Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-03-19 / 12. szám

IO 2006. március 19. KRÓNIKA ‘Evangélikus EletB Mi van a „Mózes-kosárban”? Bölcs szívvel a földi élet útján Gondolatok egy századik születésnap alkalmából Böjtkezdő esti sorozat Nyíregyházán ► A több évtizedes múltra visszatekintő böjtkezdő esti istentiszteletek ige­hirdetői szolgálatára ez évben Széli Bulcsú kispesti lelkészt hívta meg Lábossá Péter Mihály, a nyíregyházi nagytemplomi gyülekezet igazgató lelké­sze. Az érdeklődők napok óta kíváncsian olvasgatták a hirdetőtáblákon a meghökkentő címet: Mi van a „Mózes-kosárban”? - Gyakorlatias kereszténység 2MÓZ 1,6-2,10 alapján. A télies, zord időjárás sem tudta megaka­dályozni, hogy március 6. és 9. között es­téről estére megteljen a jól fűtött gyüle­kezeti terem a nyírségi nagyváros min­den részéből érkező - nem csak evangé­likus - hívekkel. A vendég igehirdető már első szavaival megválaszolta a sorozat címéül válasz­tott, titokzatosnak tűnő kérdést. A jól is­mert, háromezer-háromszáz éves törté­net kapcsán mai keresztény életünk lét­kérdéseiről adott szívhez szóló tanítást magával ragadó, eleven és sok konkrét példával teletűzdelt négy böjti evangélizációs igehirdetésében. Ezekből ízelítő az alábbi néhány gondolatmorzsa. Természetesen Mózes kosarában ő maga, a vízből „kihúzott" kicsiny gyer­mek volt. De mi van a mi „Mózes-kosa- runkban”? Szívünkben ott lehet Jézus; megszülethet benne, és naggyá növeked­het! O „csak” zörget a szívünk ajtaján, el­lenben minden más hamis vallás ránk akar tömi. A legfontosabb, hogy ne csak „körül­belül” legyünk keresztények, hanem pontosan; hogy személyesen értsük és magunkra vonatkoztassuk Isten élő igé­jét. így tud belépni a szívünkbe és vezet­ni sorsunk történésein keresztül. A mi személyes életünknek is kell, hogy legyen egy nagy fordulata, ámikor Jézus megszólít, és átadjuk neki önmagunkat. Mózes családja is egy ilyen megszólított „csapat” volt, ezért használhatta fel a maga helyén valamennyiüket az Úristen. S ha minket is „kihúzott”, és engedelmeske­dünk neki, akkor kézbe veszi, megtisztítja és felhasználja életünket. így nem üres „Mózes-kosárral” léphetünk át böjt kapu­ján, mert az örök Ige megeleveníti azt, aki benne rátalált Isten ajándékára.-I-S Nincs többé vasárnapi nyitva tartás Szlovéniában Szlovéniában január i-jétől hatályos az a törvény, amely tiltja a boltok vasárnapi nyitva tartását. A jogszabály értelmében a boltoknak vasár- és ün­nepnapokon zárva kell tartaniuk. Kivételt ez alól csak az alapvető élelmiszereket árusító boltok ké­peznek, ám ezek is csupán legfeljebb tíz vasárna­pon tarthatnak nyitva egy évben. Nem vonatkozik a rendelet azokra az üzletekre, amelyek a benzin­kutaknál, a repülőtéren, a szállodákban, a turista- és sícentrumokban, a határátkelőknél és a régi városrészekben működnek. Korábban a szlovén lakosság népszavazáson döntött az üzletek vasárnapi zár­va tartásáról. M Új Szó/MTI/MK ZÁRVA ISTENTISZTELETI REND j 2006. március 19. Böjt 3. vasárnapja (Oculi). Liturgikus szín: lila. Lekció: Lk 11,14-28; iKir 19,1-8. Alapige: Ef 5,1-9. Énekek: 188., 416. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Simon Attila; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Frenkl Róbert; du. 6. (vecsemye) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. n. (úrv., kantátazenés) D. dr. Harmati Béla; du. 6. (ifjúsági) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Lackner Eszter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Lackner Eszter; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. (vespera) Petri Gábor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Petri Gábor; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom térde. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél n. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) (úrv.) Zsugyel Kornél. a Összeállította: Boda Zsuzsa A századik születésnap valóban nagyon ritka és mélyen elgondolkoztató ese­mény egy földi életúton. Hiszen még Mózes imádságában, a Zsoltárok könyvé­ben is ez áll: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltű­nik, mintha repülnénk.” (90,10) Hát még ha száz olyan esztendőről van szó, amely­nek a nagyobb részét a 20. században él­tük át! Amikor két világháború hozott el addig soha nem látott, rettenetes vérzi­vatart. Az elmúlt században Európára tört két nem kevésbé kegyetlen, sok-sok áldozatot követelő diktatúra is; az egyik a horogkereszt, a másik a sarló-kalapács jegyében. Aki végigélte ezeket a véres, szenvedésekkel és halállal teli időket, és most szeretteivel együtt visszatekint rá­juk, annak igazán van oka a mélységes elgondolkodásra és a szívből jövő hála­adásra Isten színe előtt! Ilyen rendkívüli és ritka évfordulóra emlékeztünk nemrégiben családunk­ban, a régi, jól ismert pápai Kunszt csa­ládban, Pápa evangélikus gyülekezeté­ben. Nagybátyám, Kunszt Henrik élhette meg ezt a ritka évfordulót szerteágazó nagy családja körében, testi egészségben és lelki békességben. Az első köszöntés a születésnapra le­vélben, dr. Sólyom László államfőtől érke­zett. Pápa város polgármestere szemé­lyesen kereste föl az ünnepeltet, és adta át a város ajándékát egyetlen százéves polgárának. A családi ünnep másnap délelőtt kezdődött, Gyurátz püspök volt templomában. A nagy család tagjai kö­zelből és távolból - még Ausztriából, Svájcból és Svédországból is - hazatérve Isten színe előtt adtak hálát „Henrik bá­csi" hosszú életéért, az abban megta­pasztalt, végtelen kegyelemért. A pápai gyülekezet lelkészei után magam, férjem nevében is, az ároni áldással kívántam további csendes, békés életutat az ünne­peknek. Kunszt Henrik a pápai gyülekezet presbitere volt már fiatalon. Nyugdíjas éveiben pedig feleségével együtt az egy­házfenntartói adományokat gyűjtötték éveken át, míg egy váratlan betegség és a halál tíz évvel ezelőtt - könnyes szem­mel emlékeztek erre a másik évforduló­ra - el nem szakította őket egymástól. Az ősz családfő most három fia és csa­ládjuk gondoskodása mellett, csendes otthonukban készül a hazavezető útra. Eddig az éveket számlálta, mostantól kezdve azonban - mint mondta - már a napokat számlálja, hálát adva Istennek minden egyes napért. A templomi hálaadást felejthetetlen, boldog családi ünneplés követte a terí­tett asztalok mellett, közben pedig a csa­ládtagok versekkel, énekléssel, virágok­kal, ajándékokkal köszöntötték az ün­nepeltet; a köszöntésekből kivették a ré­szüket a legfiatalabbak is. „Bölcs szív” - egy célját tévesztett, Is­ten nélküli és énközpontú, zűrzavaros és boldogtalan világban, mint mai vilá­gunk - ez a legnagyobb ajándék a rövi- debb vagy hosszabb életúton. A „bölcs szív” - ez Isten igéjének üzenete - há­rom, Istentől kapott kegyelmi ajándékot jelent. Az evangélium örömhírének bűnbánattal és hittel való szívünkbe fo­gadását. A szeretetet, a segítő és cselekvő szeretetet minden szenvedő embertár­sunk iránt. És azt a rendíthetetlen, vi­gasztaló reménységet, hogy földi halá­lunk nem a vég, hanem az élet igazi tel­jességének, Isten örökkévaló országá­nak a kapuja mindazok számára, akik a bűnbocsánat hitével lépnek át a földi ha­lál kapuján. Ezért imádkozzunk mi is szüntelenül földi életünk útján a zsoltáríróval: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk1” (Zsolt 90,12) ■ Dr. Nagy Gyuláné Sírjaik hol domborulnak? ► Emberek tízezreiben él a remény, hogy legalább az eltűnt családtag sírjának helyéről hír érkezik egyszer... Különösen a II. világháború utolsó hónapjai­ban maradt el az otthoniak hivatalos értesítése, így az erdélyi harcok kezde­tétől a nyugat-magyarországi „végjátékig” több ezer hősi halott sírhelye vált talán örökre azonosíthatatlanná. A legnagyobb vérveszteség a Donnál érte a magyar hadsereget: az eltűntek számát csaknem ötvenezerre teszik a hadtör­ténészek, és legalább ugyanennyien haltak hősi halált a hómezőkön... A Magyar Televízió i-es csatornája 2006. március 3-tól hetente jelentkező műsort indított azoknak a magyar kato­náknak és polgári személyeknek a felku­tatására, akik a második világháború csataterein, hadifogságban vagy munka­táborokban tűntek el. Ez utóbbiak szá­ma több százezerre tehető. A műsor a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, vala­mint a Magyar Vöröskereszt ez irányú kutatómunkáját kívánja segíteni. A keresés esélyeit növeli, hogy lassan megnyílnak az orosz levéltárak, így egy­re több hadifogolytábor adatai jutnak el Budapestre. Az alkotók és a levéltárosok remélik, hogy a nyilvánosság révén még azok is információkhoz jutnak, akik már beletörődtek a korábbi elutasításba. A Kisebbségi és Határon Túli Műso­rok Szerkesztőségéhez tartozó műsor készítői várják azok jelentkezését, akik­nek a családjában máig eltűntként szá­mon tartott katona vagy polgári sze­mély van. Kérik, hogy a Magyar Televí­zió címén (1054 Budapest, Szabadság tér 17.) jelentkezzenek azok is, akik lakó­helyükön ismeretlen hősi halottat rejtő sírról tudnak. A műsor elektronikus postacíme: sirjaik@mtv.hu. Az érdeklődést jelzi, hogy már az első felhívások hatására több tucat levél és elektronikus üzenet érkezett az MTV székházába. A március 3-ai első adás­ban már az első sikerről is beszámoltak: egy budapesti férfi a televíziósok segít­ségével jutott Oroszországban eltűnt­nek hitt nagybátyjai nyomára - Szé- kelykeresztúron. A kezdeményezés dr. Holló József Ferenc vezérőrnagynak, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójának, dr. Havasi Jánosnak a Kisebbségi és Határon Túli Műsorok Szerkesztősége vezetőjének, Kucsma Jenőnének a Magyar Vöröskereszt Keresőszolgálata vezetőjének és dr. Fogarasi Katalinnak, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság titkárának az összefogásával jött létre. M MTI Katonatemetés valahol a Donnál. (Az archív felvételt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom