Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-06-26 / 26. szám
‘Evangélikus Éltó MOZAIK 2005. június 2 6. 11 Honlap és gyülekezet A pestszentlőrinci gyülekezet honlapja körülbelül hétéves múltra tekint vissza. Ez idő alatt természetesen több formai és tartalmi átalakuláson is keresztülment, hiszen a technikai lehetőségek és maga a gyülekezeti élet is sokat változott az évek során. A legfrissebb verzió elkészítésekor a következőket vettem figyelembe: Mi az, amit feltétlenül fontos megjeleníteni egy evangélikus gyülekezet weblapján? Kiket szeretne elérni az oldal? Milyen formai, tartalmi szempontokat szeretnék követni a szerkesztés során? EGYHÁZ ES VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Babies Csaba és Bogdányi Gábor hetőségek megvalósítására és a visszafogottabb, de egységes és barátságos megjelenés kialakítására. Weblapunk valamelyest gyülekezeSir« io* W*** tote» ív* * ;. - ' ' I ......hfts / 'aetforec hl*1* zm mmmmmmmmmm wmmmm “3oti A pestszentlőrinci evangélikusok kezdetben egy iskola tantermében tartották istentiszteleteiket, de nagyon hamar megszületett az elhatározás saját templom építésére Miután a kicsiny gyülekezet • ekkor még a kispesti gyülekezet filiája - anyagi lehetőségei igen korlátozottak voltak, először egy templom-alapot hoztak létre. Ennek növekedése jelezte a hívek elhatározásának tfiretlenségát. A gyülekezet önállósulása - 1922-ben - új lendületet és realitást adott az elképzelésnek A községtől telket és 10 000 pengő támogatási kaptak, s a helyi református földbirtokos Szemere István is felajánlott 12 500 pengőt az evangélikus hívek templomára. Az épftési tervekre meghirdetett versenytárgyalást Benkő János építészmérnök nyerte meg, akinek tervrajzain az épület imaházként szerepel, a gyülekezet későbbi szándékát jelezve egy nagyobb templom építésére, ami a Kossuth tér Üllői út felőli sarkán állt volna. Ezt az építkezést azonban megakadályozta a háború és az utána következő nehéz idők A ma álló épület kivitelezése 1932. július 4-én kezdődött meg. és fél éven belül be is fejeződött 1932. december 18-án szentelte fel Raffay Sándor püspök. Az épület kelet-nyugat tengelyű, neogót stílusú. Főhajója belül 19,5 méter hosszú, 0 m széles, kereszthajója pedig 16,5 * 7,8 méteres A templom érdekes és fanléziadús térkialakításról tanúskodik, melynek külön-legességét adja, hogy a fő- és Véleményem szerint egy evangélikus gyülekezet legfontosabb küldetése az ige hirdetése, így ennek valamilyen formában meg kell jelennie a weblapján is. Emellett természetesen kiemelt jelentőségű bizonyos információk közvetítése (elérhetőségek, alkalmak stb.), valamint lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy az érdeklődők bepillanthassanak a gyülekezet életébe. Célközönségként egyrészt a gyülekezet - illetőleg egész egyházunk - tagjait jelöltem meg, akik adott esetben például innen (vagy innen is) informálódhatnak alkalmainkról, illetve egyfajta „digitális krónikaként" szelektálva és összegyűjtve megtalálhatják a legfontosabb eseményeket, amelyek velünk történtek. Emellett számítottam külső érdeklődőkre is, akik véletlenül vagy konkrét keresés során találnak az oldalra, esetleg egyházunkhoz való kapcsolódási pontot keresve. A szerkesztés során igyekeztem mindig szem előtt tartani az elsődleges tartalmi szempontokat, törekedtem az átláthatóságra, az egyszerű navigációs létünk életének tükre. Ez többek között azt jelenti, hogy tartalmilag és formailag az egyébként is elkészített anyagokból építkezik. Nézzük hát, konkrétan mit láthatunk rajta! A kezdőlapon a látogató köszöntése, rövid informálása mellett az Útmutató aktuális havi igéje szerepel változó illusztrációval, mely eredendően a családi istentiszteleteinkre készül, s melyet a születésnapjukat az adott hónapban ünneplő gyülekezeti tagjaink kapnak meg köszöntő lapként. (Ezek a képek nagyobb méretben is letölthetők - például háttérképnek a számítógép képemyőjé- re -, így mindig a szemünk előtt lehet a hónap vezérigéje.) A kezdőoldalon kaptak helyet a különböző rovatok legfrissebb elemei, hogy a gyakrabban visszatérő látogatók könnyen megtalálhassák az új információkat. Az „Aktualitások” címet viselő rovat a közeljövő alkalmait tartalmazza - közülük ki is emeli a fontosabbakat -, és alapvetően a gyülekezetünkben havonként megjelenő programelőzetesre épül. A „Gyülekezeti krónika” a múltbeli eseményekről ad hírt, általában képriporttal, időnként hang- anyaggal is kibővítve. A harmadik rovat a „Meghallgatható igehirdetések”, mely a legutóbbi vasárnap istentiszteletünkön elhangzott prédikációját tartalmazza mp3-formátum- ban. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez ma még elég ritkán használt megoldás - legalábbis magyar evangélikus berkeinken belül -, pedig tudjuk: ,A hit tehát hallásból van... " (Róm 10,17), ezért érdemes kihasználni ezt az internet kínálta lehetőséget. Az oldalainkról letöltött adatmennyiség azt igazolja, hogy sokan - közöttük gyülekezetünk hosszabb ideig külföldön tartózkodó tagjai is - rendszeresen hallgatják ezeket az igehirdetéseket. A kezdőoldal végén kapott helyet egy rövid tartalomjegyzék, mely az oldalak között való eligazodást hivatott segíteni. A „Gyülekezeti krónika” és a „Meghallgatható igehirdetések” rovat külön oldalon folytatódik, összegyűjtve a régebbi információkat, a korábbi prédikációkat. Ezeken kívül természetesen megtalálhatók honlapunkon egy evangélikus portál elmaradhatatlan elemei is: gyülekezetünk és templomunk bemutatása, a gyülekezet története, valamint elérhetőségünk és rendszeres alkalmaink. Honlapunk egyik hiányossága, hogy egyelőre csak magyar nyelven érhető el, de terveink között szerepel angol és német nyelvű oldalak elkészítése is külföldi testvérgyülekezeteink, ismerőseink vagy ide vetődő látogatóink számára. A gyülekezeti honlap legutóbbi „háttértapétája” Ez a cikk nem vállalkozhat többre, mint hogy kedvet csináljon egy virtuális látogatáshoz, ezért ezúton is invitálom a kedves olvasót: keresse fel a http://pestlo- rinc.lutheran.hu weboldalt, és ismerkedjen •meg a pestszentlőrinci és pestszentimrei hívek életével! m GyGD EVEL&LEVEL&EVEL&LEV EL Kis hittantábor Révfülöpön A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) mintegy nyolcvan diákja számára a magyar tenger partján ért véget a 2004/2005-ös tanév. Az ötödik és hatodik osztályosok részvételével június 12-15. között került sor a hagyományos „kis hittantáborra” a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban, ahol engem félig vezetői, azaz segítői tisztséggel bízott meg a táborvezető, Vincze Katalin. A tábor témacíme Gondviselés, hit és felelős élet volt. Az első nap a beköltözéssel és ismerkedési játékokkal telt el. A diákok lelkesen vettek részt a közös énekléseken, áhítatokon. A második nap reggelén vezették fel a teremtett világ szépségével és küldetésével foglalkozó résztémát, amelyet azután kiscsoportokban beszéltünk meg. Délután Badacsonyba kirándultunk egy „kis licista”, Fábián Dániel vezetésével. (Dani, aki rendszeresen itt tölti a nyarakat, olyan természeti csodákat mutatott meg nekünk, mint például a híres bazaltorgona.) A természet ölén csapatversenyt rendeztünk, és aznap a szabad ég alatt tartottuk az esti áhítatot. Táborunk harmadik napján a nehézségekről és leküzdésükről esett szó; a kérdéskört ismét kiscsoportokban vitattunk meg. Szerdán - a tábor lezárásaként - Vincze Katalin tartott istentiszteletet. A tábor kiértékelése után élményekben gazdagon térhettek haza az alsósok, közben pedig megérkeztek a 7-11. osztályosok. Első programjuk gitáros éneklés volt, majd a parton közös játékokkal sikerült „felgyorsítani” az ismerkedést. Különösen érdekes volt az a játék, melynek során mindenki a párjával együtt kapott egy-egy madzagot, és a nyolcvanöt táborozó kört alkotva felemelte a középen lévőt. Csütörtökön a líceum öregdiákja, Szalai Tamás csillagászhallgató tartott előadást az univerzum csodáiról és arról, hogy tudomány és vallás kiegészítik egymást. Fürdőzés és sportversenyek tarkították a programot, majd az ember felelősségéről beszélgettünk. A nap távcsöves csillagnézéssel és egy tóparti „csendsétával” zárult. Pénteken a tábor vendége Mesterházy Balázs leendő iskolalelkész volt, aki indiai élményeiről tartott nekünk előadást. Az elhangzottakat a világvallásokról szóló csoportos beszélgetés követte. Szombaton a nagyok is ellátogattak Badacsonyba, szintén Fábián Dániel túravezetésével. A tábort vasárnap a révfülöpi gyülekezettel közös istentisztelet zárta. Tajti Judit tizenegyedik osztályos líceumi diák HIKCETtS... Egyedülálló édesanyák és gyermekeik konferenciája A Női Missziói Szolgálat szeretettel várja a jelentkezéseket az egyedülálló édesanyák és gyermekeik konferenciájára, amelyet Örvendjetek! címmel tart augusztus 6-13. között a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. A részvételi díj felnőtteknek 15 000 Ft. Jelentkezni július 10-ig lehet a 20/824- 2791-es telefonszámon, illetve levélben a következő címen: MEE Női Missziói Szolgálat, 1450 Budapest, Pf. 21. Füller Tímea Á fa és a levelei, a nő és az ő kézitáskája elválaszthatatlanul összetartoznak. Mindig mondják, és bizony igaz is. Az enyém például kész kincsestár. Valóságos kis túlélőcsomag. Mivel gyakran vagyok együtt gyerekekkel, mindig található benne vagy három szívószálas gyümölcslé meg néhány kis nápolyi szelet. Úgy fél tucat zsebkendő mindenféle hirtelen jött gondok megoldására. És persze egy csomag színes ceruza, csinos, tarka tollak, meg néhány szép kis notesz, ha esetleg szükség lenne rá. Icipici sminkes dobozka, tartalék gyógyszer, illatszer-utánpótlás, ha nem érnék haza időben. Igazolványok, címek, telefonszámok, egykét nagyon fontos és kedves levél, mert azokra biztató ránézni, amikor valami baj ér. Kiskanál a váratlan joghurtevésekhez. És persze telefon, mentolos cukor, szemüvegtisztító rongyocska meg hajgumik, hajcsatok - érthető okokból. Ja és még lufik, színezők, matricák. Valamire való hitoktató ez utóbbiak nélkül egy lépést sem tehet. Szóval mindennek világos célja és rendeltetése van az én táskámban, a vak is láthatja. Csak a férjem csóválgatja a fejét értetlenül. O egy irattartóval útnak mer indulni. Még a városba is! Micsoda képtelenség! Noszogatására néha átnézem kis oldaltáskám __tartalmát; általában akkor, ha éppen dühös vagyok - pá valamiért. Hadd lássa, milyen gondos, rendes nő- velvolt képékVeszekedni. Szépen kiszedegetek sorban mindent, aztán komótosan visszarakodok sorban mindent. Egy-két többéves számlán kívül sose kerül ki egyéb. A ceruzákat viszont ilyenkor szoktam kihegyezni, erre jó csupán az egész ceremónia. Meg persze a nagy felfedezések miatt. Hogy megörülök, amikor végre váratlanul rábukkanok az egyik kis rekesz aljába szorulva a három hónapja a ciklámenszínű kabátomhoz vett cipzárra! Igaz, közben elmúlt az ősz, de lesz jövőre is, és addigra most már rendbe tudom hozatni. Ezt a matricát A békekövet meg a keresztlányunk szülinapjára szántam, rajong az ilyesmiért. Örült volna, csak elfelejtettem, hova is tettem el. Na de sebaj, jó lesz a névnapjára, addig sincs már több hátra négy hónapnál... Szóval lelkesen pakolászok ki meg be, és semmi nem változik. Mostanában azonban erősen elfeledkeztem a szegény kis válltáskáról. Valahogy annyi más feladat volt. Futni ide-oda, csak tolódott a ren- dezkedés ideje szépecskén. Aztán egy nap „végre” összerúgtuk a port a férjemmel. Ő jól megmondta, én jól megmondtam, utána meg mindketten duzzogtunk egy sort, ahogy illik. Dühös voltam rá, tomboltak bennem a nagy energiák. Kicsit takarítottam mérgemben, de még utána is rengeteg feszültség volt bennem. Kétségbeesetten néztem körül. Mihez kezdjek itt most már? Úgy terveztük, együtt dolgozunk ma délelőtt. Ki kéne békülni, morfondíroztam. De hol lehet már Karcsi? Ilyenkorra régen itt szokott sündörögni, és akkor lehet kegyesen megbocsátani neki. Miért nem jön már? Persze, biztos azt hiszi, majd én somfordálok utána. Hát nem! Ő volt undok. Khm. k Keménykedek, de csak amolyan félig se komolyan. Már majdnem elindulok megnézni, hogy mit csinál, aztán valahogy mégse. Egy pillanatig tétovázok a mosogató meg a válltáska között, és már kész is bennem a kellő mennyiségű lendület egy alapos rendrakáshoz. Lelkesen látok neki, még dudorászom is, csak hadd hallja az a veszekedős fráter, milyen jól megvagyok egyedül is! A veszekedős fráter azonban rám se hederít, a saját aktatáskájával van elfoglalva. Titokban meglesem az ajtórésen át: éppen kifelé rakodik. Csak úgy potyognak a kották körülötte, még csak felém se sandít. Na, sebaj. De azért picit elszontyolodom. Mikor jön már? Sóhajtozom egy kicsit, nagyon sajnálom magam, fájdogál a szívem. Hát akkor lássunk munkához legalább. Szedegetem ki a holmimat, nyitogatom a zse- becskéket sorban, megy minden a szokásnak megfelelően. Aztán egyszer csak elém tárul a rémség. Nem akarattal sikítok, csak úgy jön, élesen, hátborzongatóan, mert a táskám zsebében, - ó borzalom - egy szikkadt, rusnya farkincát pillantok meg. Uram, irgalmazz! Sose irtóztam semmi mástól: kígyó, béka, pók - mind jöhet, csak az egér ne lenne! Még az élő se, de az legalább maga is fél, és jobb esetben kereket old, mire felocsúdom első rémületemből. De a döglött egér az maga az iszonyat! Az én táskámban, az én kedves kicsi táskámban! A gyerekek ivólevé mellett! A csinos kis noteszek, hetyke tarka tollak társaságában! Azt hiszem, a helyemben bárki sikított volna. Minimum. Ekkora fortéimét hallania kell a kerek világnak! Egészen az irodáig eljutott a hangom, a veszekedős fráter is meghallotta. Meg is jelent rögtön az ajtóban, arcán valami kaján vigyorral. „Na, mi történt?” - villantotta elő mosolyát érthetetlen derűvel. Csak mutattam undorodva, eltorzult képpel. Jó messzire tartottam magamtól a táskát, hátha mégis meggondolja magát az az egér, és valahogy ki talál ugrani. Karcsi a táska fölé hajol. Kíváncsian meregeti a szemét, aztán elhúzta az orrát: „Pfuj, mi ez, döglött egér? Honnan vetted?” „Nem tudom” - nyöszörgőm remegő hangon. (Honnan vettem, honnan vettem? Micsoda hülye kérdés?!) Aztán reménykedve pislogok rá: „Kiszeded?” Grimaszol. Fintorog. Joggal. Az elhullott rágcsálók eltakarítása neki se tartozik a legtitkosabb vágyai közé. Kihívóan mér végig. Pimaszul. (Hol az együttérzés a földön?) „Vedd ki te!” - veri fel mélázó lelkemet. Egek, ez nem akarja! És tényleg nem. Kérlelhetetlenül felém tolja a táskát, amelyben ott lapul a szörnyeteg. Se mosoly, se semmi. Már indul is az iroda felé nagy nyugalommal. Jaj nekem! A nyakába csimpaszkodom, hogy visszatartsam. A táskát ott lóbálom a hátam mögött (még jó, hogy ilyen hosszú fülei vannak, legalább messzebb van a förtelem...). „Na, kérlek szépen..- hízelkedem félrebillentett fejjel. Ódzkodik a dologtól erősen. Az orrát dörzsölgeti. Semmi kedve a lovagi szolgálathoz. Rémülten futkároznak a gondolataim. Megoldás után kutatok. (És ha kiönteném a földre az egész zsebet? Az se jó, akkor meg onnan kell fölszedni. A sok szép holmit már így is dobhatom a szemétbe, én nem őrzöm egy döglött egérnek egyetlen szomszédját se.) Nincs más hátra, könyörgőre fogom. Sokáig kéreti magát, elmondatja velem dicséreteim egész repertoárját. Virgoncán udvarolok neki persze, a tét nem csekély. Hátha megúszom valahogy a rusnya féreg érintését. Ő meg, a nagy O, kiélvezi szorult helyzetem minden percét. Egy idő után látszik már rajta, hogy beadja majd a derekát. Majd. Valamikor. Nehezen enged. Végül mindent elvállalok már, bocsánatkérést, meg azt, hogy én voltam a hibás az előbbi veszekedésért, bevallom minden vétkem, és az ágyazás is az enyém cserébe, ha megkönyörül rajtam. „Na jó” - nyögi ki végül nagy kegyesen. Fintorogva, sóhajtozva belenyúl a táskámba, és kiránt egy összeaszott sárgarépát. Egy sárgarépát!!! Hát ez meg hogy a fenébe kerülhetett bele? „Biztos kicsússzam a zacskóból a múltkor, amikor elfelejtettem szatyrot vinni a boltba, és ebbe pakoltam” - mélázok. „Tessék” - néz rám jelentőségteljesen. Meglóbálja az orrom előtt. „Mehetsz ágyazni” - teszi még hozzá. Gyanúsan virgonc. Aztán nem is bírja tovább, elneveti magát. Egek, ez tudta! Tudta! Ez végig tudta! Ä gyalázatos! Először a sapkám akad a kezembe, azt vágom hozzá. „Ronda disznó!” - visítom. Már éppen összevesznék vele újra, amikor eszembe villan a kérdés: ő, aki sose matat, akit mélységesen fáraszt a táskámban lévő számtalan zseb és labirintus, honnan tudhatta, hogy a förtelmes farkinca végén nem egy döglött egér himbálódzik? És rádöbbenek: ő tette bele. A gyalázatos, a gálád, a számító! A... Hogy vágyhatott rá, hogy végre egyszer én bé- küljek ki vele...! i