Ma hányán tennénk meg ezt? De - hála neki - Isten nem mérlegel. Inkább pazarol. Bőven szór. Maga Jézus mondta, hogy negyedes szórásaránnyal. Ismer minket, embereket, és tudja, hogy az elhintett mag egy része rossz talajra esik, pocsékba megy, és csak negyedrész hajt ki. De ő így is pazarolja ránk kegyelmét. Az egyes emberért akár a pusztába, kietlen, reménytelen körülmények közé is küld segítőt. Nincs munkaidő, nem mérlegel munkadíjat, nem számít a származás, a kor vagy a nem. Nem fontosak a múltban elkövetett tettek, az elvégzett iskolák vagy a kételyek. Mert ő a pazarló Isten, akiről a zsoltáros ígyir: „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy." (Zsolt 103,8) ■ Boda Zsuzsa Füle Lajos Siessetek! Siessetek, hamar lejár! Kegyelme már régóta vár: ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt! Elszáll a perc, az életed, ma még, ha jössz, elérheted. Ne késs tovább, ne várj tovább, ma kérd Atyád bocsánatát! SEMPER REFORMANDA „Nem mintha beszélt volna [Isten a Sínai-hegyen], hisz nincs se szája, se nyelve, se ajka, mint nekünk. Ám aki szájat teremtett az összes embernek, az hangot és beszédet is képes teremteni! Hisz senki se szólhatna egy szót se, ha Isten nem adná előre a szánkba! Ezért a hang, a szó, a beszéd Isten ajándéka, éppúgy, mint például a gyümölcsök a fán. Aki tehát a szájat teremtette, és beszédet ad bele, az tud szólni, még száj nélkül is.” M Luther Márton: A keresztények és Mózes (Csepregi Zoltán fordítása) A gazdagról és Lázárról szóló történet sokak számára ismerős. Van, akinek ez a kedvenc példázata. Magam is így vagyok vele. Azért szeretem, mert rendkívül jól mutatja, hogy a halál után milyen gyökeres fordulat következik. Lázár sorsának jobbra fordulása kevésbé lep meg bennünket. Sokkal megdöbbentőbb a gazdag kilátástalan helyzete, ahogy enyhíteni kívánja szenvedését, illetve ahogy családtagjait szeretné megmenteni, de az Ábrahámmal erről folyó alkudozás során újra meg újra áthatolhatatlan falba ütközik. Az emberek alapvetően kétféle társadalomban élnek. Az egyikben számon tartják az anyagi különbségeket, a másikban úgy tesznek, mintha ilyenek nem is lennének. Életünk során számtalan emberrel találkozunk, aki sokkal gazdagabb - vagy éppen sokkal szegényebb -, mint mi. Minden ilyen találkozás önvizsgálatra késztet. „Mit nem teszek jól, hogy én ilyen szegény vagyok?" - hangzik szívünk mélyén az egyik kérdés. „Hogyan lehet ilyen szegénységben élni?" - szólal meg a másik. Egy biztos: sokszor napokig tart egy-egy ilyen találkozás feldolgozása. Minek köszönhető mindez? Nem másnak, mint az ember veleszületett igazságérzetének, vagy ahogyan Kant fogalmazott: a szívünkbe írt erkölcsi törvénynek, amely azt súgja, hogy jobb lenne, ha nem volna ilyen nagy különbség ember és ember között. Ám mindez csak e világi okoskodás, Luther énekszerzői munkásságáról már olvashattak a 2004. december 12-i és a 2005. január 2-i lapszámban a Liturgikus sarok rovatban: itt felsoroltuk és röviden elemeztük a reformátor liturgikus dallamait és énekeskönyvünkben szereplő gyülekezeti énekeit. (E cikkeket az Evangélikus Elet on-line változatában is megtalálhatják.) A mostani írás más oldalról szeretné megközelíteni Luther életművének e területét. Luther mindig bensőséges kapcsolatban állt a költészettel és a zenével. Az elméleti alapokat a latin iskolában és az egyetemen szerezte meg. Tanulmányai folyamán énekelt az iskolásfiúk kórusában, és lanton is megtanult játszani. Később többszólamú műveket énekelt társaival együtt. Szakértő módon ítélte meg a zeneszerzőket, és levelezett a kor egyik jelentős komponistájával, Ludwig Senfllel. Ilyen előzmények ellenére hosszú ideig semmi nyoma nincsen annak, hogy amely a bűn következményeit akarja eltüntetni. A Hegyi beszéd Lukács szerinti változatában ezt olvassuk: „Boldogok vagytok, szegények, men tiétek az Isten országa.” (6,20) Mennyivel más ez, mint a mindenki által jobban ismert, Ma'té evangéliumából való vers, ahol a mondás értelme sokak szerint lelki síkra van átterelve: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” (5,3) Gazdag és szegény között a különbség bizony sokszor egyáltalán nem lelki vagy szellemi, hanem nagyon is materiális; ez alkalmasint a túlélési esély tekintetében meglévő különbséget is jelenti. Manapság gyakran hangoztatott elv az esélyegyenlőség. Nos, a történet szerint Lázárnak semmi esélye nem volt arra, hogy sorsa valaha is olyan legyen, mint a gazdagé.'Ám mégis megfordult a helyzet. Lázár lett az irigyelt, a gazdag lett a szenvedő. Ez az isteni igazságszolgáltatás. Jézus ezt a végső igazságtételt mégsem azért állítja elénk, hogy tétlenül reménykedjünk: Isten majd mindent helyretesz. Inkább arra figyelmeztet általa, hogy időben változzunk meg, nehogy hasonló ítélet alá essünk. Amikor azt látjuk, hogy életünkben milyen nagy szerepe van a pénznek - a hírekben reggeltől estig szinte másról sem hallani, mint a részvények és a valuták árfolyamairól -, akkor megállapíthatjuk, hogy nincs ez így jól. A fiatalok pályaválasztását - torz módon - az beLuther foglalkozott volna az egyházi énekkel. Az első impulzust az adta neki, hogy az inkvizíció Luther két ágostonos rendtársát eretnekség vádjával máglyahalálra ítélte Brüsszelben 1523. július 1- jén. A megrázó élményből vigasztaló ének született (Ein neues Lied wir heben an), amely röpcédulákon és szájról szájra terjedt. Kicsit később ballada formájában fogalmazta meg személyes elhagyatott- ságérzését és az erre válaszoló evangéliumi örömhírt: Nun freut euch, lieben Christen g'mein -Jer, örvendjünk, keresztyének (EÉ 318). Ebben az időben ismerte fel a gyülekezeti ének missziós szerepét és erejét: „...hogy ezáltal Isten igéjét és a keresztény tanítást minden módon terjesz- szük." Spalatinhoz írt levelében felhívással fordult kortársaihoz: „Az a szándékom, hogy (...) német zsoltárokat készítsek a népnek, vallásos énekeket, hogy az Isten igéje az éneken keresztül az emberek között maradjon. Ezért mindenütt költőket keresünk.” A VASÁRNAP IGÉJE folyásolja, hogy milyen a jövedelem várható mértéke, ezáltal nem készségeik és főleg nem a társadalom szükséglete szerint döntenek. A pénz miatti versengésben a hit és az egyház sokak számára teljesen közömbössé vált. A gazdagról és Lázárról szóló jézusi példázat ősi zsidó, sőt talán egyiptomi elképzeléseket tükröz. Jézus azért használja ezeket a meseszerű képeket, hogy minél érthetőbben beszéljen Isten országáról, a halál utáni életről és arról, amit a keresztények közül sem akarnak sokan elhinni: lesz ítélet, lesz elszámolás! Rémisztő: ebben a történetben szó sem esik arról, hogy a gazdag egyébként milyen ember volt, csupáncsak annyi, hogy bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomákat rendezett. Az sem áll az igében, hogy kapzsi uzsorás lett volna, aki vagyonát gyanús ügyleteken szerezte. Csak azt tudjuk róla, hogy élvezte az életet, és kihasznált minden lehetőséget, amelyet a vagyona nyújtott. Mit tegyünk mi, keresztények? Éljünk mindannyian a legszerényebben, mert akkor biztosan nem vétkezünk? Ne viselKevesen reagáltak a felhívásra, énekekre viszont égető szükség volt. E kényszerhelyzet kimagasló teljesítményre ösztönözte Luthert: negyven körül van önálló és átdolgozott gyülekezeti énekeinek, valamint liturgikus dallamainak a száma. Témájuk sokféle: nagyünnepi és tanító énekek, gregorián átdolgozások és zsoltárparafrázisok. E sokrétű munkában segítőtársa volt Johann Walter, a kottakiadó (ő Georg Rhau tanítványa, egyben a kor leghíresebb zeneszerzőjének, a már említett Ludwig Senflnek a munkatársa volt; 1529-től Torgauban kántorként tevékenykedett). Első közös énekeskönyvük 1524-ben jelent meg Luther előszavával és Walter többszólamú feldolgozásaival. Ez a gyűjtemény az évek folyamán egyre bővülő tartalommal legalább hat kiadást ért meg. Waltemek egyes Luther-énekek - például a Jézus, Megváltónk sírba szállt (EÉ 215) - dallamának a kialakításában is szerepe volt; saját énekei közül viszont már egy sem szerepel énekeskönyvünkben. Nikolaus Decius (Deeg) eredetileg szerzetes volt, később csatlakozott a reformációhoz; 1523-ban a wittenbergi egyetem hallgatója. Lelkészként, kántorként és latintanárként is működött. Énekei ordináriumtételeknek - az istentisztelet jünk semmi feltűnőt? Ne utazzunk egzotikus tájakra, mint sokan teszik, még akkor sem, ha megengedhetjük magunknak? Jézus szerint a gazdagnak nem az volt a bűne, hogy jól élt, hanem a részvétlenség, amellyel naponta elment a kapuja előtt fekvő szegény Lázár mellett. „Meg is érdemelte büntetését” - tesz- szük hozzá magunkban. Azonban ne felejtsük el, hogy mi is ugyanolyan egykedvűen nézegetjük a tévében a szegényeket, a nyomorban élőket, a hajléktalanokat, mint a példázatbeli gazdag ember. A világon a legnagyobb szörnyűség és így a legnagyobb bűn a részvétlenség. Ez Isten megtagadása, aki részvétből, szere- tetből feláldozta értünk egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. Addig tegyük a jót, amíg lehet, „mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat" (Jn 9,4). A földi élet arra való, hogy Isten akaratát teljesítsük, mert amit itt elmulasztottunk, azt később már nem lehet jóvátenni. ■ Koháry Ferenc Imádkozzunk! Istenünk, aki a benned reménykedők ereje vagy, kérünk, hallgasd meg könyörgésünket, hiszen nélküled semmit sem tehetünk Segíts kegyelmeddel, hogy meghalljuk hívó szavadat. Szentelj meg minket, hogy életünk neked tetsző istentiszteletté legyen, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen. CANTATE íEtnfVile bnvg iftvitfei <&ott állandó részeinek - az átdolgozásai. Nagyon korán, 1523-ban keletkeztek, és - talán nem is tudva Luther hasonló szándékáról - elindították azt a gyakorlatot, amelynek keretében liturgikus dallamokat strófás gyülekezeti énekkel helyettesítettek. Két Decius-ének található énekeskönyvünkben. A menny Urának tisztelet (EÉ 43), amelyet a legősibb evangélikus ének címmel is illetnek, Gloria-parafrá- zis: a karácsonyi dicsőítés (Lk 2,14) és az azt követő Laudamus te (EÉ 72-73. o.) szövegének kibontása három, majd négy versszakban. A Krisztus, ártatlan Bárány (EÉ 188) Agnus Dei-parafrázis: a háromrészes Isten Báránya (EÉ 78. o.) verses változata, amely Jn 1,29 nyomán került az istentisztelet úrvacsorái részébe. Legyen számunkra erőt adó példa ma is a reformáció hajnalán keletkezett énekek objektivitása, nyelvi ereje, képeinek gazdagsága! Ecsedi Zsuzsa LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN. Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, köszönjük, hogy együtt lehetünk a gyülekezet közösségében, hallgathatjuk örök igédet, magasztalhatjuk szent nevedet, és megszólíthatunk imádságunkkal. [Lektor:] Könyörgünk egyházadért. Ajándékozd meg népedet az egyetértés és békesség Leikével. Oltalmazd és erősítsd az evangélium követeit mindenütt a világon! Add Szentlelked világosságát egyházad elöljáróinak! Részesíts bennünket a hit, a reménység és a szeretet ajándékában! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet;] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Oltalmazd népedet minden bajtól és veszedelemtől! Tégy minket egymás őszinte testvéreivé! Áldd meg az irgalmasság szolgálatát a betegek, az ínséget szenvedők, a magukra hagyottak között! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Vezesd egyetértésre a népeket, teremts békességet az országok között! Szabadítsd meg a politikusokat, az országok vezetőit az önző hatalomvágytól, hogy a megértést és a békét munkálják! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Adj kedvező időjárást, és áldd meg a földet, hogy megadja termését! Áldd meg munkánkat, hogy örömünket is megtaláljuk benne! Tedd mások számára is hasznossá fáradozásunkat! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk kegyelmi időért a világnak és önmagunknak. Segíts, hogy komolyan vegyük és engedelmesen kövessük akaratodat, hogy ne érjen készületlenül az ítélet, a számadás napja! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, és siess segítségünkre! Maradj velünk szent igéddel és Szentlelkeddel, hogy a hit harcát győztesen harcoljuk meg, és elnyerjük az örök élet koronáját, amelyet megígértél a téged szeretőknek szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 2. A reformáció kora - Luther és kortársai ► Folytatjuk énekeskönyvünk fontos énekcsoportjainak bemutatását: e számunkban és a jövő héten a reformáció korával ismerkedünk. Először Luther Mártonnak és munkatársának, Johann Waltemek, valamint Nikolaus Deciusnak a tevékenységét ismertetjük.
