Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-19 / 12. szám
‘Evangélikus ÉletéB MOZAIK 2006. március 19. 11 Újra az e-mail illemtanáról ► Manapság már elképzelhetetlen egy névjegykártya e-mail rím nélkül. Kisiskolásoktól a nagypapákig szinte mindenkinek van drótpostafiókja, tömegesen fedezzük fel a modem elektronikus üzenetküldés hasznát és árnyoldalait. Nem árt azonban a szoftverhasználat gyakorlásán túl a levelezés íratlan szabályaiban is elmélyedni, hiszen ezt nem tanították meg az iskolákban, és a tanfolyamok túlnyomó része sem foglalkozik velük. Pedig az eltelt évtizedek alatt jó néhány olyan szabály született, amely megkönnyíti mindennapos drótpostás munkánkat, és segít félreértések nélkül, gördülékenyebben kommunikálni. (A szerzó'egy ízben már írt erről az EvÉletben, de „ismétlés a tudás anyja”. ..-A szert) A levelezéshez rengeteg praktikus útmutatást adhatunk. Az interneten sokfelé elérhető a különböző csoportok által megfogalmazott hálózati etikett, a Netikett. Ebből szemezgettünk néhány megszívlelendő tanácsot. Próbáljuk meg leveleinket áttekinthetővé tenni! Habár a levelezőprogramok nagy része csak az egyszerű szöveges üzenetet támogatja - mindenféle kiemelés, például a vastag vagy dőlt betűk használatának lehetősége nélkül -, a jó tördelés sokat segíthet. Tagoljuk bekezdésekre üzenetünket, közöttük pedig hagyjunk egy üres sort. A megszólítást és az aláírást is különítsük el, egy-egy üres sorral választva el őket a levél tartalmától. Könnyítsük meg a címzett dolgát, és írjuk alá üzenetünket, hiszen az e-mail címből nem mindig derül ki a küldő neve. írjunk az üzenet végére egy, esetleg két sort arról, hogy miképpen érhetnek el minket. Egyes levelezőprogramokban ezt előre is elkészíthetjük, és az üzeneteink végére automatikusan beilleszti a program. Ezt aláírás vagy „signature” állománynak nevezik. Érdemes pár szóban összefoglalni a levél témáját a tárgy (subject) mezőben. Ezáltal megkönnyítjük a címzett dolgát: sok beérkező leveléből a tárgy alapján ki tudja választani a fontosabbakat (és nem törli ki egyből a levelünket...). Amikor egy levélre válaszolunk, levelezőprogramunk általában a teljes eredeti levelet beilleszti a válaszba idézetként a sorok elejére helyezett > jellel. (Lehetőleg ne színezéssel idézzünk, mert azt a levelezőprogramok egy része nem jeleníti meg!) Csak annyit idézzünk az eredetiből, amennyi ahhoz kell, hogy érthető legyen a válasz, és ne többet - de annyit feltétlenül! Rendkívül rossz szokás idézni a teljes eredeti szöveget, és a végére egysoros megjegyzést írni. Viszont az is kellemetlen, ha az olvasónak kell kitalálnia, hogy miről is van szó. Smiles - variációk az internetes levelezésben használatos hangulatjelekre Legyünk konzervatívak a küldésben és liberálisak a fogadásban. Ne küldjünk indulatos leveleket (angolul flame-eket) még akkor sem, ha provokálnak bennünket. Másrészt viszont ne legyünk meglepve, ha indulatos levél érkezik; ez esetben okosan tesszük, ha nem válaszolunk rá ugyanolyan stílusban. Ha továbbküldünk vagy újrapostázunk egy üzenetet, akkor ne változtasEGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Babies Csaba és Bogdányi Gábor suk meg a szövegét! Ha pedig személyes üzenet volt, és egy csoportnak kívánjuk továbbadni, akkor illendő először engedélyt kérni erre a feladótól. Az interneten történő levelezés nem biztonságos, kivéve ha valamilyen rejtjelező eszközt használunk. Ne írjunk semmi olyat egy elektronikus levélben, amit nem küldenénk el nyílt levelezőlapon. Használjunk vegyesen kis- és nagybetűt. A CSUPA NAGYBETŰ OLYAN, MINTHA ORDÍTANÁNK! Használjunk szimbólumokat mondanivalónk hangsúlyozására (*Erre* gondoltam!) és aláhúzásjeleket kiemelésre (Kedvenc könyvem a _Svejk, a derék katona_.)! Küldjünk rövid választ a feladónak, hogy megkaptuk a levelét, ha úgy gondoljuk, hogy a levél fontossága szükségessé teszi ezt. Különösen akkor járjunk el így, ha csak később lesz időnk részletesen válaszolni. Mivel az e-mail gyors kommunikációs forma, célszerű naponta megnézni, hogy jött-e új levelünk. A beérkezett üzeneteket illik néhány napon belül megválaszolni. Egy üzenet letöltése a címzett számára is pénzbe kerül, hiszen általában telefonvonalat kell használnia. Ez az alapvető gazdasági oka annak, hogy nem illik hirdetést, reklámot küldeni e-mailben. (Bizonyos nonprofit hálózatokon tiltják is a reklámok küldését.) Ne küldjünk nagyméretű levelet, nagy mennyiségű kéretlen információt! Ha nagyobb anyagot szeretnénk küldeni, előtte tisztázzuk, hogy valóban kéri-e a címzett, és hogy képes-e fogadni a postaládája. ■ Bogdányi Gábor FELVIDÉKI BARANGOLÁSOK Nagyfödémes lutheránus emlékei formáció lutheri ágához csatlakozott, az golják. A keresztben kicsúcsosodó be- Ágostai hitvallást követte, egészen a Kollo- járat az utca felőli oldalon nyílik. Csúnics és Szelepcsényi érsek által irányított 17. esős homlokzata tetején apró torszázad végi ellenreformációig. 1683-ban nyocska ül, melyet kétsorosán hang- Thököly Imre lutheránus fejedelem foglal- nyílások tagolnak. A történelmi Felső-Magyarország Pozsony vármegyéjében, a jelenlegi szlovák fővárostól mintegy negyven kilométerre fekszik Nagyfödémes, mai hivatalos nevén Vei ké Úíany. Az őskortól lakott település első okleveles említése 1221-ből származik. Viszontagságos történelme során túlélte a török seregek betörését, a Habsburgjaimat, az elmúlt századokban igen gyakori tűzvészek és járványok sorát, valamint a 20. század tragédiáit: az 1920-as trianoni diktátumot, a magyarság jogvesztését, a mindezt megismétlő 1947-es párizsi békeszerződést, a kitelepítéseket és a reszlovakizációt. A magyar-szlovák nyelvhatár déli oldalán fekvő mátyusföldi településen jelenleg 4200 lakos él, háromnegyedében magyarok, egynegyed részben szlovákok. A Galántai járás legprosperálóbb falvaként számon tartott községhez számos nevezetesség kötődik, jó néhány műemlék teszi érdekessé az idelátogatók számára. Ezek közül kiemelkedik Lacsny Miklós 1828-ban alapított első közép-európai cukorgyára és az ugyanebben az esztendőben emelt klasszicista kúriája. A Szent Mihály arkangyalról elnevezett római katolikus templom építését 1594-ben kezdték reneszánsz stílusban, 1670-ben kapott a maihoz hasonló formát; a későbbiekben toronnyal és mellékhajóval toldották meg. A nemrégiben európai uniós támogatással felújított kálváriájának Fájdalmas Szűz Máriáról elnevezett klasszicista stílusú kápolnája 1756-ban épült, stációi pedig 1900-ban emeltettek. Nagyfödémest jelenleg - mint általában az elmúlt századokban is - többségükben római katolikusok lakják, de jelen voltak és ma is jelen vannak az evangélikusok is. A település népessége a reta el csapataival Nagyfödémest, főhadiszállását az evangélikus parókián rendezve be. A ma is létező és működő evangélikus gyülekezetét az 1947-es magyar-csehszlovák lakosságcsere eredményeként a délkelet-magyarországi Pitvarosról és Tótkomlósról idekerült - a történelem fintoraként sok esetben őseik nyelvét sem ismerő - szlovákok alapították. Templomuk 1958-ban jött létre az egykori Pálffy-uradalom egyik, akkoriban raktárként használt gazdasági épületének átépítésével. Az egyszerű, hosszúkás alaprajzú épület sima homlokzatait félkörös lezárású ablakok taA templom belsejét egyenes mennyezet fedi. A belső berendezés új keletű, a padok a pozsonyi Védcölöp utcai evangélikus kórház kápolnájából kerültek ide. A templomhoz kapcsolódik az evangélikus parókia épülete, amelyet a Pálffy-uradalomnak a 19. század elején épült, klasszicista stílusú intézői lakából alakítottak ki. Az egyszerű, L alaprajzú épületnek eredetileg árkádos folyosója volt, melyet mára részben befalaztak és beüvegeztek. A település evangélikus híveinek szépen gondozott sírjait a falu temetőjének egy elkülönített részében kereshetjük fel. ■ Rezsabek Nándor EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Egy koronatanú leveléből Tisztelt Szerkesztőség! Amikor kézhez vettem az Evangélikus Élet február 12-i számát, hamarosan elolvastam a 4. oldalon az Imádkozzunk és ünnepeljünk együtt a világ egyházaival című cikket. Az első hasáb tartalmát jónak és történelmileg pontosnak tartom. Örülök, hogy a végén id. Benczúr Lászlót idézi a szerző. Visszaemlékezései pontosak, ellentétben a második hasábban olvasható sorokkal, amelyekben - az Egyházak Világtanácsa (EVT) Amszterdamban tartott első nagygyűlésének magyar evangélikus képviseletével kapcsolatban - több téves adat is található. A „sajátos, félhivatalos státusban” kezdetű mondat szinte teljes mértékben hibás, mert Jánosi (helyesen: jánossy) Lajos professzor nem volt jelen Amszterdamban. De ott volt - a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) hivatalos laikus delegátusaként - dr. Radvánszky Antal, az akkori egyetemes felügyelő, dr. Radvánszky Albert unokaöccse, aki mint a Magyar Nemzeti Banknak a Svájci Nemzeti Bankhoz akkreditált magas rangú alkalmazottja ekkor Svájcban dolgozott. Amikor a MEE Egyetemes (Országos) Presbitériuma az Amszterdamba kiküldendő kéttagú, szavazójoggal rendelkező delegáció jelölésével foglalkozott, laikus delegátusnak - Ordass Lajos püspök mellé - tehát Radvánszky Antalt jelölte. Ök ketten rendelkeztek volna szavazati joggal az EVT 1948 augusztusában lezajlott alakuló gyűlésén. (Dr. Radvánszky Antal minden probléma nélkül megérkezett a megnyitóünnepélyre. Végig ott is volt a nagygyűlésen, és mint a MEE szabályosan megválasztott delegátusa minden szavazásban ilyen minőségében vett részt.) Minden egyháznak joga volt két helyettes delegátust is kijelölni arra az esetre, ha az egyházat eredetileg képviselő delegátus valamilyen okból nem tud megjelenni a gyűlésen. Erre a két helyre a MEE eredetileg csak Vajta Vilmost jelölte, aki a svédországi Lundban folytatott tanulmányokat magyar állami ösztöndíjjal, magasabb teológiai fokozat elérése céljából. A második delegátushelyettes helyére a jelölőbizottság azonban nem javasolt senkit; gondolom, ennek anyagi okai is voltak. Vajta Vilmos ekkor már doktori disszertációján dolgozott, és Ordass püspök úrtól kapott engedélyt ennek a munkának Svédországban való befejezésére. így ő mindenképpen azt tervezte, hogy részt vesz - mint helyettes delegátus - az EVT alakuló gyűlésén, majd pedig visszatér Svédországba. Leskó Béla és én - akik 1946 decembere óta Svédországban voltunk magyar ösztöndíjasok - úgy terveztük, hogy látogatóként magunk is részt veszünk a nagygyűlésen, mielőtt visszatérnénk Magyarországra, hogy egyházi szolgálatba álljunk. Mi tehát mint látogatók (megfigyelők) szintén Amszterdamban terveztünk tölteni két hetet, természetesen magunkon kívül senkit sem képviselve. (Költségeinket saját magunk fedeztük, több külföldi barátunk anyagi támogatása révén.) A „felállás” március elején azonban megváltozott. Ekkor Ordass püspök úrnak sikerült engedélyt kapnia, hogy egy pár napra kiutazzon - egyházi meghívás alapján - Svájcba. Onnan küldött Vajta Vilmosnak egy levelet. Ebben megírta: sok jel arra mutat, hogy nem kap majd engedélyt augusztusban arra, hogy az EVT amszterdami alakuló gyűlésen részt vegyen; félő, hogy a magyar kormány nem ad neki ilyen célra kiutazási engedélyt. Összefüggött ez azzal, hogy az akkori magyar kormány elhatározta az egyházi iskolák államosítását, és közismert volt Ordass Lajosnak és püspöktársainak álláspontja ebben a kérdésben. Levelében Ordass püspök úr a következőket ajánlotta: ha ő nem vehet részt az amszterdami gyűlésen, a helyét vegye át Vajta Vilmos, tehát legyen teljes jogú delegátus. Ordass Lajos helyettesítése azonban ennél is többet foglalt magában, konkrétan egy reggeli áhítat megtartását, amire eredetileg Ordasst kérték fel. Ordass püspök javasolta továbbá azt is, hogy miután mi ketten - Leskó Béla és e sorok írója - érvényes magyar útlevéllel tartózkodunk külföldön, legyünk a MEE helyettes delegátusai. (Egyikünk tehát vegye át Vajta Vilmos korábbi helyét, másikunk pedig az addig még betöltetlenként maradt helyettes delegátusi helyet.) Ordass Lajos nemcsak Vajta Vilmossal közölte ezt, hanem - még svájci tartózkodása idején - az EVT alakuló gyűlésének rendezőbizottságával is. így azután Amszterdamba való érkezésünkkor nemcsak dr. Radvánszkyt várták hivatalos papírok, de Vajta Vilmos, Leskó Béla számára, illetve számomra is előkészítették azokat. Mi mindvégig ott voltunk a megalakult világszervezet gyűlésén. Radvánszky és Vajta aláírták a szükséges okmányokat, amelyek másolatát bizonyosan elküldték Magyarországra. Vagyis az EvÉletben megjelent írással ellentétben nem „sajátos, félhivatalosa státusban”, hanem teljesen hivatalos minőségben képviseltük az EVT alakuló gyűlésén a Magyarországi Evangélikus Egyházat. Az említett delegátusok közül én vagyok az utolsó még élő személy. Leskó Béla kollégám 1988-ban hunyt el Svédországban, 1998-ban meghalt Vajta Vilmos, majd az ezredforduló körül dr. Radvánszky Antal is. (De még él mindhármuk felesége, és velük kapcsolatban vagyok.) Az EVT akkori magyar delegátusait és helyetteseit szinte kivétel nélkül mind megismertem - vagy az amszterdami nagygyűlés során, vagy már korábban, amikor még Magyarországon találkoztam velük. Talán közülük is már csak a mostani református püspök, Bogárdi Szabó István édesanyja él, aki mint megfigyelő és ifjúsági képviselő vett részt az amszterdami gyűlésen. Ő, valamint a témát feldolgozó id. Benczúr László lelkész tudná leginkább hitelesíteni az elmondottakat. De talán mások is, illetve főleg az Új Harangszó 1948. augusztusi és szeptemberi számai, amelyek még közöltek beszámolókat az amszterdami eseményekről Leskó Bélától és e sorok írójától. Pósfay György (Genfi A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített és szerkesztett formában közölje. A levelek teljes terjedelmükben, szerkesztetlenül lapunk internetes kiadásában olvashatók (www.evelet.hu). SZERETETVENDÉGSÉGRE... Linzerkoszorú Hozzávalók: 10 dkg cukor, 25 dkg vaj vagy margarin, 30 dkg finomliszt, 1 egész tojás, 1 csomag vaníliás cukor, 1 tojásfehérje, ízesítéshez baracklekvár. Az alapanyagokból linzertésztát gyúrunk, hideg helyen egy órát pihentetjük. Fél centiméteres vastagságúra nyújtjuk, majd tésztaszaggatóval formákat szaggatunk ki belőle. Az így elkészített tésztaformák közül minden másodiknak a közepét egy kisebb méretű tésztaszaggatóval kilyukasztjuk, majd ezeket tojás- fehérjével megkenjük. A tetejüket megszórhatjuk darált dióval. Kb. 20 percig sütjük, amíg aranysárga nem lesz a tészta. Ha kihűlt, egy-egy lyukas, illetve teli korongú tésztadarabot baracklekvárral összeragasztunk úgy, hogy a kiszúrt lyukon a lekvár egy picit kitüremkedjen.
