Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-18 / 51. szám
Evangélikus ÉletíB> PANORÁMA 2005. december 18. 7 Isten követségében járva Emlékezés a néhai Zászkaliczky Pálra T ollak, tüllök, koszorúk Új kiállítás az evangélikus múzeumban ► Születésének századik évfordulója alkalmából Foton ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek a gyülekezet tagjai volt lelkészükre, Zászkaliczky Pálra (1905-1962) december 11-én. A zsúfolásig megtelt templomban ár. Fabiny Tibor egyháztörténész személyes emlékeit felelevenítve tekintett vissza az egykori esperes munkásságára. A három fiú egyikének, iá. Zászkaliczky Pálnak a prédikációja után leplezték le azt a márványtáblát, amellyel a gyülekezetben szolgáló három lelkipásztor-tanítónak és négy lelkésznek állítottak emléket. Az egyháztörténész az igehirdetőt idézte a hallgatóság elé. Egy olyan lelkész alakja elevenedett meg a gyülekezet előtt, akin keresztül a második világháborút követő ébredés idején sokak jutottak hitre. „Zászkaliczky Pál az egyház Urától nemcsak »lélekmentő dinamizmust« kapott (ahogyan őt egy ízben Kékén András Deák téri lelkészünk jellemezte), és nem is csak kiváló hébertudással párosuló bibliafordító készséget, hanem mintegy veleszületett egyházkormányzói és egyházpolitikusi vénát” - mondotta az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyugalmazott professzora. A beszámolóból kirajzolódtak Zászkaliczky Pál életútjának próbás állomásai. Elhangzott, hogy Reök Iván egyetemes felügyelő 1950 márciusában felfüggesztette őt az akkori Pesti Felső Egyházmegye es- peresi tisztéből. 1957-ben a hivatalába visszatért Ordass Lajos püspök helyettesének választották meg, 1958 elején azonban lemondásra kényszerítették, jubileum alkalmából a fóti gyülekezet kiadásában most jelent meg az általa szerkesztett, Isten követségében című kötet. A rendhagyó életrajzban a korabeli dokumentumok mellett a lelkipásztor felesége, a most kilencvenöt esztendős Zászkaliczky Pálné, valamint barátai, munkatársai, gyermekei vallanak a lelIfj. Zászkaliczky Pál köszönti nagymamáját, a néhai lelkész feleségét majd a fóti Mandák Otthon igazgatói tisztétől is megfosztották. Vállaltan személyesen és a családi kötelék miatt még szubjektivebben, régi fényképeket is felhasználva mutatta be a nagyapát az unoka, iß. Zászkaliczky Pál. A készről, aki 1935-től haláláig parókus- ként szolgált Foton. Az alkalom lezárásaként a jelenlévők a gyülekezeti teremben megnyílt, egy héten át látható kiállítást tekinthették meg. ■ - GAZDAGNem mindennapi kerekasztal-beszélgetés .....olyan kötetet tart kezében a kedves Olv asó, amely az utolsó pontjáig szubjektív.” Iß. Zászkaliczky Pál írta le ezt a mondatot a nagyapjáról készült, most megjelent könyvének előszavában. E sorok írójának már több olyan életrajzi munkához is volt „szerencséje”, melyet utódok írtak felmenőikről. Valamennyi nagyon objektív és tudományos szeretett volna lenni, de egyiknek sem sikerült. Az Isten követségében című munka szerzője erényt kovácsolt elfogódottságából. Szubjektivitása és rendhagyó szerkesztési módszere nélkül jóval kevesebb lenne ez az életrajz. A könyv olvasója egy lebilincselően izgalmas kerekasztal-beszélgetésbe csöppen. A beszélgetés résztvevői özvegy Zászkaliczky Pálné, Búth Emó'né, a fóti gyülekezet tagja, Galáth György és józsa Márton lelkészek, Zalán Frigyes, illetve Ordass Lajos püspök. A beszélgetés fonalát az özvegy vezeti, az ő emlékeit egészítik ki a többiekkel készült interjúrészietek, illetve Ordass Lajos visszaemlékezése. Ül azonban az asztalnál még valaki, egy tudós levéltáros, aki feneketlen dossziéjából egyre-másra húzza elő a dokumentumokat: jegyzőkönyveket, hivatalos és magánleveleket. Szerényen meghúzódik a lábjegyzetekben, de érdemes elolvasni megjegyzéseit: kiegészítik, árnyalják, értelmezik az elhangzottakat. Aki hallott már kerekasztal-beszélge- tést, tudja, hogy nem könnyű műfaj. Ha a beszélgetés vezetője nem ügyel, a résztvevők könnyen elbeszélnek egymás mellett, és a legfontosabb dolgok nem hangzanak el. Ennek a beszélgetésnek a „moderátora” - a könyv szerkesztője - jól végezte a dolgát: az életút szigorú kronológiai menetét időnként megtörve egy-egy tematikus részlettel bomlik ki előttünk Zászkaliczky Pál életútja. Nemcsak a néhai fóti esperes életét ismerjük meg, hanem a korról, az országról, evangélikus egyházunkról is nagyon sok mindent megtudunk. A megismerést segítik a kötet végén található válogatott dokumentumok is. Egyháztörténészek számára is nagyon jól használhatóvá teszi a kötetet a pontos jegyzetanyag mellett az igehirdetési alkalmak gyűjteménye, a bibliográfia és a névmutató. Szeretjük saját korunkat rohanónak, változatosnak és mindennél izgalmasabbnak látni. Pedig a huszadik század első hat évtizede, pontosabban az 1905- től 1962-ig terjedő időszak, melyben Zászkaliczy Pál élete zajlott, semmivel sem volt eseménytelenebb, sőt... Világháború, összeomlás, proletárdiktatúra, gazdasági válság, újabb háború, német, majd szovjet megszállás, hamvába holt demokratikus átalakulás, véres diktatúra, forradalom és megtorlás - hogy csak a köztörténet főbb eseményeit említsem. Egyházunkat a megcsonkítás, az ébredés több hulláma, a háború megpróbáltatásai, az államosítás, a politikai terror, az ötvenhatos újrakezdés, majd a visszarendeződés évei jellemezték, mind nagyobb és nagyobb függésben az egyre ellenségesebb államhatalomtól és az egyházbomlasztó politikától. A „kerékasztal” mellett felbukkanó püspökök neve megannyi korszakot és irányzatot jelentett egyházunk életében: Raffay Sándor, Ordass Lajos, Túróczy Zoltán, Dezséry László, Vető Lajos, Káldy Zoltán mindnyájan befolyásolták Zászkaliczy Pál sorsát. iff. /ászkalicsky Pál Isten követségében Nem olyan kor volt ez, amikor egyirányú, egyértelmű „karrierek” épülhettek fel. Zászkaliczky Pál is felemeltetések és megaláztatások hosszú sorát élte át. Az életútból most csak két állandó motívumot emelek ki. Teológusként lett az evangélizáció híve, ebben még inkább megerősítette finnországi ösztöndíjas éve. Egyszerre volt kiváló szervezője és nagy hatású igehirdetője is az ébredésnek. Az evangélizációban megismert barátai és szolgatársai közül sokan elté- velyedtek a politika és az egyházpolitika útvesztőjében, ő azonban megmaradt a keskeny úton. Életének másik állandó pontja fóti gyülekezete volt. Zászkaliczky Pál akár az evangélizáció egyik legaktívabb tagja, akár a püspöki feladatokat a gyakorlatban is ellátó püspökhelyettes, akár a lelkészi szolgálattól is eltiltott parókus volt, gyülekezetének tiszteletét és szeretetét maga mellett érezhette. Halála után fia megválasztása érdekében példátlan „polgári engedetlenséggel” küzdöttek gyülekezete tagjai. Egy „szubjektív” könyv ismertetésének végén hadd legyen az ismertető is elfogult, önkényesen felcsippentve két „morzsát a kerékasztalról”. Az első: ez az a munka, amelyből a legrészletesebben kiderülnek a Mandák-villa megszerzésének körülményei, illetve egyházi „őstörténete”. Most ismerhettem meg annak a szellemnek az eredetét, amely a villa falait máig áthatja. A másik „morzsa” az a levelezés, amelyet Zászkaliczky Pál folytatott a bibliafordító bizottság ószövetségi csoportjának elnökével, Kállay Kálmán debreceni professzorral a bizottságból való eltávolítása után. A levelezés minden sorát áthatja a két tudós kölcsönös megbecsülésen alapuló, őszinte barátsága. Kiderül, hogy Zászkaliczky Pál számára is mennyire fontos volt a sok evangélizációs munka és az egyházpolitikai küzdelmek között a biblikus teológiával való elmélyült foglalkozás. Éppen a tudós Zászkaliczky Pált felejtettük el leginkább, pedig az ő munkájának gyümölcsét naponta olvashatjuk új fordítású bibliánk ószövetségi könyveiben. A Zászkaliczky Pál születésének századik évfordulóján megjelenő kiadvány az utódok és a fótiak méltó emlékműve a családfő és a gyülekezet lelkésze előtt. A neves fóti lelkész azonban nemcsak családfő és gyülekezetének papja volt, hanem egész egyházának élt. Az életéről szóló könyv is legyen egész egyházunké. ■ Kertész Botond Iß. Zászkaliczky Pál: Isten követségében. Fóti Evangélikus Egyházközség, Fót, 2005. A könyv megrendelhető a fóti gyülekezettől (2151 Fót, Petőfi utca 1.). Ara 1000 Ft + postaköltség. ► „Az asszonyi foglalatosságok között fonyás és varrás az ő legkedvesebb munkája, verseinek is nagyobb részét rokkája pergése mellett irta; a szabóknak nem patróná- ja, mert minden öltözetjeit önnön kezei készítik. Ez nem úgy említte- tik, mint dicséret, hanem annak bizonyságára vagyon itt, hogy az asszonyisággal s annak foglalatosságaival a poézis hadat nem visel.” Ezek a - Dukai Takách Judit önéletrajzából való - mondatok olvashatók az Evangélikus Országos Múzeum új időszaki kiállításának megnyitójára szóló meghívón. A december 9-én nyílt tárlat címe „A magyar honleány igaz mintaképe” - Evangélikus nők a 19. században. Úgy látszik, volt idő, amikor még bizonygatni kellett, hogy nemcsak a fakanál, a horgolótű (és a pelenka) való asz- szonyok kezébe, hanem az írótoll is. Azonban a kiállítással megidézett asszonyok életében a „család vagy karrier” kérdése nem vetődött fel éles, eldöntendő kérdésként, mint napjainkban. A nők elsődleges feladatuknak a férjük munkájához való háttér biztosítását, a gyermekek nevelését, a cselédek, sőt a gazdaság irányítását tartották. Minden más, szélesebb érdekeket szolgáló tevékenységük ezeknek alárendelve vagy tőlük időben teljesen elhatárolva jelent meg. Megnyitójában Fábri Anna irodalom- történész arról beszélt, hogy a kiállítámagyar nőnevelés apostolaként maradt meg az utókor emlékezetében. József nádor feleségét, Mária Dorottyát és Telekiné Roth Johannát ma is élő gyülekezetek tartják első mecénásaiknak... Nem szabad elfelejtenünk, hogy az az évszázad, amelyet a kiállítás felölelni próbál, a bizakodó reformkor, a nemzetet összekovácsoló szabadságharc, a rettegéssel teli megtorlás és a „boldog békeidők” évszázada. A kiállításon olvasható mondatok, a csodaszép tárgyak, a dőlt betűs kéziratok hátterében különböző történelmi helyzetek, különböző személyes sorsok, regénybe illő családi történetek állnak. De mind mögött ott húzódik az a tenni akarás, felelősségérzet, az Úristenbe és Magyarország boldogabb jövőjébe vetett hit, amely nemcsak ezt a tíz nevezetes asszonyt, hanem dédanyáinkat és ükanyáinkat is áldozathozatalra, tettekre sarkallta. Ráckevei Anna tolmácsolta az ifjú Wohl Janka versét, amelyben köszönetét mond Jókainak azért, hogy őt az irodalom világába vezette. Megejtő kedvességgel felajánlja, hogy vegye vissza tőle a koszorút, melyet ő kapott, s melynek csak azért örül, hogy azt most lábai elé helyezheti. Ezt - a költőknek járó - koszorút idézi a biedermeier szalon kis komódján elhelyezett örökzöld koszorú. És emlékeztet azokra az asszonyokra is, akik a vesztes szabadságharc után évtizedekig gyászfátyolt viseltek, rejtjeles karkötőt hordtak, és ápolták az elesett honvédek sírját. A kiállítótérbe lépőt körülveszi tíz míves keretezésű tábla, a megidézett hölgykoszorú tagjaitól való, karakteres son szereplő hölgyeket nem csak nemük, a felekezetűk és az köti össze, hogy a 19. században éltek. Életükben és tevékenységükben a közös momentum, hogy hazájukért, nemzetükért, egyházukért, a felnövekvő ifjúságért akartak tenni valamit. Mindenki a maga eszközeivel: Dukai Takách Judit, Jósika (Podma- niczky) Júlia, Bajza Lenke szépirodalmi tevékenységével, Kánya Emília, az első magyar szerkesztőnő az olvasmányos, sokoldalú lap, a Családi Kör szerkesztésével. A Wohl nővérek elsősorban irodalmi szalonjuk révén váltak nevezetessé. Kossuth Zsuzsa sok más mellett a szabadság- harc főápolónőjeként, Veres Pálné pedig a idézetekkel. A szövegek bátor hangját nem ellensúlyozzák, inkább kiemelik a finom, kecses női tárgyak, a szalon visszafogott derűje. A megnyitó résztvevőit egy flamand zeneszerzőnő, Jennifer Fontyn adventi kórusműve fordította - a Resinarius kamarakórus előadásában - az adventi koszorú fényei felé. H ZZs A kiállítás 2006. március 31-ig látogatható, a téli időszakban 10 és 17 óra között, hétfő' kivételével naponta. A múzeum címe: Budapest V. kér., Deák tér 4. 19. századi karácsonyfadíszek Az Evangélikus Országos Múzeum immár harmadszor hirdette meg nagy sikerű Gyermekek a múzeumban című kreatív foglalkozássorozatát. A hat alkalomra szóló bérlettel a gyermekek a múzeum állandó vagy időszaki kiállításaival ismerkednek meg kétórás foglalkozások keretében, játékos formában, majd kézműves-foglalkozáson vesznek részt. Advent harmadik szombatjának délelőttjén a közeledő karácsonyról, illetve a karácsonyfa díszeinek szimbolikájáról esett szó Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész segítségével. A gyermekek a múlt héten nyílt, Evangélikus nők a XIX. században alcímet viselő tárlathoz kapcsolódóan készítettek - arra a korra jellemző - karácsonyfadíszeket, majd közösen ékesítették fel velük a kiállítás karácsonyfáját.
