Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-06-04 / 23. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. június 4. !► 13 EVANGÉLIUM SZÍNHÁZ Nizsinszkij kényszerzubbonyban Hubay Miklós: Egy faun éjszakája Világhírű Luther-monográfia magyar nyelven ► Magyar nyelven mind ez idáig nem jelent meg olyan monográfia, amely egy­szerre szólítja meg a laikus érdeklődőt és a tudós szakembert; amely Luther életét és életművét korunk perspektívájából, a történettudomány és a teo­lógia szempontjainak is megfelelve, átfogóan mutatja be; amely újszerű, ak­tuális és modem is egyszerre. Az amerikai Luther-kutató, Eric W. Gritsch ré­gen várt s a Luther Kiadónál most megjelent könyve pótolja ezt a hiányt. Az Isten udvari bolondja először 1983-ban, Luther Márton születésének 500. évfor­dulójára jelent meg Amerikában. Sza­bad legyen személyesen is vallani e könyvről, amely akkor került a kezem­be, amikor 1993 áprilisában a szerző meghívására a Gettysburgi Teológiai Akadémián tartottam előadást. Az aján­dékba kapott kötetet hamarosan elol­vastam, s az ősz folyamán a Luther-szö- vetség budapesti tagozatának ülésén is­mertettem. Gritsch munkája nemcsak az érdeklődésemet keltette fel Luther iránt, hanem iránytűként használtam sa­ját kutatásaimban: nélküle aligha szület­tek volna meg a Magyar Luther Könyvek és Füzetek. Volt alkalmam a szöveget és a fordítást többször is összeolvasni. Az Isten udvari bolondja számos értéke között a kiegyensúlyozott beállítást kell először megemlítenünk. A könyv há­rom nagy részből áll: a Történelmi arcéi kronológiai szempont alapján tekinti végig Luther életét. Korrekt módon fel­tárja, jól megragadja, gazdagon doku­mentálja s ugyanakkor olvasmányosan mutatja be a drámai életmű jelentős ál­lomásait. A második rész kritikusan vi­szonyul a „nyugtalanító hagyaték”-hoz (ez a fejezet címe is): a lutheri életműnek vannak ugyanis számunkra problémás fejezetei. Irásértelmezése forradalmi, de ma a történeti kutatás alapján máskép­pen nyúlunk a szövegekhez. A kettős bi­rodalom lutheri tanításában is vannak ► Mióta 2003-ban megjelent Dán Brown A Da Vinci-kód című könyve, amely tulajdonképpen a magdalai Mária másodszori rehabilitációjá­nak izgalmas cselekményekkel, szimbólumokkal átszőtt fikciója, sokakat szórakoztat, másokat el- borzaszt: lelkes rajongó nyomkö­vetők járják végig a thriller hely­színeit, miközben egyházak tilta­koztak és józanságra intettek, pro­testáltak a film bemutatása előtt. Mi tagadás, a szórakoztatóipar összees­küvés-elmélete bejött: „dől a lé”. A köny­vet negyvennégy nyelvre fordították le, több millió példányban fogyott, bár a májusban bemutatott film kritikája mintha a diadalmenet útját állná. A történet alapja az a vélelem, hogy a nőiséget száműzték a keresztény vallás­ból. A jó és a rossz harcának szereposz­tásában a Sion-rend védelmezi a titkot, mely szerint a jézusi vérvonalat a Grál, azaz a magdalai Mária befogadta. Miu­tán Mária az üldözések elől a mai Fran­ciaország területére menekült, meg­szülte gyermekét, és utódai a Meroving- dinasztiában mind a mai napig tovább élnek. Az egyház Jézus és magdalai Má­ria kapcsolatának és közös gyermekük születésének tényét tussolta el Constanti­nus (Nagy Konstantin) császár korában, mikor is belpolitikai érdekből a keresz­ténység államvallássá lett, a jézus és Má­ria szerelmére utaló iratokat dobozol­ták, helyük ismeretlen, a Sion-rend őrzi a titkot. Ám a világ tele van szimbólumokkal, művészeti alkotások zengik, ábrázolják a rejtélyt. Közülük a leghatalmasabb Leo­nardo Da Vinci Utolsó vacsora című festmé­nye, amelyen Jézus mellett nem János, hanem magdalai Mária ül, csípőjük összeér, a kettőjük közötti tér egy V betűt olyan gondolatok, amelyek az elmúlt évszázadok alatt sok félreértésre adtak alapot. A legneuralgikusabb pont Lu­thernek a zsidókhoz való viszonya. A kérdéssel a könyv őszintén segít szem­besülni. Végezetül az Ökumenikus örökség címet viselő harmadik rész nagyszerű szintézis: a Krisztocentrikus teológia című fejezet a hit általi megigazulásról, a Ke­reszt alakú egyház című pedig az egyház elengedhetetlen szenvedéséről szól. Eric W. Gritsch több tanulmányában is foglalkozott Luther humorával: a re­formátor önmagát „udvari bolondnak", Isten bohócának nevezte. Pál apostol a Korinthusiakhoz írt első' levelének elején be­alkot, a kelyhet, amely a nőiség ősi szim­bóluma, az ötágú csillag alsó fele. Ha a dologra fény derül, meginog Szent Péter széke, sőt Jézus Krisztus istensége is kér­désessé válik, amelyért annyit fáradoztak a niceai atyák - legalábbis a könyv így szövi a cselekményt. Az Opus Dei fanatikus szerzetese, aki csodás módon szabadult apagyilkossága után, küzd a zárókő (kryptext) megszer­zéséért, hogy - megkaparintva a titkot - sakkban tarthassák a Vatikánt, amely­nek kegyeiből Isten művének beteljesí- tői éppen kiesni látszanak; ők a rosszak. A történet vége a két főhős szerelme: a vallási szimbólumok professzora és a Si­on-rend utolsó nagymesterének unoká­ja egymásba szeret. A könyv olyan fikciót tartalmaz, amely a világot rejtélyekkel telinek, iz­galmas felfedezésekkel kecsegtetőnek láttatja. Ebben a világban az egyház év­századok óta hazudik, és elnyomja a női princípiumot. A regényt nem is nagyon lehet letenni, leköti az olvasó figyelmét, mert remekül van megírva, cselekmé­nyes - kár elégetni, kár nem megismer­ni. Ám A Da Vinci-kód jelenségével kap­csolatban józannak kell maradni: csu­pán egy fiktív krimiről van szó, nem pe­dig tudományos munkáról, amelyet té­nyek támasztanak alá. Ezzel az állítással azonban vigyázni kell! Mert hol a fikció és a tény közötti határ? Ki mondja meg, mi az igazság? Hiszen éppen az történik, hogy sok em­ber fejében a könyvben szereplő valós tények mellé lépnek a fantázia szülemé­nyei, a szexuális forradalom mellékter­mékei, a thriller kellékei egy csöpp egy- házellenességgel megbolondítva. A tör­ténet elhallgatja a kereszténység valódi üzenetét, az evangéliumot. Ahogyan Arisztotelész mondta: a helyes megértés feltétele, hogy a dolgokat meg tudjuk különböztetni egymástól. Jelesül: egy jól megírt krimit a szakirodalomtól. S ha si­szél az igehirdetés, a kereszt bolondsá­gáról. Luther teocentrikus világképében Isten a Nagy Dramaturg: a bölcseket el­veszíti, a bolondokat felmagasztalja, az erőtleneket kiválasztja, az erőseket meg­szégyeníti. Kegyelmét a kereszt gyaláza­tába és bolondságába rejti: önmaga el­lentétének látszatába. A történelem Is­ten álarca, a nagy bölcsek között a csör- gősipkás udvari bolond rikkantja a ki­rálynak egyedül az igazat. Minden emberi hibájával és bűnével együtt Luther mégiscsak ilyen „bolond" volt Isten udvarában. Gritsch könyve igen jó visszhangot váltott ki két évtizeddel ezelőtt, amikor először megjelent Amerikában. A kriti­kusok méltatták a szerző friss és eredeti hangját, tág ölelésű és mégis markáns koncepcióját, tudományos felkészültsé­gét, olvasmányos stílusát, a táblázatok, a kronológia használhatóságát, s nem utol­sósorban a szerző témához illő finom hu­morát. Gritsch „korunk perspektívájából” nézett vissza fél évezred távlatába, innen tette fel szellemesen és szerencsésen meg­fogalmazott kérdéseit. A válaszok ember­közelbe hoztak egy talányos személyt, aki viszont mindezért cserébe istenközei­be hozhatja e könyv olvasóját. Biztosak vagyunk abban, hogy az Isten udvari bolondja a következő évtizedekben teológushallgatóknak, lelkészeknek, gyülekezeti tagoknak, tanároknak, tör­ténészeknek, egyháziaknak és világiak­nak egyaránt nélkülözhetetlen olvasmá­nya lesz. ■ Ifj. dr. Fabiny Tibor Eric W. Gritsch: Isten udvari bolondja - Luther Márton korunk perspektívájából. Fordította Böröcz Enikő. Luther Kiadó, Budapest, 2006. Ára 2750 Ft. kerül a megkülönböztetés, mit tegyünk, milyen stratégiát vessünk be? A könyvet érdemes elolvasni egyebek között azért, mert azáltal, hogy izgalmas problémákat vet fel, és tévesen állít be számtalan dolgot, kizökkenti az olvasót megbízhatónak tartott ismeretei köré­ből. Kérdések lavináját indítja el hívők­ben és nem hívőkben egyaránt, ame­lyekre valakiknek válaszolniuk kell. Te­hát a könyv provokatív és provokál: jé­zusi fogást alkalmazva válaszadásra késztet. Ezért úgy gondolom, abszolút értékben a könyv többet használ, mint árt az egyház közéletisége szempontjá­ból, amennyiben nem csupán fekete ru­hás emberek morgása rá a reakció, ha­nem a megkérdezettek józan agitációja. Hiszen a valódi titok a Jézus Krisztus de­rűs közelségéhez vezető út, a titok őrzői pedig Jézus tanítványai. A könyvvel és a filmmel kapcsolatos kérdések sora itt folytatódik. Mert egyenlőtlenek az esélyek. Míg a könyv és a film izgalmas szellemi kalandra invitál, hogy szórakoztasson, hogy baráti be­szélgetések tárgya lehessen, addig az említett provokációra adható válaszok elhangzásának tere még nagyítóval sem lelhető fel. Milyen jó lenne aktuális és közüggyé vált kérdésekről őszintén dis- kurálni! Mennyiben más lenne a tévéből elkapott egy-két egyházias félmondat helyett meghallgatni, megnézni pár nem túl hosszú előadást, és hozzászólni! A Da Vinci-kód körüli reakciók többsége egy gyakran visszatérő jelenség mintája: ahelyett, hogy a provokáltak ravasz, ám szelíd módon a saját hajójuk vitorlájába fognák be a történet erősödni látszó sze­lét, inkább teli tüdőből megpróbálják visszafújni. ■ Orosz Gábor Viktor Dan Brown: A Da Vinci-kód. GABO Könyv­kiadó, Budapest, 2004. Ara 2490 Ft. Determinált-e az ember sorsa s ezen túl­menően az emberiség jövője? A kérdés már benne rejlett az ókori mítoszokban, s egy idő múltán föltűnt a görög filozó­fiában is, de az elmúlt évszázad történel­mi tapasztalatai tették központivá, meg- kerülhetetlenné. Elkerülhető-e a végzet, lehetünk-e sorsunk urai? - a kérdést Gi- radoux és Dürrenmatt drámái után most Hubay Miklós 1919 áprilisában játszódó színjátékában feszegetik a szereplők az Evangélium Színház színpadán. A végkövetkeztetés már sejthető az el­ső jelenetből, amikor Nizsinszkij (Lénárt László alakításában), a darab főszereplője kényszerzubbonyban lép a nézők elé. A világhírű balett-táncos már öt esztendeje kényszerlakója a svájci Sankt Moritz-i öt­csillagos gyógyszállónak, ahol „isteni su­gallatra" írja naplóját a világmegváltás szándékával. Itt él átmenetileg Wilson amerikai elnök is (Bitskey Tibor), aki ekkor­ra már agybántalmai miatt elhagyta a po­litika színterét, de Nizsinszkijhez hason­lóan ő sem tud szabadulni képtelen rög­eszméjétől; magabiztosan kijelenti, hogy kilencvenkilenc évre kilencvenkilenc szá­zalékosan garantálja a világbékét. E két szereplőn keresztül Hubay re­mekül érzékelteti a megtapasztalt lélek­tani igazságot, mely szerint a tévképze- tek ugyanúgy uralkodnak a nagypoliti­kában, mint a magánéletben. A valódi képet Gyagilev impresszárió (Kárpáti Ti­bor) - aki Nizsinszkijt vissza akarja csá­bítani Párizsba - adja egy odavetett mondatában: a megkötött béke csak „ci­garettaszünet a következő háborúig”. Amíg Gyagilev jelenléte a művészi ön­tudat fölélesztésére irányul, Nizsinszkij anyósának, Emynek (Borbáth Ottilia) és új éneket, mert A pesti gyülekezetek énekkarai május 20-án Cinkotán tartották találkozóju­kat. Az alkalom elején felcsendülő fanfár és gyülekezeti ének után a házigazda gyülekezet lelkésze, Blatniczky János kö­szöntötte az egybegyűlteket Jel 15,3-at helyezve a kórustagok szívére: „Közös próbára gyűltünk össze, melyen a mennyei hangversenyre készülünk, ahol majd együtt énekelhetünk Isten nagy és csodálatos tetteiről.” Ezután a kórusok mutatkoztak be rö­vid műsorral: Cinkota, Zugló, Rákoske­resztúr, Pestszentlőrinc és Rákospalota képviseltette magát régi és kortárs zene­apósának, Oktávnak (Bánjjy György) a cél­ja a házaspár szétválasztása. Az akció a szerelmes asszony, Romy (Buzogány Már­ta) ellenállásán megbukik, és Nizsinszkij is lemond a visszatérésről, a megváltás il­lúziójáról; reménytelen kísérletezni, ha „a békeapostolok új háborút csinálnak”. Egyetlen lehetőség marad, visszahúzód­ni az intim párkapcsolat menedékébe, és várni az öregséget s az új háborút. Nizsinszkij szerepében Lénárt László remekül tükrözi a mániás depresszió váltakozó tudatállapotát a lendületes tettvágytól a reménytelen önfeladásig. Az atlétatermetű színész puha, hajlé­kony mozdulataival még balett-táncos­ként is hitelesen hat. Buzogány Márta a feleség szerepében szintén széles érzel­mi skálán játszik; az érzelgős visszaem­lékezéstől az indulatos dühkitörésig mindenre van hiteles hangja. Bitskey Ti­bor a hamis tudati állapotban élő Wilson elnököt jeleníti meg; Kárpáti Tibor Gyagi­lev szerepében a hétköznapok realista ügyeskedőjét formálja meg; Mucsi Sándor Wilson testőreként alakít karakteriszti­kus, primitív figurát. Borbáth Ottilia az anyós szerepében az egykori drámai tra- gika fanyar, kimért, előkelő hangján be­szél, míg ellenpontjaként, férje szerepé­ben Bánffy György öreges, darabos mozgású, komikus figurát játszik. A gyógyszálló igazgatóját a kimért modo­rú Farkas Tamás, a bölcselkedő portást Gyurin Zsolt alakítja. Udvaros Béla rendező évek óta mód­szeresen választ ki általános érvényű üzeneteket tartalmazó darabokat. Ebbe a sorozatba illeszkedik Hubay Miklós megrendítő hangulatú pszichodrámája. ■ Zászlós Levente csodákat tett!” szerzők jól vagy kevésbé ismert kórus­műveit megszólaltatva. A több kis kórus végül egy nagy karrá alakult, és dr. Kamp Salamon vezetésével közösen tanulta meg és énekelte el J. S. Bach „Wachet auf...” feldolgozását. A záróáhítatban dr. Korányi András Zsolt 98,1 alapján Cantate és Rogate va­sárnapja között az éneklés és az imádság összetartozásáról szólt: „Kétszer imád­kozik, aki énekel. Talán egyre keveseb­ben hallgatják énekünket, talán más szó­lamok hangosabban harsognak körülöt­tünk, míg mi magunk kifogyunk az énekből. Szükséges ezért, hogy minden nemzedék átélje a megváltás csodáját, és megtalálja a saját énekét és imádságát, amely a szívből tör fel. Ha Jézus megjele­nik életünkben, akkor már nem kell ke­resnünk a hangokat, hanem magától szólal meg az ének. Elevenítsen meg minket Isten belül, s azután hadd men­jen ennek híre szívünk énekében!” - szólt az ige. A templomi alkalom lezárása után a gyülekezeti teremben szeretetvendégség és a kötetlen beszélgetés lehetősége vár­ta az egybegyűlteket. ■ -GYGD­A Da Vinci-kód után megtelnek a templomok? „Énekeljetek az Úrnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom