Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-04-30 / 18. szám

io 2006. április 30. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Beszélsz-e hajléktalanul, avagy kitöltötted-e már az „isteni tesztet”? A szokatlan címben két teljesen eltérő dolgot szerettem volna összeboronálni: a hajléktalansorsot és a nyelvtanulást... Hogy honnan jutott ez eszembe? Kö­zeledett 2005 karácsonya, és meghívást kaptam egy különös ebédre. Városunk önkormányzata vendégül látta a Hód­mezővásárhelyen élő több mint száz haj­léktalan embert. Megkértek, hogy az ebéd előtt tartsak áhítatot. El is mentem, és prédikáltam a „hajléktalan Istenről”, akit már születése pillanatában sem fo­gadtak be, és pia is hajléktalanul járja az utakat, mert kevés az olyan szív, ahol ott­honra lelne... Az áhítat után feleségem gitározott és énekelt nekik, s ahogy hall­gattam az éneket, és néztem ezeket az embereket, arra gondoltam: ki törődik velük igazán? Néha kapnak néhány ru­hát, egy kevés meleg ételt, de kapnak-e ennél többet? Meggyőződésem, hogy vannak alkal­mak, pillanatok, amikor Isten konkrét feladatot helyez egy lelkész és vele együtt egy közösség szívére. Ezt éltem át ott az ebédlőben. A hajléktalanszálló alig háromszáz méterre van a parókiától, de a távolság a valóságban sokkal nagyobb. Hosszú évek óta egyetlen lelkész sem lépte át a hajléktalanszálló küszöbét. Hogy miért nem? Talán azért, mert nem beszélünk „hajléktalanul”. A hajléktalanokhoz az emberek nagy része rosszul viszonyul. A két leggyako­ribb érzés a gyanakvás és a szánalom. Gyanakodva nézünk rájuk, ha belépnek a templomba; ilyenkor az egyházfi máris sokkal éberebben figyeli a perselyt, ne­hogybelenyúljon az idegen. Máskor talán leereszkedve szánjuk őket, és mondunk néhány kedvesnek, biztatónak tűnő frá­zist. Jó tudni, hogy éppen ez az a két „re­akció”, amelyre nincs szükségük a hajlék­talanoknak. Akkor mire van szükségük? A hajléktalan-bibliaórán folytatott beszélgetések alkalmával azt tapasztal­tam, hogy két dolog fogja meg őket. Egyrészt a közösség által tanúsított biza­lom, amely abban nyilvánul meg, hogy nem nézik ki őket, nem ijednek meg tő­lük. Hogy nem kell azt érezniük, hogy a jelenlétükkel megzavarták, „bepiszkol- ták” a gyülekezet megszokott istentisz­teletét. Másrészt nagyon fontos, hogy le­gyen előttük cél. De miként tud célt adni egy gyülekezet? Nos, Hódmezővásárhelyen talán va­lóban szokatlan utat választottunk: in­gyenes angolnyelv-órákat indítottunk hajléktalanok és a gyülekezet tagjai ré­szére - a gyülekezeti teremben. A mon­datban minden szónak jelentőséget tu­lajdonítok. A nyelvismerettel kapnak egy kitörési pontot, bármilyen csekély legyen is a változtatásra való esélyük. De a végeredménynél is fontosabb talán, hogy a hajléktalanok önbecsülésre te­hetnek szert, hiszen még idegen nyelvet is képesek tanulni... És fontos, hogy ezen a nyelvtanfolyamon gyülekezeti ta­gok is részt vesznek, valamint az sem mellékes, hogy a nyelvórákat a gyüleke­zeti teremben tartjuk.. Mindezt azért szerveztük így, hogy megszüntessük azt az ijesztő izolációt, amelyben egy hajléktalan él. Hiszen kap­csolata többnyire kizárólag a többi haj­léktalannal van, élete, élettere végletesen beszűkül. A gyülekezeti tagok jelenléte lehetőséget nyújt számukra arra is, hogy másfajta impulzusok is érjék őket. (Isten iráni hálával köszönjük Szlávikné Irétiké­nek, hogy felvállalta ezt a szolgálatot, és őszinte szeretettel, lelkesedéssel tanítja e különleges osztályt.) Mi köze van ennek az egésznek az evangéliumhoz? Nagyon is sok, hiszen így válhatunk hitelessé. Az érintettek e szokatlan szolgálaton keresztül tapasz­talhatják meg, hogy a mi gyülekeze­tünkben tényleg működik Isten Szent­lelke. És ma ihár van olyan hajléktalan testvér, aki rendszeresen eljár istentisz­teleteinkre. A hajléktalanoknak a gyülekezetben való megjelenése ugyanakkor mindig próbatétel isi Olyan, mint egy „isteni teszt”. Ennek során dől el, hogy meny­nyire élet és valóság az, amiben hi­szünk; hogy tudunk-e őszinte szeretet­tel nézni arra, aki tékozlóként hazatér. Elfogadjuk-e, hogy testvérei vagyunk a tékozlásban is, de a hazatérésben is? Hajnal óta a szőlőben dolgozó mun­kásként kinézzük-e azt, aki csak a hú's alkonyatban érkezik, vagy szeretettel fogadjuk mint az egyetlen Atyának a gyermekét? Testvérem, bármerre jársz az or­szágban, látni fogsz embereket, akik­nek az utca vagy egy zsúfolt szálló az otthonuk. Ha ránézel ezekre az embe­rekre, tedd fel magadnak a kérdést: be­szélek-e már hajléktalanul? Ha most még nem megy, nézz rájuk Isten sze­mével, és lásd meg bennük a testvére­ket, akiknek sokkal göröngyösebb az Atyához'vezető útjuk, és segíts nekik otthonra találni. Talán éppen a te gyü­lekezetedben... ■ Deák László ISTENTISZTELETI REND / 2006. április 30. Húsvét ünnepe után 2. vasárnap (Misericordia Domini). Liturgikus szín: fehér. Lekció: iPt 2,21-25; Ez 34,10-16.31. Alapige: Jn 10,11-16. Énekek: 334., 261. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Simon Attila; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. n. (úrv., konfirmáció) Bence Imre; du. 6. dr. Széchey Béla: II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 n. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Donáth László; du. 4. (vecsernye) ifj: Fabiny Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. n. (úrv., konfirmáció) Gáncs Péter; du. 6. (orgonazenés ) Berkesi Gábor (református lelkész); VII., Városligeti fasor 17. de. ii. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András: IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Petri Gábor; de. 11. (úrv.) Petri Gábor; du. 6. (vespera) Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Zsugyel Kornél; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de„fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter: Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János: Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVIL, Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. it. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél II. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. dr. Varga Gyöngyi; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Soltvadkerti „hajtások” Keresztény rendezvények - világi intézményben Nagyhéttől májusig több keresztény eseménynek is helyet adott a soltvad­kerti Városi Művelődési Ház, Könyvtár és Szabadidőközpont. Április közepén Örök Biblia címmel nyitott meg kiállí­tást Reisinger János irodalomtörténész. A tárlaton különböző festők művei látha­tók, témájukat azonban egytől egyig a Bibliáiból merítik: alkotásaikon ószö­vetségi történetek (Mózes, Ábrahám, Noé) éppúgy jelen vannak, mint az arc­cal vagy éppen csak hátulról, oldalról ábrázolt-jézus. Érdekes volt viszontlátni az ismert eseményeket egy-egy művész némely­kor szokatlan „szemüvegén” keresztül. A kiállítást május elejéig tekinthetik meg az érdeklődők, de akár az iskolai osztályok is hittan- vagy éppen rajzóra keretében. Április 24-én, hétfőn ugyanebben a teremben mutatták be a kisváros ifjú költőjének, ijj. Szávay Lászlónak a Messi­ás-szakadék című kötetét. Az ötödéves evangélikus teológushallgatónak ez az első könyve, amely 2005 adventjében jelent meg. A bemutatóra a költészet napja adta az apropót, eleddig ugyanis a poéta - tanulmányi és cserkészelfog­laltságai miatt - nem tudott eleget ten­ni a könyvtár meghívásának. A lényeg, hogy a verskedvelőknek, a tanároknak és a kisváros evangélikusságának nagy örömére most, húsvét után megvaló­sulhatott az ankét. Tánc a konyhakredenc előtt Valahogy így zajlott a ’60-as években a rock and roll betörése a falusi életbe: a mama főzött a konyhában, szólt a rádió, aztán egyszer csak táncra perdültek a papával a kredenc előtt.-.. Ezt a világot álmodták újra a soltvadkerti Evangéli­kus Óvoda áprilisi báljának szervezői, amikor berendezték a városi sportcsar­nokot erre az alkalomra. Igen: a sport- csarnokra volt szükség, mert- máshol nemigen fért volna el az a több mint há­romszáz vacsoravendég, akiket a pör­költ mellett a híres-neves rétes is idevon­zott. Az ünnepi menü felvezetéséről Ho­moki Pál segédlelkész és Lakatosné Hach- bold Éva óvodavezető gondoskodott. A bál a hagyományokhoz híven idén sem csak a szülőké volt,-hiszen a baj'or nyitótáncot az ovisok járták, később pe­dig a volt ovisok is felléptek „lövöldö­zős" koreográfiájukkal. Éjfél felé aztán a szülők és az óvónők is bemutatták „csak erre az alkalomra” összeállított revüjü- ket. Közben pedig bárki táncolhatott a kredenc előtt, ahogy az mintegy negy­ven éve (valószínűleg) megtörtént. És ez így ment hajnalig, ahogy az ilyenkor Vadkerten menni szokott... ■ Ifj. Káposzta Lajos (Bővebb információ: www.soltvadken.hu) mmmmmmmmmmmmmimmmmmmmmmsmma A bibliai kronológia nyomozója Csillagpontok Ponorí Thewrewk Aurél munkásságából A nyolcvanötödik születésnapját május 2-án betöltő Ponori Thewrewk Aurél kuta­tómunkájának, könyveinek, tanulmá­nyainak és újságcikkeinek legfontosabb témája az ó- és újszövetségi leírások idő­pontjainak a csillagászati kronológia eszközével történő meghatározása, va­lamint teológiai és egyházi vonatkozású események és személyek csillagászati kapcsolódásainak feltárása. A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni né­hány kutatási eredményét. Az Ószövetség egyik meghatározó eseményének, a zsidók Egyiptomból történő kivonulásának évszám-meghatározásával Mahler Ede magyar csillagászattörténész és kronológus foglalkozott a 19. század végén - világviszonylatban is az elsők között. A teológiailag és történelmileg is fontos dátum számításai alapján Kr. e. 1335. március 27-re esett. Kalkulációja alapjául a bibliai.tíz csapás közül a kilen­cedik, a sötétség szolgált, melyet az ugyanazon év március 13-án bekövetke­ző napfogyatkozással azonosított és ma­gyarázott. Ponori Thewrewk Aurél jó­voltából azóta kiderült: az időpont-meg­határozást lehetővé tevő napfogyatko­zás nem volt olyan mértékű, hogy riadal­mat okozhatott volna. A számítási hibát az okozta, hogy az ennek alapjául szol­gáló, Mahler egykori munkatársa, Theo­dor Oppolzer által jegyzett fogyatkozáska­talógus ilyen időtávlatban már pontat­lan. A helyes dátumot kiszámító Ponori szerint a sötétséget a Kr. e. 1262. április 14-i napfogyatkozás okozta, így tehát a zsidók egyiptomi kivonulásának pontos dátuma ez az esztendő, Kr. 1262 volt. Ponori részletes tanulmányt szentelt annak, hogy meghatározza a bibliai Sámson korát. A dátum kiszámításához az ókori napistenmítoszokat használta fel. Ezek alapján nyilvánvaló a Nap suga­rai és Sámson hajszálai közötti párhu­zam, így a nemzeti hősként beállított, hatalmas testi erővel rendelkező férfiú erejének elvesztését a Nap sugárzásának „megszűntével”, azaz egy napfogyatko­zással lehet „magyarázni”. A kronológiai vizsgálat kimutatta, hogy ez a jelenség Kr. e. 1040. november 23-án Palesztiná­ban következett be. Ez alapján Ponori a Kr. e. 1060 és 1040 közötti évekre tette Sámson korát - elősegítve a bírák idő­szaka egészének pontosabb időmegha­tározását. Jézus Krisztus születésének időpontja a teológiai vonatkozások mellett időszá­mítási rendszerünk kezdete szempont­jából is kardinális kérdés. Ponori Thew­rewk Aurél megállapította, hogy ez az időpont paradox módon Kr. e. 7 tavaszá­ra eshetett. Az évhibát a 6. században Dionysius Exiguus római apát pontatlan számítása okozta, míg a karácsonyt azért ünnepeljük a 4. századtól kezdve december 25-én, mert az összes napis­ten, amelyet ebben az időben tiszteltek, a legendák szerint ekkor, a régi római naptár szerinti téli napforduló idején született. A Krisztus születését jelző bet­lehemi csillag a Jupiter és a Szaturnusz bolygóknak a Kígyótartó csillagképben fél éven belül három ízben is bekövetke­ző szoros együttállása volt, amely az eseményt megfigyelő bölcsek számára asztrológiai jelentőséggel bírt. A három- királyok hazája pedig az egykori Mezo­potámia, Babilon vagy Szippar városa lehetett, ahol ők Marduk isten csillagász- és papi iskolájának a tagjai voltak. Ponori Thewrewk Aurél - szintén Mahler Ede számításait folytatva - kísér­letet tett Jézus Krisztus kereszthalála napjá­nak pontos kiszámítására. Mahler egy­kori vizsgálódásával a mozgó ünnepként élő húsvét dátumának egyértelmű kijelö­lését próbálta elősegíteni. Az evangéliu­mi hagyományokon, a zsidó naptár be­ható és alapos vizsgálatán, valamint az akkoriban párhuzamosan futó külföldi kutatások eredményeinek az ötvözésén nyugvó számításai szerint Jézus kereszt­halálának időpontja Kr. u. 33. április 3., péntek. Ponori kutatásai alapján ellen­ben ez a dátum Kr. u. 30. április 7-re tehe­tő. A dátummeghatározás alapja ezúttal nem lehetett napfogyatkozás, hiszen a zsidó hónapok újholddal kezdődtek, így húsvét teleholdra esett. A szóban forgó esemény a Kr. u. 29. november 24-én be­következő fogyatkozással azonosítható, amelynek időpontjára az evangéliumok keletkezésekor valószínűleg már pontat­lanul emlékeztek az egykori szemtanúk. ■ Rezsabek Nándor Kettős ünnep a soproni Eötvösben Egy különleges nap színesítette a hétköz­napok sorát a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában, ahol április 22-én a szakképzés 35., illetve az evangélikus ok­tatás 10. évfordulójára emlékeztek. A meghívott vendégek, a tantestület és a diákság Mesterházy Balázs iskolalel­kész áhítata után zenei betétekkel és néptánccal fűszerezett, színvonalas mű­sor keretében ismerkedhetett meg az in­tézmény múltjával. Gottschling Gábor igazgató méltató sza­vai után Balikóné Németh Márta szakmai igazgatóhelyettes mutatta be az iskolá­ban folyó szakképzés harmincöt éves történetét és jelenét, majd Mihályi Zoltán­ná osztályvezető beszélt az evangélikus oktatás eltelt évtizedéről. Az ünnepé­lyen sor került az evangélikus oktatás helyi beindításáért kiemelkedően sokat tett munkatársak - Boór Katalin volt igaz­gató, Gaál Lászlóné és Balikóné Németh Márta igazgatóhelyettesek - köszönté­sére is. Erre a napra jelent meg az a - Boór Katalin és Horváth Teréz által szer­kesztett - emlékkönyv is, amely az isko­la megépülése óta végbement változáso­kat ismerteti. ■ B. N. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom