Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-09-11 / 37. szám
10 2005- szeptember 18. KRÓNIKA ‘Evangélikus Élet!.* HIRDETÉS____________________________________________________________________________________________________ 220 éves évforduló Az ágfalvi evangélikus gyülekezet szeretettel meghívja Önt és kedves családját a templom felszentelésének 220. évfordulóján, szeptember 25-én 10 órakor tartandó ünnepi istentiszteletre és az azt követő szeretetvendégségre. Az istentiszteleten a szolgálatot Jakob Kruse, Volker Menke és Sághy Balázs végzi. Az alkalmat együtt ünnepli az ágfalvi, a lépesfalvi és a bánfalvi gyülekezet, miként őseink közös összefogással építették fel a templomot 220 évvel ezelőtt. A gyülekezet vezetősége HIRDETÉS____________________________________________________________________________________________________ Meghívó Minden érdeklődőt szeretettel várunk a kórházlelkészek és önkéntes lelkigondozók továbbképző konferenciájára. Időpontja: október 7., péntek 15 órától október 8., szombat délutánig. Helyszíne: Apor Vilmos vendégház, Óbuda, Kórház u. 37. (Bővebb információ és jelentkezés: 20/824-5629.) A konferencia témái: 1. A szenvedés értelméről; 2. Idegrendszeri betegségek és lelki hátterük. HIRDETÉS____________________________________________________________________________________________________ Érettségi-továbbképzés A MEE Oktatási Osztálya ebben a tanévben egyszeri alkalommal továbbképzést hirdet minden olyan hittantanár és lelkész számára, aki 2006-ban bármilyen iskolatípusban hittanból érettségiztet, vagy emelt szintű hittanérettségire készít fel, és eddig még nem vett részt ilyen jellegű továbbképzésen. Fontos, hogy megfelelő módon tudjuk felkészíteni diákjainkat a hittanérettségire a tanév során, ezért feltétlenül várjuk az érintettek jelentkezését! A továbbképzés időpontja: november 9., szerda 10 órától 14.30-ig; helyszíne: Budapest, Üllői út 24. II. emeleti tárgyaló. Jelentkezés: október 20-ig Sólyom Anikó hittan tantárgygondozónál a 20/8244-504-es telefonszámon. Mihályi Zoltánné osztályvezető és Sólyom Anikó tantárgygondozó HIRDETÉS____________________________________________________________________________________________ Közlemény Szeretettel értesítjük azokat a gyülekezeteket és hitoktatókat, amelyek és akik az elmúlt tanévben a Keresztfa titka tündököl című bibliai olvasókönyvet és a hozzá tartozó munkafüzeteket használták a hitoktatásban, hogy a 2005/2006- os tanévre vonatkozó megrendeléseiket elküldhetik a veszprémi lelkészi hivatalba, vagy a könyvet és a munkafüzetet megvásárolhatják a Huszár Gál könyvesboltban. Mindig ügyelni fogunk arra, hogy a tankönyvcsomag minden egyes része évről évre folyamatosan kapható és megrendelhető legyen! (Várjuk azok megrendelését is, akik eddig még nem tanítottak ebből a könyvből.) Olvasókönyv (B5, 272 oldal, fűzött, kemény táblás): 950 Ft; ha tíz példánynál többet rendelnek, egy könyv ára 900 Ft. Munkafüzet 1., 2., 3. osztály (A4): 300 Ft. Munkafüzet 4., 5. osztály (A4): 480 Ft. Útmutató az oktató számára (B5): 300 Ft. Isó Dorottya sorozatszerkesztő Isó Zoltán és Magassy Zoltán, a Fratemitás lelkészegyesület elnöksége HIRDETÉS____________________________________________________________________________________________________ A Tudomány és Hit Jesenius Központ Természettudomány és teológia címmel konferenciát szervez szeptember 30. és október 1. között. Helyszín: Evangélikus Hittudományi Egyetem, Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Témáink: Kapcsolat a matematika és a teológia között; Élettudományok kérdései; Modellek a természetben; A teológia logikája; „Cogito ergo credo", a nyitott szemmel való hit elve Polányi felfogásában. Fő előadóink: Békés Vera (filozófus): Falus András (immunológus): Gnädig Péter (fizikus); Kvasz László (matematikus, filozófus); Szűcs Ferenc (teológus). Az előadásokat referátumok követik, amelyeket teológusok és természettudósok tartanak. Érdeklődni lehet a 70/363-3169-es telefonszámon vagy a konferencia@jeseni- us.hu e-mail címen. Jelentkezés és részletes program: www.jesenius.hu. Az előzetes jelentkezés határideje: szeptember 20. ISTENTISZTELETI REND / 2005. szeptember 18. Szentháromság ünnepe után 17. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 14,1-11. Alapige: 1 Kor 12,12-26. Énekek: 446., 265. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (ifjúsági) Honthegyi Zsolt; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Rihay Szabolcs; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. n. (úrv.) TamásyTamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Hennig Thomas; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László: Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér t. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. Zsugyel Kornél. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa A125 éve elhunyt Haubner Mátéra emlékezünk Haubner Máté szuperintendens 1794. szeptember 19-én született Veszprémben, egy iparoscsalád harmadik gyermekeként. A kilencgyermekes családnak nagy megterhelést és áldozatvállalást jelentett a jó eszű, csendes és szorgalmas fiú taníttatása; először Veszprémben, majd Győrött és Sopronban tanult. A gimnázium és a teológiai tanulmányok elvégzése után a fiatal lelkészjelölt Jénába ment, hogy gyarapítsa tudását és műveltségét. Hazatérése után több évig nevelőként működött. Fél évig pozsonyi tanár volt. 1821-ben lett a szalonaki egyházközség lelkésze. A tekintélyes és nagy lélekszámú szalonaki gyülekezet gyorsan megszerette, és ő is a szívébe zárta a rábízot- takat. Rudolf fiuk születésekor az egész presbitériumot felkérte, hogy legyenek gyermeke keresztszülei... Haubner példás lelkészi szolgálatának híre messzire eljutott. 1829-ben megválasztották győri lelkésszé. Számos értekezés, tanulmány, cikk került ki a tolla alól. A Dunántúli Egyházkerület 1846-ban szuperintendenssé (püspökké) választotta. Egyházunkért és hazánkért érzett felelőssége egyre előbbre vitte a szolgálatvállalás útján: jól látta a felgyülemlett politikai, társadalmi problémákat, de a fejlődés útját is. Amikor bekövetkeztek azok az események, amelyek hazánk függetlenségének kivívását, a jobbágyság felszabadítását, a vallási egyenlőség törvénybe iktatását, a közteherviselés bevezetését eredményezték, a magas egyházi tisztséget betöltő Haubner a nemzet ügye melletti állásfoglalás nagyszerű példáját mutatta föl. Ekkor lett igazán „gyakorlattá” szolgálatának hitbeli, elvi alapvetése. Munkásságának talán legfontosabb mozzanata annak a körlevélnek a megírása volt, amelyet 1848-ban advent első vasárnapjára, december 3-ára küldött el a gyülekezeteknek. Ebben egyértelműen a szabadságharc ügye mellé állt, és buzdította a lelkészeket, tanítókat, híveket az igazságos harcban keresztény lelkiismerettel való részvételre. Következzen néhány részlet a körlevélből: „...Üdvözítő Urunk kötelességünkké tette, hogy akár hitfeleink közt, mint Anyaszent- egyházunk hív lelkészei, akár honfitársaink közt, mint Honunk jó polgárai, az igazság szent ügyét az incselkedő ellenség maszlagja ellen éber őrködésünk által oltalmazni segítsük...” „Népünk, részint kedves Hazánkat érzékenyen fenyegetett viharok által fölriasztva, részint erélyes kormányunk egymást érő fölhívásai által ébresztgetve, nem aludt, sőt nemzetünk dühösen megtámadt legfőbb értékeinek megőrzése körül vetélkedve példásan őrködött. Nekünk tehát alig marad több tennivalónk, mint teljes kormányunkat célszerű intézkedéseiben támogatnunk, s híveink lelkesültségének kellő irányt adnunk...” „Részemről, főpásztori tisztemnél fogva, különösen kötelezettnek érzem magamat Titeket (...) jelen pásztori levelemmel egy- től-egyig fölszólítani, hogy (...) híveinket Honunk minél lelkesebb polgáraivá s nemzeti igazságos ügyünk minél hatalmasabb védőivé tegyük. A felülkerekedő reakciós Habsburg- rendszer ezért a körleveléért hatévi várfogságra ítélte, azonban a kufsteini várbörtön cellái sem tudták megtörni evangéliumi hitét és hazafias magatartását. Egyházi közbenjárásra két év után ugyan kiszabadult, de Győrből kitiltották, és Sopronba internálták, ahonnan még kisebb lányának, Izabellának a betegágyához, majd a koporsójához sem engedték el Győrbe. Csak a megtorlás enyhülése után engedélyezte az uralkodó, hogy elfoglalhassa az őt már két évvel korábban lelkészévé megválasztó nagy- geresdi gyülekezet parókiáját. 1861-ben ismét betölthette győri lelkészi állását, és főpásztori tisztébe is visszakerülhetett. Egyházunk és a hazafias közvélemény a szabadságharc áldozatát és a bátor helytállás emberét köszöntötte benne. A korábban átélt viszontagságok miatt azonban megrendült az egészsége; 1865-től - püspöki tisztéről lemondva - Sopronban élt, egészen 1880. szeptember 12-én bekövetkezett haláláig. Utódja, Karsay Sándor püspök búcsúztatta a soproni templomból. Nagygeresden már 1881 tavaszán emléktáblát helyeztek el tiszteletére a parókia külső falán. A veszprémi torony oldalán szintén tábla emlékeztet a nagy püspökre. Életpéldája felelős, tevékeny hazafiságra serkent, és figyelmeztet, emlékeztet, tanít mindannyiunkat. ■ B. B. Francia Svájc és Neuchatel reformátora: Wilhelm Faréi Genf városának egyik nevezetessége a „Reformátorok fala” elnevezésű emlékműegyüttes, mely az egyetem épülete mögötti parkban található. Az emlékfal közepén balról jobbra haladva Faréi Vilmos, Kálvin János, Béza Tódor és Knox János szobra áll. Négyük közül - hazánkban - talán Faréi alakja a legkevésbé ismert. Ki is volt ő, aki négyszáznegyven évvel ezelőtt, 1565. szeptember 13-án tért meg Urához? Guillaume (Wilhelm) Faréi 1489-ben látta meg a napvilágot a franciaországi Dauphiné-ben. 1509 és 1518 között Párizsban folytatta tanulmányait, ahol Jacob Faber Stapulensisnek köszönhetően felnyílt a szeme az evangéliumra. Le Mone bíboros kollégiumának a tanára lett, ahol fokozatosan konfliktusba került saját egyházával, mígnem el is vesztette állását. 1521-ben végleg szakított a „pápás egyházzal”, és mindinkább reformátori tanokat kezdett vallani és hirdetni. Nevéhez fűződik az első reformátori szellemű francia gyülekezet megalapítása Meaux-ban. A protestánsok egyre kiéleződő üldözése miatt azonban kénytelen volt elhagyni a hazáját. Bázelben a város későbbi reformátoránál, Johannes Oekolampadiusnál talált menedékre. Tanított és prédikált egészen addig, míg - nagy valószínűséggel - Rotterdami Erasmus szorgalmazására innen is távoznia kellett. Strasbourgba ment, ahol barátságot kötött Martin Bu- cerrel és Wolfgang Capitóval. Ettől kezdve már egyre inkább mint tudatos reformátor szólalt meg, amit mi sem igazol jobban, mint az általa írt első francia re- formszellemú Dogmatika. Egy darabig a reformok iránt nyitott Mömpelgardban prédikátorkodott, majd pedig Aiglében szolgált. 1528-ban részt vett a berni dispután, melynek következtében Bern városa - Svájcban elsőként - hivatalosan is csatlakozott a reformációhoz. Igen mozgalmas évek következtek ezután. Faréi sok svájci városban megfordult (többek között Murtenben, Lausanneban, Neuchátelben, Bielben, Aven- ches-ben, Orbe-ban), és hirdette a reformátori tanokat. 1533-ban Genfbe került, ahol 1534 márciusától engedélyt kapott arra, hogy a ferencesek kolostorában prédikáljon. 1535 augusztusában egy, a Szent Péter-székesegyházban tartott prédikációjának hatására képrombolás tört ki, melynek következtében eltörölték a misét, és Genf polgárai formálisan csatlakoztak a reformációhoz. Az új istentiszteleti rendet végül 1536 januárjában vezették be. Ugyanehhez az esztendőhöz kapcsolódik Kálvin Genfbe érkezése, akit - Faréi jóvoltából - sikerült megnyerni a reformáció ügyének. Két évvel később (április 25-én) azonban a városi tanács végzése alapján Kálvinnak és Faréinak - néhány évre - el kellett hagynia Genfet, mivel húsvétkor nem voltak hajlandók mindenkinek úrvacsorát osztani. 1542-től kezdődően Faréi sikeresen működött Metzben, majd pedig visszatért Neuchátelbe, ahol élete végéig fáradhatatlanul hirdette Krisztus evangéliumát. Befejezésül nem lehet nem idézni Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című versének néhány sorát: „Kálvin, Knox, Faréi, Béza! S bika-fővel / a hadrakelt hit zord hadnagyai, / a Vilmosok! és Coligny és Cromwell / - ők néztek rám - s a szablyás Bocskay!...” Az emlékmű ábrázolása szerint az első három nagy reformátor a Szentírást, míg Béza a genfi Akadémia rendtartását tartja a kezében. , ■ Blázy Árpád Guillaume Faréi és Kálvin
