Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-05-29 / 22. szám

IO 2005. május 29. KRÓNIKA "Evangélikus Élet3 A kereszt és feltámadás alakú egyház titka ► Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület tavaszi sorozatának má­jus 12-i előadását Böröcz Enikő tu­dományos kutató tartotta a kelen­földi egyházközség tanácstermé­ben. Meghökkentő lehetett az elő­adás címe: A kereszt és feltámadás alakú egyház titka. Eric W. Gritsch Márton, Isten udvari bolondja - Lu­ther korunkból nézve című művének tizedik fejezetéből való e fogalom; az előadó Dietrich Bonhoefferre, Or- dass Lajosra, O. Dibeliusra, Vajta Vil­mosra hivatkozva használta, akik­nek élete, gondolkodása ma is ezt fejezi ki. A Keresztyén Igazság 1993. téli száma kö­zölte Vajta Vilmos Kereszt és feltámadás cí­mű cikkét. Vajta világossá tette, hogy csak összekapcsoltan lehet az egy Krisz­tus-eseményről gondolkodni. Ez a re­ménység forrása. Utalt az új Luther-soro- zatra, melyben jeles helyet foglal el a ma­gyarul is megjelent Heidelbergi disputádé - fejtette ki az előadó. Jézus keresztje ön­magában csak „heroikus”, de feltámadása által kap salvatorikus, azaz üdvözítő jel­leget, vagyis jelenti a bűn felismerését, és a bűnös megigazulását. A két coburgi prédikációban Luther világossá teszi, hogy a Krisztushoz való tartozás szenve­dést jelent. A feltámadás reménységet ad. Böröcz Enikő arról is szólt, hogy a hit­vallási iratok is bőségesen tartalmaznak utalásokat a kereszt alakú egyházzal kapcsolatban. Luther Nagy kátéjában ta­lálható a Miatyánk harmadik kérésénél: „Mert ahol Isten igéjét hirdetik, befogad­ják vagy hiszik, és gyümölcsét termik, ott nem hiányozhat a gyönyörűséges szent kereszt sem. Ne gondolja senki, hogy nyugalmasan lehet élni!” Az Ágos­tai hitvallás apológiájában ezt találjuk: „Mindig az ugyanis Krisztus birodalma, amelyet Leikével éltet, akár nyilvánvaló­vá lett az, akár eltakarja a kereszt, ami­ként a most megdicsőült Krisztus ugyanaz, akit előbb megfeszítettek.” Lu­ther és reformátortársai, valamint a kö­vetkező nemzedék számára világos volt, hogy az egyház Jézus Krisztus ke­resztjéből és feltámadásából született, feladata ennek az üzenetnek a hordozá­sa, ezért magának sem lehet más, mint kereszt és feltámadás alakja. A szenve­dés haszna az, hogy az egyházhoz tar­tozók a kísértések között nevelődjenek Isten segítségének keresésére, saját szí­vük hitetlenségének felismerésére - fej­tette ki az előadó. A mai helyzet című fejezetben Luther 1539-ben kiadott munkájából idézte az egyház ismertetőjegyeit. Ma tartozunk a törvény hirdetésével, de sok a tudatlan­ság a keresztséggel, az úrvacsorával és a kulcsok hatalmával kapcsolatban is. Ke­resztény közösség-e egyházunk, olyan, amelyben a tagoknak személyes kapcso­latuk van Jézus Krisztussal? - tette föl a kérdést Böröcz Enikő. - Hiszen Isten két nagy valóságot adott minden embernek: az ő teremtett világát és ajánlatként a Jé­zus Krisztus keresztjére és feltámadására épített egyházát. Jó végiggondolni, hogy a múltban mennyire volt felismerhető, és a jelen­ben mennyire az a kereszt- és feltáma- dásalakúság. Mulasztásaink vannak, és ezért kísért a múltból a hamis diakóniai teológia, vagy más mai téves teológia fe­di el a mai bűnöket. „Számomra úgy tű­nik, hogy a MEE Ordasst és társait ugyan rehabilitálta, de továbbra sem hajlandó az egyház útját kifelé és befelé egyszerre via crucisnak és via resurrectionisnak látni és láttatni” - Eric W. Gritsch oszt­rák-amerikai egyháztörténész e szavai arra figyelmeztetnek, hogy ha készen ál­lunk a tanulásra, akkor lehet esélyünk a megújulásra... Jézus Krisztus két üzene­te ma is aktuális: a világot és az egyházat figyelmeztetni Isten örök rendjére, mely védi az életet a pusztulás ellen, és a spe­ciálist hirdetni az ő szabadításáról - zár­ta előadását Böröcz Enikő. Az előadás előtti áhítatot Kovács Lász­ló dunakeszi lelkész, az EBBE vezetőségi tagja tartotta Jn 6,66-69 alapján. „Az egyház valóban egyféle formájú: ke­reszt formájú lehet, mert különben nem egyház” - hangsúlyozta. Péter vallotta, hogy csak Krisztus adatott. Ma is csak ez az út járható, ahol ő van; minden más indulat, törekvés, jogérvényesítési szándék semmivé válik. Csak a kereszt formájú egyház népe Krisztusé. A többi hamisítvány! Mi milyen egyházképet szeretnénk? Krízishelyzet jele a más egyházkép: a korszerű, a vonzó, mert magunk képére formált - szögezte le végül a lelkész. Az imaközösségben is a Szentlélek minket, egyházat újító ajándékáért, az igehirdetőkért, a teológia szolgálatáért könyörögtek a jelenlévők. Az előadás­hoz kapcsolódva a hozzászólók Böröcz Enikőnek az amerikai ösztöndíjjal kap­csolatos tapasztalatairól érdeklődtek, végezetül pedig Pusztay László szólt Prah­le Károlyhoz fűződő emlékeiről. Az Úris­ten legyen irgalmas az elhunyt pro­fesszorhoz! ■ MAGASSY SÁNDORNÉ ISTENTISZTELETI REND / 2005. május 29. Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 16,19-31. Alapige: Ezs 42,18-21. Énekek: 65., 232. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. id. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. térde. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (orgonazenés) Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (hálaadó istentisztelet a Mesterházy házaspár indiai hazatérése alkalmából) Mesterházy Balázs; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. (vespera) Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Győri Tamás; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészségpdu. 6. (úrv.) Lénárt Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) ifj. Hafenscher Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) dr. Kamer Ágoston; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. n. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél ii. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Apácai csodák ► A csodáknak nem kell feltétlenül a természeti törvények felett áll­niuk. Jelen lehetnek a mindennapi életünkben is. Csodáknak mond­juk azokat az eseményeket is, amelyek rendkívüliségükkel ejte­nek ámulatba. Ilyenek tanúi vol­tunk Erdély szívében, a Barcaság szélén, a Brassótól északnyugati irányban mintegy negyven kilo­méterre, az Olt partján fekvő Apáca faluban. A község tudós fia Apáczai Csere jános (1625-1659); bronzszobra a templom melletti iskola előtt áll. Apácán született Bartalis János (1893-1977) költő is. Az ere­detileg teljesen evangélikus falu mai gyülekezete a brassói és a tatrangi gyüle­kezetek után létszámát tekintve a har­tel és erős igyekezettel vágtak neki a kez­detben reménytelennek tűnő vállalko­zásnak, és nagy bátorsággal és erős szor­galommal a végére is jártak. Köszöneté­ben megemlítette az alapítvány kuráto­rait - közöttük Kánig Sándort, elődjét az elnöki poszton -, akik az első pillanattól felkarolták a nemes kezdeményezést. Az épület elsősorban a felnőttek át­képzését szolgálja majd tantermekkel, az oktatók számára szálláshelyekkel és a később épülő szakműhellyel is. Mint el­hangzott, a faipari gépek már odaszállít­va várják a műhely elkészültét. De tá- gabb értelemben is szellemi központ az új intézmény. Erről vall a gazdagon be­rendezett könyvtár és olvasóterem, az alagsorban az oktatást szolgáló számí­tógépterem (a gépek Deák téri fiatalok segítségével kerültek ide). Két teremben harminckét háromszéki és barcasági képzőművész állandó kiállítása őrzi lajdonú és működtetésű intézmény fel­építésében, hiszen presbiter is. Az ünne­pi köszöntőben pedig arról szólt, hogy minden évben avattak valamit: iskolát, óvodát, orvosi rendelőt. S szavai szerint amikor az önkormányzat lemarad, ak­kor indul az egyház, de ígérte, hogy be­hozzák a lemaradást. S kedvesen Isten­nek köszönte meg a lelkész házaspárt, Simon Lászlót és Simon Ilonát, akikre Apá­cának nagy szüksége volt, hiszen elköte­lezett munkájuk meghatározó a falu éle­tében és az új intézmény létrejöttében is. Nem lehet természetesnek tekinteni azt a szeretetet sem, amellyel a vendéglá­tók - Oláh Balázs gyülekezeti felügyelő­től kezdve a terített asztalok mellett spontán alakult asztaltársaságok tagjaiig - körülvettek bennünket. Pedig szó ke­rült nemegyszer a decemberi magyaror­szági népszavazásról is, amelyen véle­ményük szerint a magyar nemzet elta­A gyülekezet lelkésze köszönti az egybegyűlteket madik helyet foglalja el Erdélyben: 1263 lelket számlál. A Pesti Evangélikus Egy­ház Deák Téri Gyülekezetének testvér­gyülekezete csodák történésének szín­helye is - teszem hozzá az adatokhoz. Az apácaiak pünkösd előestéjén ün­nepelték kétszáz éves templomukat. Ko­rábbi templomuk 1794-ben pusztító tűz­vész áldozata lett, újraépítése óta telt el két évszázad. A hálaadó istentiszteleten Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi püspök pré­dikált hitelesen, igényesen - szíveket és elméket egyaránt kereső és megérintő üzenetet megfogalmazva. Az istentisz­telet után adták át a templom szomszéd­ságában álló új oktatási központot, ame­lyet Isten Szentleikének segítségül hívá­sával ugyancsak a püspök áldott meg. Ez a ház a templom - a lelki központ - mel­lett a gyülekezet, a falu, sőt a környék új szellemi központja. Számomra az egyik csoda a templomban átélt lelki és az ok­tatási központban megtapasztalt szelle­mi igényességnek az egysége volt. Egy öreg házat vettek meg, újítottak fel és építettek át az apácai magyar evan­gélikusok a magyar Apáczai Közalapít­vány közel száznegyvenezer eurós ösz- szegű segítségével. A közalapítvány ha­táron túli szak- és felsőoktatási intézmé­nyeket segít Ukrajnától Erdélyig, és tá­mogatandónak ítélte az apácaiak törek­vését is, amely azt célozta, hogy a hely­ségben működjön egy felnőttek átkép­zését végző intézmény, amelynek segít­ségével a munka nélküli gyülekezeti ta­gok - és mások is - szakmát tanulhatnak a faipar és a húsfeldolgozás területén. Természetesen magyarul - nagy szó ez ezen a vidéken! -, hiszen (Apáczai Csere Jánosnak, kora egyik legnagyobb tudó­sának a szóhasználatával élve) a művelt­séget csakis az anyai nyelven tehetjük magunkévá. Ezt ünnepi köszöntőjében Annus József kuratóriumi elnök hangsú­lyozta, majd azzal folytatta, hogy anyánk nyelvén fogadjuk be az első me­sét és verset, dalt és imádságot, de ugyanígy anyanyelvűnkön sajátíthatjuk el legsikeresebben a magasabb tudomá­nyok bonyolult téziseit is. Köszönetét mondott mindazoknak, akik - szavai szerint - a magyar művelődés e remekbe szabott ékszerdobozának létrehozásán fáradoztak. Elsősorban Apáczai Csere János falusfeleinek, akik elkötelezett hit­Apáczai Csere János emlékét, a száz éve született Gy. Szabó Béla fametszetei pedig Erdély gazdag szellemi örökségére emlé­keztetnek. Az ünnep és a létesítmény je­lentőségét mutatta az is, hogy a magyar és a román oktatásügyi minisztérium ál­lamtitkárral képviseltette magát az ese­ményen. Tudom, hogy nagy szó, mégis azt mondom: csodálatos volt látni a hagyo­mányok őrzését is, megmaradásuk egyik zálogát. Mindenki számára termé­szetes volt, hogy az istentisztelet után, az oktatási központ kapuját lezáró sza­lag ünnepi átvágása előtt a templomté­ren a gyülekezet fiataljai népviseletben helyi néptáncot mutattak be. Előtte ott ültek a templompadokban. Tehát nép­művészet és hit sem zárják ki egymást, együtt élnejc a szívekben. Ezt a táncot betanító és azt zenével kísérő Mátis János tanár fából remekbe faragott csillárjai is sugallják, amelyek a nagy gyülekezeti termet díszítik. Csodaszámba ment átélni az összefo­gás lendületét és erejét is. Apáca még azon - egyre ritkuló - helyek közé tarto­zik, ahol falu és gyülekezet, egyház és társadalom átfedi egymást. Az oktatási központ átadása előtti hajrában a falu vezetője, Bölöni Gyula polgármester is ott lapátolt sokadmagával az udvaron, és vezette a tolólapos munkagépet. Termé­szetes számára, hogy segít az egyházi tu­szította őket. „Mintha nem lennénk mi is magyarok” - fogalmazták meg fájdal­mukat. Egy férfi elmondta: azóta nem tudja énekelni a Himnuszt. Csak feláll a tisztesség kedvéért. De a búcsúzáskor át­ölelt. Számomra csoda a megtapasztalt szeretet is. Csodaként éltem át a pünkösdvasár­napi istentiszteletet is, amelyen Pintér Károly lelkésztársam prédikált. A csoda ott volt az igehirdetést hallgató gyüleke­zet könnyesen feszült figyelmében, a mienknél sokkal gazdagabb liturgia át­élésében, s abban is, hogy mindenki vett úrvacsorát. Ünnepi rendben kezdték a presbiterek, folytatták a karzatról a férfi­ak, majd padonként az asszonyok is. S miközben már többszázadszor mond­tam ki az ostya átnyújtásakor: „Ez Krisz­tus teste, érted is adatott!” - átvillant raj­tam a magyarországi gyülekezetek sze­gényes, gyarló úrvacsorái gyakorlata. Bi­zony van mit tanulni tőletek, erdélyi testvéreink! Az átélt eseményekhez képest nagyon szegényesnek ítélt tudósításomat csak azzal tudom befejezni, amit elmondhat­tam az ünnep köszöntésében is: Iste­nünk áldja meg azt a munkát, amely ott folyik, áldja meg a magyarországi és az erdélyi testvérgyülekezetek egyre gazda­godó kapcsolatát, hogy a testvér szó szá­munkra egyre szebb legyen! ■ Zászkaliczky Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom