Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-06-26 / 26. szám

‘Evangélikus Éltó MOZAIK 2005. június 2 6. 11 Honlap és gyülekezet A pestszentlőrinci gyülekezet honlapja körülbelül hétéves múltra tekint vissza. Ez idő alatt természetesen több formai és tartalmi átalakuláson is keresztülment, hiszen a technikai lehetőségek és maga a gyülekezeti élet is sokat változott az évek során. A legfrissebb verzió elkészítése­kor a következőket vettem figyelembe: Mi az, amit feltétlenül fontos megjelení­teni egy evangélikus gyülekezet weblap­ján? Kiket szeretne elérni az oldal? Mi­lyen formai, tartalmi szempontokat sze­retnék követni a szerkesztés során? EGYHÁZ ES VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Babies Csaba és Bogdányi Gábor hetőségek megvalósítására és a visszafo­gottabb, de egységes és barátságos meg­jelenés kialakítására. Weblapunk valamelyest gyülekeze­Sir« io* W*** tote» ív* * ;. - ' ' I ......hfts / 'aetforec hl*1* zm mmmmmmmmmm wmmmm “3oti A pestszentlőrinci evangélikusok kezdetben egy iskola tantermében tartották istentiszteleteiket, de nagyon hamar megszületett az elhatározás saját templom építésére Miután a kicsiny gyülekezet • ekkor még a kispesti gyülekezet filiája - anyagi lehetőségei igen korlátozottak voltak, először egy templom-alapot hoztak létre. Ennek növekedése jelezte a hívek elhatározásának tfiretlenségát. A gyülekezet önállósulása - 1922-ben - új lendületet és realitást adott az elképzelésnek A községtől telket és 10 000 pengő támogatási kaptak, s a helyi református földbirtokos Szemere István is felajánlott 12 500 pengőt az evangélikus hívek templomára. Az épftési tervekre meghirdetett versenytárgyalást Benkő János építészmérnök nyerte meg, akinek tervrajzain az épület imaházként szerepel, a gyülekezet későbbi szándékát jelezve egy nagyobb templom építésére, ami a Kossuth tér Üllői út felőli sarkán állt volna. Ezt az építkezést azonban megakadályozta a háború és az utána következő nehéz idők A ma álló épület kivitelezése 1932. július 4-én kezdődött meg. és fél éven belül be is fejeződött 1932. december 18-án szentelte fel Raffay Sándor püspök. Az épület kelet-nyugat tengelyű, neogót stílusú. Főhajója belül 19,5 méter hosszú, 0 m széles, kereszthajója pedig 16,5 * 7,8 méteres A templom érdekes és fanléziadús térkialakításról tanúskodik, melynek külön-legességét adja, hogy a fő- és Véleményem szerint egy evangélikus gyülekezet legfontosabb küldetése az ige hirdetése, így ennek valamilyen for­mában meg kell jelennie a weblapján is. Emellett természetesen kiemelt jelentő­ségű bizonyos információk közvetítése (elérhetőségek, alkalmak stb.), valamint lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy az érdeklődők bepillanthassanak a gyü­lekezet életébe. Célközönségként egyrészt a gyüleke­zet - illetőleg egész egyházunk - tagjait jelöltem meg, akik adott esetben például innen (vagy innen is) informálódhatnak alkalmainkról, illetve egyfajta „digitális krónikaként" szelektálva és összegyűjtve megtalálhatják a legfontosabb eseménye­ket, amelyek velünk történtek. Emellett számítottam külső érdeklődőkre is, akik véletlenül vagy konkrét keresés során ta­lálnak az oldalra, esetleg egyházunkhoz való kapcsolódási pontot keresve. A szerkesztés során igyekeztem min­dig szem előtt tartani az elsődleges tar­talmi szempontokat, törekedtem az át­láthatóságra, az egyszerű navigációs lé­tünk életének tükre. Ez többek között azt jelenti, hogy tartalmilag és formailag az egyébként is elkészített anyagokból építkezik. Nézzük hát, konkrétan mit láthatunk rajta! A kezdőlapon a látogató köszöntése, rövid informálása mellett az Útmutató aktuális havi igéje szerepel változó il­lusztrációval, mely eredendően a családi istentiszteleteinkre készül, s melyet a születésnapjukat az adott hónapban ün­neplő gyülekezeti tagjaink kapnak meg köszöntő lapként. (Ezek a képek na­gyobb méretben is letölthetők - például háttérképnek a számítógép képemyőjé- re -, így mindig a szemünk előtt lehet a hónap vezérigéje.) A kezdőoldalon kap­tak helyet a különböző rovatok legfris­sebb elemei, hogy a gyakrabban vissza­térő látogatók könnyen megtalálhassák az új információkat. Az „Aktualitások” címet viselő rovat a közeljövő alkalmait tartalmazza - közülük ki is emeli a fon­tosabbakat -, és alapvetően a gyülekeze­tünkben havonként megjelenő prog­ramelőzetesre épül. A „Gyülekezeti kró­nika” a múltbeli eseményekről ad hírt, általában képriporttal, időnként hang- anyaggal is kibővítve. A harmadik rovat a „Meghallgatható igehirdetések”, mely a legutóbbi vasár­nap istentiszteletünkön elhangzott pré­dikációját tartalmazza mp3-formátum- ban. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez ma még elég ritkán használt megoldás - leg­alábbis magyar evangélikus berkeinken belül -, pedig tudjuk: ,A hit tehát hallásból van... " (Róm 10,17), ezért érdemes kihasz­nálni ezt az internet kínálta lehetőséget. Az oldalainkról letöltött adatmennyiség azt igazolja, hogy sokan - közöttük gyü­lekezetünk hosszabb ideig külföldön tar­tózkodó tagjai is - rendszeresen hallgat­ják ezeket az igehirdetéseket. A kezdőoldal végén kapott helyet egy rövid tartalomjegyzék, mely az oldalak között való eligazodást hivatott segíteni. A „Gyülekezeti krónika” és a „Meghall­gatható igehirdetések” rovat külön olda­lon folytatódik, összegyűjtve a régebbi információkat, a korábbi prédikációkat. Ezeken kívül természetesen megtalál­hatók honlapunkon egy evangélikus portál elmaradhatatlan elemei is: gyüle­kezetünk és templomunk bemutatása, a gyülekezet története, valamint elérhető­ségünk és rendszeres alkalmaink. Honlapunk egyik hiányossága, hogy egyelőre csak magyar nyelven érhető el, de terveink között szerepel angol és né­met nyelvű oldalak elkészítése is külföl­di testvérgyülekezeteink, ismerőseink vagy ide vetődő látogatóink számára. A gyülekezeti honlap legutóbbi „háttértapétája” Ez a cikk nem vállalkozhat többre, mint hogy kedvet csináljon egy virtuális látogatáshoz, ezért ezúton is invitálom a kedves olvasót: keresse fel a http://pestlo- rinc.lutheran.hu weboldalt, és ismerkedjen •meg a pestszentlőrinci és pestszentimrei hívek életével! m GyGD EVEL&LEVEL&EVEL&LEV EL Kis hittantábor Révfülöpön A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) mintegy nyolcvan di­ákja számára a magyar tenger partján ért véget a 2004/2005-ös tanév. Az ötödik és hatodik osztályosok részvételével június 12-15. között került sor a hagyományos „kis hittantáborra” a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban, ahol en­gem félig vezetői, azaz segítői tisztséggel bízott meg a táborvezető, Vincze Katalin. A tábor témacíme Gondviselés, hit és felelős élet volt. Az első nap a beköltözéssel és ismerkedési játékokkal telt el. A diákok lelkesen vet­tek részt a közös énekléseken, áhítatokon. A második nap reggelén vezették fel a te­remtett világ szépségével és küldetésével foglalkozó résztémát, amelyet azután kis­csoportokban beszéltünk meg. Délután Badacsonyba kirándultunk egy „kis licista”, Fábián Dániel vezetésével. (Dani, aki rendszeresen itt tölti a nyarakat, olyan természe­ti csodákat mutatott meg nekünk, mint például a híres bazaltorgona.) A természet ölén csapatversenyt rendeztünk, és aznap a szabad ég alatt tartottuk az esti áhítatot. Táborunk harmadik napján a nehézségekről és leküzdésükről esett szó; a kérdés­kört ismét kiscsoportokban vitattunk meg. Szerdán - a tábor lezárásaként - Vincze Katalin tartott istentiszteletet. A tábor kiértékelése után élményekben gazdagon térhettek haza az alsósok, köz­ben pedig megérkeztek a 7-11. osztályosok. Első programjuk gitáros éneklés volt, majd a parton közös játékokkal sikerült „felgyorsítani” az ismerkedést. Különösen ér­dekes volt az a játék, melynek során mindenki a párjával együtt kapott egy-egy ma­dzagot, és a nyolcvanöt táborozó kört alkotva felemelte a középen lévőt. Csütörtökön a líceum öregdiákja, Szalai Tamás csillagászhallgató tartott előadást az univerzum csodáiról és arról, hogy tudomány és vallás kiegészítik egymást. Fürdőzés és sportversenyek tarkították a programot, majd az ember felelősségéről beszélget­tünk. A nap távcsöves csillagnézéssel és egy tóparti „csendsétával” zárult. Pénteken a tábor vendége Mesterházy Balázs leendő iskolalelkész volt, aki indiai él­ményeiről tartott nekünk előadást. Az elhangzottakat a világvallásokról szóló cso­portos beszélgetés követte. Szombaton a nagyok is ellátogattak Badacsonyba, szintén Fábián Dániel túraveze­tésével. A tábort vasárnap a révfülöpi gyülekezettel közös istentisztelet zárta. Tajti Judit tizenegyedik osztályos líceumi diák HIKCETtS... Egyedülálló édesanyák és gyermekeik konferenciája A Női Missziói Szolgálat szeretettel várja a jelentkezéseket az egyedülálló édes­anyák és gyermekeik konferenciájára, amelyet Örvendjetek! címmel tart augusztus 6-13. között a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. A részvételi díj felnőtteknek 15 000 Ft. Jelentkezni július 10-ig lehet a 20/824- 2791-es telefonszámon, illetve levélben a következő címen: MEE Női Missziói Szolgálat, 1450 Budapest, Pf. 21. Füller Tímea Á fa és a levelei, a nő és az ő kézitáskája elvá­laszthatatlanul összetartoznak. Mindig mondják, és bizony igaz is. Az enyém pél­dául kész kincsestár. Valóságos kis túlélőcsomag. Mivel gyakran vagyok együtt gyerekekkel, mindig található benne vagy három szívószálas gyümölcs­lé meg néhány kis nápolyi szelet. Úgy fél tucat zseb­kendő mindenféle hirtelen jött gondok megoldásá­ra. És persze egy csomag színes ceruza, csinos, tar­ka tollak, meg néhány szép kis notesz, ha esetleg szükség lenne rá. Icipici sminkes dobozka, tartalék gyógyszer, illatszer-utánpótlás, ha nem érnék haza időben. Igazolványok, címek, telefonszámok, egy­két nagyon fontos és kedves levél, mert azokra biz­tató ránézni, amikor valami baj ér. Kiskanál a várat­lan joghurtevésekhez. És persze telefon, mentolos cukor, szemüvegtisztító rongyocska meg hajgu­mik, hajcsatok - érthető okokból. Ja és még lufik, színezők, matricák. Valamire való hitoktató ez utóbbiak nélkül egy lépést sem tehet. Szóval mindennek világos célja és rendeltetése van az én táskámban, a vak is láthatja. Csak a férjem csóválgatja a fejét értetlenül. O egy irattartóval út­nak mer indulni. Még a városba is! Micsoda képte­lenség! Noszogatására néha átnézem kis oldaltáskám __tartalmát; általában akkor, ha éppen dühös vagyok - pá valamiért. Hadd lássa, milyen gondos, rendes nő- velvolt képékVeszekedni. Szépen kiszedegetek sor­ban mindent, aztán komótosan visszarakodok sor­ban mindent. Egy-két többéves számlán kívül sose kerül ki egyéb. A ceruzákat viszont ilyenkor szok­tam kihegyezni, erre jó csupán az egész ceremónia. Meg persze a nagy felfedezések miatt. Hogy meg­örülök, amikor végre váratlanul rábukkanok az egyik kis rekesz aljába szorulva a három hónapja a ciklámenszínű kabátomhoz vett cipzárra! Igaz, közben elmúlt az ősz, de lesz jövőre is, és addigra most már rendbe tudom hozatni. Ezt a matricát A békekövet meg a keresztlányunk szülinapjára szántam, rajong az ilyesmiért. Örült volna, csak elfelejtettem, hova is tettem el. Na de sebaj, jó lesz a névnapjára, addig sincs már több hátra négy hónapnál... Szóval lelkesen pakolászok ki meg be, és semmi nem változik. Mostanában azonban erősen elfeled­keztem a szegény kis válltáskáról. Valahogy annyi más feladat volt. Futni ide-oda, csak tolódott a ren- dezkedés ideje szépecskén. Aztán egy nap „végre” összerúgtuk a port a férjemmel. Ő jól megmondta, én jól megmondtam, utána meg mindketten duz­zogtunk egy sort, ahogy illik. Dühös voltam rá, tomboltak bennem a nagy energiák. Kicsit takarí­tottam mérgemben, de még utána is rengeteg fe­szültség volt bennem. Kétségbeesetten néztem kö­rül. Mihez kezdjek itt most már? Úgy terveztük, együtt dolgozunk ma délelőtt. Ki kéne békülni, morfondíroztam. De hol lehet már Karcsi? Ilyen­korra régen itt szokott sündörögni, és akkor lehet kegyesen megbocsátani neki. Miért nem jön már? Persze, biztos azt hiszi, majd én somfordálok utána. Hát nem! Ő volt undok. Khm. k Keménykedek, de csak amolyan félig se komo­lyan. Már majdnem elindulok megnézni, hogy mit csinál, aztán valahogy mégse. Egy pillanatig tétová­zok a mosogató meg a válltáska között, és már kész is bennem a kellő mennyiségű lendület egy alapos rendrakáshoz. Lelkesen látok neki, még dudorászom is, csak hadd hallja az a veszekedős fráter, milyen jól megvagyok egyedül is! A veszekedős fráter azonban rám se hederít, a saját aktatáskájával van elfoglalva. Titokban meglesem az ajtórésen át: éppen kifelé ra­kodik. Csak úgy potyognak a kották körülötte, még csak felém se sandít. Na, sebaj. De azért picit elszontyolodom. Mikor jön már? Sóhajtozom egy kicsit, nagyon sajnálom magam, fájdogál a szívem. Hát akkor lássunk munkához leg­alább. Szedegetem ki a holmimat, nyitogatom a zse- becskéket sorban, megy minden a szokásnak megfe­lelően. Aztán egyszer csak elém tárul a rémség. Nem akarattal sikítok, csak úgy jön, élesen, hát­borzongatóan, mert a táskám zsebében, - ó borza­lom - egy szikkadt, rusnya farkincát pillantok meg. Uram, irgalmazz! Sose irtóztam semmi mástól: kí­gyó, béka, pók - mind jöhet, csak az egér ne lenne! Még az élő se, de az legalább maga is fél, és jobb esetben kereket old, mire felocsúdom első rémüle­temből. De a döglött egér az maga az iszonyat! Az én táskámban, az én kedves kicsi táskámban! A gye­rekek ivólevé mellett! A csinos kis noteszek, hetyke tarka tollak társaságában! Azt hiszem, a helyemben bárki sikított volna. Minimum. Ekkora fortéimét hallania kell a kerek világnak! Egészen az irodáig eljutott a hangom, a veszeke­dős fráter is meghallotta. Meg is jelent rögtön az aj­tóban, arcán valami kaján vigyorral. „Na, mi tör­tént?” - villantotta elő mosolyát érthetetlen derűvel. Csak mutattam undorodva, eltorzult képpel. Jó messzire tartottam magamtól a táskát, hátha mégis meggondolja magát az az egér, és valahogy ki talál ugrani. Karcsi a táska fölé hajol. Kíváncsian merege­ti a szemét, aztán elhúzta az orrát: „Pfuj, mi ez, dög­lött egér? Honnan vetted?” „Nem tudom” - nyöször­gőm remegő hangon. (Honnan vettem, honnan vet­tem? Micsoda hülye kérdés?!) Aztán reménykedve pislogok rá: „Kiszeded?” Grimaszol. Fintorog. Jog­gal. Az elhullott rágcsálók eltakarítása neki se tarto­zik a legtitkosabb vágyai közé. Kihívóan mér végig. Pimaszul. (Hol az együttérzés a földön?) „Vedd ki te!” - veri fel mélázó lelkemet. Egek, ez nem akarja! És tényleg nem. Kérlelhetetlenül felém tolja a tás­kát, amelyben ott lapul a szörnyeteg. Se mosoly, se semmi. Már indul is az iroda felé nagy nyugalom­mal. Jaj nekem! A nyakába csimpaszkodom, hogy visszatartsam. A táskát ott lóbálom a hátam mögött (még jó, hogy ilyen hosszú fülei vannak, legalább messzebb van a förtelem...). „Na, kérlek szépen..- hízelkedem fél­rebillentett fejjel. Ódzkodik a dologtól erősen. Az or­rát dörzsölgeti. Semmi kedve a lovagi szolgálathoz. Rémülten futkároznak a gondolataim. Megoldás után kutatok. (És ha kiönteném a földre az egész zse­bet? Az se jó, akkor meg onnan kell fölszedni. A sok szép holmit már így is dobhatom a szemétbe, én nem őrzöm egy döglött egérnek egyetlen szomszédját se.) Nincs más hátra, könyörgőre fogom. Sokáig ké­reti magát, elmondatja velem dicséreteim egész re­pertoárját. Virgoncán udvarolok neki persze, a tét nem csekély. Hátha megúszom valahogy a rusnya féreg érintését. Ő meg, a nagy O, kiélvezi szorult helyzetem minden percét. Egy idő után látszik már rajta, hogy beadja majd a derekát. Majd. Valamikor. Nehezen enged. Végül mindent elvállalok már, bocsánatkérést, meg azt, hogy én voltam a hibás az előbbi veszekedésért, bevallom minden vétkem, és az ágyazás is az enyém cserébe, ha megkönyörül raj­tam. „Na jó” - nyögi ki végül nagy kegyesen. Finto­rogva, sóhajtozva belenyúl a táskámba, és kiránt egy összeaszott sárgarépát. Egy sárgarépát!!! Hát ez meg hogy a fenébe kerülhetett bele? „Biztos kicsússzam a zacskóból a múltkor, amikor elfelejtettem szatyrot vinni a boltba, és ebbe pakoltam” - mélázok. „Tes­sék” - néz rám jelentőségteljesen. Meglóbálja az or­rom előtt. „Mehetsz ágyazni” - teszi még hozzá. Gyanúsan virgonc. Aztán nem is bírja tovább, elne­veti magát. Egek, ez tudta! Tudta! Ez végig tudta! Ä gyalázatos! Először a sapkám akad a kezembe, azt vágom hozzá. „Ronda disznó!” - visítom. Már ép­pen összevesznék vele újra, amikor eszembe villan a kérdés: ő, aki sose matat, akit mélységesen fáraszt a táskámban lévő számtalan zseb és labirintus, hon­nan tudhatta, hogy a förtelmes farkinca végén nem egy döglött egér himbálódzik? És rádöbbenek: ő tet­te bele. A gyalázatos, a gálád, a számító! A... Hogy vágyhatott rá, hogy végre egyszer én bé- küljek ki vele...! i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom