Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-05-07 / 19. szám
io 2006. május/. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház DUNA PALOTA Budapest V., Zrínyi u. 5. Hubay Miklós: Egy faun éjszakája, avagy Hová lett a Rózsa Lelke? Tragédia két részben. Rendező: Udvaros Béla előadások: május 7., 28. (vasárnap) -16 óra; május 13., 20., 27. (szombat) -15 óra; június 4., pünkösdvasárnap - 19 óra; június 5., pünkösdhétfő -15 óra. Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telcfonszámon, és kivételesen május 2-től hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (telefonszám: 1/235-5500). Helyárak: 1800,1400,1200 forint. Két törvény 1681-ből Három napig „otthon” voltunk Kárpátalján A „gyászos évtized” (1671-1681) végére az ország I. Lipót uralma alatt lévő részeiben - Sopron kivételével - a protestánsoknak már sehol sem volt lehetőségük a nyilvános vallásgyakorlásra. A kormányzat lábbal tiport minden törtvényt; még a polgármestereket is Kollonics és társai erőszakolták rá a városokra. Ilyen viszonyok között a bujdosó kurucok fegyvert fogtak, és Thököly Imre zászlói alá sorakoztak. Csakhamar megnyílt előttük Fel- ső-Magyarország nagyobb része. I. Lipót a magyaroktól, a törököktől - és X/V. Lajos révén a franciáktól - szorongatva országgyűlést hívott össze Sopronba 325 éve, 1681. április 28-án. A december közepéig elhúzódott ülésszak során megszüntették a kormányzóságot, és a Habsburg-hű Esterházy Pál személyében nádort választottak. A protestánsok ekkor már kisebbségben voltak; több, hosszú emlékiratban, beadványban sorolták fel sérelmeiket, és követelték vissza 888 elvett templomukat, a vallásügyi törvények ellen pedig óvással éltek. A protestáns nemesi követek többször eljutottak arra a pontra, hogy testületileg kivonulnak az ország- gyűlésről. A katolikusok tömbje sem volt zárt és egységes: megjelent benne a toleránsabb, mérsékeltebb álláspont is, például Smelli bécsi püspök személyében. Arra viszont maga I. Lipót utasította országgyűlési biztosát, Schwarzenberg herceget, hogy a merev Kollonics püspököt kapcsolja ki az érdemi tárgyalásokból. Végül az Országgyűlés június 13-án megalkotta - egyebek mellett - a 25. és a 26. törvénycikket. Ezek szerint 1) a vallás szabad gyakorlásának jogát mindenki megkapja - a földesurak jogainak épségben tartásával; 2) a száműzött lelkészek visszatérhetnek, a tőlük kicsikart kötelezvényeket érvénytelenítették, és hivatásuk gyakorlását újra engedélyezték; 3) a protestánsok visszakapják az általuk felépített templomokat akkor, ha nincsenek még felszentelve a katolikus szertartás szerint; 4) az ország észak- nyugati részén tizenegy vármegyében két-két templomot építhetnek a protestánsok, a kijelölt községekben iskolával, parókiával (ezek voltak az úgynevezett artikuláris gyülekezetek); tizenkilenc másik felsorolt megyében pedig megtarthatják a már használatba vett és ténylegesen birtokolt templomokat; 5) tizenhat végvári helyen, valamint a felsorolt szabad királyi és bányavárosokban szintén építhetnek templomot; 6) a protestánsok egyházi adót, párbért csak saját lelkészeiknek fizetnek; 7) a fűurak és a nemesek váraiknál, kastélyaiknál, kúriáiknál szabadon építhetnek kápolnát és imaházat; 8) a templomfoglalókat megbüntetik; 9) a protestánsok az Országgyűléshez folyamodhatnak vallási sérelmeikkel. A néhány év múlva a törökök kiűzésével bekövetkezett „új helyzet” azonban nem javított a protestantizmus sorsán. A teljes egyenjogúság és viszonosság csak évszázadokkal később következett be. ■ B. B. „Hamarosan otthon leszünk” - e szavakkal köszöntötte a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) Kárpátaljára utazó kórusát az egyik kísérő tanár, a kárpátaljai származású Ber- náth Csaba, amikor Vitnyéden felszállt a buszra. Soprontól távolodóban nem sokan értették még, mennyire komolyan kell venni a kirándulás vezetőjének ezt a kijelentését... Feledhetetlen napokat töltöttek el a kórus tagjai Kárpátalján március 29. és 31. között Bernáth Csaba és Takács Andrea tanárnő kíséretében. Csak páran voltunk olyanok, akik korábban élveztük már a helyiek vendégszeretetét, s akik számára ez amúgy sem volt kétséges, az elkövetkezendő napokban azonban kiderült a többiek számára is. Átszelvén az országot kétórás várakozás után léphettünk Kárpátalja földjére Záhonynál. Úti célunk, Nagydobrony bő fél órára van innen. Aki nem járt még Ukrajnában, csodálkozva, talán kissé döbbenten is figyelte az elénk táruló látványt. Az azonnal szembetűnő különbségek bőven szolgáltattak is erre okot, nem beszélve az óriási mértékű belvízről. Bizony, a „nyugati” ember más viszonyokhoz szokott odahaza... Ha akadt is azonban rossz érzés valakiben, rögtön elszállt, amint a fogadó családokhoz került. Pazar vendéglátásban volt részünk már aznap este is, így aztán egyetlen soproni sem hajtotta üres hassal álomra a fejét. Kdrpáta Ija fővárosában Másnap Ungvár nevezetességeivel ismerkedtünk. A 130 ezer lelkes város a történelmi Ung megye székhelye, Kárpátalja legnépesebb települése, emellett kulturális és gazdasági központja. A lakosság közel tíz százaléka magyar nemzetiségű - itt él a legtöbb magyar Ukrajnában -, s itt találhatók a magyar szervezetek székhelyei is. Rövid séta után először a környék népi építészetét bemutató skanzenbe látogattunk. Az, hogy a magyar parasztházak mellett ruszin fatemplom is magasodik, hűen szemlélteti, hogyan éltek egymás mellett a különböző nemzetek évszázadokon keresztül békességben. A példásan kialakított szabadtéri múzeum megtekintése után a közeli vár megismerésével folytattuk napunkat. Bástyáiról egészen a Kárpátokig el lehetett látni. Talán érdemesebb is volt a távolba tekinteni, mint a völgyben fekvő szegényes városra, amely sajnos egészében magán viseli a szovjet éra nyomait. Délután szabad program következett; legtöbben a folyóparton töltöttük el az időt. A máskor térdig sem érő, csendes Ung most vad sodrással hömpölygött medrében. Nem csoda, hiszen rengeteg csapadék hullott a télen, a hirtelen jött Bernáth tanár úr mint kárpátaljai idegenvezető meleg pedig felgyorsította a hó olvadását a hegyekben. A sebes víz felett sirályok gyülekeztek - egész kis háborút vívtak egymással egy-egy, a partról feléjük dobott kenyérdarabkáért. Alig nyolcvanforintnyi grivenyért helyi ételspecialitást vásárolhattunk az utcán. A boltokban kedvező áron nyugati termékeket kínálnak. Koldusok esengtek néhány fityingért ott, ahol márkás ruhákban gyülekeztek a fiatalok... A gyaloghíd végénél modern kivetítőn szólt az ukrán zenecsatorna, alig húsz méterre onnan pedig hatalmas szemétkupacot hordott össze a víz. Egy érdekes, nyugatiasodé kelet-európai város összképét láthattuk Ungváron. A megyeszékhelyről visszatérve a kisA munkácsi vár dobronyi református gyülekezet isten- tiszteletén vettünk részt, ahol Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző műveivel szolgáltunk. Felemelő érzés volt határon túli magyar testvéreinkkel együtt dicsérni az Urat és együtténekelni nemzetünk imádságát, a Himnuszt. Este mindenki saját vendéglátóival töltötte az időt, ki így, ki úgy, de egy biztos: jókedvűen... Zrínyi Ilona nyomdokain Harmadik napunk programja Beregszászon kezdődött. Az esős idő ellenére séHelyi hitbuzgóság tát tettünk a belvárosban, és vásárlásra is adódott lehetőség. Ahogy kiszálltunk a buszból, ismét megjelentek a kéregetők. A gyógyszerért rimánkodó öregasz- szonyt sánta férfi követte, nem beszélve a rengeteg, erre a munkára „kiképzett” gyermekről. Sokunknak megesett a szíve rajtuk, bár tudtuk, hogy legtöbbjüknek egészen másra kell a pénz. Fél óra sem telt el, amikor ugyanezek az emberek már a vegyesbolt játékautomatáinál költekeztek a karitatív bevételből... Következő állomásunk Munkács óvárosa volt, ahol szabadidőnket már barátságosabb időben tölthettük. A bevásárlóutca - legalábbis első pillantásra - nem sokban különbözik egy magyar városétól. Persze a vendéglátóhelyeken egészen más viszonyok uralkodnak, mint otthon, és azért az emberek is mások. Érdekes volt például látni egy idős hölgyet a négytornyú ortodox templom keresztjénél. Virágot helyezett el a feszületen, majd többször meghajolt, és buzgón imádkozni kezdett. Később, a templomba merészkedve is sürgő-forgó asszonyokat láttunk, akik a beltér csinosításán dolgoztak. Ez a fajta vallásos buzgalom igen jellemző a pravoszlávokra, nálunk jobbára elképzelhetetlen lenne. A belvárosi séta után a híres munkácsi vár meghódítása következett. Az első látásra hihetetlenül magas hegyet viszonylag hamar sikerült megmásznunk. Szinte magunk voltunk a várban, ami nem is csoda, hiszen elég csípős szél fújt, és az eső is szemerkélt. Az alattunk elterülő város képe nem sokban különbözött Ungvárétól, talán csak a hegyek voltak valamivel közelebb. A két város erődítményét, mint megtudtuk, alagút köti össze, amely majdnem száz kilométer hosszú. Nem kevésbé megdöbbentő volt hallani, hogy a híres várkút több tíz méter mélyre nyúlik le, egészen a hegy lábáig. A vár egykori, nevezetes védőjének, Zrínyi Ilonának a szobra mellől az egész építményt belátni. Az elmúlt években egyébként egyre szépülő várban még ma is akadnak olyan helyek, amelyeket életveszélyes lenne megközelíteni. Mit ad Isten, mintha épp ezek lennének mind közül a legregényesebbek... Miután lassan leereszkedtünk a buszhoz, szállásaink felé vettük az irányt. A fogadó tanárok és vendégeik este gulyásvacsorán vettek részt a tiszaágteleki iskolában, az éjszaka pedig a tiszteletünkre kinyitott diszkóban folytatódott. A helyi fiatalsággal közösen szórakoztunk ott, ahol egy héttel azelőtt még választások zajlottak; még a szavazófülkéket sem bontották el. Rántott hús - reggelire...? Elég bizarr ötletnek tűnt volna, ha esetleg első nap tálalják. De így, utolsó reggel már egyáltalán nem lepődtünk meg rajta. A három szelet vínersniclihez véres és májas hurka is dukált, két tükörtojással, gombasalátával és füstölt lazaccal egyetemben. S mindezt nyolc órakor, egy személyre! Aki modern wellnessét- rendre vágyik, semmiképp se utazzon erre a vidékre, ám aki az igazi magyaros konyha rajongója, az a mennyekben érezheti magát. Vendéglátóink valóban mindent megtettek azért, hogy otthon érezzük magunkat, és ez, majd hatszáz kilométerre Soprontól, sikerült is. A bőséges étek után aztán elérkezett a búcsú ideje, hiszen délre már Nyíregyházán vártak minket, ahol az evangélikus gimnáziumok kórustalálkozóján vettünk részt a hétvégén. A göröngyös utakon csak lépésben haladhattunk háztól házig. Egy órába is beletelt, amíg mindenki elfoglalta helyét a buszon, és végül is elindultunk otthonról haza... ■ Kiss Dávid ISTENTISZTELETI REND /2006. május7. Húsvét ünnepe után 3. vasárnap (Jubilate). Liturgikus szín: fehér. Lekció: iPt 2,11-20: iMóz 1,1-40.26-31.2,1-40. Alapige: Jn 16,16-23. Énekek: 364., 48. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Simon Attila; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Szalay Tamás; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (családi) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv., kantátazenés) Gáncs Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; du. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. fél 10. (úrv., családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (úrv., vespera) Petri Gábor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Petri Gábor; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh Gyöigy; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út m. de. fél n. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. II. (úrv.) Kosa László: Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre- Bagolyirtás de. 11. Herzog Csaba. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa
