Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-23 / 43. szám
2 2005- október 23. FORRÁS ‘Evangélikus Elet^ ÉLŐ VÍZ A számon kérő Isten Pedagógusok vitatkoznak: kell-e osztályozni, buktatni... A diákok álmodoznak: milyen jó lenne egy olyan iskola, ahol nincs felelés, osztályzás... De Isten világában erről nem lehet vita. Itt egyértelmű - Mt 18 szerint -, hogy a Király számot akar vetni. „Nincs Isten!’’ - mondja a bolond a 14. zsoltár 1. versében. És ez sokaknak tetszik, mert ha nincs Isten, akkor úgy élhetek, ahogy akarok. Nincs felelősség, ismeretlen dolog a hűség. Nincs számonkérés. „Ez az én életem. Azt teszek vele, amit akarok. Senki nem szólhat és ne is szóljon bele!” - mondják. Hát igen: álmodozni, képzelődni lehet, de a tények rácáfolnak a könnyelműségre. Beteljesedik, amit Isten mondott: a tiltott fáról való evés vége a halál. És bár sokan tagadják ezt, igaza van Pálnak, amikor azt mondja, hogy a halál igazi fullánkja a bűn. Csak Isten népe tudja, hogy ez a fullánk csak egy helyen tűnik el: a golgotái kereszt alatt. Aki odamenekül, megtapasztalja, hogy Jézus vére elnémítja a vádat, mert Isten mindnyájunk vétkét Jézusra vetette. Mielőtt továbbmennénk, gondoljunk bele, hogy mit jelent az egy családban, ha nincs számonkérés. Azt, hogy nem lehet rászólni a gyerekre, nem lehet megmondani, ha valamit rosszul csinál... De most kapaszkodjunk bele az örvendetes jézusi üzenetbe: aki benne hisz, nem megy ítéletre, „hanem átment a halálból az életbe" (Jn 5,24). Megdöbbentően hatalmas ez az ige. Vége az Istentől való rettegésnek. Az új helyzetet Jézus így jellemzi: aki őbenne hisz, átment a halálból az életbe. A halál mélyebb értelemben nem más, mint a régi élet, a magamnak élés, a gondok mázsás súlya, amely gyötör, az „én” uralma - hogy csak néhányat említsünk. Jézus az övéi életében megtöri a bűn uralmát. Hogyan történik ez? Úgy, hogy tükröt tart elénk. Jézus naponta ráteszi ujját életünk beteg pontjaira. Ezt olvassuk például az 50. zsoltár 20. versében: „Leülsz és felebarátodra beszélsz..." (Károli-for- dítás) Tehát szemrehányást tesz a nyelv bűnei miatt is. Ugye mi ezt nem is tartanánk bűnnek, de az új életben más mérce alá kerülünk. Azt is felrója, hogy nem viseljük el az intést, a bírálatot. Tehát felsorolja hibáinkat, de szeretettel és javulásunkat munkálva teszi ezt. Ha komolyan vesszük a Biblia üzenetét, az ige naponként belevilágít életünkbe. Ez a leleplező világosság szükséges! Olyan, mint sötét éjben a tengeren a világítótorony fénye, amely rengeteg életet mentett meg és vezetett a helyes útra. ■ Gáncs Aladár Az országos protestáns napok keretében a Hold utcai református templomban reformáció ünnepén, október 31-én 18 órakor Létezik-e protestáns zene? címmel dr. Willi Klink- hammer tart előadást. Elhangzik J. S. Bach Magnificat című műve az Albert Schweitzer kamarazenekar tolmácsolásában. Vezényel: Kenessey László. Mindenkit szeretettel várunk! A belépés ingyenes. SEMPER REFORMANDA „A keresztyén ember akkor irgalmas, ha nem keresi csak a maga hasznát, hanem nyitott szemmel járva szerte, egyformán néz mindenkire, barátra, ellenségre, ahogy mennyei Atyánk cselekszik. Ahol ez az irgalmasság nincs meg, ott hit sincsen.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 22. VASÁRNAP - Mt 18,13-17 Intő vagy cinkos? Testvérem! Osztottál már ki intőt? Adtál már sárga lapot? Léptettél már le sportszerűtlen játékost? Netán azt mondod, hogy nem vagy tanár, nem vagy játékvezető, nem vagy sportbíró... De nem is dolgozatról, labdarúgásról vagy küzdőtérről van szó! Keresztény életedről van szó, és arról a közösségről, amelyben élsz. Arról van szó, hogy intettél-e már meg négyszemközt testvért, netán néhány tanú, esetleg az egész gyülekezet nyilvánossága előtt... Ha nem, akkor nem vagy Urunk követője, nem vagy keresztény! Nem hiszem el ugyanis, hogy környezetedben csak és kizárólag tökéletes keresztények vannak, akiknek makulátlan életük miatt soha nem volt még szükségük néhány intőre, pár sárga lapra, netán kiállításra... Márpedig ahányszor csak elmulasztottad kiosztani vétkező atyádfiának, annyiszor cinkosává lettél bűnében. Minden érettségiző kell, hogy fújja Babits Mihály klasszikus sorait a Jónás könyvéből. Bizonyára mindannyian jól megtanultuk, és a mai napig emlékszünk rá: „De böjt s jámborság néked mint a pélva, / mert vétkesek közt cinkos aki néma. / Atyjafiáért számot ad a testvér: / nincs mód nem menni ahova te küldték” (Harmadik rész) Lám, a költő is jól érti a keresztény küldetést, világosan megfogalmazza, hogy a vétket elnéző azonos megítélést nyer, mint az elkövető. Igaz, a jog csak mostanában igyekszik hasonló felelősséget számon kérni az állampolgárokon, de az erkölcs már régóta ismeri e kötelezettséget. Már az ókorban szállóigévé lett Publilius Syrus mondása: „Amid vitia si feras, facis tua." (Ha elnézed barátod hibáit, magad is helyesled őket.) Mindemellett nem a modern költészet vagy az antik bölcselet alapján nehezedik vállunkra a felelősség eme súlya, hanem Isten szava alapján, amelyet Mózes által közölt népével: „Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében.” (3MÓZ 19,17) Ugyanezzel az isteni erővel szól Jézus arról, hogy mi a teendőd, ha tudomásodra jut egy testvéred vétke. Ezért fogalmazhatunk így: Ha nem fedded meg barátodat vétkei miatt, magad is bűnös vagy tettében! Természetesen nem arról van szó, hogy a másik minden egyes bűnéről tudnom kellene, és végképp nem arról, hogy kutakodnom kellene életében, nyomozva, hol találhatok végre valami feddni valót a titkai között. Ám ha történetesen úgy adódik, hogy valamely bűnéről tudomást szerzek, akkor kötelességem négyszemközt figyelmeztetni. Nem kipletykálni az egész világnak, mert ez még súlyosabb vétek, mint elhallgatni a felfedett bűnt! Urunk nagyon pontos rendet szab e téren: a nyilvánosság teljes kizárásával indul a folyamat, és jó esetben nem is gyűrűzik tovább. Ha mégsem sikerült megnyerni testvérünket, hanem bűnében megkeményedik, akkor bővíteni kell a kört néhány tanúval, illetve szükség esetén a gyülekezettel; végül, ha minden kötél szakad, a keresztény közösségből is száműzendő a bűnös - ám még ekkor is nevelő szándékkal, hogy a kirekesztettség állapota egyértelművé tegye tévelygését: azt, hogy valójában már bűnével kiszakadt a Krisztus-közösségből. Ez a pontos rend nem teszi lehetővé, hogy öncélúan vagy éppen gonosz szándékkal lépjünk fel. Ezért is figyelmezteti már Izraelt az Úr: „Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében.” Az intés tehát a szeretet intése, nem a megleckézte- tésé, kioktatásé. De nem szabad elsumákolni! Ha atyádfia vétkezik, meg kell intened! Finoman, tapintatosan, pásztori módon - négyszemközt. Itt, ezen a fronton még megnyerheted a másikat. Ha azonban tanúk elé kell vinned az ügyet, vagy már a gyülekezet segítségét kell kémed, vélhetően kisebb az esély, hogy a bűnös jobb belátásra tér. Talán ezért van, hogy Jézus e fokozatoknál már meg sem említi a testvér megnyerését, bár a javulás lehetőségét megtartja. Vagy netán azért lép itt már olyan gyorsan további fokokra, mert tudja, hogy nem szoktuk tanúk elé, végképp nem a gyülekezet elé vinni az ilyen ügyeket? Most tehát arra indít Jézus szava, hogy egyénileg is, gyülekezetileg is vizsgáljuk meg életünk gyakorlatát. Valljuk és bánjuk meg Umnk előtt, hogy vétkeztünk az egyházfegyelem tekintetében is, hajtsuk meg fejünket akarata és szava előtt, és változzunk olyan közösséggé, amely valóban útmutatásai szerint cselekszik, és így méltó a gyülekezet névre! A tét nem kevés. Intőt osztó ember leszel vagy cinkos? ■ Szakács Tamás Imádkozzunk! Urunk, aki rendet szabsz gyülekezetednek, ne engedd, hogy hallgatásunkkal bűnrészessé váljunk testvérünk bűneiben! Te adj bölcsességet és szeretetet szívünkbe, hogy tudjuk szelíden inteni a vétkezőt, hátha megnyerhetjük általa. Amen. Oratio (zcumenica Mennyei Atyánk! Segíts, hogy a mai napot egészen neked szentelhessük! Hadd járja át gondolatainkat, egész lényünket a te szentséged. Köszönjük ígéretedet, hogy akik benned bíznak, azoknak ereje megújul. Jó a közeledben lenni, mert csak te adhatod meg azt, amire szükségünk van. Hálát adunk azért, hogy szólsz hozzánk. Örömmel hallgattuk igédet, amely élteti a világot, ébreszti hitünket, munkálja megtérésünket, és erősíti reménységünket. Munkáld bennünk azt, hogy kétségek nélkül tudjunk hinni benned, hogy készek legyünk fenntartás nélkül engedelmeskedni szavadnak. Taníts, hogy rád merjünk bízni mindent, ami kedves nekünk. Köszönjük, hogy kezedben tartod életünket. Köszönjük törvényedet, melyben megszabod életünk rendjét. Szétesik az életünk, ha öntörvényűvé válunk. Segíts el bennünket is azok tapasztalatára, akik így vallanak: boldog az az ember, akinek szívében a te utaid vannak. Köszönjük, hogy jelenléteddel megszenteled közösségeinket. Engedd, hogy egyházad Jézus Urunk feltámadásának szabadságában éljen. Lelked által újítsd meg, hogy az élet kenyerét és italát mindig frissen kínálja az éhezőknek és szomjazóknak. Ébressz vágyat mindannyiunkban az egy Lélek után. Kérünk a házastársakért. Hadd nyíljon meg a szívük előtted, hogy irgalmadból egymás iránt is megértőbbek, türelmesebbek és figyelmesebbek lehessenek. Add, hogy a gyermekek egymást szerető szülők és testvérek közösségében tanulhassák az életet. Megemlékezünk azokról, akiket elhagytak, akik félelemben, bizonytalanságban élnek. Indíts jóakaratra azok iránt, akiken segíthetünk! A szabadság reményteljes napjairól emlékezünk előtted, Istenünk. „Áldó imádság mellett” emlékezünk meg azokról, akik szabadságuk vagy életük feláldozásával bizonyították, hogy szeretik hazánkat. Oly sokszor hullott porba e nép szabadságának reménye! Irgalmaddal tekints szétdarabolt kis hazánkra és népére. Adj belátást, hogy megbecsüljük és továbbadjuk lelki, szellemi örökségünket gyermekeinknek, unokáinknak. Megfontolt, szolgálatra kész elöljárókért kérünk. Ébressz mindannyiunkban felelősséget hazánk és népünk sorsa iránt! Gondviselő oltalmaddal őrködj az emberiség felett. Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen. VISSZASZÁMLÁLÁS 5. Tartalomjegyzék ► Ne rémüljön meg a kedves olvasó a címtől: az alábbiakban nem a készülő Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv tartalomjegyzékét olvashatja - bár nagyon tanulságos lenne... A kötet megjelenése előtti visszaszámlálás mai írásában arról tájékoztatom testvéreimet, mi minden található a vaskos könyvben. Sokan azt hitték, hogy a két éve - tesztelésre - kézbe adott Evangélikus istentisztelet - Próbafüzet javított változata lesz az „új Agenda”. Aki azonban nem csak a felszínt akarta látni, menet közben megtudhatta, hogy mennyi minden so-! rakozik az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv tartalomjegyzékében. Pillantsunk bele. Az anyag öt fejezetre oszlik. A püspöki előszó után, a bevezetőt követően kezdődik az első fejezet: Felkészülés az istentiszteletre. Itt találjuk a szolgálattevők imádságát, a Miatyánk, a hitvallások és az áldásformák pontos szövegét, áttekintésre az istentiszteleti rend felépítését, majd ennek részletes, tételről tételre haladó magyarázatát. A második fejezetben a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek rendjét - a rend állandó részeit, az úgynevezett ordinári- umot - találjuk. Az imént említett általános rend itt különböző formákban jelenik meg. Ugyanaz a menete mindegyiknek: az első az énekelhető liturgikus rend, a második a leginkább közismert énekverses rend, majd ezt követi az egyszerű forma. Mindhárom kínál a renden belül további variációs lehetőségeket úgy, hogy a felépítés azonos marad. Ettől reméljük, hogy bárhol járunk kis egyházunkban, bármilyen tradícióval öltözteti fel az adott gyülekezet az istentisztelet vázát, mégis érezzük az összekötő, egységet megjelenítő közös vonásokat. A második fejezet a vasárnapi esti isten- tisztelet leírásával zárul. Ezt a formát ott lehet használni, ahol délelőtt is és a nap befejezésekor is tartanak istentisztelet. A harmadik fejezetben a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek változó részeit, az úgynevezett propriumot találjuk. Szinte a fél kötetet kiteszi a minden egyes vasárnap anyagát közlő rész, amely a nap zsoltárát, kollekta imádságát, kegyelmi igéjét, Krisztus-dicséretét, valamint az úrvacsorához szóló nagy hálaadó imádságot foglalja magába. A mintegy százötven oldalnyi „változó rész” végén táblázat jelzi az ajánlott, az adott vasárnappal vagy ünneppel összekapcsolt énekek listáját (Énekrend). Ez után találjuk az általános könyörgő imádságok gyűjteményét, amely az eddiginek a többszörösét teszi ki. A negyedik fejezet hozza a legtöbb újdonságot. Ez tartalmazza, az egyéb istentiszteleti formákat. Nem kevesebb mint tizenegy alfejezet s azon belül tizennégy rendkívüli istentiszteleti rend található itt. Az önálló Gyónó istentisztelet kínálja, hogy a vasárnapi alkalomtól függetlenül találkozzon a gyülekezet a bűnbánat és a bűnbocsánat lehetőségével és ajándékával. A Mindennapi közös imádságok bemutatják a reggeli és az esti imaóra kötött formáit, felkínálva többféle variációs lehetőséget is. Két külön forma áll egyházi iskoláink és természetesen a gyülekezetek rendelkezésére a tanévkezdéssel és -zárással kapcsolatban: az ősi Szentlélek-hívás (Verni Sancte) a munka kezdetén, illetve a hálaadó Te Deum (Téged, Isten, dicsérünk) a tanév befejezésekor. A Családi istentisztelet emlékeztet az általános formára, de oldot- tabban, nagyobb szabadsággal kezeli a rendet. A sokak számára még idegenül hangzó „Tamás-mise” kötetünkben az Istentisztelet közelieknek és távoliaknak címet viseli. Ez az egyre inkább elterjedő forma missziói irányultságú: meg kívánja szólítani a kívülállókat éppúgy, mint az egyházuktól távol kerülteket. Az Ökumenikus istentisztelet szintén segíteni akar a sokféle - olykor rendezetlen - gyakorlat közepette azzal, hogy a más felekezetűekkel megélt közösségben evangélikus hangot és formát képviseljünk. A három nagyünneppel kapcsolatos rend közül a karácsonyesti és a passiói istentisztelet közismert és elterjedt (némi apró korrekció történt csupán), ugyanakkor az egyre több helyen végzett húsvét hajnali feltámadásünnepnek LITURGIKUS SAROK szép és tartalmában hallatlanul gazdag rendje is idekerült. A fejezet a két - „újdonságnak” számító - áhítatformával zárul: Könyörgés - Luther litániája nyomán és Krisztus-dicséret. Mindkettőben a meditativ biblikusság és a párbeszédre alapuló hiterősítés dominál. Az ötödik fejezet az alkalmi istentiszteleteké. A keresztelés háromféle formája követi egymást (gyülekezeti, illetve családi istentisztelet keretében, valamint a felnőttkeresztség alkalmával). A szintén újdonságként megjelenő Keresztelési emlékünnep a hívő emberi élet egyik legnagyobb eseményére emlékeztet, annak következményeit mélyíti el: „Meg vagyok keresztelve.” Megújult a konfirmáció rendje, hogy fiataljaink - az ünnepélyességet megtartva - gördülékenyebben ünnepelhessék a megerősítő Isten jelenlétét. Végül itt található a templomi (urnás) temetés rendje azoknak a gyülekezeteknek a szolgálatához, amelyekben az altemplomban umatemető van. Ilyen gazdag tartalmú az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv. Jó tudni, hiszen a visszaszámlálásnál ennek érkezésére várunk. ■ Hafenscher Károly (ifj.)
