Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-01-15 / 3. szám

II 200 6. január 15. EHE-MELLÉKLET ‘Evangélikus ÉletS A „lutheránus Róma” elsőéves szemmel Minden út Rómába vezet - legalábbis az ókori felfogás szerint. 2005 szeptemberében tizenöt fia­tal útja a Bosnyák téri Evangélikus Hittudományi Egyetemre és az Evangélikus Teológus Otthon- ba vezetett. (Itt jegyzem meg, hogy a BKV számos járata is érinti ezt a kiváltságos teret.) Mitől más ez a terület, mint a többi? Először is a fehér kerítés miatt. Szembetűnő, hogy a tér egy részét gondozott, fehérre mázolt vasszerkezet keríti el, teret és keretet szabván a „bentlakóknak" a biz­tonságos mozgásra. Ez a mozgás pedig jelenti a konkrét fizikai gyakorlatokat, melyeket vagy a saját focipályánkon lehet végezni, vagy az új kollégiumi épület lépcsőin. Am a mozgáson érthető az agy- tekervények működésbe hozása is. Ugyanúgy a szürkeállományunk fittségét biztosítja a két könyv­tár, mely szintén az elkerített területen található: az otthoné és az egyetemé. Ezenkívül létezik egy még fontosabb mozgástér, a szellemi szféra: az áhítatok által teremtett légkör. A heti rohanásban ezek azok az alkalmak, amikor meg lehet nyugodni, el lehet mélyülni imádságos csendben az ige üzene­tében, és el lehet gondolkodni ittlétünk értelmén. Elsőévesként nagyon fontosnak tartom ezeket az alkalmakat, melyeken egyetemista társaim vagy a tanáraim szájából hangzik az örömhír: a „nagyváros durva zaja" közepette jó megpihenni e „csendszigeteken’’. A beilleszkedésben is számottevő szerepet játszottak az áhítatok. Az évkezdő alkalmon, amikor az egybegyűltek nagy többsége még ismeretlen volt számomra, jólesett a bátorí­tó ige, a barátságos érdeklődés az új „baglyok" iránt és a mosollyal kísért könyvajándék. Vélemé­nyem nem változott az azóta eltelt fél év alatt sem. A tanév kezdetén talán a beilleszkedés kérdése volt a legriasztóbb a számomra. Hogyan fogom megismerni a többieket, hogyan fognak elfogadni? Hogyan fogom megismerni az egyetemi élet ku­sza útjait és a titokzatos szavak - LETT, SG-300 és hasonlók - jelentését? És az otthonban is: ki lesz a szobatársam, hogyan fogok kiigazodni a különböző emberek és csoportok között? Az otthon­lelkészünk, valamint a felsőévesek jó kalauznak bizonyultak Valahányszor bekopogtam valame­lyik szobába egy-egy görög szó jelentését firtatni vagy cukrot kérni vagy jegyzetet kölcsönkérni, ne­tán vigasztaló lelkizésre volt szükségem, mindig tárt karokkalfogadtak (néha a szó szoros értelmé­ben is). Ha pedig gyakorlati tanácsra szorultam a mosógép használatát illetően vagy a főzés terén, mindig kaptam megfelelő útmutatást, választ. A vacsora vagy filmnézés közbeni esti beszélgetések a teológuslét egyik „csúcspontját” jelentik A bármilyen témában folytatott aktív eszmecsere szervesen hozzájárul a személyiség építéséhez. A kéz­művességfejlesztésére rendelkezésünkre áll a barkácssarok ahol ízléses ajándékokat lehet fabrikálni. A bibliaismeret bővítésére a rendszeres áhítatok mellett a szerda esti bibliaórák adnak lehetőséget. A teológiának van egy sajátos légköre, amely mind az egyetem, mind a teológusotthonfalai kö­zött érzékelhető. Kialakíthatja ezt valami végeién nyugalom, mely a keresztény perspektíva sajátja, ám lehet a tanulmányokhoz való hozzáállás következménye is. Itt nem adatok gyanánt kezelik a di­ákot. hanem élő, gondolkodó és érző lényként. Nem a tudásanyag felhalmozása az elsődleges cél, ha­nem az életre, a lelkigondozói tevékenysége való felkészítés. Ennek érdekében pedig tanáraink pai- dagogoszok a szó eredeti értelmében is, vagyis a személyes kapcsolatok kialakítása és a lelkek „kar­bantartása" független az elért tanulmányi eredménytől. Nem skatulyáznak be bennünket, figyelnek a kommunikáció ápolására, istenkeresésünkre, illetve arra, hogy megmaradjunk a Mindenható kö­zelében. Mindezt kellő alázattal végzik, és erre nevelnek minket is, hiszen: „Istenhez két ember jut el: az alázatos, aki bármilyen értelmi fokon álljon is, szívesen hajt fejet, vagy pedig az, akiben elég ké­pesség van arra, hogy meglássa az igazságot még akkor is, ha az ellenére van." (Pascal) Az EHE egyik legmarkánsabb jellemzője - véleményem szerint - a sokszínűségben megvaló- suló egység, a már említett hozzáállás jegyében. Évfolyamom minden egyes tagja külön egyéni­ség, kirí az átlagemberek tömegéből; az egyetem képes teret biztosítani mindegyikünknek: a mű- vészléleknek, a nyelvek művelőjének, a sportembernek, a számítógépzseninek, a trillázó pacsirtá­nak, a katolikus barátnőknek, a lelkes konyhatündémek, a gitáros zenekarnak és a nem látó, lel­kigondozónak tanuló diáknak is. Mindezt úgy teszi, hogy az itt eltöltendő időt maximálisan ki­használva nem érzékeljük az otthontól való elszakadás keserűségét, az új környezet szokatlansá- gát, hanem egy nagy család tagjának érezhetjük és mondhatjuk magunkat. ■ Köpe Lídia Diákélet az egyetemen Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen aktív közösségi élet folyik. Tula szervezett lelki alkalmakon (reggeli és esti áhítatok, úrvacsorás istentiszteletek) a hallgatói ön- kormányzat és a hallgatók maguk is sokféle programmal igyekszenek színesíteni a szürke hétköznapokat. Az egyetemre frissen bekerülő diák először az elsőéves napokon vehet részt Johann Gyula egyetemi lelkész vezetésével. Itt kötetlen légkörben ismerkedhet meg társaival, akikkel a következő pár évet együtt fogja tölteni. A tanévnyitó csendesnap keretében az újaknak abban az örömben és élményben is részük lehet, hogy a mindenkori másod­évesek beavató „bagolytúrát” szerveznek számukra. Októberben pedig a „bagolybefo­gadó" ünnepélyes alkalmán avatják őket hivatalosan is teológusokká. Bemutathatják, milyen ügyesen tudnak keringőzni, és megkapják a megírandó „bagolydolgozatok’’ cí­meit is, amelyek közül a legjobbnak a szerzője elnyeri a kitüntető „díszbagoly” nevet. Minden évfolyam választ magának egy évfolyamvezető tanárt, aki azután a szívén viseli diákjai sorsát, személyesebb kapcsolatot alakít ki velük, öt éven keresztül végig­kíséri az életüket; közös programokat, hétvégéket szerveznek. Az ünnepek kiemelt szerepet töltenek be az éves programok sorában. A magyar tudomány napja alkalmából az egyetem minden évben konferenciát szervez, ame­lyen a diákok különböző témájú érdekes előadáson vehetnek részt. Minden tanév második félévében kerül sor a Dies Academicusra, amely 2006. február 15-én a száz éve született Dietrich Bonhoejfer munkásságát mutatja be. A tanév szorgalmi időszakát az egyházzenei koncerttel egybekötött kerti parti zárja. Az Evangélikus Teológus Otthonban lakó hallgatóknak talán még intenzívebb kö­zösségélményben lehet részük. Minden héten van bibliaóra, imaközösségek is mű­ködnek, lehet közösen zenélni, énekelni vagy akár játszani is. És persze az együtt ta­nulás lehetősége is adott. Az alagsori tornateremben sportolásra nyílik mód, az infor­mációszerzést és a külvilággal való kapcsolattartást pedig az otthon számítógépter­me biztosítja. A hallgatói önkormányzat tevékeny szerepet vállal egyéb programok szervezésé­ben is. így például minden évben vannak előadás-sorozatok meghívott előadókkal, kézműves délutánok, más egyetemekkel közös alkalmak, ökumenikus találkozások. A választékban szerepel még koncert, irodalmi pályázat, filmklub, ökumenikus foci­kupa, pingpongverseny és még nagyon sok minden. Tanulmányi szinten is többféle lehetőségük van a diákoknak teológiai ismereteik elmélyítésére. Áthallgathatnak más egyetemekre, s máshol elvégzett tárgyaikat elis­mertethetik. A cserediák-szerződések révén egy vagy két hetet, de akár egy félévet is tanulhatnak a debreceni, pápai, sárospataki református teológián vagy a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. A nyelvvizsgával rendelkezők egy- vagy kétsze­meszteres külföldi ösztöndíjakra pályázhatnak Németországba, Amerikába, Finnor­szágba és Svájcba. A viszonylag kis hallgatói létszámnak az az előnye, hogy mindenki ismer mindenkit. Személyes ismeretségek jönnek létre, barátságok alakulnak ki a diákok között, és az ok­tatókkal is közelibb, közvetlenebb a kapcsolat. Teológusként az ember fokozottabban átéli, hogy milyen jó egy olyan közösségbe tartozni, ahol a Krisztusban való közös hit köt össze egymással, ahol tudnak rólam, figyelnek rám, elfogadnak és támogatnak. ■ Adámi Mária Élmények, tapasztalatok, vélemények a pedagógus-továbbképzésről ► Az Evangélikus Hittudományi Egyetem által szervezett pedagó­gus-továbbképzés első 120 órás pe­riódusa 2004 februárjában indult, és 2005 decemberében fejeződött be. Élményekben, tapasztalatok­ban és tanulságokban gazdag négy félév áll mögöttünk. Az elmúlt idő­szakban a továbbképzés területén folyó munkánk eredményeiről, pozitívumairól és hiányosságairól igyekeztünk hivatalos és nem hi­vatalos beszélgetésekben, fórumo­kon visszajelzést kapni. Célunk, hogy a képzési programot minél inkább az evangélikus iskolákban dolgozó pedagógusok igényeinek megfelelően tudjuk kialakítani, és hogy az ő munkájukat segíthessük. A frissen végzett résztvevők közül Rajnai Károlyt, a soproni Evangéli­kus Általános Iskola igazgatóját és Kocsisáé Sárossy Emőkét, a Nyíregy­házi Evangélikus Általános Iskola igazgatóhelyettesét kérdeztem a továbbképzéssel kapcsolatos ta­pasztalatairól és véleményéről. Rajnai Károly- Mi motiválta arra, hogy jelentkezzen az Evangélikus Hittudományi Egyetem által szer­vezett pedagógus-továbbképzésre?- Iskolaigazgatóként dolgozom. A mi iskolánkének-zene tagozatos iskola volt 1996-ban, és - ahogy mondani szoktam - egyházunk tokkal-vonóval kérte visz- sza az iskolát. Tehát először úgy gondol­tam, hogy mielőtt a pedagógusaimnak javasolom a továbbképzést, illetve elkül­döm őket, jómagam is elvégzem, így na­gyobb rálátással ajánlhatom. Másodszor pedig a kíváncsiság vezérelt: érdekelt, hogy milyen egy rendszerbe szervezett spirituális tartalmú képzés, hiszen a mi korosztályunknak közösségben nem adatott ez meg.- Mit várt a továbbképzéstől?- Közösségi együttlétet, kitekintést a teológusképzésre, segítséget a minden­napok során és nem utolsósorban szel­lemi, lelki gazdagodást.- Teljesültek-e az előzetes elvárásai? Mivel gazdagodott a százhúsz órás továbbképzés végére?- Igen, ezt vártam. Az előadásokkal, személyes beszélgetésekkel. Gondjaink, örömeink megosztásával. Rácsodálkoz­tam a világra, amikor egy-egy előadás, gyakorlat után új ismeretanyaggal gaz­dagodva vettem kezembe a Bibliát.- Hogyan tudja hasznosítani a megszerzett ismereteket és szemléletmódot a mindennapi munkájában?- Erre a kérdésre nehéz pontos választ adni, de biztos, hogy bátrabban, határo­zottabban tájékozódom sok élethelyzet­ben, mint a továbbképzés előtt.- Ajánlaná-e kollégáinak is, hogy válasszák az EHE pedagógus-továbbképzését? Ha igen, miért?- Igen. Amint már említettem, a mi is­kolánk működő iskola volt, így az evan­gélikus nevelés iránt folyamatos érdek­lődés jellemzi tantestületemet. Azok a kollégáim, akik református vagy katoli­kus felekezetűek, itt szerezhetnek isme­reteket evangélikus nevelésünkről, evan- gélikusságunkról. Hadd mondjam el kérdés nélkül egy személyes élményemet: ez a kihívás egy kicsit „megfiatalított” néhányunkat, hi­szen ismét a padokban ültünk. A fiatalos lendület az utolsó órára már csökkent, de azért igyekeztünk a feladatnak megfelelni. Nagyon sajnálom, hogy az oktatás, valamint a 2006-os jelentkezés a peda-. gógus-továbbképzési normatíva csök­kenése miatt várhatóan beszűkül. Kocsisné Sárossy Emőke- Mi motiválta arra, hogy jelentkezzen az Evangélikus Hittudományi Egyetem által szer­vezett pedagógus-továbbképzésre?- Nagyon örültem az egyetem to­vábbképzési felhívásának, amikor két évvel ezelőtt hozzánk is eljutott Nyír­egyházára, az Evangélikus Általános Is­kolába. Túl voltam már az első hétéves továbbképzési kötelezettségen, az azt követő kisebb-nagyobb óraszámú kép­zéseken, de végre olyan képzési lehető­séggel találkoztam, amely a saját egyhá­zi iskolám szellemiségének, a keresztény alapú nevelésnek az alapjaival, hitbéli gyökereivel ismertethetett meg. Én önkormányzati iskolából kerül­tem az akkor már harmadik éve műkö­dő evangélikus iskolába. Addig, őszin­tén megvallom, nem került közel hoz­zám ez a szellemiség, spirituális gyakor­latban nem volt részem. Ez az iskola vitt közel a valláshoz, a templomhoz, ez az egyház vált élő egyházammá. Az első egy-két év után vezetőként és gyakorló pedagógusként is éreztem, hogy a Bibliával, egyház- és vallástörté­nettel kapcsolatos ismereteim nemcsak hogy kevésnek bizonyulnak, de jócskán hiányosak vagy tévesek is. Annyi volt birtokomban, amennyit fel tudtam sze­degetni az évek során tanulmányaim­mal, olvasással. Hiteltelennek éreztem magam, és bátortalanul beszéltem vallá­si kérdésekről, a Bibliáról, Jézus életéről, tanúságtételéről. Nem tudtam a gyere­kek kérdéseire meggyőzően választ ad­ni, nem értettem kellőképpen az isten­tiszteleteken elhangzottakat. Érteni és érezni akartam az egyházi tanítások lé­nyegét, intellektuálisan és emocionáli­san is nyitott voltam erre.- Mit vart a továbbképzéstől?- Azt, hogy szélesítsem és mélyítsem az ismereteimet, hogy bekapcsolódhas­sak a keresztény közösségbe, hogy meg­ismerjem a hittudományi egyetemet, példát tudjak mutatni a kollégáknak, és persze hogy a továbbképzési kötelezett­séget egy ilyen jellegű képzés formájá­ban tudjam teljesíteni.- Teljesültek-e az előzetes elvárásai? Mivel gazdagodott a százhúsz órás továbbképzés végére?- Ha százalékos arányban kellene ki­fejezni, hogy az előzetes elvárásaimhoz, elképzeléseimhez képest mennyire va­gyok elégedett, úgy jó 80%-os eredmé­nyességet tudnék mondani. A hiányérzetem nem is a tartalom­mal, a tematikával kapcsolatban van, ha­nem inkább a témák elsajátításának az elrendezésével. Egy-egy területről jobb lett volna tömbösített óraszámban hal­lani, azt jobban megismerve, abban job­ban elmélyedve előrehaladni. Voltak tananyagrészek, amelyek ugyan érdekesek és hasznosak voltak, jó elő­adótól hallgattunk róla, de talán kisebb óraszám is elég lett volna belőle. Én na­gyon örültem volna, ha az új- és ószö­vetségi, a gyakorlati teológiai óráinkon együtt olvassuk oktatóinkkal a Bibliát, és értő magyarázatokat hallunk róluk. Közben elmondjuk személyes érzésein­ket, hozzákötjük a gyerekek számára oktatott tananyaghoz, módszertani meg­közelítésekben foglalkozunk vele. És itt nemcsak a hittan tantárgyra gondolok, hanem az egész tantárgyi struktúrára, hogy hol, milyen módon lehet erről a ta­nítás során beszélni, a gyerekekhez kö­zel vinni egy-egy témát. Összességében nagyon sokat kaptam a továbbképzésen, főleg ahhoz viszo­nyítva, hogy milyen hiányosságokkal in­dultam. Nagyon tetszett az a nyitottság és felszabadultság, ahogyan előadóink közvetítették a gyakorlati és rendszeres teológiát, és élményszerűek voltak az áhítatok, amelyekkel egy-egy tovább­képzési napot kezdtünk.- Hogyan tudja hasznosítani a megszerzett ismereteket és szemléletmódot mindennapi munkájában?- Nagyon jól tudom hasznosítani a vallás- és egyháztörténettel kapcsolatos ismereteket, az evangélistákról szóló ta­nítást, a Jézus életéről, példabeszédeiről, a tanúságtételéről hallottakat. Most már nem okoz gondot, ha a hittant oktató kollégánkat kell helyettesítenem - rög­tön bele tudom magam helyezni a tan­anyagba, el tudom magyarázni a gyere­keknek a történetet, plusz ismeretekkel tudom kiegészíteni. Szabóné Mátrai Mari­anna előadásain elsajátíthattunk olyan játékos és egyéb módszereket is, amelye­ket a közvetlen tanítási gyakorlatban is jól alkalmazhatunk. Értem az istentiszteleten elhangzotta­kat, biztos módon tudok róluk tovább beszélgetni a gyerekekkel, számtalan­szor tudok a mindennapi életünk, visel­kedésünk során Isten és Jézus tanításai­ról beszélni, jól tudom őket alkalmazni egy-egy nevelési szituációban. Nagyon hasznosak voltak a fogalmi meghatározások, a teológiai tudomá­nyok nyelvezetének valamilyen szintű megismerése és megértése. Megértettem a Biblia szerkezetét és rendszerét, bizto­san tudok benne tájékozódni.- Ajánlaná-e kollégáinak is, hogy válasszák az EHE pedagógus-továbbképzését? Ha igen, miért?- Ajánlom a továbbképzésbe való bekapcsolódást azoknak a kollégák­nak, vezetőtársaknak, akik hasonlóan érzik magukat most, mint ahogyan én éreztem magam az evangélikus iskolá­ba való kerülésemkor. Ajánlom azok­nak, akik egy jó közösségre vágynak, mert mi, akik a továbbképzésen részt vettünk, és együtt lehettünk, jól megis­mertük egymást, illetve egymás intéz­ményeit, szakmai tapasztalatokat cse­rélhettünk... Kedves ismerősként fo­gunk találkozni bármilyen világi vagy egyházi rendezvényen. Ha minél töb­ben részt vesznek ezen a képzésen, erő­södik az egyházunk intézményeiben dolgozó pedagógusok közössége, ezál­tal maga az egyház, az egyházi iskola- rendszer közös ügyének szolgálata. Ajánlom a továbbképzést azoknak a kollégáknak is, akik ügy érzik, hogy teo­lógiai, egyháztörténeti ismeretek meg­szerzésére, illetve ezek felfrissítésére van szükségük; azoknak, akik értőbb módon akarnak a hit kérdéseivel foglalkozni. Meleg szívvel tudom ajánlani a bizonyta­lanabbaknak, ingadozóknak és azoknak is, akik hitük megerősítésére vágynak. Ajánlom a Budapesttől távol lakó kol­légáknak is, a nagy távolság, a korai uta­zás ellenére, mert itt olyan ismeretekkel gazdagodhatnak, olyan élményekben részesülhetnek, amelyek a további peda­gógiai munkájukat hosszú távon segítik, előreviszik. ■ Gömböcz Elvira 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom