Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-26 / 13. szám
„»Itt kihalófélben vannak a gyüleke- „Mindig a gyakorlati teológia iránt érez„Azt hiszem, önmagában jó, hogy elfogulatHárom püspök, három téma ^ 4. oldal "'SUM zetek. Csupa idős embert látni« - tem elkötelezettséget: az igehirdetés. lanul, több tudomány nézőpontjából, magas Egy’48-as evangélikus honvédtiszt hagyatéka ^ 5. oldal HKIL »rCiSWI kezdte. »Nálunk. Kenyában a temp- a lelkigondozás állt legközelebb hozzám. intellektuális szinten igyekszünk foglalkozni Kassák Lajos istenkeresése ^ 5. oldal Hm aBH lomok fiatalokkal vannak tele.«” és ez püspöki szolgálatom során is prioaz elmúlás problematikájával. Böjtben külöInterjú a békéscsabai és a bonyhádi evangélikus j». „Nálatok a templomok hidegek" ritáskértt volt jelen.” nősen időszerű ez.” gimnázium igazgatójával ^ 6. oldal M - 4- oldal ^ Interjú D. Szebik Imre püspökkel - 7. oldal Életről, halálról...-8. oldal Szeretetvendégség Szepetneken g. ír. oldal XV. országos hittanverseny Megrendült emlékezésből lesz boldog ünneplés Tizennégy évvel ezelőtt indult útjára a Cserháti Péter által megálmodott országos evangélikus hittanverseny. A megmérettetés döntőjére az idén az elmúlt hét végén, március 1718-án került sor Bony- hádon. A közel háromszáz versenyző és kísérőik a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium rendkívül otthonos kollégiumában kaptak szállást és ellátást; az intézmény falai között zajlott a (hit)építő vetélkedés is. Nagy utat tettek meg a gyerekek a döntőig - képletesen és szó szerint is. Hiszen akik ide eljutottak, mind győztesei a megyei vagy területi versenyeknek, s nagy utat tettek meg fizikailag is - bizony voltak, akik már péntek reggel útnak indultak, hogy estére Bonyhádon legyenek. A folyamatosan érkező csapatokat lelkes segítők fogadták a bejáratnál; a szobák elfoglalása után ismerkedéssel, az ebéd„Nagy megtiszteltetés a gyülekezetnek, hogy Miskolcon iktatják be szolgálatába ár. Fabiny Tamást, az Északi Egyházkerület új püspökét” - hangsúlyozta Sándor Frigyes helyi lelkész. A borsod-hevesi esperesnek és segítőinek, illetve Hafenscher Károlynak, az Országos Egyházi Iroda igazgatójának (az esemény fő koordinátorának) mintegy három hónapjuk volt az ünnepi alkalom előkészítésére. Egy héttel az ünnepi istentisztelet előtt annak próbáltunk utánajárni, hogy milyen feladatokkal kell (még) megbirkózniuk ahhoz, hogy március 25-ére minden a helyére kerüljön. Az ünnepi liturgia kidolgozása, a fogadásnak és a vendégek elszállásolásának az előkészítése — csak néhány a megannyi feladat közül. Az utolsó hétre valójában már csak a „forgatókönyv” aplőben, az alagsorban és a tornateremben játékkal telt az idő vacsoráig. Az esti áhítat a pár percnyi sétára lévő templomban volt, ahol először Mády Erzsébet gyermekreferens, a verseny főszervezője köszöntötte a résztvevőket, majd Krähling Dániel esperes, bonyhádi lelkész üdvözölt mindenkit az oltárkép rövid bemutatásával. Börönte Márta lelkész a 138. zsoltár 3. verse (,Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, telkembe erőt öntöttél.”) alapján beszélt a gyerekekhez - sikerült is felkeltenie a már kissé fáradt társaság figyelmét, s megmozgatta a templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezetei. A verseny szombaton 10 órakor kezdődött, addigra befutottak a reggel érkező csapatok is, s mindenki a kategóriájának kijelölt helyszínre igyekezett. Az elmúlt évhez hasonlóan ez alkalommal is külön versenyeztek a gyülekezetek által küldött és az iskolákból érkezett négynégy fős csapatok, de az idén már négy korosztályra bontva: az 1-2., 3-4., 5-6. és 7-8. osztályosok összesen hetvenkét róbb elemeinek összehangolása, illetve a televíziós közvetítés technikai feltételeinek megteremtése maradt. (A hatvanfős stáb péntek délután érkezik Miskolcra, és tart kamerapróbát a templomban. Ezt megelőzően a szervezők kedden még egyszer bejárták a helyszíneket.) Miért Miskolc? Az egyházkerület régi és új püspöke egyaránt kötődik Miskolchoz. D. Szebik Imre közel húsz évig szolgált a borsodi megyeszékhelyen, ár. Fabiny Tamás pedig ötven gyülekezeti és huszonkét iskolai - csoportja mérte össze tudását. Az ez évi versenynek a Péter apostollal kapcsolatos történetek szolgáltak alapjául, ebből a témakörből kaptak az első-másodikosok akadályversenyszerű, kicsit játékosabb, a nagyobbak pedig tesztjellegű feladatokat, rejtvényeket. A közel kétórás verseny után még az ebédet kellett izgalomban tölteni, utána került sor a várva várt eredményhirdetésre. Rövidesen a tornaterem dobogóin állhatták a legjobbak, és senki nem maradt ajándék nélkül. S hogy milyen volt a kétnapos verseny hangulata, mit meséltek a gyerekek? Egy elsős érdeklődött, hogy a következő héten is mennek-e Bonyhádra, egy jövőre már iskolás kistestvér pedig csak annyit kérdezett: „Anyu, jövőre én is mehetek?” j Darvas Anikó A hittanverseny helyezettjeinek névsora a 10. oldalon olvasható. Lapunk következőgyermekmelléklete teljes egészében a jubileumi hittan- versenny el foglalkozik. gyermekévei egy részét töltötte a városban. Az egyházkerület földrajzi középpontjában ezért is övezi, megkülönböztetett figyelem a püspökiktatást. Hafenscher Károly hatalmas lelkesedést és tenni vágyást tapasztalt a miskolci gyülekezet tagjai körében, de a város vezetői és intézményei - így többek között az iskolák, illetve a rendőrség - is nagy nyitottságról és segítőkészségről tettek tanúbizonyságot az előkészületek során. Mint minden esztendőben, előbb-utóbb az idén is elhagy bennünket a mogorva, ködös, havas, jeges tél, és lassan bontogatni kezdi rügyeit a természet, hogy feltámadjon a téli halálálomból, és új életre ébredve színpompával hirdesse a teremtett világ szépségét. Ám nemcsak a természet téli álomhalála és az abból való látványos feltámadás, felébredés foglalkoztat bennünket, hanem hitünk szent titka is, amikor idén is megemlékezünk a szent történetről, az életünket mentő eseményről, hogy Krisztus Urunk vállalta érettünk, helyettünk és miattunk a megváltó halált, a golgotái keresztet. És idén is előbb emlékezünk, azután - talán szívvel és lélekkel - ünnepelünk. Megrendült emlékezésből lesz boldog ünneplés! * * * Esztendőről esztendőre közhírré tesz- szük minden lehetséges módon, lapunkban és szószékekről egyaránt, hogy a nagypénteki kereszt és a harmadnapi diadal a lehető legszorosabban tartozik össze! Szétválaszthatatlanul! Első a megrendült emlékezés! Az egész böjti időszak alatt arra készülünk minden esztendőben, hogy méltóképpen emlékezhessünk meg az Úr jézus Krisztus drámai vállalkozásáról: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ö szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Mk 10,45) A keresztény tisztességhez hozzátartozik a méltó emlékezés. Emlékezés a látszólagos örömünnepre is: mert Jézus Jeruzsálembe való bevonulása látszólag diadalmas (Mt 21). Meglehetősen nagy tömeg köszönti hódolattal, szinte mértéktelen ujjongással, frissen tördelt pálmaágakkal, földre terített felsőruháival a híressé vált Mestert, a gyógyítót, a csodatevőt, a váratlanul kenyéradót. Mindenki ujjong, csak Jézus néma; szótlanul, halálra kész lélekkel ül a békésen baktató csacsin, mert eljött az ő órája, és látja a senki által sem látható keresztet. És megemlékezünk ilyenkor a nagycsütörtök esti történetről is, amikor kezébe vette a kenyeret, kijelentve róla megtörése után: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjetek az én emlékezetemre”, majd vette a poharat, és ezt mondta: „£ pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” (Lk 22,19.20) * * * A szentség megalapítása után tanítványai énekelve mentek a híres kertbe, ő pedig akkor is némán ment velük, hogy megkezdje a megváltás drámai küzdelmét. Este van, késő, vacsora után a tanítványok békésen alszanak a kertben, Jézus pedig rettenetesen gyötrődik, „és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek” (Lk 22,44). Még vergődő lélekkel kéri az Atyát, ha lehetséges, múljék el az ítélet pohara, de alázatos lélekkel hozzáteszi: „...mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,42) Emlékezetben követhetjük az elfoga- tás történetét is: át kell élnie az áruló Jú- dás mocskos csókját, és azután jönnek a bántó szavak, a pofon, a korbács, a köpés, a dölyfös, de zavarodott Pilátus, a pojáca Heródes... Végül Barabbás szabadul, és az Atya fia indul a keresztre. Emlékezhetünk a töviskoronára, a szögekre, a fájdalomra, és elhangzik hét ige a keresztfán. Majd csend lesz, némaság, halál. De megindul a föld. Megremegnek a létezés eresztékei. Szétesne minden, ha nem tartaná össze kegyelmesen a kaotikussá váló létet az újjáteremtés csodája és érthetetlen titka. * * * Emlékezzünk megrendült lélekkel, hogy miért, hogyan, kik miatt halt meg az Úr Jézus! Énekeljük megindult lélekkel, hogy a „keresztfához megyek”, s benne ezt is: „Isten ama Báránya / Hogy jut a keresztfára? / Mért foly alá szent vére? / Értem tette ezt Jézusom, / Fájó szívvel hiszem, tudom, / Lelkem örök üdvére.” (EÉ 208,2) A megrendült emlékezés az egyik lelki alapfeltétele annak, hogy az a csoda is eljusson szívünkig, hogy Jézus feltámadt. Nehezen indult a feltámadás hírének terjesztése, mert a tanítványokat is meglepte ez a fordulat, mely tényleg váratlan volt számukra is. Hiszep azt még csak megértették, hogy a Názáreti a tanítása, gondolkodása, szavai miatt nemkívánatos személlyé vált az akkori államhatalom képviselői számára, és ha nagy fájdalommal is, de képesek voltak felfogni a szörnyű történetet s azt, hogy mindennek vége. De egyszer csak ott áll előttük Jézus! Alig hisznek - sőt nemegyszer nem is hisznek - a szemüknek. Annyira nem volt a gondolatvilágukban Jézus feltámadása, hogy ezzel az értelmüket meghaladó ténnyel egy jó ideig nem tudtak mit kezdeni. Tényleg itt van előttük? Tényleg Jézus az? Asszonyok jönnek az üres sír hírével s azzal is, hogy látták a Feltámadottat, „de ők (az okos férfiak) üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik” (Lk 24,11). Ám lassan átjárja hitetlenkedő tanítványai halálfélelemtől megfagyott szívét a boldog öröm: Jézus él, és még a hitetlen Tamás száján is kiszalad egy rövid, de mélységében páratlan hitvallás: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,28) * * * Amilyen drámai erővel és hirtelen szakad rájuk a kereszt iszonyú valósága, olyan lassan tisztul a bánattól, gyásztól megvakult lelkűk, olyan lassan tisztul a halálfélelemtől elvakított lelki szemük, és csak lassan kezdik felismerni, hogy Jézus tényleg él! A Feltámadott egyszer meglepte a tanítványok asztaltársaságát. Köszönt nekik, ők pedig félelmükben azt hitték, hogy kísértetet látnak. Hát persze, hiszen az ajtó zárva volt. S Jézus mégis így szól: „Békesség nektek!” „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?" - hangzik a kérdése. A tanítványok pedig „még mindig nem mertek hinni örömükben"! (Lk 24,36.38.41) Mi pedig - 2006-ban is - ünnepelünk! Merjünk hinni! A halál feletti győzelmet ünnepeljük! Merjünk hinni! Ünnepeljük Krisztusnak a halálunk felett aratott győzelmét, boldogan ünnepeljük! Merjünk hinni! g RlBÁR JÁNOS 1^. Folytatás a 3. oldalon A püspökiktatás szervezői mintegy kétezer vendégre számítanak - az istentisztelet rendjét tartalmazó füzetből is ennyit nyomtatnak. A miskolci templom nem egészen ezer férőhelyes, a szomszédos evangélikus gimnáziumban azonban további 700-800 embert tudnak leültetni. A templom helyeit - az alkalom zavartalansága érdekében, illetve a Magyar Televízió élő közvetítése miatt - 10.45-ig lehet elfoglalni. (A helyfoglalás érkezési sorrendben történik!) A szervezők előre is kérik mindazok megértését és türelmét, akik nem fémek majd be a templomba. Ok a gimnázium tantermeiben, illetve az udvaron képernyők segítségével követhetik nyomon az MTV adását. Miskolc felkészült a püspökiktatásra
