Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-29 / 22. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2005. május 29. 9 „Naponta olvasom a Bibliát, hiszen az Isten szava.. Beszélgetés Az Élet Kenyere magyarországi kínai keresztény gyülekezet presbiterével ► Mosolygósak, udvariasak, szorgalmasak. Magyarországra települt kínaiak. Sok helyen találkozhatunk velük, hiszen számtalan kedvelt, látogatott üzletük, éttermük van, de létezik ma már kínai bevásárlóközpont, sőt iskola is. Az azonban már kevésbé közismert, hogy van négy önálló magyarországi kínai keresztény gyülekezet is. Ezek egyikének presbiterével, a magyarul is beszélő Michael Yinggel - aki „civilben” egy üzlet tulajdonosa - készült a beszélgetés.- Mikor és mién jött Magyarországra?- 1991-ben érkeztem ide bátyám hívására, aki már 1987-ben ideköltözött, és nyitott egy kínai vendéglőt. Én Belgiumból, a katonaéveim letöltése után települtem át azért, hogy majd „együtt csináljuk" az éttermet.- Mindez tizennégy éve történt. Ez eléggé hosszú idd ahhoz, hogy indokolt legyen a kérdés: most már véglegesen itt szándékozik maradni Magyarországon?- Igen. Most már itt maradunk a feleségemmel és a három gyermekemmel együtt. Ok már itt születtek, itt járnak iskolába, és természetesen kifogástalanul beszélik a magyar nyelvet.- Jól érzi magát ebben a helyzetben? Nem volt nagyon nehéz megszokni az itteni életet?- Jól érzem magam; nem esett nehezemre a beilleszkedés, mert Belgiumban születtem, ott is nőttem föl, így ismerem az európai szokásokat, kultúrát. A magyar nyelvet is viszonylag könnyen meg tudtam tanulni, hiszen beszélek európai nyelveket. y- Hogyan került kapcsolatba a kereszténységgel?- Édesanyám keresztény volt, ő pedig a szülei révén lett hívő. Gyakorolta is vallását választott hazájában, Belgiumban, ahol édesapámmal egy kínai vendéglőt vezettek. Én tehát már „harmadik generációs keresztény” vagyok a családban, s ha figyelembe vesszük, hogy Kínában csak mintegy kétszáz évvel ezelőtt jártak az első sikeresen térítő misszionáriusok, akkor ez nem is kevés. Egyébként nemsokára - 2007-ben - fogják kétszáz éves fennállásukat ünnepelni a kínai keresztény gyülekezetek.- Mennyire kötődik a kínai vallási kultúrához?- Kínában főleg az ezeréves buddhista hagyományokat ápolják. A mi családunkban azonban - mivel már a nagyszüleim is keresztények voltak - nem tartottuk, nem tartjuk a buddhista szokásokat. De természetesen ismerjük őket, a gyermekeimnek el tudom mondani, és meg is fogom tanítani őket. Igaz, kissé megfakultak már, hiszen amikor Kínában a kommunisták kerültek hatalomra, akkor eltöröltek mindent. Nem volt se buddhiztény gyülekezet van, amely csak kínaiakból áll. Ezek közül kettőnek - az egyik a miénk - egy pünkösdi közösség, kettőnek pedig reformátusok adnak lehetőséget az összejövetelekre, tőlük béreljük a helyiségeket. mus, se kereszténység, s az évtizedek során sok minden feledésbe merült.- Hány kínai nyelvű keresztény gyülekezet működik ma Magyarországon?- Jelenleg négy olyan kereszAzért is vagyunk protestáns egyházak közelében, mert a magyarországi kínai közösségek presbiteriánus hagyományok alapján jöttek létre. Saját templomunk sajnos még nincsen. A mi gyülekezetünk egyelőre elég kis létszámú - tizenöt-húsz főt számlál -, hiszen csak idén januárban alakult meg, de úgy gondolom, hogy fejlődni, gyarapodni fogunk. , - Kik látják el a közösség vezetését?- Minden gyülekezetnek van egy főállású pásztora, aki a vasárnapi istentiszteleteket tartja, és gondoskodik a hétköznapi „bibliatanítás” megtartásáról is. Őket külföldön képezték ki. (Elsősorban Kanadában, innen a presbiteriánus kötődés - Gy. G.)- Hogyan zajlik az istentisztelet? Milyen különbségeket lehet találni a magyarországi protestáns liturgiához képest?- Inkább azt mondanám, hogy sok hasonlóság van az istentiszteleteink között. Például sok közös énekünk van, mi azonban természetesen kínai szöveggel énekeljük őket. Mint ahogy a szertatás is kínaiul zajlik, mégpedig a mindenki számára érthető mandarin nyelvjárásban. (Ez az elfogadott, „hivatalos” kínai nyelvjárás, amelyet a kommunikációs problémák áthidalása érdekében Kínában és külföldön egyaránt sokan megtanulnak, beszélnek.- Gy. G.) Mi is rendszeresen - minden hónap első vasárnapján- élünk az úrvacsorával. A keresztény ünnepeket is ugyanakkor és hasonló módon ünnepeljük meg, mint a magyarországi protestánsok.- Milyen sajátosságai vannak hitéletüknek? Csak az istentiszteleteken találkoznak, vagy többrétű a kapcsolat a közösség tagjai között?- Mi már az istentisztelet előtt egybegyűlünk egy közös étkezésre vasárnap este, s csak annak végeztével kezdődik el a szertartás. Az is természetes, hogy mindenki minden alkalommal részt vesz az istentiszteleten. Azonban nemcsak ilyenkor, hetente egyszer találkozunk, hanem többször, egyéb alkalmakkor is. Vagyis igyekszünk keresztény közösségként élni. Nemcsak bibliaórára, templomba járunk együtt, hanem kirándulni, szórakozni is, de az is előfordul, hogy valakinél összegyűlünk. Kicsi, de nagyon ösz- szetartó gyülekezet a miénk.- Az Ön és a családja életében milyen szerepet játszik a hit, és hogyan éli meg a mindennapokban?- Személyes, élő, „napi” kapcsolatom van Jézus Krisztussal, Megváltómmal. Naponta olvasom a Bibliát is, hiszen az Isten szava, amelyre szükségünk van. Ez az élet kenyere. A családom együtt szokta olvasni, ami azért is jó, mert így a gyermekeim keresztény hitben nőnek fel. Vasárnap esténként természetesen eljárunk a kínai istentiszteletre, de sokszor el szoktunk menni délelőtt a magyarra is. A gyerekek meg eljárnak a magyar gyermekbibliakörre. Ez egyben azt jelenti, hogy kapcsolatot tartunk a magyar gyülekezettel is. ■ Gyarmati Gábor Kedves Gyerekek! ► A Gyermekvár ötödik részéhez érkeztünk. Füller Tímea segítségével már megismerkedhettetek Jónával, a képzeletbeli kisfiúval, aki a kapemaumi százados házában lakik; édesanyjával, akit mindenki csak Eszter mamának hív, és Simonnal, Jóna kis barátjával. Ok ketten sok csodát látnak Jézus földi életéből, amelyeket el is mesélnek nektek. Minden történet végén egy- egy rejtvényt oldhattok meg. A helyes megfejtést minden alkalommal küldjétek el a szerkesztőség címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A hetedik rész után sorsolást tartunk, amelyen három szerencsés megfejtő értékes könyv- és játékcsomagot nyer. Aki minden alkalommal beküldi a helyes megfejtést, annak a neve hétszer kerül a kalapba, így nagyobb esélye van arra, hogy nyerjen. Mivel láttuk, milyen sok csodás dolgot tett Jézus, mi Simonnal mindig a nyomában jártunk, ha tehettük. Azon a délutánon is ahogy hazaértem, csak ledobtam a táskámat a sarokba, és már futottam is volna, kezemben egy darab frissen sült lángossal, hogy mielőbb odaérjek. Az ajtót azonban elállta előlem anyukám, csípőre tett kézzel.- Jaj, anya, engedj, hadd menjek el hallgatni őt! Simonnal is megbeszéltük! - kérleltem teli szájjal. Kicsit féltem, hogy befog valami házimunkába, épp most, amikor Jézus újra itt van Kapema- umban. De ő csak a fejét csóválta.- Ej, ej, hát már ebédelni sincs időd, ennyire sietős? Tudod, hogy nem szeretem, ha ilyen rendetlenül eszel. Ülj le szépen, aztán mehetsz! Addig meg csomagolok neked egy kis uzsonnát. Nem tudom, a ti anyukátok milyen, de az enyémnek az a mániája, hogy egyek! Folyton! És persze főleg gyümölcsöt, kenyeret meg ilyeneket. Sose süteményt, sose édességet, pedig ahhoz nagyobb kedvem lenne! Nem tudom, miért van ez így. Mindenesetre csak magamban mertem morgolódni, nehogy még eszébe jusson valami más tennivaló. Az uzsonnát is eltettem. Pedig állítom, hogy minden gyereket elengednek nélküle, egyedül az én anyukám fél mindig, hogy éhen pusztulok. Szépen elkészített kis csomag volt az uzsi, láttam a szalvétán keresztül is, hogy öt kis árpake- nyérke meg két füstölt halacska van benne. Sosem ettem még meg ennyit egyszerre. Mindegy, majd megosztom Simonnal, hadd örüljön anya, hogy milyen jó étvágyam volt. Az utolsó néhány falat lángost egyszerre tömtem a számba, úgy siettem, hogy majd megfulladtam. Anyukám megsimogatott, és a fejét csóválta. Már az udvaron voltam, amikor utánam kiáltott:- Aztán vigyázz magadra! Pedig én mindig vigyázok, amennyire lehet. Simon már a kapuban várt. Nem kérdezett semmit, ismeri az anyukámat. Inkább meglódultunk, hogy semmiről ne maradjunk le. Jézus körül aznap nagy tömeg gyűlt össze. Mi hiába igyekeztünk a közelébe férkőzni, mind- , untalan hátralöktek bennünket a felnőttek. Elhatároztuk, hogy ha majd megállnak, a lábak között kúszva előremászunk. De bizony erre sokáig kellett vámunk. Jézus a városon kívül egy hegyre vezetett bennünket. Itt könnyedén előre tudtunk menni, mert mindenki letelepedett. Jézus Isten országáról beszélt. Néha figyeltünk, máskor bámészkodtunk, de azért nagyon jól éreztük magunkat. Nem is vettük észre, hogy mennyire elröpült az idő. Csak akkor ocsúdtunk fel, amikor Simon pocakja egy hatalmasat kordult. Kuncogva bújtunk ösz- sze, olyan nevetséges volt az egész. És akkor meghallottuk, hogy Jézus barátai is éppen ilyesmiről beszélgetnek.- Uram, későre jár. Engedd haza az embereket! Éhesek már... Az Úr mosolyogva nézett rájuk, és furcsa dolgot mondott:- Adjatok nekik ti enni! Nem tudom, mennyien lehettünk, de hogy rengetegen, az biztos, és nem volt egy árus sem, akitől ételt vásárolhattak volna. A tanítványok döbbenten magyarázkodtak, Simon meg oldalba bökött.- Te, Jóna, együnk már! - és elkezdte kicsomagolgatni az uzsonnát, amelyet anyukám készített. Én Jézust néztem. Olyan GYERMEKVAR Rovatgazda: Boda Zsuzsa fáradtnak és töprengőnek látszott. Akkor odalépett hozzánk egy bácsi, aki szintén vele szokott lenni.- Fiúk, nálatok sincs semmi élelem? - kérdezte csüggedten. Tudtam, hogy Jézushoz vinné. Nem is gondolkodtam, hirtelen kikaptam Simon kezéből a kenyeret meg a halat, és odaadtam a bácsinak az összesét.- Tessék, legyen az Úré mind! - mondtam, Jézus pedig komolyan, de mosolygó szemekkel nézett rám. Simon a fejét csóválva morgolódott mellettem. Aztán nem tudom, hogyan, de egyszer csak elkezdték osztani annak a rengeteg embernek az én csöppnyi uzsonnámat. Mi csak ámultunk, mert mindenkinek jutott elég, mégis volt még belőle. Amikor jóllaktunk, Jézus odaintett.- Segíts te is, Jóna! Szedjétek össze a maradékokat! Bukdácsolva kerülgettük a földön ülőket, és gyűjtögettük Simonnal a kenyeret. Nehéz volt a kosár, de cipeltem becsülettel. Amikor már mindent egy helyre gyűjtöttünk, a bácsikkal megszámláltuk a maradékkal teli kosarakat. Összesen tizenkettő volt! Valaki pedig azt mondta, hogy ötezren laktak itt jól. Az emberek egyre többen és lelkesebben kiáltották, hogy újabb csoda történt! Hiszen hogyan ehetett volna ennyi ember az én két halacskámból és öt kenyérkémből? Csak Jézus tehette ezt! Simonnal úgy örültünk, hogy mi is részesei lehettünk ennek! 5. Illeszd össze a haldarabokat a helyes sorrendben, és küldd be a megfejtést! Heti útravaló Krisztus mondja: Aki titeket hallgat, HETI ÚTRAVALÓ engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. (Lk 10,16a) Szentháromság ünnepe után az első héten az Útmutató reggeli igéi ______ Isten igéje hirdetésének és hallgatásának felelősségére irányítják a Biblia rendszeres olvasóinak a figyelmét. Az egyházi esztendő második fele sem ünneptelen Isten gyermekei számára. Megváltónk feltámadásának örömhíre ragyogja be már e földi életünket; mert aki halott volt, él örökkön-örökké, s üdvözíti a benne hívőket! Mivel a hit hallásból van, Urunk e heti figyelmeztetése sorsdöntő. A „névtelen”, csak e világi javakat birtokló, gazdag ember és testvérei nem hallgattak Mózesre és a prófétáikra - ezzel önmagukat zárták ki az örök élet ünnepi lakomájából. Abrahám kijelentése örök érvényű: „...az semgyőzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül” (Lk 16,31); ezt a Feltámadott igazolja: „...aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.” (Lk 10,16b) A gazdagon is „szegény” ember bűne az volt, hogy nem szerette Lázárt, pedig „Isten szeretet”, és „.. .aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (íjn 4,16b.21)! Ezért „vigasztald bánkódó, beteg felebarátaidat. Segítsd őket lelki-testi javaiddal. Lásd, minden rád szoruló szegényben én közeledem hozzád, mondja az Úr. Enyéim...” (Luther) Mi meglátjuk-e magunk körül a „Lázárokat”? „Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, és elküldte ókét maga előtt, (...) ahova menni készült.” (Lk 10,1) Jézus ma is azonosítja magát tanítványai igehirdető, bizonyságtevő szolgálataival. Pünkösd után a missziói parancs minden kereszténynek szól, s küldetésünkön a heti ige a hitelesítő pecsét. Nem csak Bárúknak szólt a parancs:.....a böjt napján olvasd fel (...) az Úr igéjét” (Jer 36,6)! Jójákim király pedig példa arra, „aki titeket elutasít”; tehetetlen dühében elégeti Isten igéit, amelyek mégis szó szerint beteljesednek. Pál életének fő célja Isten evangéliumának a hirdetése, „mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot” (iThessz 2,4). Pétert is így hívta el „lelki pásztornak” az Úr Jézus: „Kövess engem!”; az apostol csak így legeltetheti az Úr juhait. Gyakorlati pályaalkalmassági vizsgájának „mentő” kérdése háromszor hangzott el: „.. .sze- retsz-e engem?" (Jn 21,15-19). Ki a legnagyobb a mindenkori lelkipásztorok között? A kijózanító válasz és a bátorító ígéret ez: „En pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. (...) ...énrátok hagyom a királyságot” (Lk 22,27-28). Lehet színlelésből, irigységből, versengésből, számításból, nem tiszta lélekkel hirdetni Krisztust? Az evangélium érvényessége független annak továbbadóitól. Pál így ír: „Krisztust hirdetik, és én ennek örülök” (Fii r,i8a) S akik meggyőződésből végzik ezt, Dáviddal együtt mondhatják: „Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok hogy megsegítesz." (Zsolt 13,6) „Az, aki / Hirdeti / S hallja itt az igét, / Adja néki szívét!” (EÉ 280,1) ■ Garai András A Luther Kiadó szeretettel hívja olvasóit Keveházi László A kereszt igéjét hirdetni kezdtem - Sztárai Mihály élete és szolgálata című könyvének bemutatójára, mely június 3-án 17 órától az Evangélikus Hittudományi Egyetem új épületének kápolnájában lesz (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). A kötetet Balázs Mihály és Korányi András mutatja be. A könyvbemutatón a szerző dedikál, illetve a kiadvány 20%- os kedvezménnyel kapható.