Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-03-13 / 11. szám

4 KERESZTUTAK 2005. március 13. "Evangélikus Életi? Útitársak - az éter hullámain ► A missziói munka különböző ágai iránt érdeklődőket minden hónap első csütörtökén várja az Utitár- sak bibliaóra Budapesten. Az or­szágos missziói lelkész, Szeverényi János által másfél évvel ezelőtt út­jára indított sorozat legutóbbi al­kalmán az Evangélikus Missziói Központ két munkatársa, Bálint Józsefivé és Győré Balázs számolt be szolgálatáról. Az Evangélikus Missziói Központ a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház orszá­gos intézménye, amely 1997-ben kezdte meg működését Budapest-Cinkotán. A korszerűen felszerelt hangtechnikai stú­dióban missziói célú kazettákat, CD-ket, körzeti rádióműsorokat készítenek. Ugyancsak itt veszik fel a Missziói percek anyagát a Kossuth rádió evangélikus fél­órája számára. Az adások után sokan keresik telefonon a missziói központot. A hívások fogadása, a levelezés és a kap­csolattartás Bálint Józsefné feladata, aki­nek neve lapunk olvasói számára már is­merősen csenghet az Éló víz rovatba kül­dött írásai jóvoltából. A múlt csütörtöki alkalmon Győré Balázs szerkesztő-műsorvezető számolt be a központ nemrég elindított, új szol­gálatáról. A 2002-ben „Az év ifjú média­személyisége” kategóriában Arany Titán díjat nyert másodéves evangélikus teo­lógushallgató élő adást vezet minden páros hét szerda estéjén 10 órától a Civil Rádióban (FM 98,0) és minden szombat reggel 7 órától a Rádió C hullámhosszán (FM 88,8). A cigány rádió reggeli ébresz­tőműsorában a műsorvezetőknek lehe­tőségük nyílik a közérdeklődésre szá­mot tartó témák felvetése mellett a Bib­lia üzenetének továbbadására is. ■ G. Zs. Nők világimanapja ► „Nem számítottunk rá, hogy így fog szakadni a hó” - panaszolták többen is azokban a gyülekezetek­ben, amelyekben a múlt pénteken, március 4-én megünnepelték a nők ökumenikus világimanapját. Bár a téliesre fordult időjárás és a terjedő influenzajárvány bizony ellenünk dolgozott, akiknek sikerült részt venniük az ország számos pontján megrendezett istentiszteleti alkal­mon, őszintén elmondhatják: az idén újra gazdagabbak lettek. Ebben az esztendőben egy baráti nép asszonyai, a lengyel nők idézték fel az or­száguk történelmének megrázó pillanata­it: a második világháború borzalmait, hat­millió ember pusztulását és azt is, hogy Lengyelországot a 18. században felosz­tották, és ezután az ország százhuszonhá­rom évre teljesen eltűnt a térképről. Ma Lengyelország Európa kilencedik legnagyobb állama. Léte maga a prédiká­ció: annak az Istennek a nagyságát hirdeti, aki nem hagyja el a hozzá kiáltókat. Száz­huszonhárom év könyörgésére megérke­zett a felelet. Mi lehetett volna nagyobb bátorítás egy ökumenikus világimanapi alkalmon, mint a bizonyosság: Isten ima­meghallgató úr. Ezzel a hittel hangozhat­tak a hálaadó és közbenjáró imádságok március első péntekén szerte Magyaror­szágon - Soprontól Nyíregyházáig, Ajká­tól Szegedig - s szerte a világon napkelté­től napnyugtáig, tudva, hogy a kérések, amelyeket az Úr elé vittek az asszonyok a hívő férfiakkal együtt, nem hiábavalóak. Hiszen Isten imameghallgató Úr. O az, aki háborús sebeket tud gyógyítani, képes meggátolni a gonosz hatalmát, bűnbocsá­tó szeretetével pedig szolgálatra küld. A Szentlélek Isten valóban az, aki világos­sággá tudja tenni népét, hogy útmutató lámpássá lehessen a világ sötétjében Isten országa felé. Ahogyan az imanap mottója, Jézus kijelentése is erre emlékeztetett: „Ti vagytok a világ világossága." (Mt 5,14) E napon sokan gazdagodhattak lengyel nőtestvéreink bizonysága nyomán. Hírt kaptunk például Gyöngyösön élő testvé­reinktől: „Nekünk nincs saját templo­munk, több évtized óta a reformátusok imatermében tartjuk istentiszteleteinket.” Az alkalmat ott, „vendégségben” tartották meg. Levelüket így zárják: „A liturgikus rész után még sokáig együtt maradtunk. Beszélgettünk, jobban megismertük egy­mást. Hiszen négy felekezetből, öt gyüle­kezetből - a hatvani anyagyülekezetből is sokan átjöttek - gyűltünk Össze az ima­napra. A rendezvény nagyon jó lelkiség­ben zajlott, Isten áldásával.” ■ B. Pintér Márta Prágai protestáns egyházi napok A Cseh Evangélikus Egyház találkozót rendez június 17. és 19. között a szomszédos protestáns egyházak részvételével lelkészek és gyülekezeti tagok részére Prágában. A találkozó témája: Reménység Európának, az egyházaknak, a családi és egyházi közösségek­nek misszió és evangélizáció ma. A találkozó előadásai cseh és német nyelven hangza­nak el. Egy bibliacsoportban a magyar nyelvre történő fordítást is biztosítják. PROGRAM Június 17. 18.00: Érkezés a prágai és Prága környéki gyülekezetekbe, köszöntés, szállás, imbisz, esti áhítat Június 18. 10.00: Bibliatanulmány a belváros különböző templomaiban 11.00-17.00: Lehetőségek piaca és ifjúsági programok - előadások, találkozók, városi séták 17.00: Nagygyűlés Esti programok: orgonakoncertek, Taizé-éneklés, kórushangversenyek, dzsessz, rock és egyéb zene, imádság kertje stb. Június 19. Istentiszteleteken való részvétel Prágában és környékén. Délután hazautazás. Részvételi költségek: a regisztráció díja 20 euró, amely magába foglalja egy egy­szerű szállás költségét (családnál, iskolában, tornateremben, gyülekezeti terem­ben) reggelivel, a program- és énekfüzet, valamint a városban történő közleke­déshez szükséges jegyek árát. Diákszállás vagy vendégház igénybevétele esetén a regisztrációs díj plusz 5 euró/fő/éj. Szállodai elhelyezés esetén plusz 10 euró/fő/éj. Utazás: egyházunk egy ötvenfős autóbuszt indít. A buszköltség 50%-át az or­szágos egyház fedezi. A résztvevők útiköltség-hozzájárulása ebben az esetben 4000 Ft/fő. Jelentkezni lehet a Magyarországi Evangélikus Egyház Külügyi Osztályán legkésőbb márci­us 20-ig (1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 1/266-5532). Luther nyomában Ausztriában A csalóka címmel ellentétben nem a ha­zánkban a közelmúltban bemutatott Luther-filmről, hanem a reformátor egy ma is élő leszármazottjáról, a száznégy esztendős Heinrich Lutherról szeretnénk hírt adni olvasóinknak egy osztrák egy­házi lapban megjelent írás nyomán. Az egykori elektromérnök, Heinrich Luther méltóságteljes, barátságos úri­ember, öntudatos evangélikus, az inns- bruck-keleti gyülekezet tagja. Meránban született, és ár. Luther Márton tizenegye­dik generációs közvetlen utódja; a csa­ládfát Luther 1526-ban született fiáig, Já­nosig (Johannes) vezetheti vissza. Heinrich Luther a Westfáliából szár­mazó, 1895-ben virágkertészetet alapí­tó Johannes Julius Luther kisebbik fia. Jo­hannes Julius Luther katolikus lányt vett feleségül, Innsbruckban házasod­tak össze. Heinrich Luther - attól az öt esztendőtől eltekintve, amikor Berlin­ben dolgozott - egész életét Tirolban töltötte; harminchat évet élt Meránban, és mind ez ideig több mint hatvanhá­rom esztendőt Innsbruckban. Röviddel a századik születésnapja előtt veszítette el feleségét, Hildegardot. Most hetvenhét éves lányánál, ár. Margarete Luthernél él. Származásával kapcsolatban Hein­rich Luther elmondta, hogy családjában a Luther Mártonnal való rokonság nem volt téma. „Hosszú ideig úgy véltük, hogy csak oldalági rokonai vagyunk; csak 1985 körül, a legújabb Luther-kuta- tások során bizonyosodott be, hogy két­ségtelenül a reformátor közvetlen le­származottai vagyunk.” A jó kedélyű Heinrich Luther azt is el­mesélte, örül annak, hogy egy ilyen is­mert személyt tudhat az ősei között, hi­szen Martin Luther „megváltoztatta a vi­lágot”. Arra a kérdésre, hogy - bemutat­kozása után - idegen emberek is hossza­san elbeszélgetnek-e vele, azt felelte, hogy ők a diskurzus során a reformátort vagy egyáltalán nem, vagy csak ritkán hozzák szóba. Az innsbrucki evangéli­kusok számára mindenesetre különle­ges érzés lehet, hogy a reformátor köz­vetlen leszármazottja is a gyülekezet tagjai közé tartozik. M Katharina Zierman cikke nyomán írta Gazdag Zsuzsanna Teológusok találkoztak A Duna Televízió Isten kezében című mű­sorának legutóbbi adásában ár. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egye­tem teológiai professzora úgy fogalma­zott a Luther-filmmel kapcsolatban, hogy a reformátor személye egy olyan kapcsolópont lehet, amely talán arra ösztökél, hogy találkozások jöjjenek létre katolikusok és evangélikusok kö­zött. A gondolatból valóság lett: márci­us 2-án rendhagyó „testvéri délutánra” került sor az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Beszélgetésre jöttek össze a két felekezet teológusai - lelkész szako­sok, illetve kispapok -, valamint hitta­nárok. Tanárainkkal együtt összesen mintegy ötvenen lehettünk. Az épület megtekintése, majd dr. Sza­bó Lajos rektor köszöntő szavai és a kö­zös imádság után a dr. Fabiny Tamás, teológiánk docense által szerkesztett, föntebb már említett televízióműsor megtekintésével kezdődött az együtt- lét. Katolikus vendégeink betekintést nyerhettek intézményünk hétköznap­jaiba, és feltehették kérdéseiket, nem­csak a Luther-film kapcsán, hanem az őket különösen érdeklő témakörben, a két egyház közötti hasonlóságokkal és különbségekkel - liturgia, a lelkészek helyzete, etikai kérdések stb. - kapcso­latban is. A mindkét felet gazdagító, egymás megismerésével töltött délután végére megfogalmazódott az igény a párbe­széd folytatására, a további, kötetle­nebb és spontánabb találkozásokra. S hogy miért is találkozzunk? Azért, hogy együtt tanuljunk Istentől, egy­mástól vagy akár Luthertől, az ő hité­ből, Szentírás-ismeretéből, az Ige iránti szeretetéből; azért, hogy Krisztusban megtaláljuk és megéljük a valódi kö­zösséget. ■ A. M. - C. I. Szentmise és ökumenikus ima a Felvonulási téren Római katolikus szentmisére és ökume­nikus imára került sor március 6-án, va­sárnap délben a Keresztény Értelmiségi­ek Szövetsége (KÉSZ) szervezésében a budapesti Felvonulási téren, a traktorok­kal demonstráló gazdák, illetve az odalá­togató fővárosiak számára a járművek mellett a demonstráció idejére felállított nagy sátorban. A szentmisét Osztie Zoltán plébános, a KÉSZ elnöke mutatta be, az azt követő ökumenikus imákat pedig Bereczky Zol­tán református, illetve Horváth-Hegyi Oli­vér evangélikus lelkész mondta el. Osztie Zoltán Isten áldását kérte „a magyar föl­dért, a nemzetért küzdő” gazdákra, meg­említve személyes élményeit, amelyek alapján „tudja, hogy mit jelent a gazdák­nak az anyaföld". A lelkészek a szeretet és az igazság erejére vonatkozó téziseket idéztek a Bibliából. A ceremónia a Himnusz, a Szó­zat és a székely himnusz eléneklésével ért véget. ■ Forrás: MTI Bibó István-emlékülés az Akadémián ► A Magyar Tudományos Akadémia és a Bibó István Közéleti Társaság régi adósságot törlesztett február 25-én az első Bibó István-emlékülés megren­dezésével. A jogtudósra, filozófusra, politikusra kerekasztal-beszélgeté- sek keretében emlékeztek az Akadémia üléstermében. Az eseményen Göncz Árpád volt köztársasági elnök köszöntötte a megjelenteket, a meg­nyitóbeszédet pedig Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tartotta. Bibó Istvánt hosszú időn át csak szűk kör ismerte. E sorok írója sem tudta az 1960-as évek elején, hogy nagyon ked­ves, magyar-történelem szakos kartárs­nője, a köztiszteletnek és -szeretetnek örvendő Ravasz Boriska néni - Ravasz László református püspök lánya - miért mutatkozott be olyan hangsúlyozott gőggel ejtve a szavakat: „Bibó Istvánná vagyok.” Mint utólag megtudtam, férje akkor életfogytiglani börtönbüntetését töltötte. Most a közönség soraiban Bibó több személyes ismerőse is ott volt. Göncz Árpád, a Bibó-per másodrendű vádlottja az őszinte szeretet és nagyrabecsülés hangján beszélt Bibó Istvánról, volt rab­társáról. „Ez az ünnepség Bibó feltáma­dása” - mondta. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ki­emelte, hogy Bibó műveiből megtanul­ható, milyen nagy az értelmiség felelős­sége. Hazugságra nem lehet igazi sza­badságot építeni, ezért az értelmiség fel­adata minden korban az igazság bátor kimondása - szögezte le. Ezt kérte a mai értelmiségtől is. Ezután az első kerekasztal-beszélgetés Teleológia és normativitás Bibó István művei­ben címmel zajlott, életrajzírója, Huszár Tibor, továbbá Pataki Ferenc részvételével, Marton Lászlónak a Bibó-társaság elnöké­nek a vezetésével. Huszár kiemelte, hogy Bibó cselekedni akart, és minden hata­lom, politikai szerep nélkül is hatottak a szavai. Pataki Ferenc arra utalt, hogy Bi­bó István felvállalta az igazmondást. A második kerekasztal címe A politikai esszéírás Bibó óta volt. Az új kulturális mi­niszter, Bozóki András, továbbá Debreczeni József és Sándor Iván beszélgetett Kende Pé­ter vezetésével. A beszélgetők Bibó alko­tó hazafiságát méltatták. A félórás szünetet követően az utolsó beszélgetésre A zsidókérdés tárgyalása Bibó nyomán címmel került sor. Résztvevői, Balog Iván, Karády Viktor és Kovács Gábor megállapították, hogy Bibó István erköl­csi zseni volt. A résztvevők hangsúlyozták, hogy Bi­bó a politikusok igazmondását tartotta a legfontosabbnak, és maga is ennek je­gyében írt, beszélt és cselekedett. ■ Berényi Zsuzsanna Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom