Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-05-28 / 22. szám
8 20o6. május 28. FÓKUSZ ‘Evangélikus Élet3 MHM Részletek dr. Frenkl Róbert országos felügyelő jelentéséből Igen Tisztelt Országos Közgyűlés, Kedves Testvéreim! Jelentésem mottójául ugyanazt az igét - „Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez" (2Tim 2,5) - választottam, mint februárban, amikor tájékoztató jelentést adtam. A tavaszi hónapok megerősítették az ige aktualitását egyházban és társadalomban. A szabadság és a rend, a tisztesség kapcsolatáról van szó. Főleg azok számára, akik végigéltük a diktatúra évtizedeit, de - úgy vélem - mindenkinek megújuló élmény a szabadság, a demokratikus közélet, a jogállamiság. Mindez feltételezi a tisztességet, a rendet. Az országgyűlési választási harcban és az azóta eltelt hetekben még inkább hallottuk politikusoktól, közgazdászoktól, a közélet szereplőitől, hogy az államháztartás rendbetételére - áldozatvállalásra, takarékosságra - van szükség. Nem vitatva a hozzáértők intelmeit, úgy vélem, ha valami csoda folytán uralkodóvá válna hazánkban a tisztesség, akkor az államháztartási hiány nagyobb része eliminálódna, nem lenne szükség megszorításokra. Azaz ha lenne adózási fegyelem, megszűnne a korrupció minden formája, a számlázások kerülése stb. Az egyházak társadalmi szerepéhez feltétlenül hozzátartozik a tisztesség munkálása, a morális értékek középpontba állítása. (...) A továbbiakban jelentésemben egyházi életünk történéseivel foglalkozom. (...) Dr. Fabiny Tamás miskolci beiktatása igazi társadalmi esemény is volt. (...) Elismerés és köszönet illeti mindazokat, akik az előkészítő és lebonyolító munkában részt vettek. Az Országos Egyházi Iroda koordinálta az eseményt, ezért is térek rá itt az iroda munkájának értékelésére, ez kiemelt felelősségem is. (...) Egyházi törvényünk, véleményem szerint helyesen, számos feladat végrehajtását központosította a hatékonyság és takarékosság érdekében. De egy hatéves ciklus után sem mindenki érti ezt, ezért hangzanak el nem igazán felelős megállapítások az iroda túlzott létszámáról és hatalmáról. Valójában a feladatokhoz képest inkább kevés a létszám. (...) Összességében a józan mérlegelés igen pozitív bizonyítványt állít ki az iroda első ciklusáról, gondolva a telefonflotta kialakítására és a gépkocsi-szolgáltatásra is. (...) A munka megítélésekor figyelembe kell venni, hogy az Üllői úti székház kevéssé alkalmas a mai igények szerinti egyházi központ funkciójának a betöltésére. Ezért is merült fel ismételten és szerepel a mai közgyűlés napirendjén egy új egyházi központ létesítése. Magam messzemenően támogatom a Lágymányoson, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa központjának területén felépítendő székház tervét, és kérem a közgyűlést, hogy pozitív döntésével tegye lehetővé a konkrét tárgyalások és munkálatok megkezdését. Az egyházkormányzásnak és feltételrendszerének az összefüggésében kell szólni a zsinatról is, elsősorban a köszönet szavával. A zsinat magáévá tette a ciklus elején megfogalmazott korszerűsítési, egyszerűsítési igényeket, és az új törvényekkel megteremtette ezek szervezeti kereteit. A legfontosabb, hogy egyesítették a közgyűlést és a zsinatot, belátva, hogy racionálisabb a törvényi korrekciókat - de az új törvények megalkotását is - egy testületre, a közgyűlésre bízni. (...) Örömmel teszek jelentést a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) megalakításáról, illetve a bírósági bejegyzés benyújtásáról. Egy évvel az elhatározás után - ismeretes, hogy a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületének 2005. májusi ülésén döntöttünk így - eljutottunk a megvalósítás küszöbéig. (...) Jó döntés volt a magyar-magyar evangélikus kapcsolatokat munkáló iroda felállítása, a szervezeti megalakulás előkészítése. Reménység szerint néhány hónapon belül megkapjuk a bírósági végzést, és október 13-14-én Orosházán sorra kerülhet a zászlóbontás, illetve ennek keretében az első közgyűlés. Addig egy ügyvezető elnökség - Gáncs Péter, Hidas János és Zászkaliczky Pál - végzi a teendőket. (...) Hasonlóan konkrét reménységgel - még ha mindig egy lépéssel hátrább is vagyunk e téren - teszek jelentést az egészségügyi centrum megalakításáról. Itt Cserháti Péter kitűnő munkáját kell kiemelnem. A közelmúltban eljutottunk odáig, hogy az egészség- ügyi miniszter kormány-előterjesztésben kérte annak engedélyezését, hogy az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) felszabaduló pavilonjaiban az evangélikus egyház rehabilitációs funkciójú egészségügyi intézményt létesíthessen. A kormány felhatalmazta a minisztert a lebonyolításra. Ez azt jelenti, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság egyetértésével az OORI zárt közbeszerzési eljárásban adja át az épületeket az egyháznak. Ezek felújításához a Nemzeti fejlesztési tervtől kapunk a tervek szerint segítséget. A százágyas intézmény koncepciójával a minisztérium egyetért. Remélem, hogy a következő közgyűlés létrehozhatja az intézményt. (...) A testvéregyházakkal kiegyensúlyozott a kapcsolatunk. A közelmúltban az elnök-püspökkel és az országos irodaigazgatóval informális beszélgetésen vettünk részt a református egyház hasonló beosztású vezetőivel. Megállapodtunk többek között az ingatlanrendezés ránk vonatkozó kérdéseiben és a protestáns kollégium indulása körüli problémákban. Ismeretes, hogy az ingatlanrendezés gyorsítását a református és az evangélikus egyház végül nem kérte, maradtunk az eredeti, 2011-ig tartó úton. Állami oldalról viszont azt kérték, hogy a két egyház állapodjon meg a rendelkezésre álló összeg elosztásában. Ez megtörtént. Egyház és társadalom kapcsolatrendszerében egyfelől örvendetesen tapasztalhatjuk (...) a társadalom megbecsülését. Másfelől viszont minket sem hagyott érintetlenül a társadalom sajnálatos megosztottsága, amelyet döbbenetesen felfokozott a hosszan tartó parlamenti választási kampány. Nem hangsúlyozható eléggé, hogy a személyes politikai meggyőződés tiszteletben tartásán túl az egyház, az egyházi személyiségek, a hívek feladata a megbékélés képviselete a társadalomban. (...) Politika és társadalom kedvezően fogadta egyházunk lépését az úgynevezett ügynökügyben: a tényfeltáró bizottság megalakítását, a tisztességes, a saját dolgainkkal való lehetséges szembesülésre, a korrekt lezárásra való előítélet-mentes törekvést. Továbbra is úgy vélem, és ezt mindig kifejezésre is juttattam, hogy a lelkészeket sajátosan kiszolgáltatott és paradox módon kiszolgáltatottként kivételezett helyzetük miatt más megítélés illeti meg ebben a nehéz történetben is. (...) Kedves Testvéreim! 2006. a tisztújítás éve egyházunkban. (...) Örvendetes, hogy az adminisztratív szempontból is jelentős feladat zökkenőmentesen zajlik, rendben és határidőre zajlanak a tisztújítások, az egyházmegyék már iktatják új elnökségeiket. (...) Összefoglaló Ittzés János elnök-püspök tájékoztatójáról Egyházunk törvényei értelmében az országos közgyűlés ülésén a munkaági jelentések mellett elhangzik a mindenkori országos felügyelő és az elnökpüspök jelentése is. Mivel Ittzés János a május 19-i ülés napján még csak nyolcvan napja töltötte be e tisztet, nem jelentéssel, hanem tájékoztatóval állt a grémium elé. Beszámolóját néhány olyan alkalom felsorolásával kezdte, amelyek túlmutattak az egyébként szokásos (kerületi és országos) feladatain. Ezt követően négy pontban foglalta össze kéréseit, mondandóját. Szót ejtett arról a március 2-án dr. Gulyás Kálmán címzetes államtitkárnak tett bejelentésről, mely szerint egyházunk az ingatlanokkal kapcsolatos kártalanítási ügyekben nem kíván élni az úgynevezett gyorsítási eljárással. Második pontként felhívta a figyelmet arra, hogy mihamarabb szükséges rendezni az egyházfenntartói járulékok összegét. Ezt az Evangélikus Élet múlt heti számában (az Égtájoló című rovatban) egy táblázattal is szemléltette. Végezetül két határozati javaslatot tárt az országos közgyűlés elé: az egyiket a lelkészek párt- politikai tevékenységére és párttagságára vonatkozó összeférhetetlenségi nyilatkozattétel ügyében, a másikat pedig a Magyar Köztársaság Országgyűlésének írt, a művi meddővé tétel kérdését illető állásfoglalás tárgyában. Ennek szövege a következő: A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége és Közgyűlése a 2006. május 19-én tartott ülésén hozott határozatával - teológiai, etikai, egészség- ügyi és szociológiai indokok alapján - nyomatékosan kéri a Magyar Köztársaság Országgyűlését, hogy ne tegye lehetővé a művi meddővé tétel eddigi feltételeinek megváltoztatását. Törvényalkotói jogával élve keresse meg az Országgyűlés a hivatkozott törvényhely hatályban tartásának lehetőségét. Az országos felügyelői jelentés és az elnök-püspöki tájékoztató teljes szövege az Evangélikus Közlöny következő számában lesz olvasható. Gyógyítás szakmai és lelki együttműködésben ► Hegy tetején, erdő közepén, csodás természeti környezetben, a főváros és Budakeszi határán - a Szanatórium utcában - található az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) épületegyüttese. Sok súlyos beteg vagy balesetet elszenvedett ember rehabilitációja zajlik manapság az egykor tébécések számára épített pavilonokban. Az intézet - nem mellesleg evangélikus - főigazgató főorvosát, dr. Kullmann Lajos egyetemi tanárt, az orvostudományok kandidátusát frissen épült, nyugat-európai színvonalú, csupa üveg épületben kerestem fel - beköltözés közben. Segítőm és „idegenvezetőm”, dr. Cserháti Péter adjunktus - aki az intézményben teljesíti szakvizsgagyakorlatát - már előzőleg körbevezetett. Az interjúnak két esemény is aktualitást ad: egyrészt ez év március 15-én a főigazgatót Széche- nyi-díjjal tüntették ki, másrészt ez az az intézmény, amelynek területén reményeink szerint hamarosan megkezdheti működését a Magyarországi Evangélikus Egyház rehabilitációs kórháza.- Főigazgató úr, mit jelent az Ön számára evangélikus mivolta? Úgy tudom, a lutheránus szellemet családi örökségként kapta...- Anyai nagyapám volt az elsősorban, aki evangélikus szellemben nevelt minket, annál is inkább, mert az ő édesapja, a dédapám evangélikus lelkész volt. O azonban sajnos nagyon fiatalon meghalt. Evangélikus hitre lényegében édesanyám nevelt, de édesapám is evangélikus. Az evangélikusság - vagy tágabb értelemben a protestantizmus - nálam egy nevelési módszert is jelent. A lutheránus istentiszteleteken ezenkívül a mindennapi élet problémáinak értelmezését inkább lehet hallani, mint más felekezeteknél.- Hogyan került kapcsolatba a rehabilitációval?- 1965-ben végeztem az egyetemen, s mikor szakirányt kellett választanom, az ortopédia mellett döntöttem. Meghatározó volt számomra a Hollandiában töltött ösztöndíjas időszakom, ahol szakmailag és emberileg is nagyon sokat kaptam, félkész disz- szertációval tértem haza. Hivatásomat később a rehabilitáció területén találtam meg.- Az elért eredményeiben minden bizonnyal szerepe van a családjának is...- Családi hátterem mindig harmonikus, támogató volt. Feleségem szintén orvos, s két felnőtt fiam közül - sőt már egy unokával is bővült a család - az egyik szintén követett az orvosi pályán.- Milyen érzésekkel fogadta a Szé- chenyi-díjat?- Nem számítottam rá, váratlanul ért, amikor felhívott valaki a bizottságból azzal, hogy „meg vagy híva az Operába március 15-én estére”. Majd néhány nap múlva hivatalos értesítést is kaptam a kitüntetésről. Úgy érzem, ez valóban a legnagyobb elismerés, amelyet szakmai munkáén kapni lehet! Megtisztelőnek érzem, és annak külön örülök, hogy rehabilitációból ketten kaptuk megosztva a díjat (dr. Katona Ferenc fejlődésneurológussal, a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézet címzetes egyetemi tanárával - a szerk), hiszen ez rendkívül hátrányos, mostoha sorsú területe az orvostudománynak. De az az igazság, hogy nem nagyon szeretek kitüntetéseket kapni, sem a- Ezért is óriási eredmény ez az új, hazánkban egyedülálló, minden igényt kielégítő intézmény, melyben Önnek rengeteg - több mint évtizedes - munkája fekszik.- Hasonló rehabilitációs intézet hazánkban valóban nincs. 1991 óta vagyok az OORI főigazgatója, s szinte azóta folyamatosan napirenden van a különböző épületek felújítása, illetve az esetleges költözés. Tizenöt évvel ezelőtt több lehetséges megoldásban is gondolkodtunk, majd sok tárgyalás, egyeztetés, „lobbizás” következett, míg 1992-ben tenkirakatba kerülni... Családon belül sem terjesztettem a hírt, csak közvetlenül előtte mondtam el édesanyámnak is. Jóleső érzés volt természetesen, hogy sokan megkerestek utána levélben, telefonon. Főképpen mégis a szakma szempontjából örülök a figyelemnek.- Miért mostoha sorsú a rehabilitáció? Hát nem az a cél az egészségügyben, hogy a beteg vagy balesetei szenvedett ember mihamarabb felépüljön, és aktívan térjen vissza a társadalomba?- Magyarországon sokkal később kezdett el fejlődni ez a szakterület, mint más országokban. Ennek történelmi-politikai okai vannak. A 19. század végén, a 20. század első évtizedeiben súlyt helyeztek rá, de a két világháború között már nem igazán működött a szervezett rehabilitáció, és sajnos utána sem... Nem voltak például egyesületek a mozgássérültek számára. Ez a tendencia csak. 1981 után tört meg, majd 1990-től, a rendszer- váltás után egyre több sérült-, betegszervezet és -alapítvány kezdhette meg a működését. Másrészről korábban a szakma sem karolta fel a rehabilitációt. Sajnos a szakemberképzéssel máig nem tudjuk utolérni magunkat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a közelmúltban, 1995 táján finanszírozási okokból - a magasabb bevétel érdekében - tömegesen „neveztek át” kórházi ágyakat rehabilitációs ágyakká, anélkül hogy ennek minden feltétele adott lett volna. Nemigen részesít bennünket figyelemben a sajtó sem: egy szívtranszplantációra inkább „vevő” a média, mint arra, hogy kínkeserves munkával, hónapokon keresztül kicsit jobb állapotba hozunk egy agyvérzéses beteget... dert írhattunk ki. A győztes építészcsapat nemcsak a funkciót, hanem a rehabilitáció mögött meghúzódó filozófiát is megértette; az ő tervük valósult meg a 2000. évi alapkőletétel után. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az intézetben nagyon jól együttműködő csapat munkájának eredménye a rekonstrukció eddigi története. A koncepcióról még annyit, hogy intenzív osztályt is létesítünk, ami egyedülálló a rehabilitációs intézmények körében.- Az Evangélikus Élet olvasói rendszeresen hírt kapnak a létesítendő evangélikus kórházról, mely ide, az OORI területére, annak úgynevezett „pavilonjaiba" - önálló egységként működő kórházépületeibe - költözne. Sokan és nagy reménységgel várják ezt. Melyek a legújabb fejlemények?- Júniusban két pavilon személyzete és betegei beköltözhetnek az OORI új épületébe, ezáltal helyet adva az evangélikus rehabilitációs kórháznak. Azt reméljük, hogy a jövő évben a másik két pavilon is kiüríthető lesz. Azokra a profilokra, amelyeket az evangélikus kórház befogadna - például mozgásszervi és kardiológiai rehabilitáció, illetve hospice-ellátás -, nagy igény van, hiszen évtizedek óta háttérbe szorultak. S még egy fontos szempont: betegeinkkel a szokottnál jobb a személyes kapcsolat itt az OORI-ban, de ezt még inkább erősíteni kell. Ehhez nagyon kedvező lenne egy egyházi kórház léte, a maga spirituális töltésével, szellemiségével, lelki légkörével. Ökumenikus kápolnánk is van az új főépületben, amelybe az evangélikus kórházlelkészeket is várjuk szolgálatra. Tehát számtalan területét látom a lehetséges együttműködésnek. ■ Kőháti Dorottya A keresők istentisztelete Tamás-mise - a keresők istentisztelete „Megint tűzbe jövünk!" A következő Tamás-mise a budahegyvidéki evangélikus templomban (Budapest XII., Kék Golyó utca 17.) lesz június 5-én, pünkösdhétfőn 18 órától (17.30-tól éneklés, lehetőség személyes gyónásra). További információ: http://tamasmise.mindenkilapja.hu.
