Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-08-28 / 35. szám
"Evangélikus Élet!; ÉLŐ VÍZ 2005. szeptember 4. 9 HETI ÚTRAVALÓ Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (iPt 5,7) Szentháromság ünnepe után a tizenötödik héten az Útmutató reggeli igéiben az emberek aggodalmaskodásáról és Isten gondviseléséről olvashatunk, hogy eljussunk ennek felismerésére és megtapasztalására: „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk." (Zsolt 68,20) így kérjük őt, ha még terheli életünket a hitetlenség eme bűne: „Hallgass, Uram, imádságomra, és figyelj könyörgő' szavamra!" (Zsolt 86,6) Az aggodalmaskodás leghatékonyabb „ellenszere” a hálaadás. „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt... ” (Fii 4,6) A Hegyi beszédben jézus is óv az aggodalmaskodástól: háromszor is elmondja: „Ne aggódjatok..." (Mt 6,25.31.34) Isten gondot visel gyermekeire; aki alázatos, az tudja, hogy teljesen rá van utalva az ő irgalmas szeretetére és gondviselésére. Heti igénk szerint minden testi és lelki gondunkat csak a minden kegyelem Istene oldhatja meg, ezért „övéa dicsőség és a hatalom örökkön-örökké” (iPt 5,11)! Isten embereken keresztül végzi gondviselő munkáját; Pál a filippi gyülekezet adományát Istennek tetsző s az evangélium terjedéséért hozott áldozatnak tekintette: „Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban." (Fii 4,14) Az apostol minket is óv a felfuvalkodottságtól és a telhetetlenségtől, illetve a pénzimádattól, amely valójában bálványimádás: „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket." (iTim 6,11) Isten életmentő gondviselésének a jele, hogy Pállal együtt mindenki megmenekült a hajón, de őt is felhasználta ebben: „Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. (...) ...vette a kenyeret, hálát adott Istennek...” (ApCsel 27,348.35) Mindennek rendelt ideje van; az Úrtól jövő gondoskodásnak és annak is, hogy Jézus igéjében felénk irányuló gondoskodását elfogadjuk. Testvérem, talán te is „sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre” (Lk 10,41-42), az Úr Jézusra. Solus Christus! - vallotta reformátorunk is. „Hát csak hagyjuk rá a gondjainkat. Munkád és iparkodásod nincs ellenére a hitnek, sőt szükséges a test megzabolázására. Az aggodalmaskodás azonban Isten ellen van!” (Luther) Jézus gondoskodott tanítványai minden szükségéről: „»...volt-e hiányotok valamiben?« »Semmiben« - válaszolták." (Lk 22,35) Mai tanítványainak „csak” a hit kardját kell használniuk az aggodalmaskodás elleni küzdelemben. Jézus a mezei beszédben arról (is) tanít, hogy kik az igazán boldogok Isten értékrendje szerint. A négy boldogmondásban és ezek negatív tükörképében, a négy jajkiáltásban felismerhetjük, hogy az ő követői - a külső körülmények ellenére - már most is boldogok. „Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben...” (Lk 6,23) Ezért „ne aggodalmaskodjál...” (EÉ 586) ■ Garai András Dsida Jenő Diákimádság Idegen szavak bábel-zavarából . félrevonulva, ím, lelket cserélek s kezemet szépen összekulcsolom - Te még megértesz, úgy-e Istenem, Akkor is, hogyha - magyarul beszélek? Künt sáros, hullott, őszi levelek. Csupasz fák ólmos, felhős ég alatt, lomha köd fojtja a melódiákat - és csak én vagyok egyedül merész, akiből most: is imádság fakad. Engedd Uram, hogy két karom kitárjam, s szívem igya fel mind-mind az esőt és tönkre-szikkadt, szomjas talajából csíráztassál ki valami szent álmot, szépet, boldogot, nagyot, jólesőt! Acélozzad meg két karomnak izmát, hogy szebb jövendőm piros hajnalán nagyon erősen megöleljelek, s kebleden sírjam le a múlt bűnét, utolsó Védőm, Istenem, Atyám! Hadd bontsam ki majd selymes lobogómat, s míg sziporkázó, víg tavasz ragyog - csordultig telve hittel, akarással, zenés ajakkal kiáltsam az égbe: Istenem, olyan fiatal vagyok! Kedves Gyerekek! ► A most induló sorozat főhőse Anita. Kalandjairól hat alkalommal olvashattok a Gyermekvár rovatban. A történetek végén találtok egy-egy rejtvényt is; a megfejtéseket küldjétek el a szerkesztőség címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A hatodik rész után sorsolást tartunk, amelyen három szerencsés megfejtő ajándékcsomagot nyer. Aki minden alkalommal beküldi a helyes megfejtést, annak a neve hatszor kerül a kalapba, így nagyobb esélye van arra, hogy nyerjen. I. Anita rosszkedvűen ballagott anyu mellett. Idegen város, idegen utcák, nincs miért nézelődni, úgyse találkozik az ember tekintete kedves ismerősökével. Olyan más itt minden! Jaj, minek is kellett ideköltözniük! Szinte az egész nyár ráment a készülődésre, pakolásra, berendezkedésre, őrá már alig maradt idejük anyuéknak, most meg mindjárt kezdődik a suli... Otthon, Patakon minden annyira vidám volt! A szomszédban lakott Erika, akivel egész kicsi kora óta barátkozott, és közösen készülődtek az iskolába is. Igaz, elültették őket egymás mellől a sok órai locsogás miatt, de az osztályban azért együtt lehettek. Hazafelé pedig meg lehetett beszélni az aznapi érdekes eseményeket is. Mert ott mindig történt valami említésre méltó, de itt...- Hajjaj - Anita keserveset sóhajtott. Anyu a fejét csóválta.- Miért vagy megint ilyen lehangolt, kicsim? - kérdezte aggódva. - Csak nem leszel beteg? Máskor mindig úgy örültél ezeknek az iskolakezdés előtti bevásárlásoknak, most meg rád se lehet ismerni - nézett rá fejcsóválva. „Olyan nehéz ez, hogy anyu sem érti, pedig neki is hiányzik biztosan a sok régi ismerős, barátnő, szomszéd” - gondolta.- Anyu, te nem érzed itt egyedül magad? - bökte ki végül Anita. Anyu tétován elmosolyodott.- Hát, kicsit nekem is furcsa ez az egész, olyan hirtelen történt. De tudod, apu itt most remek munkahelyet kapott, és úgy tűnik, ez az a hely, ahol sokáig szükség lesz a munkájára. Nekem is sikerült állást találnom, neked pedig egy jó hírű iskolát. Az pedig majd kiderül, hogy a régi barátok közül ki marad meg, és ki helyett találunk újat. Nem kell félni - válaszolta anyu, de látszott rajta, hogy most még ő is inkább csak reméli, hogy majd jó lesz... Anita szíve viszont felderült. Erika is mindig azt mondta, hogy nem kell félni, de ő azt is hozzátette, hogy „törődik velünk az Úr”. A barátnője biztosan most is imádkozik azért, hogy ez az Úr törődjön vele. Jó volt erre gondolnia. A vásárlás azután szépen elterelte a figyelmüket, de este Anita megint nagyon szomorúan vonult be a szobájába. Milyen szép ez az új táska és a tolltartó is! De jó lett volna megmutatni Erikának, és elmesélni, hogy mennyi érdekeset látott a boltban! Tanév közben, amikor újra lesz majd zsebpénze, feltétlenül megveszi magának azt a furcsa, színváltós tollat, amelyik egyszerre fog kéken és rózsaszínűén. Gondolataiba mélyedve gyűrögette a párnája sarkát. Észre sem vette, hogy mit csinál, csak amikor kipottyant alóla a Bibliája. Nahát! Erről egészen megfeledkezett, pedig kis barátnője úgy búcsúzott el tőle, hogy neki ajándékozta ezt a könyvet. Szórakozottan lapozgatta, közben rátörtek a közös olvasgatások emlékei. „Mielőtt olvasni kezdem, mindig imádkozom azért, hogy Isten üzenjen nekem, és értGYERMEKVÁR hessem, ami nekem szól belőle” - magyarázta Erika. Ő meg csak bólogatott, sose gondolt rá, hogy ilyen fiatalon is lehetne Bibliát olvasni. Azt gondolta, az csak a felnőttek dolga. Erika viszont kedvesen, komolyan és nagyon érdekesen tudott beszélni a hitéről. Olyankor ő is kedvet kapott ahhoz, hogy csatlakozzon hozzá, és megpróbálkozzon a bibliaolvasással. Csakhogy eddig mindig együtt olvasták a Bibliát. Különös, izgalmas volt most egyes-egyedül lenni ezzel a könyvvel. „Imádkozni kellene” - gondolta tétován. De semmi okos vagy fennkölt nem jutott az eszébe. „Csak őszintén, amit gondolsz” - csendült fel benne Erika hangja. Kicsit még gondolkodott, aztán összeszedte a gondolatait, és annyit mondott: Sí n- Istenem, olyan egyeth é dűl vagyok, segíts, hogy s"> 1 legyen barátom ezen az új fi t helyen is! 0 e A lapok közül egy kis 0 d virágos kép fordult ki. Egy ^ a levél. „Drága Anitám! SoA m kát fogok rád gondolni. ♦ s Ha teheted, írj majd, mert n ü máris nagyon hiányzol * i nekem. Szeretettel gonV r dolok rád: Erika.” Óvato8 v san megfordította, és a #ú hátulján ott olvasta ked(&> c véne aranymondását Józ zsué könyvéből. ® g □ j ! f Hogy melyiket, azt megtudy k hatjátok, ha megfejtitek a tit# á kosírást. I f JS J3 o@[], 8«^ * Morogj * *0 <M Az előző rejtvénysorozat három szerencsés nyertese: Kovács Veronika (Felpéc), Piszkei Gábor (Győr) és Vineter Mónika (Szeged). Nyereményeiket postán küldjük el. Gratulálunk.1 A többi, helyes megfejtést beküldő'játékos apró meglepetést kap. Fuvallat a templomban Öskün koncertezett a New Life ► Kitűnően bizonyította a New Life ökumenikus ének- és zenekar az ösküi evangélikus templomban július 28-án tartott koncertjével, hogy Isten nevének dicsőítésére éppúgy alkalmas lehet egy modem hangszerekkel felszerelt énekkar, mint egy orgonazenés istentisztelet. De koncertjükkel nem ennek a bizonyítása volt a céljuk, hanem a hitvallás, a kiállás és az öröm hangjainak hallatása, amelyek a Mindenható szeretetét éneklik. A dalokat egy-egy személyes bizonyságtétel tette, varázsolta még szívhez szólóbbá, amelyek egyúttal példaértékűen tanúskodtak a zenekar tagjainak élő, buzgó hitéről. Előre bocsánatot kérek a zenekar tagjaitól, ha rövidke írásomban visszacsengenek vallomásuk szavai; az elhangzottak további gondolatokat szültek - az esti koncert után nem lehetett megérintetlenül átlépni a templom küszöbét. Figyelmeztetés, jel, ígéret áradt a dalokból és a bizonyságtételekből egyaránt. Zajos világban élünk. A nappal - és gyakran az éjszaka - óráit, életünk mozgásterét túl sok minden árasztja el, ami lefoglalja érzékszerveinket, automatikussá teszi gondolkodásunkat, és rombolja a lelkiségünket: szól a tévé, a rádió, harsognak a reklámok, a mai világ talmi csillogását hirdető téveszmék. Nem tudunk csendben maradni, és nem hagynak minket csendben lenni. Olykor mi magunk sem akarunk csendben maradni. Félünk tőle, félünk a gondolatainktól, amelyek csak ekkor születhetnek meg igazán. A csendben - á lelki csendben - halljuk meg az Úr szavát; a csendben elsuttogott öröm, hála, a csendben megszülető kétségbeesett sóhaj tisztán száll felfelé. Valami hasonló lehet ez, mint az a kis vallomás, amelyet nemrégiben e-mailben kaptam. Egy felmérés során gyermekeket kérdeztek meg arról, hogy szerintük mi a szeretet. Az egyik válasz így szólt: „A szeretet az, amit karácsonykor lehet hallani. Ha abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor hallod meg.” A csendnek hangja van. Istenhez hívó hangja. Hagyod, testvérem, hogy ez a csend a te életedben is hallható legyen? Emberi kapcsolatainkban eluralkodott a bizalmatlanság, a bizonytalanság. Felelőtlenül ígérgetünk, tetteink, szavaink nem átgondoltak. Megígérjük, hogy megtesszük - mégsem tesszük meg. Megígérjük, hogy pontosak leszünk - mégsem vagyunk azok. Megígérjük, hogy hűségesek leszünk - mégsem vagyunk azok. Mennyire ellentétes ezzel - és emiatt a világ szemében elfogadhatatlan, taszító -, hogy az élő Isten szava igaz! Nincs nagyobb „veszélye” mai világunknak, mint az ige, a Szentírás! Ma már nem támadják vehemensen a Bibliát - a tendencia inkább a nevetségessé tétel, a bagatellizálás. Testvérem, a világ fél a tiszta szótól, fél az igaz szótól! Mersz-e, me- rünk-e a bibliai zsinórmérték szerint élni? Egy másik bizonyságtétel magával ragadó gondolata az volt, amely Isten és ember kapcsolatát a pók munkájához, hálójának elkészítéséhez hasonlította. Amikor ugyanis a pók elkezdi szőni a hálóját, egy fő fonálon ereszkedik alá, s ezután fog neki a munkának. Mindig óvatosan sző, mert ha a fő fonalat elvágja, a hálója összezuhan, s ő maga esik csapdába. így vagyunk ezzel mi, emberek is. Építjük a saját kis világunkat, a családunknak, a munkánknak, a mindennapi dolgainknak, a szenvedélyeinknek élünk, de ha az életünk értelmét adó fő szálat, az Istennel való kapcsolatot elvágjuk, vergődni kezdünk a saját hálónkban, s öklünket rázzuk az ég felé. Ilyenkor végiggondolod-e, testvérem, hogy nem te vágtad el azt a szálat? Egy nagyon plasztikus, bizonyára sokak által ismert kép jutott még eszembe: a bűn vágja el ezt az égi kapcsolatot. De a remény Istene azért olyan csodálatos, mert hatalmasságában és kegyelmességében újra meg tudja kötni az elszakított fő fonalat! Az újrakötés miatt pedig rövidebb lesz a madzag, mint volt - a kegyelem által újra felelevenített kapcsolat közelebb visz a Teremtőhöz. Egy lelkipásztor meglátogatta beteg barátját a kórházban, aki már haldoklott. A biztató szavak talán önkéntelenül fordultak át a Jézusról szóló bizonyságtételbe. A beteg barát könnyes szemmel nézett az ágy mellett ülőre, s csak ennyit kérdezett: „Miért nem előbb?” Evangélikusként nevünkben hordozzuk a jó hírt. Sarkadi Imre írja keserűen egyik novellájában, hogy „mit érek én a te bölcsességeddel, ha benned van?” Mit ér jó hírt hordozó nevünk, ha nem tudjuk, nem akarjuk átadni a tartalmát? Nevünkben hordozott azonosságtudatunk, a kiformálódott hit nem engedheti, hogy csöndesen, magunkba zártan éljük meg kereszténységünket. Tettre, hirdetésre, cselekvésre kell késztessen bennünket - ebben teljesedik ki a hit. Az örömhírt meg kell osztanunk arra szomjúhozó társainkkal - a megélt hitnek cselekedetekben kell megnyilvánulnia, kinek-kinek kamatoztatnia kell a fentről adatott képességeit! Testvérem, tudsz-e még ma szólni valakinek? Tudsz-e még ma jó példával, szorgos munkával elöl járni? így kell tennünk, amíg nem késő! Köszönöm a New Life együttes tagjainak, hogy mertek, mernek tanítani, bizonyságot tenni, és hálás vagyok a Mindenhatónak, amiért hagyta, hogy megérintsék a lel- kemet, és felbátorított az írásra. ■ Pataki Gergely HIRDETÉS-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Igazság és kiengesztelőáés Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) legközelebbi alkalma szeptember 8-án, csütörtökön 17 órakor lesz az Országos Egyházi Iroda földszinti termében (Budapest VIII., Üllői út 24.; a nagykapu és a könyvesbolt közötti szakaszon, az utca felől közelíthető meg). • Áhítat: dr. Fabiny Tamás • Előadás: Az egyházi közelmúlt feldolgozásának teológiai kérdései - dr. Fazakas Sándor HIRDETÉS ............................... Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a 2005/2006. tanév őszi szemeszterében is folytatódik a „Teológiai továbbképzés egyházi iskolákban és óvodákban dolgozó pedagógusok részére” elnevezésű pedagógus-továbbképzési program. A négy féléven át tartó, 120 órás képzésbe új résztvevők is bekapcsolódhatnak. Jelentkezési határidő: 2005. szeptember 16. Bővebb információ, valamint jelentkezési lap igényelhető a teologia@lutheran.hu e-mail címen, valamint az Evangélikus Hittudományi Egyetemen: 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: 1/469-1050; fax: 1/363-7454. HIRDETÉS ...................................... .......... Az Északi Evangélikus Egyházkerületben ez évben felavatott segédlelkészeket az alábbi szolgálati helyekre küldte ki D. Szebik Imre elnök-püspök: • Blázy Árpádné segédlelkészt 2005. augusztus i-jétől Budapest-Kelenföldre • László Milán segédlelkészt 2005. szeptember i-jétől a tállya-abaújszántói evangélikus gyülekezetbe és a sátoraljaújhely-tokaji szórványba • Gerlai Pál segédlelkészt 2005. szeptember i-jétől Fancsal-Hemádvécsére • Zsugyel Koméi segédlelkészt 2005. augusztus i-jétől Budahegyvidékre • Valentinyi Erzsébet segédlelkészt 2005. szeptember i-jétől a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskolába hitoktatónak és lelkigondozónak Urunk áldása legyen szolgálatukon!
