Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-01 / 1-2. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 71. évfolyam, 1-2. szám -2006. január 1-8. - Megjelenik a vízkereszt ünnepe utáni 1. vasárnapra Ára: 165 Ft „Megszégyenítő és félelmet keltő számomra an„Számolni kell azzal, hogy sokak számára az egyház, a keresztény„Az egyház nemcsak hogy nem lehet Hatan 2006-ról » 3. oldal nak felismerése, hogy először nyertünk bepillanség egyszerűen nemkívánatos jelenség. Mert fékezi az ösztönök kisemleges szemlélő, egyenesen köteÖkumenikus imaheti melléklet 7-10. oldal tást saját használati utasításunkba, amelyet koélését, a hamis számlák kiállítását, a nyerészkedési vágyat, meg lessége az iskolák, a tanárok, az ifjúÜnnepek múltán 12. oldal rábban egyedül csak Isten ismert.” »hogy jönnek ahhoz, hogy ne én mondjam meg nekik, hogy mi a ság ügye mellett kiállni." Felkészültél az új évre? 13. oldal jó és mi a helyes«?” Ingyenes irodai mindenes ^ 15. oldal !► Isten tervez - ember végez? - 4. oldal Péntek 8 Ittzés János püspökkel - 6. oldal 1^ Egyháziiskola-tórténet - n. oldal „Többnejűségre vágyom" & 13. oldal Téli anziksz Segesvárról - e település határában látták utoljára az 1848-49-es szabadságharc evangélikus költőjét, a száznyolcvanhárom évvel ezelőtt január i-jén Kiskőrösön született Petőfi Sándort Evangélikus hetilap Országos evangélikus hetilap. Egészen az elmúlt esztendő végéig ez a meghatározás állt hetilapunk címoldalán. Az új évben szerény változás következett be: elmaradt az „országos” jelző, és ez év elejétől egyszerűen csak evangélikus hetilap olvasható. Hogy miért? Egyszerű a magyarázat. Az idei esztendőtől még jelentősebb hangsúlyt kap, hogy az Evangélikus Elet mind a határainkon belül, mind az azon túl élő magyar evangélikusság újságja kíván lenni. Nem írjuk oda a valóságot jobban kifejező „magyar” jelzőt sem; bár természetesen erről van szó, már csak a nyelvet tekintve is. De hát ez evidencia. Nem sértünk esetleges indokolatlan érzékenységeket sem, a lényegre szorítkozunk: lapunk evangélikus hetilap. Öt esztendeje lesz, hogy megalakult a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé. Ezzel az volt a cél, hogy párbeszéd kezdődjék az anyaországi, a Kárpát-medencei és a nyugati magyar evangélikusság között. Keressük annak lehetőségét, hogyan segíthetjük kölcsönösen egymást, hogyan épülhetünk egymás hite által. Évenkénti találkozókon építkeztünk, elégedetlenkedve az irammal, de örülve annak, hogy jobban megismertük egymást. Az erdélyi magyar evangélikusság újonnan választott püspökének, Adorjáni Dezső Zoltánnak a szolgálatba lépése után ebben a testületben vetődött fel, hogy meg kellene vizsgálni, miként lehetne az erdélyi egyház mintegy a Magyarországi Evangélikus Egyház negyedik egyházkerülete. Életünk gyors változásait mutatja, hogy ez ma már nem illúzió. A legutóbbi találkozón egyetértés született - erről már többször hírt adtunk - arról, hogy felgyorsítható a folyamat, az informális tanácskozó testület átalakulhat jogi személyiséggel rendelkező szervezetté. Ennek munkálása bizottsági és jogi szinten is megindult, reménység szerint a tanácskozó testület tavaszi ülése megindíthatja a jogi folyamatot, ősszel pedig sor kerülhet a zászlóbontásra. Növelte törekvéseink hitelét és hatékonyságát, hogy máris megkezdte működését egy iroda, amelynek feladata egyrészt a vázolt folyamat menedzselése, másrészt máris a valóságos magyar-magyar evangélikus kapcsolatok felmérése, támogatása. Az erdélyi egyházkerület Románia európai uniós tagságát követően realitás lehet, speciális státussal. Egyrészt mint önálló romániai egyház, másrészt mint a magyarországi egyház integráns része működhet. Kétségkívül ez a legjelentősebb kihívás, de az azonosságok mellett fontos a sajátságok figyelembevétele, tisztelete minden Kárpát-medencei országnál. Nem a struktúra, hanem az együttműködés az elsődleges. És bármennyire nehéz is az emigráció helyzete - ami a gyökerek megőrzését illeti -, segítenünk kell a nyugati, többgenerációs gyülekezetekben élők hitben maradását, és ezzel együtt a nemzeti identitástudat ápolása is feladatunk. Nem szabad beleesnünk a politika csapdájába, amely eszközül használja a határainkon túl élő honfitársaink ügyét. Az egyházak jól vizsgáztak 2004. december 5-én, amikor nem politikai, hanem hitbeli, erkölcsi megfontolásból az „igen” szavazatra biztatták honfitársainkat a kettős állampolgárság ügyében. Ha már sor került erre a népszavazásra, véleményünk szerint - a határainkon túl élők megerősítését vezető szempontnak tekintve - ez volt a helyes álláspont. De nem a gesztusok visznek előbbre, hanem az értelmes munka. Nem megosztó, rosszhiszemű kérdések - jó válaszok kellenek. Az egyházban is, ha szerény formában is, de már érzékelhető volt, hogy vannak, akik úgy vélik, ezzel az üggyel népszerűvé lehet válni. Nem jó ez az út, éppenséggel türelmes munka, az aktuálpolitikától független, a tartós értékeket előtérbe helyező, egyenlő partnerek közötti együttműködés szükséges a magyar-magyar evangélikus egyházi kapcsolatokban. És ami még igen fontos: hosszú távú gondolkodás kell elsősorban, nem pe- dig gyors, látványos akciók. Persze ez utóbbiak jól szolgálják a hosszú távú építkezést. Az új Európa, a világ most formálódik. Ebben szerénynek látszanak a feladataink, a lehetőségeink, de igen fontosak. Mert a globalizáció sokat emlegetett hátrányát csak a lokális értékteremtés egyenlítheti ki. Az egyház egyetemes - ha tetszik, globális -, de az üzenet mindenütt lokálisan szól. Ez a mi felelősségünk. ■ Frenkl Róbert A 2006. EV IGEJE így szól az úr: Nem maradok el tőled, nem hagylak el. oózs 1,5c) 2006 - pályára lépni szabad! Az induló esztendő legnagyobb sporteseményét, a Németországban megrendezendő labdarúgó-világbajnokságot ismét csak kívülről szemlélhetjük. Nem jutottunk be a legjobbak közé, kiestünk, elbuktunk a selejtezőkön. Hiába, úgy látszik, ez a magyar átok: „...balsors akit régen tép...” - énekeljük nemzeti imánk örök-aktuálisnak vélt sorát édes-bús önsajnálattal, kötelező hungaropesszimizmussal... Ezzel szemben az induló év számos területen a pályára lépés, a játékba lendülés lehetőségeit kínálja. Öröm, hogy az Északi Egyházkerület megtalálta új vezető pásztorát, csapatkapitányát. Isten adjon kreatív bölcsességet, türelmes szeretetet, töretlen játékkedvet Fabiny Tamás „edzőtársamnak”! Bizalommal várjuk ünnepélyes pályára lépését, melyre március utolsó szombatján a miskolci evangélikus templomban kerül sor. Reménység szerint legtöbb gyülekezetünkben is folyik már a csapatépítés izgalmas munkája. A régi, hűséges játékosok mellett - részben helyettük - újaknak kellene pályára lépniük a közeljövőben. Az egyházi törvényeink szerint hatevente esedékes általános tisztújítás keretében gyülekezeteinkben több száz felügyelő, gondnok, pénztáros és egyéb szolgálattevő, összességében több ezer, csapatmunkára, összjátékra kész és képes presbiter kerestetik. Nélkülük a legjobb képességű csapatkapitány, lelkipásztor is kudarcra, kiesésre van ítélve (lásd Lothar Matthäus vesszőfutását...). Hasonló kihívások előtt állunk egyházmegyei, egyházkerületi és országos szinten is. A feladat cseppet sem könnyű, hiszen itt valóban „amatőr játékról” és nem jól fizetett sportállásokról van szó. Csak remélni tudjuk és imádságban kérhetjük, hogy sokan meghallják az aratás Urának elhívó szavát, és engedelmeskedjenek neki. Talán e sorok olvasói között is akadnak megszólítottak és elhívottak... E közben a jövőnket meghatározó egyházépítő munka közben - ki ne tudná - 2006 tavasza a parlamenti, ősze pedig az önkormányzati választások próbás idejét hozza. Itt már nemigen beszélhetünk amatőr játékról; ez esetben jól fizetett „profik” mérkőznek meg egymással. Üdvös lenne, ha a küzdő felek tudatában lennének annak, hogy küzdelmük árát mi, a nézők, a szurkolók fizetjük meg. S bizony reális a veszély - lásd: magyar foci -, hogy kiürül a nézőtér, ha a küzdő felek minden lehetséges és lehetetlen eszközt felhasználva csak egymással, egymás sárba döngölésével vannak elfoglalva, és nem a közönségnek, mi több, a közönségért, az egész közösségért játszanak. A politikában sem szabad egy pillanatra sem megfeledkezni a fair play, a sportszerűség alapszabályáról: a másik nem megsemmisítendő ellenség, hanem meggyőzendő, esetleg legyőzendő ellenfél. Embertárs, honfitárs - még akkor is, ha bizonyos kérdésekben eltérően látjuk a világot. Nem véletlenül hangsúlyozta újévi köszöntésében Sólyom László köztársasági elnök, hogy „az embereknek elegük van abból, hogy a politikában ellenségképpel dolgoznak... Sokkal inkább távlatosan, az ország - és most már Európa - érdekeit szem előtt tartva kellene politizálni, és nem élet-halál kérdésként beállítani a választási győzelmet...” Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy senki sem lehet közömbös ez iránt a küzdelem iránt, hiszen közös hazánk közös jövőjéről van szó. Ki-ki lelkiismerete szerint, kellően jól tá- jékozottan lépjen majd pályára, illetve szavazófülkébe, ha eljön a felelős választás ideje. Fontos, hogy ne feledkezzünk meg rendszeresen könyörögni a történelem és az egyház Urához a közéletben és az egyházi gyülekezeti életben szolgálatra kész és képes vezetőkért. Egyházunkban a 2006. év rendezvényének, ha úgy tetszik: az esztendő legnagyobb játékának ígérkezik az immár hatodik Szélrózsa országos evangélikus találkozó, amelynek ezúttal Szolnok ad otthont július 19-től 23-ig Tenyerembe véstelek bibliai mottóval. Ha Isten engedi, és élünk, az ősz egy jelentős új rendezvényt kínál. Október 14-én Orosházára várjuk a jogilag most szerveződő Magyar Evangélikus Konferencia zászlóbontó találkozóját. Akkor - pár nappal a magyar nemzeti egység ragyogó példáját bizonyító ’56-os forradalom és szabadságharc fél évszázados ünnepe előtt - átélhetjük majd a magyar evangélikusság szétszórt családjának összetartozását. Az esztendő feladataira és terveire gondolva legyen bátorítás számunkra az Útmutató évi vezérigéje, melyben Urunk így biztat: „Nem maradok el tőled, nem hagylak el." ■ Gáncs Péter Betegségben imádsággal Kórházi kápolnát szenteltek Miskolcon „Csak egészség legyen!” „Erőt, egészséget!” - szokásunk ezekkel a régi sóhajokkal, jókívánságokkal elköszönni egymástól. De melyikünk ne érkezne el olyan életszakaszokhoz, amikor ezek a vágyak nem teljesülhetnek? A betegség nem kívánt vendég, mégis néha sokáig tud időzni egy-egy kiszolgáltatott, gyenge testben. Azt tapasztaljuk, hogy ilyenkor vagyunk a legérzékenyebbek s talán épp ezért a legnyitottabbak is a mindenség Ura iránt, akinek gyógyító szeretetét annyira várjuk. Ezért az orvosi segítségre szoruló betegek átmeneti helyén, a kórházban helye van a lélek, az Istennel való kapcsolat orvoslásának is. Dr. Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Kórház főigazgató főorvosa ezt felismerve és támogatva építette ki kórházában a kórházi lelkigondozói szolgálatot. A szolgálattevők munkáját 2005. december 22-től egy ökumenikus kápolna segíti, melynek felavatásán a történelmi egyházak püspökei kértek áldást a kórházban dolgozók munkájára és a betegek életére, illetve szentelték fel az épületrészt. 1* Folytatás a 3. oldalon v
