Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-03-13 / 11. szám

ÉLŐ VÍZ 9 'Evangélikus Élet!; 2005. március 13. Mese a két korsóról Nehéz időket élünk - szoktuk ismétel­getni a közhelyet, amikor nem mennek igazán jól a dolgaink. S valóban: sok küszködést, nehézséget látni ország­szerte, sok minden nem a várakozása­inknak megfelelően - és még kevésbé a kívánalmaink szerint - alakult az elmúlt időszakban. Ez mind szellemi, mind pe­dig egzisztenciális értelemben véve nemcsak aggasztó, de olykor fájdalmas is. S még ezt is tetézi az állandó, unalo­mig ismert, viszolygást keltő közéleti ci- vakodás, a sokszor kicsinyes verbális ökölharc. Ember ember ellen acsarkodik a társadalmi élet szinte minden síkján, meg-megbontva ezzel a magánélet vé­dőburkát is. Családokba férkőzik be az ellentét, testvér fordul testvér ellen, mert kiderül valami, ami addig titok volt, vagy mert nem sikerül konszenzust ki­alakítani valamilyen fontos (vagy annak vélt) kérdésben. Pedig pont ilyenkor, a nehézségek idején van igazán nagy szükség egymás megértésére és a testvéri szeretetre. Hi­szen mennyivel nehezebb idők is jártak már ezen a földön, hány valóban tragi­kus eseményen segítette már át az érin­tetteket a keresztényi megértés, segítő­készség és szeretet! Szinte fel sem fog­ható, hogy miként lehetett túlélni a gá­lyarabság éveit vagy az üldöztetés, buj­kálás időszakát. Voltak, akikre az Úr olyan terhet mért, amelynek már az említésétől is elborzad a ma embere. S ha távolabbra tekintünk a történelem­Nehéz idők ben, több száz év múlva sem láthatunk békét az ellenségeskedés helyett. Fejlő­dés helyett ismét hanyatlást, megértés és a keresztény értékek megbecsülése helyett ismét pusztítást találunk abban a múlt század közepi időszakban, ami­kor az is elég volt a meghurcoláshoz, ha valaki nem a kellő lelkesedéssel él­tette, tapsolta meg az éppen aktuális szónokot. Az pedig magától értetődő­en első számú ellenséggé vált, akiről megsejtették, hogy templomba, gyüle­kezetbe jár, vagy éppen hittanra járatja a gyermekét. S ha e bűnök igazolására netán még tanú is volt - márpedig sok­szor akadt egy-egy megfélemlített vagy megzsarolt ember -, akár börtön vagy munkatábor is várhatott az elítéltre tisztességes igazságszolgáltatás, tényle­ges tárgyalás nélkül. Ám ezeket az időszakokat sem a pa­nasz jellemezte. Se szeri, se száma a ne­hézségek közepette is szilárdan kitartó, a szennyben tisztán maradó, panaszt nem ejtő testvéreinknek. Megemlékezé­sekben, beszélgetések során, visszaem­lékezésekben sokszor hallhatunk erről, de ilyenkor is csak ritkán hangzanak el panaszkodó, még kevésbé gyűlölködő, szitkozódó beszédek. Pedig sokan van­nak, akiknek ebbéli jogát - emberi mér­cével mérve - nehéz lenne elvitatni. Mégsem ez a jellemző; sokkal inkább a szelíd, csendes, elfogadó magatartás jel­lemzi protestáns eleinket, melyben a szenvedő ember Jézusra tekint, és testi­lelki fájdalmak között vergődve is képes kimondani: „Uram, mi ez a te kínjaidhoz képest?” Böjtben járunk, Jézus szenvedéstör­ténetének és feltámadásának ünnepé­hez közeledünk. Méltóbb hát a közelgő eseményhez a befelé fordulás; vá­lasszuk a csöndet a harsányság helyett. Hiszen nem kell ahhoz megalázkod­nunk, hogy mosolyogva viseljük a ne­hezebb időszakokat is; nem kell ahhoz megalkuvónak lennünk, hogy ne ordít­sunk azonnal, ha jogtalanság ér minket, s nem kell árulónak éreznünk magun­kat azért, mert nem menetelünk az első sorban a hangadók mellett. Persze mindez nem jelenti azt, hogy megszabadulhatunk a társadalom jobbí­tása érdekében kapott mandátumunk által reánk rótt kötelezettségeinktől. Nem hagyhatjuk szó nélkül, ha hazug­sággal, tisztességtelenséggel találkozunk, és nem hunyhatunk szemet felette... Ám fontos, hogy még ilyenkor is az embert, a megtévedt testvért lássuk a másikban, akit szeretni kell és lehet, akihez köteles­ség - gyakran nehéz szolgálat - kapcsol. Nekünk kell megláttatnunk a helyes utat! De biztos a siker, ha Megváltónkra emel­jük tekintetünket, és nem feledkezünk meg hálát adni azért, hogy közéleti kínja­ink mennyire eltörpülnek a világ más tá­jain dúló háborúk, a természeti kataszt­rófák és az emberi gonoszság ezernyi megnyilvánulása mellett. ■ Gyarmati Gábor Egy indiai férfi minden reggel két korsó­val ment a kútra. Az egyik korsó ép és hibátlan volt, értékes tartalmát mindig teljes egészében és frissen őrizte meg. A másik azonban repedezett volt, és az úton hazafelé a víz felét kicsurgatta a földre. Egyszer a hibás korsónak megszólalt a lelkiismerete, és megkérdezte a gaz­dáját:- Miért használsz még mindig? Hi­szen minden alkalommal kicsurgatom a víz egy részét hazafelé menet. A gazda megnyugtatta:- Észrevetted-e, hogy az útnak azon az oldalán, amelyiken téged viszlek, mi­lyen sok szép virág nyílik? Időnként még egy-egy szép csokrot is tudok kötni be­lőlük. Ezek a virágok annak a víznek kö­szönhetik az életüket, amely a te repedé­seidből kicsurgott. A te vized minden reggel táplálja őket. Isten továbbra is felhasználja a „repe­dezett korsót”, a mi életünket is, sőt gyengeségeinkből szép dolgokat hoz elő. Becsüljük meg azokat, akik szerin­tünk nem olyan értékesek, betegek vagy hátrányos helyzetűek. Minden emberi élet érték, és hasznos valamire. ■ Forrás: En Action (2004/4) Evangélium Színház Duna Palota (Budapest V., Zrínyi u. 5.) március 20-án, virágvasámap este 7 órakor bemutatja: Németh László: Nagy család Dráma két részben Történik az 1960-as években Budapesten Díszlet- és jelmeztervező: Huros Anna Mária Rendező: Udvaros Béla További előadások: március 27.: este 7 óra; április 2., 9., 16., 23.: este 7 óra; április 3., 10., 17., 30.: délután 4 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, valamint hétfő, szerda, péntek délután 14 és 18 óra között a Duna Palota portáján: 1/235-5500 Helyárak: 1800,1400,1200 Ft A Teremtő kézírása A dér megformáz mindent. Minden vonalat, minden alakot, minden variációt. Itt vannak például egy erdei fenyő hatalmas tűlevelei. A fa minden ága fehér le­pelbe öltözött. Egy dérlepte erdei fenyő, mely szikrá­zik a napsütésben - gyönyörű látvány. A dér a Te­remtő kézírása. Mindent egyformává varázsol, még­sem teszi az erdőket és a mezőket egyhangúvá, sok­kal inkább egyfajta különleges dekorációt jelent. A felékesített természet szépsége múlandó. Elég, ha né­hány fokkal emelkedik a hőmérséklet, és máris oda a varázslat. De addig is, ha csak néhány percre is, bete­kinthetünk az alkotó Isten kulisszatitkaiba. N Amd Bäucker gondolatainak felhasználásával Sztrájkolhat-e egy keresztény? ► „Az egészségügyben dolgozom (nem ágy melletti beosztásban); közismert, hogy nem túl magas a fizetésünk. Nemrégiben kollégá­im között felvetődött a sztrájk gondolata. Én kijelentettem, hogy nem tartok velük, mert a sztrájk erkölcstelen módszer akaratunk érvényesítésére. Az egészségügy­ben dolgozók sztrájkja azt jelen­tené, hogy csak a sürgős eseteket látnánk el, de elmaradnának a ter­vezett műtétek, vizsgálatok, és ezzel sokak gyógyulását késleltet­nénk. Persze jó lenne több pénzt keresni, de hívőként mégsem tu­dom rávenni magamat a munka megtagadására.” Kedves N.! Az Ön levele is arról tanúsko­dik, hogy az olvasók a hétköznapi élet egyre több területén kívánják elérni azt, hogy Isten igéje valóban hitük és életük zsinórmértéke legyen. Örülök, hogy ked­ves levélíró testvérem is tisztán akar látni, és tanítványhoz méltóan szeretne csele­kedni ebben a fontos döntési helyzetben. Nem tipikus, hogy valaki hitbeli meg­győződése miatt még akkor is tudato­san szembehelyezkedik a többség véle­ményével, ha ez számára a kollégái kö­rében való népszerűségvesztéssel jár. Sokat gondolkodtam azon, hogy felvál- laljam-e a nyilvános válaszadást megle­hetősen politikaízű kérdésére. Mivel nem szoktam megfutamodni a nehéz helyzetek elől, úgy éreztem, hogy - ter­mészetesen politikai állásfoglalás nél­kül - meg kell, hogy erősítsem Önt és persze minden olvasómat abban: soha EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix nem szabad a lelkiismeretünkkel szem­ben cselekednünk. Ha a Szentírás alap­ján felismertük, hogy valami bűn, hogy egy adott dologgal nem tudunk közös­séget vállalni, akkor azt nem szabad megtennünk! Tapasztalatból mondhat­ja közülünk bárki, hogy amikor nem így tett, akkor elveszítette benső békessé­gét, sőt az Úrtól is eltávolodott, és egé­szen addig nem is talált vissza hozzá, amíg meg nem vallotta és le nem tette bűnét. Természetesen együtt érzek min­denkivel, aki végső elkeseredésében a sztrájk drasztikus módszeréhez folya­modik azért, hogy kifejezze nemtet­szését egy igazságtalan gyakorlat ellen, vagy hogy el tudja tartani a családját. Nyilvánvaló, hogy az egészségügyi dolgozók munkabeszüntetésének sú­lyos következményei is lehetnek. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." (Mt 7,12) Jézus szavait hallgatva mind­annyian érezhetjük, hogy Urunk e he­lyütt az emberi együttélés aranyszabá­lyát tárja elénk. És ha arra gondolunk, hogy mennyire megijednénk, ha kis­gyermekünk vagy hajlott korú nagy­mamánk nem kapná meg időben a megfelelő egészségügyi ellátást egy sztrájk miatt, akkor rögtön beláthat­juk, hogy a munkabeszüntetés nem járható út a krisztusi mérce szerint élők számára. Mindezek alapján tehát teljesen egyet­értek kedves levélíró testvéremmel ab­ban, hogy az adott helyzetben a sztrájk ellen voksolt. Bízom benne, hogy kollé­gái megértik vagy legalábbis respektál­ják döntését, ha elmondja nekik, hogy hite alapján határozott így. Csodálatos alkalom ez a bizonyságtételre! Legalább mi mutassuk meg, hogy a pénzbálvány világában is meg lehet maradni az örök értékek szolgálóinak. Javasolja munka­társainak, hogy válasszák a tárgyalásos megegyezés lehetőségét! Mondja el ne­kik, hogy Ön ebben akár aktív szerepet is vállalna; így megérzik, hogy nem kell megvonniuk Öntől a bizalmukat. És semmiképpen se adja fel meggyőződé­sét. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?” (Lk 9,25) Bizony sem­mit sem adhat az ember váltságdíjul a leikéért. Kedves N.! Minden tiszteletem az Öné azért, hogy bár nagy szüksége lenne a fi­zetésemelésre, mégis ragaszkodik hitbe­li meggyőződéséhez. Bizonyos vagyok abban, hogy Urunk áldása kíséri majd döntését, és jutalma sem marad el. Szá­míthat hordozó imádságaimra! Testvéri szeretettel: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szer­kesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá­rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Meghívó A Debreceni Református Hittudományi Egyetem pasztorálpszichológia szaka és a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézete tisztelettel hív minden érdeklődőt A boldogság kék madara témájú III. pasztorálpszichológiai szimpóziumra. A rendezvényre a posztgraduális pasztorálpszichológiai képzés végzős hallga­tóinak kibocsátása alkalmából kerül sor. » Időpontja: április 7-8. » Helye a Debreceni Református Kollégium díszterme (4044 Debrecen, Kálvin tér 16.). » Jelentkezés: március 30-ig. » E-mail: szab0zs@iszk7.drk.hu » Információ: http://www.drhe.drk.hu/ vagy telefonon: 52/516-866. Evangélizációs konferencia Szarvason Március 14. és 18. között (hétfőtől péntekig) evangélizációs hetet tartunk Szeverényi János országos missziói lelkész szolgálatával. Kérjük, a részvételi szándékot jelezzék a 20/824-6682-es, illetve a 66/313-131-es te­lefonszámon, vagy az ujtemplomi@szarvasnet.hu e-mail címen, vagy levélben: Újtemp­lomi Lelkészi Hivatal, 5540 Szarvas, Szabadság út 70. HETI ÚTRAVALÓ Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy őszolgáljon, és életét adja váltsdgul sokakért. (Mt 20,28) Böjt ötödik hetében az Útmutató reggeli igéi az Emberfia főpapi szolgálatát állítják elénk. A Zebedeus fiák ezt kérték Jézustól: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a má­sikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.” (Mk 10,37) De ez az Atya „dolga”, sőt az óegyházi evangélium szerint (Jn 8,50) Jézus dicsőségéről is ő mond íté­letet. Judica - „ítélj meg engem, oh, Isten" (Zsolt 43,1; Károli-fordítás) - ezt csak Jézus kér­heti jogosan, mert ő az Úr engedelmes, szenvedő szolgájaként áldozta fel magát jó­vátételül, így hordozta el a minket terhelő halálos ítéletet. Az Emberfia életét váltsá- gul adta, hogy a bűn, a halál és az ördög rabszolgaságából felszabadítson sokakat. Fe­ketevasárnap ezért fordul - bírósági nyelven megfogalmazott kérelemmel - az igaz Bíróhoz a zsoltáros: „Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet (...), miért taszí­tottál el engem? Miért kell gyászban járnom...?” (Zsolt 43,1-2) Az Emberfia e heti igénkben olvasható kijelentésével - az uralomra vágyó mindenkori tanítványoknak - követen­dő példát ad az engedelmes szolgálatra. Az örök főpap „örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki" (Zsid 5,9). Az Úr Szolgája személyének hármas - főpapi, királyi és prófétai - tisztsége elválaszthatatlanul összefonódik Krisztusban. E héten főpapi szolgálatára esik a hangsúly, amely alapvetően különbö­zik Lévi fiainak ószövetségi papi szolgálatától, mert Jézus „üdvözíteni tudja örökre azo­kat. akik általa járulnak Istenhez, hiszen őmindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid 7,25). Jób az emberi könyörület hiányától is szenved, de tudja, „hogy van ítélőbíró”, aki majd igaz­ságot szolgáltat neki. Védelmezője maga az Isten: „Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más...” (Jób 19,29.27) Az óegyházi epistola tömör összefogla­lást ad a jövendő javak főpapjának szolgálatáról: „így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök vdltságáért, hogy az elhívottak el­nyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.” (Zsid 9,15) A Lélek bizonyító erejével Pál is egyedül a megfeszített Krisztust hirdeti (iKor 2,1-5). Az igazi főpap egyetlen és tökéletes áldo­zata egyszer s mindenkorra érvényes, mert „ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat” (Zsid 10,18). „Krisztus egyszeri áldozata mindörökre ér­vényes, s mi üdvözölünk, mert hiszünk benne. Aki valami egyebet is melléje állít en­nek az áldozatnak, istenkáromlást cselekszik. Mert csak egyetlen áldozat van” - így tanít reformátorunk. Jézus az ártatlan Bárány, akit az üdvözültek körében látott Já­nos, „akiknek a homlokára az őneve és Atyjának a neve volt felírva” (Jel 14,1). Hallod: „Új ének merre cseng? / Az égi fényben fent. / Kél a halleluja, / És ujjong minden szent, / És szól a hárfa húrja...” (EÉ 151,4) ■ Garai András *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom