Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-04-09 / 15. szám

‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. április 16. m- 3 Protestáns bibliafordítás Az „új kiadás” előkészítésének részleteiről ► A bibliafordítás szakértői szerint általában nemzedékenként (tehát nagyjából harmincévente) egyszer felül kell vizsgálni, hogy a rendelkezésre álló és na­ponként használatos bibliafordítás nem szorul-e revízióra, javításra. Az 1975- ben megjelent, majd 1990-ben revideált protestáns új fordítású Biblia a tavalyi esztendőben átlépte ezt a bűvös határt, ezért a szöveg gondozásáért felelős Magyar Bibliatársulat Alapítvány és a bibliai szövegért felelős szakbizottsága, a tagegyházak biblikus tanszékvezető tanáraiból álló Szöveggondozó Bizott­ság úgy vélte, hogy ideje elkezdenünk egy újabb bibliakiadás előmunkálatait. Tavaly több forrásból is igyekeztünk információkat gyűjteni azzal kapcsola­tosan, hogy miként látják a szakembe­rek az új fordítás erényeit és gyengéit, és mi az, amiben mindenképpen lépnünk kellene, hogy az „ufó” továbbra is a hazai protestánsok - és általában a bibliaolva­só emberek - legelfogadottabb, legköz­érthetőbb és legmegbízhatóbb bibliafor­dítása maradjon. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az 1975 és különösen az 1990 óta eltelt idő önmagában még nem kényszerítene ki revíziót, az eltelt évtize­dek és a nyelv (főképpen a „bibliás” nyelv) változásai önmagukban nem ele­gendőek hivatkozási alapként egy - mind időigény, mind költségek tekinte­tében - hatalmas vállalkozás elindításá­hoz. Ugyanakkor időközben számtalan észrevétel érkezett be a bibliatársulat­hoz az új fordítás szövegére vonatkozó­an, s mi magunk is folyamatosan szá­mon tartottuk és tartjuk a felismert nyomda- és egyéb hibákat, exegetikai- fordítási alternatívákat, a lap alján kö­zölt jegyzetanyagban végrehajtandó vál­toztatásokat. A Biblia szövegéhez csak igen indo­kolt esetben szabad „hozzányúlni”, hi­szen minden, az egyház életéért és annak jó rendjéért felelősséget érző ember na­gyon jól tudja, hogy micsoda kárt okoz­hat a felelőtlen és kontár „változtatgatás” azon a szövegen, amelyet oly sokan Isten naponként megszólaló üzeneteként ol­vasnak és értenek Magyarországon is. Az új fordítással kapcsolatban nem tudunk olyan észrevételről, amely „kikényszerí- tene” egy hirtelen végrehajtandó és min­denre kiterjedő, mélyreható szövegreví­ziót. Ezért nem is alkalmazzuk a revízió kifejezést a most elkezdődő anyaggyűj­tés időszakára. Nem beszélünk „javított kiadásról” sem, mert egyrészt ez magyar irodalmi körökben már foglalt kifejezés, másrészt teológiailag sem helytálló: a Bibliával kapcsolatban megengedhetet­len és megtévesztő volna a „javítás” szó használata, illetve feltételezné, hogy a rendelkezésünkre álló bibliafordítás rossz, és javításra szorul. Ez nem igaz, már csak azért sem, mert a bibliafordítás viszonylagos műfaj: tökéletes fordítás nem létezik, csupán - jó esetben - az ere­deti szöveg mondanivalóját jól vagy még jobban megközelítő szövegváltozat. Az pedig a Magyar Bibliatársulatnak a tag­egyházai által ráruházott kötelessége, hogy mindent megtegyen annak érdeké­ben, hogy az általa fordított és kiadott bibliafordítás minden tekintetben a lehe­tő legjobb legyen. A bibliafordítás szigorúan szakmai munka, amelyhez komoly teológiai és nyelvi felkészültség kell. Éppen emiatt ma már szükségképpen csapatmunkává is lett: az elsajátítható információmennyi­ség rohamos növekedésével együtt el­múlt a polihisztor bibliafordítók kora, s amennyi előnnyel kecsegtet egy egységes stílusban megszólaló, személyes hangú bibliafordítás, annál több hibalehetőséget rejt a magányos bibliafordító ismeret- anyagának és munkabírásának korláto­zott volta. Ebből is következik, hogy az „új kiadás” előkészítésén is egy nagyobb csapat fog fáradozni. Most még csak az első fázis, az anyag­gyűjtés (a bibliafordítás egyetlen „demok­ratizálható” munkafázisa) veszi kezdetét, ezt követi majd a kiértékelés, majd a saját szempontú belső szerkesztés és végül a kiadás-előkészítés fázisa. Reményeink szerint 2010-re kezünkbe is vehetjük új kiadásban az új fordítású Bibliát. Annak érdekében, hogy a 2007 végéig tartó anyaggyűjtés minél szélesebb kör­ben és minél „demokratikusabb” módon történjék, létrehoztunk egy olyan inter­netes felületet, amelyen bárki pontosan jelezheti javaslatát. Az új fordítású Biblia on-line változatának szövegéhez kap­csolódó program ezeket a javaslatokat — csoportosítva - eljuttatja a Bibliatársulat munkatársaihoz. A program elérhető a Magyar Bibliatársulat honlapján, illetve más, a hirdetésünket tartalmazó honla­pokon keresztül. Mindenkit bátorítunk arra, hogy éljen a felhívás adta lehetőséggel, és használja az új, nemzetközi tekintetben is egye­dülálló internetes felületet a Magyar Bib­liatársulat munkájában való részvételre, szöveggondozó szolgálatunk színvona­lának emelésére. ■ Pécsük Ottó, az MBTA főtitkára Az egyházmegyei választások eredménye Egyházmegye Esperes Felügyelő Bács-Kiskun Lupták György (Kiskőrös) Dr. Ambrus András (Kiskőrös) Kelet-Békés Kondor Péter (Békéscsaba) Dr. Rück András (Békéscsaba) Nyugat-Békés Ribár János (Orosháza) Koszorús Oszkár (Orosháza) Pest Győri Gábor (Pestlőrinc) Dr. Léránt István (Rákoskeresztúr) Tolna-Baranya Szabó Vilmos Béla (Paks) Andorka Árpád (Szekszárd) Borsod-Heves Sándor Frigyes (Miskolc-Belváros) 2. fordulót kell tartani Buda Bence Imre (Budavár) Ijj. dr. Fabiny Tibor (Budahegyvidék) Dél-Pest megye Koczor Tamás (Gyón) Bak Péter (Kakucs) Észak-Pest megye Mekis Adám (Ácsa) Bálint József (Pécel) Hajdú-Szabolcs új választást kell tartani Mátföldi István (Nyíregyháza) Nógrád Szabó András (Vany arc) Pozsonyi Anna (Balassagyarmat) Fejér-Komárom Szarka István (Bakonycsemye) Mészáros Tamás (Csákvár) Győr Kiss Miklós (Mosonmagyaróvár) Szabó György (Győrújbarát) Sopron Gabnai Sándor (Sopron) Dr. Gimesi Szabolcs (Harka) Somogy-Zala Szemerei János (Kaposvár) Dr. Hfl'ri Tibor (Nagykanizsa) Vas i. fordulót kell tartani Sztrókái Attila (Meszlen) Veszprém Ördög Endre (Bakonyszentlászló) Henn László (Nagyvázsony) Munkában a szavazatszámláló bizottság Útikalauz az Útitárshoz a nagyvilágban ► Fél évszázada, 1957 húsvétjára je­lent meg az emigrációba kénysze­rült evangélikus magyarok lapja, az Útitárs. A cím telitalálat, az evangé­lium szíve közepét hirdető jó hír: a feltámadott Úr útitársként szegő­dik mellénk, mint egykor az emma- usi tanítványok mellé. Bármely ég­táj felé is tartunk, számíthatunk a hűséges vándor kérdéseire, taná­csaira, vezetésére. A jeles évfordu­ló apropóján lapozzunk bele az el­ső évfolyam, illetve az immár ötve­nedik évfolyam legelső számába. 1957 tavasza Alig fél évvel a forradalom vérbe fojtása után, 1957. március 3-tól 5-ig Bécsben ta­lálkoztak a külföldre szakadt magyar evangélikus lelkészek, és megalakult a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lel­készek Munkaközössége, a KÉMELM. Ennek gyümölcseként jelent meg az Úti- társ első száma (illusztrációnk a lap akkori fejléce), benne a KÉMELM nyilatkozata, amelyben ünnepélyesen elkötelező mon­datokat olvashatunk: t „Az Egyház Ura iránti hálával kijelentjük, hogy 1. jövőbeli szolgálatunkat idegen földön is, továbbra is felajánljuk a mi Urunknak, hogy az evangélium vigasztalását sokat szenvedett népünkhöz ma is elvihessük... 2. egyházunk szolgálatát a menekültek között is az Ige tiszta hirdetésében és a szentségek Krisz­tus rendelése szerinti kiszolgáltatásában látjuk... 3. nem akarunk külön magyar menekült egyházat szervezni, hanem mindig készek va­gyunk az adott körülmények között úgy szol­gálni a hozzánk tartozókat, hogy azt minden­kor a helyi egyházi hatóságokkal összehangol­va, Isten dicsőségére végezzük." Ezt az induló, szervezett szolgálatot tá­mogatja az Útitárs, melynek első, törté­nelmi számában a következő adatok je­lennek meg az impresszumban: „Külföl­dön élő evangélikus magyarok lapja. Főszer­kesztő: Terray László. Felelős szerkesztő: Gé­mes István. A szerkesztőbizottság tagja: Kótsch Lajos és Szépfalusi István.” Az első oldal beköszöntő cikkének szerzője, dr. Vajta Vilmos arról ír, mi az útitársak jelentősége életünkben. Gyak­ran csalódunk útitársainkban - mond­ja-, mert némelyikükről kiderül, „hogy nem is volt igazi útitársad, mert őt csak önma­ga érdekli, csak azért szólt hozzád, mert önma­ga unalmát akarta elűzni, s nem azért, mert ér­dekelte volna sorsod, a célod, a jövőd álma". Ezzel szemben hirdeti meg a feltáma­dott Krisztust, aki nem csak az emmausi tanítványok mellé kész hűséges útitárs­ként odaszegődni. „Ez az újság, amelyet ÉGTÁJOLÓ most először veszel kezedbe, ilyen útitárshoz akar elvezetni. Vele akar megismertetni... O már eddig is veled járt, még ha nem is ismerted meg őt, még ha szemeiddel nem is voltál képes felismerni benne azt a barátot, aki megosztja veled az utad minden gondját." Az újságot kezdettől máig jellemzi a színes híranyag, a nagyvilágból szárma­zó éppúgy, mint az óhazából érkező. Már az első szám Krónika rovatában - egyéb izgalmas információk mellett - ar­ról olvashatunk, hogy a forradalom nyo­mán február 17-e óta újra vannak evangé­likus rádiós istentiszteletek: az elsőt Or- dass, a másodikat Túróczy püspök tartotta. A lap hozzáteszi a ma is aktuális imafel­hívást: „Imádkozzunk a magyarországi evan­gélikus egyházért, hogy jól használhassa ki azo­KOLFOLDON ÉLŐ EVANGÉLIKUS MAGYAROK LAPJA kát az alkalmakat, melyeket Istentől kapott az evangélium hirdetésére.” 2006 tavasza Fél évszázaddal később csak hálás szív­vel mondhatunk köszönetét az Útitárs öt évtizedes, világot átfogó, hűséges szol­gálatáért. A lap kéthavonta hatezer-öt­száz példányban jut el ma is mintegy hu­szonöt országba, minden égtáj felé. A szerkesztés munkáját immár harmincöt (!) éve végzi fáradhatatlan lelkesedéssel Gémes István Stuttgartban szolgáló lel­kész testvérünk és felesége, Kati. A szín­vonalas nyomdai munkát négy évtizede a Lahr városban működő St. Johannis Druckerei dolgozóinak köszönhetjük. Gémes Pista bácsi, aki Csabacsűdön született, és utolsó hazai szolgálati helye a Deák téri gyülekezet volt, rendszere­sen szolgál itthon is. Böjtben - többek között - Soltvadkerten, a budapesti szlovák gyülekezetben, Cinkotán és Pestlőrincen prédikált. Ezért joggal te­kintjük őt a Déli Egyházkerület örökös, tiszteletbeli tagjának. A rendszerváltás óta az evangéliumi lap hazai terjesztését Gémes István test­vére vállalta föl. Az ő címén rendelhető meg a kiadvány, melyért csak adomá­nyokat fogadnak el: Mravik Mihályné, 5553 Kondoros, Aradi u. i/a. A modern kor igényeinek megfelelő­en az Útitárs már az interneten is olvas­ható a www.utitars.de címen. Az 50. évfolyam első számában az alapító szerkesztő, Terray László nem­csak a lap múltjáról, hanem jövőjéről is vall: „.. .megváltozott a világ. Eltűnt a vasfüg­göny, jött helyette az unió és a globalizáció. De a néhai vasfüggöny mindkét oldalán változá­son ment át a gondolkodás, a mentalitás is... Az individualizmus és a nyomában leselkedő egoizmus bomlasztja a keresztény gyülekezetei is, a »szent összetartozást«, hogy Bergrav egy­kori norvég püspök kifejezését használjam. Ép­pen ezért lesz szükség az Útitársra az előttünk álló években is. Kell, hogy továbbra is legyen összekötő kapocs a külföldön élő magyar nyel­vű evangéliumi keresztények között, hogy el ne némuljon a magyar nyelvű imádság, ének, ige­olvasás és az annak nyomán épülő hitbeli kö­zösség.” Ha Isten is úgy akarja, ez év őszén, ok­tóber 13-14-én - az ’56-os forradalom fél évszázados évfordulójának előjátékaként - Orosházán, az első magyar evangélikus vi­lágtalálkozó keretében zászlót bont a Ma­gyar Evangélikus Konferencia, a Maek. Szövetségesként, munkatársként szá­mítunk a tapasztalt, idősebb testvér, az Útitárs - magyar evangéliumi lap - segít­ségére, együttműködésére. A négy égtá­jon élő magyar evangélikusság sokszínű családjáért folyó, immáron közös szolgá­latunkra feltámadott Urunk, „az élő Úti­társ” további áldását kérjük és reméljük. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

Next

/
Oldalképek
Tartalom