Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-12-18 / 51. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2005. december 18. 5 A muzsika szárnyain Szeretem a karácsonyi zenés áhítatokat. S hogy ezzel nem vagyok egyedül, bizo­nyítja, hogy ezekre az esti alkalmakra többnyire szépszámú hallgatóság szo­kott összegyűlni, amelynek tagjai kö­zösségben, mégis csendes, meghitt ma­gányba burkolózva hallgatják a felcsen­dülő muzsikát. A zene nemcsak a temp­lomot tölti be, de átjárja a hallgatók szí­vét is. Elgondolkodtat és gyönyörködtet, tisztít és felemel. Nem tudom, ki és hogyan vizsgálta a zene fiziológiai hatását, s hogy sikerült-e bizonyítania, de egészen biztosan gyó­gyít, megnyugtat, és pozitív energiákkal tölt fel. Sőt számomra az sem kétséges, hogy zene segítségével, a zene szárnyain kerülhetünk leginkább közel Urunkhoz, s így tudunk a legközvetlenebbül talál­kozni vele. A hangok olyan közeget tud­nak létrehozni, amely szinte kínálja a kö­zelséget, amelytől megkönnyebbül a lé­lek, és szinte tapinthatóvá válik a szeretet. Luther Mártontól - aki, mint az köztudott, képzett zenész volt - származik az a gon­dolat, mely szerint az ördög sok mindent tud, sok mindenre van hatással, és valóban sokat árthat, egyet azonban egészen bizto­san nem tud. Nem tud zenélni, nem tud énekelni. S ez a gondolat nemcsak azért ér­dekes, mert szemlélteti nagy reformáto­runknak a zenéről való vélekedését, és be­pillantást enged a kor gondolkodásmódjá­ba, hanem azért is, mert megtapasztalha- tóan igaz. Ahol zene van, ott visszaszorul a gonosz; a muzsika segít elsimítani a ba­jokat, vigasztal és reményt ad. Az sem lehet véletlen, hogy amikor az elmúlt rendszerben fiatal kora miatt „csak” életfogytiglanra ítélt bűnözőt nemrégiben feltételesen szabadlábra he­lyezték, megtért, s keresztényként lépett ki a börtönből. Az egykor nagy sajtó­nyilvánosságot kapott ügy „főszereplő­je” így nyilatkozott: az elmúlt évek szá­mára talán legfontosabb eseménye az volt, hogy megtanult orgonálni. Azóta ebben leli örömét, és szabad emberként is e hangszer mellett szeretne szolgálni. Neki, a gyilkosnak (is) a zene nyitotta fel a szemét, az Urat dicsérő hangok mutat­ták meg számára a kivezető utat. Az adventi zenés áhítatoknak külö­nös hangulatuk van. Talán a kinti sötét­ség és hideg, talán a gyertyák fénye, ne­tán az olvadó viasz illata teszi, hogy semmivel össze nem vethető légkört tudnak teremteni a félhomályos temp­lomban felcsendülő dallamok. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy ha teheti, menjen, és vegyen részt ezeken a - már egyre több helyen megrendezen­dő - zenei alkalmakon. Mert a karácsony - lényegét tekintve - e nélkül is kétségkí­vül ugyanaz marad, ám számunkra még­is változást hozhat a zene. Derűsebben, felkészültebb lélekkel várhatjuk, élhetjük át Megváltónk születésének ünnepét. ■ Gyarmati Gábor A nácizmus ezoterikus forrásai Mostanában sok szó esik ezoterikus ta­nokról, különös, csak a kiválasztottak számára érthető hagyományokról. Ma­ga a görög szó, az ezoteria jelentése is „belső, azaz csak a beavatottak számára való”, ezzel is utalva a titkosságra, keve­sek általi használatára. Az ókorban és az egész középkoron át bizonyos megálla­pításokat, tanokat, szabályokat csak a beavatottakkal közöltek mestereik, mint a kívülállóktól féltve őrzött titkokat. Ké­sőbb háttérbe szorultak ezek az irányza­tok, de teljesen soha nem enyésztek el. Újabb ismereteink valószínűsítik, hogy a náci ideológiának volt valamiféle misz­tikus „titkos tanítása”, amelyet a különbö­ző szintű vezetők különböző mélység­ben ismertek meg. Cezary Michalski lengyel kutatónak A nádzmus ezoterikus forrásai című, az Euró­pa Könyvkiadó Mérleg sorozatában né­hány hete megjelent könyve az európai történelem egy olyan tragikus korszaká­ba vezeti el az olvasót, amikor e tanok hatása alatt álló emberek befolyást gya­koroltak milliók sorsára. Nem hagyja fi­gyelmen kívül az előzményeket sem. A 19. század végének általa bemutatott Habsburg-ellenes nagynémet irányzata közvetve hazánkra is hatással bírt, a megvizsgált elméletek gyökerei vissza­nyúlnak Zsigmond király Sárkány-rend­jéhez és többször az iszlám Bektasi-kö- zösséghez; az ógermán szimbolika és vallás állandóan felbukkan bennük. Végtelenül eklektikusak ezek a zava­ros tanok, bibliai szövegeket fordítanak ki bennük, Ádámot pigmeusként mutat­ják be. Némi párhuzamot fedezhetünk fel Várkonyi Nándor könyvével, de meg­nyernek és átalakítanak egyes német szabadkőműves páholyokat is. Talán csak az emberiség addigi zsidó-keresz­tény kulturális kincsének és hagyomá­nyának teljes elutasítása a közös ben­nük. Mégis, az első világháború utáni zűrzavarban politikai tényezővé válnak, és tért nyerhetnek ezek az irányzatok. Kurt Eisner müncheni köztársasága ellen a'zsidó vezetők nagy száma a fő vádjuk (gondoljunk a korabeli magyar forrada­lomra!), de az őt meggyilkoló Anton von Arco Valley is zsidó származású volt. Michalski sok életrajzi momentumot árul el a náci idők fő- és mellékszereplői­ről, például Goebbels ifjúkori kommunista szimpátiájáról, a csirketenyésztő vég­zettségű Himmler terveiről, az SS lovag­renddé szervezéséről, amely meglehető­sen történelmietlenül élesen keresztény­ellenes is lett volna. Vörös fonalként vo­nul végig ezeken a szerző által felvázolt ideológiákon bizonyos szimpátia a Kelet iránt, főképpen az indiai árjákkal - akik­től a horogkeresztet is kölcsönözték a tibeti lámákkal, japán szamurájokkal és változatos formákban a mozlim vallás­sal. Még II. Vilmos is gondolkozott a Mah­di mítoszának felhasználásáról; az SA és az SS bevallottan utalt a janicsár alakula­tokra mint elődre. Nevelési jelmondatu­kat a fentebb említett Bektasi-szektától vették át: „Olyan légy a vezéred kezében, mint a holttest a hullamosóéban.” A szerző megmutatja az okkultizmus modern államban Teljesen szokatlan, erőteljes hatását a Harmadik Birodalom vezetésére, a felelevenített ősi ceremóni­ák hátterét és az egész felépítmény mély­ségesen kultúraellenes voltát, az általuk oly szívesen hivatkozott Európa huma­nista hagyományainak mélységes taga­dását. Állításait adatok és események so­rával támasztja alá, olvasmányossá téve a nem túl terjedelmes művet. Sokat segít 'ebben a Függelék, amely eredeti idéze­tekkel érzékelteti, mi várt volna a világra a nácik által elképzelt jövőben. Napjainkban, amikor az ezoterikus irodalom annyira elterjedt, különösen ajánlott Michalski művének elolvasása. ■ Róbert Péter Cezary Michalski: A nácizmus ezoterikus for­rásai. Európa Könyvkiadó, Mérleg sorozat, Bu­dapest, 2005. Ara 1400 forint. Ördögűzés Emily Rose üdvéért Ahogy a moziplakáton megláttam a mű­fajmegjelölést: „amerikai horrorfilm”, még inkább korholtam magam meggon­dolatlanságomért, hogy engedtem a szerkesztő kérésének: írjak kritikát a leg­újabb ördögűzős filmről. A sztori szerint egy kollégiumi éjsza­kán sitty-sutty, megszáll az ördög egy diáklányt. Előbb kórházban kezelik epi­lepsziával, majd pszichés zavarokkal - sikertelenül. Ekkor fordul Emily és csa­ládja egyházközségük papjához, hogy - érseki engedéllyel - végezze el az ördög­űzés hivatalos egyházi szertartását. A gonosz most is erősebbnek bizonyul, úgy, mint a legtöbb ilyen művi történet­ben. Emily belepusztul a beavatkozásba, illetve a sikertelenségbe. Teológiai szempontból kifejezetten bizarr, hogy előzőleg egy sötét éjszakán megjelenik a lánynak Szűz Mária is, aki felvilágosítja Emilyt küldetéséről. Kinyi­latkoztatja, hogy materializmusba fulla­dó korunk emberének szüksége van olyan bizonyítékra, mint ami vele törté­nik, hogy higgyenek az emberek a túlvi­lágban, a láthatatlan szellemvalóságban. Láss csodát, micsoda fordulat, a meg­szállott egyetemista stigmatizálódik (megjelennek rajta Jézus sebei), és most már a Megváltó szenvedésének külső je­gyeivel testén, de továbbra is megszál­lottan hagyja el az árnyékvilágot. A papot bíróság elé állítják gondatlan emberölés vádjával. A moziplakátokon virít a csapda: „Meg­történt esemény alapján...” Csupán az nem derül ki, hogy mi volt a valóságmag, és mi az alkotók szüleménye. A rendező látszólag ebben a kérdésben és az egész ügyben a nézőre bízza a döntést. Mindazokkal, akik nem látták a fil­met, és eszük ágában sincs, hogy meg­nézzék, hadd osszam meg néhány rég­óta fogalmazódó gondolatomat. 1. Mi, keresztények nem az ördögöt látjuk és láttatjuk, nem őrá irányul a hitünk. Tu­dunk róla, ismerjük szándékait, látjuk „patanyomát”, amely hazugság és em­berölés (Jn 8,44). 2. Elutasítjuk a Szent­írás és a tapasztalat alapján azt az elkép­zelést és ábrázolást, hogy a sátán bármi­kor, bárkire lecsaphat, és az illető szán­déka ellenére megszállna bárkit is. Az ember még bűnbe esett állapotában sem kiszolgáltatott mindenestül a gonosz­nak. Mindnyájan tapasztaljuk a kísér­tést, de ahhoz, hogy beköltözzön valaki­nek a személyiségébe, ajtót kell nyitnia a számára. Ez az ajtó lehet például a kábí­tószer, sötét zenék, szándékos, súlyos vétkezés és maga a sátánizmus. 3. Hi­tünk Jézus személyére irányul. O az „erősebb”, aki azért jött, hogy lerontsa az ördög munkáját. 4. Ördögűzésnek számít a Jézus nevében és erejével való imádság, de ehhez egyértelmű isteni ve­zetésre van szükség. Ugyanakkor ebbe a kategóriába tartozik a Szentlélek által való éneklés, Isten dicsőítése, illetve minden Istentől ihletett szó, tett, amely­nek következtében a gonosznak távoz­nia kell: „...a teljes szeretet kiűzi a félel­met...” (íjn 4,18).....álljatok ellen az ördög­nek, és elfut tőletek.” (Jak 4,7) 5. Kinek az ér­deke, hogy időnként - főleg a nagy ame­rikai filmgyárból - megtévesztő, össze­zavaró hatások érjék az embereket? 6. Istennek nincs szüksége az ördög segít­ségére ahhoz, hogy meggyőzze az em­bereket a „túlvilág” valóságáról. 7. Aki igazán az Úré, azt senki és semmi nem szakíthatja el szeretetétől. ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Kaláka karácsonyra Népdalok és megzenésített versek CD-n Karácsonyi süteménysütéshez, a közös szentesti családi vacsorához is remekül illik a Kaláka legújabb, Karácsonyi Kaláka címet viselő albuma - arról nem is be­szélve, hogy remek ajándékötlet. Az együttes először tizennyolc esztendővel ezelőtt „kopogtatott be” karácsonyi da­laival templomok, színházak, iskolák és koncerttermek ajtaján. A most megje­lent, öt dalt tartalmazó cédé az 1974-ben kiadott Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című, nagy sikerű zenés könyv méltó folytatása. Már az első - a Megváltó születésé­ről hírt adó - szám megalapozhatja az ünnep hangulatát (A kis Jézus megszüle­tett, örvendjünk!). Vidámabb csengésű a Három királyok című szerzemény, amely­nek hallgatása közben ki-ki szinte ma­ga előtt láthatja a jászolhoz siető nap­keleti bölcseket. A korongon akad egy „evangélikus fül számára” különösen is kedves feldolgozás, amely énekes­könyvünk 161. énekére („lm, jászlad mellett térdelek...”) épít. A dal szöve­gét Paul Gerhardt (1607-1676) írta, ere­deti zenéjét pedig Johann Sebastian Bach (1685-1750) szerezte. A magyar fordí­tást Túrmezei Erzsébetnek (1912-2000) köszönhetjük. Szomorúan szép Az Isten háta mögött című zenei kompozíció. Kányádi Sándor versének feldolgozása a szeretet ünne­pének közeledtével azokra irányítja a fi­gyelmet, akik „az Isten háta mögött” la­koznak. A korong különlegessége a négy új szám mellett egy régi, 1974-ben készült felvétel (Hallod pajtás, új hírmon­dás). A számban megszólal egy érdekes hangú fafúvós hangszer, a zurna is. A népdalokat, megzenésített verseket tartalmazó korongnak csupán egyetlen hiányossága van: túlságosan rövid... ■ G. Zs. A Karácsonyi Kaláka című CD megvásárolha­tó a Luther Kiadó könyvesboltjában is (1085 Budapest, Üllői út 24.) 1600 forintos áron. A tabi fafaragó A Béres Alapítvány támogatásával jelen­hetett meg először Nagy Ferenc fafaragó művésznek - aki az idén október 5-én lett volna 85 éves - a teljes életművét be­mutató album. Az alkotó emlékére és tiszteletére született könyvből nem csu­pán életét, munkásságát ismerhetjük meg, hanem lebilincselő korrajzot is ka­punk, melyet irodalmi és kultúrtörténeti kitekintésekkel, versekkel tesz érdekes­sé, olvasmányossá a szerző, Kovács Ger- gelyné. Az albumban Nagy Ferenc több mint száz alkotását Granitz Miklós meste­ri fényképein láthatjuk. „Nagy Ferenc varázslatos művészeté­ben egy magyar ember és magyar mű­vész annak ad formát, amit számára az otthon, a haza, a hit, a mindennapi küz­delmek jelentenek. Nagy öröm, hogy immár róla szóló könyvben ismerhetjük meg, idézhetjük fel életművét” - írja Mád! Ferenc volt köztársasági elnök az al­bum ajánlójában. S valóban. A könyvet lapozgatva a képek bámulatba ejtő pre­cizitással, aprólékos műgonddal megfa­ragott fa-, csont- és gyümölcsmag szob­rokat, domborműveket és használati tárgyakat idéznek elénk. Az alkotások jól bizonyítják, hogy a művész ugyan­úgy otthon volt az egyházi témák meg­jelenítésében, mint a falusi élet vagy a magyar mondavilág jeleneteinek ábrá­zolásában. Ahogyan a számos díjjal ki­tüntetett Nagy Ferenc vallotta is művé­szetéről: „A szobraim bennem vannak. A szívemben, a lelkemben. Magam elé veszem a fát, és látom, érzem benne a lányt gyermekkel a karján, a fiút, aki ép­pen ásni készül, vagy hallom belőle a si­ratóasszonyok jajszavát. Belelátom a honfoglalást vagy a betyárvilág fájó szépségét. Mindig szerettem a történel­met, imádtam a mondákat, valahol a szí­vemben ott vannak a világ szereplői minden fájdalmukkal, érzéseikkel, bána­tukkal, örömükkel. Én csak megpróbá­lom megmutatni másoknak is.” Nagy Ferenc. Szerkesztette Béres Klára és Stei­nen Ágota, tervezte Murányi Zsuzsa. Akovita Kft., Budapest, 2005. Ara 7800 forint. Az istentisztelet mai formáiról Újabb Douglass-könyv A Kálvin Kiadó és a Luther Kiadó közös gondozásában megjelent Klaus Douglass Isten szemetének ünnepe - Az istentisztelet mai formáiról című könyve Sághy Balázs fordításában. Néhány kérdés a kötetből: • Miért nem csak a lelkipásztorok ügye az istentisztelet? • Hogyan járulhatnak hozzá a hívők az istentisztelet élőbbé tételéhez? • Hogyan lehet az egész életünk isten- tisztelet? A könyv ára 1900 Ft. Megvásárolható többek között a Luther Kiadó Üllői úti könyvesboltjá­ban, az adventi könyvvásár keretében - de­cember 1. és 23. között - tíz százalék kedvez­ménnyel. A kedvezményes könyvvásárral kap­csolatos tudnivalók az Evangélikus Élet 48. számának 6^7. oldalán találhatók. Isten szeretetének ünnepe * MiM nem "sale a IvIéÚpteXtOfcí: * ■ ':T • U-WOí M éfíhbé iéídéte? * ■ -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom