Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-05-21 / 21. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. május 2L 3 Iktatások kerületről kerületre Paks ismét esperesi székhely Választás volt - váltás nem ► Huszonhét lelkész énekelte a szentháromsági áldást, a confirmát Vanyarcon május 14-én. Cantate vasárnapján dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke iktatta be hivatalába a Nógrádi Egyházmegye előző ciklusban is szolgáló elnökségét, Szabó András esperest és Pozsonyi Anna felügyelő asszonyt. A szórványokért munkálkodni ► Paks régebben már volt esperesi székhely. Május 13-án ismét azzá vált, miután a Tolna-Baranyai Egyházmegye gyülekezetei esperesüknek választották Szabó Vilmos Béla paksi lelkészt. Andorka Árpádot, a szekszárdi gyülekezet tagját újabb hat esztendőre megválasztották egyházmegyei felügyelőnek. Az ünnepi alkalmon Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyház- kerület püspöke hirdette Isten igéjét. Az iktatás szolgálatát Kráhling Dániel leköszönő esperes és Koskai Erzsébet egyházaskozári lelkész, espereshelyettes végezte. Szabó Vilmos Béla teológiai tanulmányai elvégzése után segéd- lelkészi megbízást kapott a ker- ta-veszprémgalsai gyülekezetben. Parókus lelkészként a ba- konytamási és a bakonyszent- lászlói gyülekezetben kezdte szolgálatát, ezután Harta, majd pedig Paks következett. Gáncs Péter a meghívón szereplő ige alapján prédikált: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!" (Lk 12,32) Igehirdetésében a püspök úgy fogalmazott, hogy a „kicsiny nyáj” kifejezés igencsak találó a tolna-baranyai szórványhelyzetre. Ám Jézus ennek a megmaradt kicsiny nyájnak mégis reményteli távlatokat nyit, amikor azt ígéri: jövőt és országot ad. A paksi gyülekezet nemcsak az esperes- és felügyelőiktatás miatt örvendezhetett, hanem azért is, mert erre az alkalomra sikerült külsőleg megújítaniuk templomukat. Isten szép hajlékát Gáncs Péter szentelte fel és áldotta meg. Az iktatás és a megszépült templom megáldása után dísz- közgyűlésen hangzottak el a székfoglalók. Andorka Árpád megható szavakkal emlékezett meg szüleiről, akik elindították a hit útján, és mindazokról, akik eddig segítettek neki hitét megőrizni, megtartani. Szabó Vilmos Béla Az élet tisztelete és szeretete címmel tartott székfoglaló beszédet; mondanivalóját két ige - 5MÓZ 30,19 és Ef 6,18-20 - köré csoportosította. ■ Kiss Miklós „Két olyan ember áll az oltár előtt, akik nem szeretnek dicsekedni. Márpedig a mai napon dicsekedhetnek az Úrral. Ebben az órában csakis Jézus Krisztus keresztjével tehetik ezt” - kezdte igehirdetését Fabiny Tamás. A liturgiában Bo- zorády Zoltán püspökhelyettes és Megyaszai László nógrádi espereshelyettes segédkezett. Szabó András és Pozsonyi Anna már négy éve együtt munkálkodik az Északi Egyházkerület egyik meghatározó kegyességét, lelkiségét gyakorló egyházmegyében. Az ősagárdi származású Szabó András 1992-ben végezte el a teológiát, kilenc éve szolgál Vanyarcon. Felesége az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiumában ének szakos tanár, az ünnepi istentiszteleten megszólaló énekkar és egyházmegyei zenei táborok vezetője. Három fiúgyermekük van. Pozsonyi Anna Balassagyarmatról származik; végzettségét tekintve pedagógus. Egyetemi évei alatt a Deák téri gyülekezetbe járt. Szabó József püspök személye meghatározó volt a számára. Egyházát szerető, arról felelősséggel és bölcsen gondolkodó testvérként ismerhettük meg, aki fontosnak tartja korunk kihívásai közepette az egyház társadalmi jelenlétét. Csupán megszólalása utolsó pontját idézzük e helyütt: „A gyülekezeti alkalmakon több férfi, az egyházi vezetésben pedig több nő legyen.” Emlékezetes pillanata volt az alkalomnak, amikor a kilencvenöt éves Alkó néni Szabó András székfoglaló beszéde közben felállt, és verssel köszöntötte az újonnan iktatottakat. A zsúfolásig megtelt vanyarci templomban elhangzott székfoglaló beszédek szövege a www. eszak.lutheran.hu weboldalon olvasható. ■ Horváth-Hegyi Olivér ► A Somogy-Zalai Egyházmegyében már korábban megválasztották a megye esperesét és felügyelőjét. Nagykanizsán május 13-án a többi tisztség is gazdára talált. A közgyűlést a nagykanizsai evangélikus templomban tartott ünnepi istentisztelet követte, amelyen beiktatták tisztségébe Szemerei János újjáválasztott esperest, illetve ár. Hári Tibor egyházmegyei felügyelőt. Az istentiszteleten Smi- déliusz Zoltán püspökhelyettes hirdette Isten igéjét. „Mivel én is gyakorolhattam az esperesi tisztséget, tanúságot tehetek róla, hogy nagyobb részében örömteli szolgálat. Éreztem, hogy a krisztusi szeretet tart meg bennünket” - hangsúlyozta Smi- déliusz Zoltán. Szemerei János esperes és ár. Hári Tibor felügyelő Az istentisztelet után tartott rövid közgyűlést Deme Dávid espereshelyettes, helyi lelkész nyitotta meg, majd az új egyházmegyei felügyelő tartott beköszöntő beszédet. Dr. Hári Tibor negyvenhét éves; édesanyja katolikus, édesapja evangélikus. Ügyvédként dolgozik. A Nagykanizsai Evangélikus Egyházközség presbitere, emellett évek óta ugyancsak presbiteri tisztséget tölt be az egyházmegyében; volt az egyházmegye ügyésze is. Zsinati tagságot is vállalt egy időszakra. „Mi vezetett arra, hogy elvállaljam az egyházmegyei felügyelői tisztséget? Alapvetően a So- mogy-Zalában szórványban élő evangélikusság megtartásában és kis gyülekezeteink fennmaradásának elősegítésében való aktívabb részvétel lehetősége” - mondotta az új felügyelő. Másodsorban pedig - fejtette ki - hitünknek és egyházunknak az egyre szekularizálódó világban való megtartása, hagyományaink ébren tartása szintén azt kívánja, hogy egy új tisztségben több feladatot vállaljon. Szemerei János beköszöntőjében kifejtette: „Mivel hat évet már szolgáltam esperesként, kissé más helyzetben vagyok, mint hat évvel ezelőtt. Akkor azzal a kíváncsisággal, bizalommal indultam, amely abból fakadt, hogy fogalmam nem volt, mire vállalkoztam. A mai nap nehézségét inkább az adja meg, hogy tudom.” lttzés János elnök-püspök és Gáncs Péter püspök levélben üdvözölte az ünnepi közgyűlést és a beiktatott elnökséget. Végül a régi-új esperes emlékplakettet nyújtott át Nagybocskai Tamás leköszönő felügyelőnek tizenkét évnyi szolgálata elismeréseként. ■ Sikter JÁNOS Andorka Árpád felügyelő és Szabó Vilmos Béla esperes A második legfontosabb kérdés ÉGTÁJOLÓ E gyházunk, gyülekezeteink életének fő kérdése - egyéni és közösségi életünkben egyaránt - a „hitegészség”, nem pedig a pénzkérdés. Ha rendben mennének a dolgaink, ez így is lenne. Sajnos ez a mondat azonban nem valóságos helyzetünket írja le. Ezért bár valóban nem a pénzkérdés a legfontosabb az egyházban, de mégis, a mögöttünk lévő évek tapasztalatai és a levegőben szinte tapinthatóan jelen lévő bizonytalanság miatt napi témánk. Azt gondolom, nem tévedek, ha azt állítom, hogy egyházunk vezető testületéiben, egyházkerületi, egyházmegyei és gyülekezeti szinten erről beszélünk a legtöbbet. Tudom, nem csak engem tölt el mélységes aggodalommal, hogy a megoldást a legtöbb esetben kívülről- felülről - állami és közegyházi forrásokból - reméljük, és nem azt kérdezzük, vajon én magam megtettem-e azt, amit gyülekezetemért, egyházamért tehetnék. A rám bízott elnök-püspöki szolgálat felelősségével fordulok most egyházunk tagjai felé, és kérem, gondolkodjanak, töprengjenek - és nézzenek az önvizsgálat tükrébe - velem együtt. Olvasóinkkal úgy osztom meg gondolataimat, hogy a következőkben - bár változtatásokkal és kiegészítéssel - felhasználom a Híd magazinban korábban megjelent írásomat. Ha egyházunk pénzéről beszélünk, mindenekelőtt azt a meggyőződésemet kell leszögeznem, hogy egyházunk pénzét elsősorban a mi zsebünkbe tette bele az Úristen. A második megjegyzésem: amikor egyházunk, gyülekezeteink pénzügyeiről szólunk, kényes kérdésekről kell beszélnünk. Sajátos, furcsa helyzetben élünk. Hiszen miközben valószínűleg senki nem tagadja, hogy ez a mai világ eddig soha nem látott módon és mértékben a Faust-ope- rából ismert Mefisztó-ária szerint él - „Eladó az egész világ...” -, a pénzről beszélni, tudniillik hogy kinek mennyi van, és mit kezd vele, nem illik. S aki ezt a kérdést szóba hozza, az legalábbis illetlenül viselkedik. Pedig az egyház pénzéről is kell beszélni! Nem azért, mert ez a legfontosabb kérdés, hanem azért, mert álszent dolog lenne hallgatni róla, miközben mindannyian tudjuk, hogy nem kevés gyülekezetünk mindennapi életét a pénzkérdés - s ez nem ritkán valóban filléres gondot jelent! - terheli. Sokszor elmondtuk, de lehet, hogy még mindig nem elégszer, hogy bevételeink túlnyomó többsége nem saját áldozatkészségünk gyümölcse. Nem vitás, hogy közfeladatokat ellátó intézményeink (óvodáink, iskoláink, szeretetotthonaink) normatív támogatása nem kegy az állam részéről, hanem olyan kötelezettség, amelynek jogosságát egy demokratikus társadalomban senki nem vonhatná - még a kormányzat sem - kétségbe. De ugyanígy említhetjük a korábban államosított ingatlanokkal kapcsolatos kártalanítási ügyeket is. Hogy valaha sikerül-e az egyházak számára biztonságot jelentő, az esetleges kormányzati ciklusoktól és irányzatoktól teljesen független rendszert kidolgozni, jelenleg elég kétségesnek tűnik. Azt azonban egyértelműen megállapíthatjuk, hogy ez nem az egyházakon múlik. Meggyőződésem, hogy gyülekezeteink napi gondjainak nyomasztó terhétől csak akkor fogunk megszabadulni, ha megtörténik a nagy fordulat, és végre a pénztárcánk is megtér... S hogy ez milyen nehéz, azt mindannyian saját szívünkben tapasztaljuk. Pedig nincs más alternatíva! Gyülekezeteinknek azokból kell (kellene) élniük, akik a gyülekezetben élnek. Számomra nem kétséges, hogy ha az alábbi táblázatot komolyan venné minden testvérünk, aki büszkén és öntudatosan evangélikusnak vallja magát, fordulat állhatna be egyházunk, gyülekezeteink pénzügyeit illetően. Ha nem is szűnne meg egy csapásra minden gondunk, mégis elkezdődhetne valami új, amelybe még az egymás iránti szolidaritás is beleférne. El kellene kezdeni! Nem egymásra várva, hanem kezdeményező, egyházunkért, gyülekezetünkért felelős szeretettel. Fontos megjegyzés a táblázathoz: a „havi bevétel" adózás utáni nettó összeget jelent. Az „összeg” oszlopokban szereplő szám a sáv felső értékéhez tartozik, és az egyes egyházHavi bevétel Százalékérték Összeg/hó Összeg/év < 50 ezer Ft 0,5% 250 Ft 3 000 Ft 30 ezer Ft 0,5% 150 Ft 1 800 Ft 50-100 ezer Ft 1% 1 000 Ft 12 000 Ft 62 ezer Ft (minimálbér) 1% 620 Ft 7 440 Ft 101-150 ezer Ft 1,5% 2 250 Ft 27 000 Ft 151-175 ezer Ft 2% 3 500 Ft 42 000 Ft 176-200 ezer Ft 2,5% 5 000 Ft 60 000 Ft 201-225 ezer Ft 3% 6 750 Ft 81 000 Ft 226-250 ezer Ft 4% 10 000 Ft 120 000 Ft 251-275 ezer Ft 5% 13 750 Ft 165 000 Ft 276-300 ezer Ft 6% 18 000 Ft 216 000 Ft 301-325 ezer Ft 7% 22 750 Ft 273 000 Ft 326-350 ezer Ft 8% 28 000 Ft 336 000 Ft 351-375 ezer Ft 9% 33 750 Ft 405 000 Ft > 376 ezer Ft 10% 37 600 Ft 451 200 Ft tagokra, nem pedig a családokra vonatkozó összeget jelenti. Nézzünk most egy - a családi szempontokat figyelembe vevő - példát! (A számítási mód minden jövedelemfajtára, nyugdíjra is ugyanilyen eljárással alkalmazható.) Három kiskorú gyermeket nevelő család. Az apa tanár, nettó 145 ezer Ft-ot visz haza, az anya alkalmazott egy könyvelőcégnél, nettó 210 ezer Ft-ért. Ez összesen 355 ezer Ft (a családi pótlékot nem számoljuk), amelyet elosztunk a családtagok számával, vagyis öttel, ez 71 ezer Ft. A táblázat alapján ez 710 Ft-ot jelent fejenként és havonta. Mivel két kereső van, a család havonta 1420 Ft-tal, vagyis évente 17 040, azaz tizenhétezer-negyven forinttal támogatja - remélhetőleg önként és örömmel - gyülekezetét. Most már csak azt kérem kedves hittestvéreimtől, vegyék a fáradságot, számítsák ki a táblázat alapján a jövedelmüknek megfelelő összeget, és hasonlítsák össze a családi költségvetésükben szereplő, gyülekezetüknek szánt összeggel. És tegyék, amit szívük és egyházsze- retetük diktál... Itt zés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Dr. Fabiny Tamás püspök Pozsonyi Anna felügyelő és Szabó András esperes
