Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-02-27 / 9. szám
4 2005- február 27. KERESZTUTAK "Evangélikus ÉletJÁ Vallás a médiában Műhelybeszélgetés-sorozat a Faludi Ferenc Akadémián Gyülekezetből a hadseregbe Új evangélikus tábori püspökünk van ► A Honvédelmi Minisztériummal való előzetes egyeztetést követően az evangélikus egyház országos közgyűlése protestáns tábori püspöknek választotta Lackner Pál győri igazgató lelkészt. A jelölt személyét a református zsinat elnökségi tanácsa is elfogadta, így semmi akadálya nem volt annak, hogy a honvédelmi miniszter kinevezze Lackner Pált tábori püspöki beosztásába. Megbízatása az evangélikus püspökválasztás elvei szerint a nyugdíjkorhatár eléréséig tart, amely ebben az esetben a katonai nyugdíj- korhatárt jelenti. A beiktatásra március 9-én kerül sor. ► A magyar jezsuiták ifjúsági és felnőttképzési intézete, a Faludi Ferenc Akadémia nagyon fontosnak tartja a kultúra, illetve a kommunikáció területét érintő kezdeményezéseket. Legújabb vállalkozása a február 17-én indított, Vallás a médiában címet viselő műhely. „Olyan teológusok gondolatait szeretném megismertetni a résztvevőkkel, akiknek a nézetei véleményem szerint nagy jelentőséggel bírnak a vallás kommunikációja szempontjából” - summázta az összejövetel célját a jelenlévők előtt a műhely útra indítója, Szentistvdnyi Rita. A korábbi televíziós szerkesztő ma a Sac- ré Coeur római katolikus női szerzetesközösség tagja. Társadalmi kommunikáció szakon végzett Rómában, mert - mint elmondta - szívügye a vallás értékeinek hiteles képviselete a médiában. A műhely nyitóalkalmán - melyen gyakorló médiamunkások, valamint a téma iránt érdeklődő laikusok vettek részt - Kommunikáció és kommunió címmel a különféle egyházi modelleknek a kommunikációval való kapcsolatát ismerhették meg közelebbről a résztvevők. Az egyház modelljei című könyv szerzője, Avety Dulles amerikai jezsuita teológus az egyház öt lehetséges értelmezési módját - intézményi, hírnöki, szentségi, kommuniós, szolgáló - mutatja be. Műve szorosabb értelemben véve tehát nem a kommunikációról szól, mégis, aki kézbe veszi, sokat megtudhat az egyházon belüli információközlésről, valamint arról, hogy egy-egy felekezet milyen benyomást kelt „kint, a világban”. A Déli Egyházkerület meghívására február 15-én Budapestre utazott az első svéd-magyar lelkészkonferencia előkészítése céljából a Linköpingi Egyházkerület küldöttsége, Peter le Clercq, Peter Lindvall és Jonny Karlsson. A kétnapos program első napján megvitatták a Az egyik véglet az, hogy az intézményi formánál a kommunikáció valójában egyoldalú kinyilatkoztatást jelent. Az „eszményi állapot” a szolgáló státusz elérése lenne, vagyis az, hogy a média a kulturális csere, a dialógus eszköze lehessen az egyház és a világ közötti viszonyban. A műhely vezetőjének rövid referátumát őszinte hangvételű beszélgetés követte, ahol ki-ki nyíltan elmondhatta véleményét az elhangzottakkal kapcsolatban. A résztvevők kritikával illették az egyház megjelenését a médiában. Szóvá tették, hogy a műsorkészítők, újságírók nem mindig vannak tisztában azzal, hogy valójában kiket is szeretnének megszólítani, vagy ha mégis, akkor pedig nem ismerik eléggé azt a közeget és korosztályt, amely felé fordulnak. Elhangzott az is, hogy néha az egyházias- ság és a szakmaiság ellentétbe kerül egymással: az egyházi kötődés megléte nagyobb súllyal esik a latba, mint a szakmai tudás és tapasztalat. „A jövő szempontjából fontos - zárta le a diskurzust mintegy iránymutatást is adva Szentistványi Rita -, hogy az egyház megtanul-e oly módon megjelenni a médiában, hogy az a vallásos emberek szemében hiteles, ugyanakkor a nem hívők számára is »fogyasztható« legyen.” ■ GaZsu A vallás a médiában című műhelybeszélgetésre havonta egyszer, csütörtökönként kerül sor. A legközelebbi alkalom témája: A közös alap - Bemard Lonergan a kommunikációról. Helyszíne: Faludi Ferenc Akadémia, 1085 Budapest, Horánszky u. 20. Időpontja: márríus 17., 19 órától 21 óráig. konferencia tervezett programját, amelyet a fenti címmel rendeznek meg május 10. és 13. között. A második napon a svéd delegáció ellátogatott Balatonszárszóra, a konferencia leendő helyszínére. ■ Barthel-Rúzsa Zsolt- Milyen régre nyúlik vissza a tábori lelkészi szolgálat?- Egészen a középkorig vissza lehet vezetni a kialakulását, hiszen már a váraknak is voltak várpapjai vagy várkáplánjai. Hogy mást ne mondjak, a győri gyülekezetei az 1540-es években a német zsoldosok és tábori papjaik hozták létre. Magyarországon szervezetten a 19. században indult ez a szolgálat. Ferenc József négy evangélikus és ugyanennyi református álláshelyet szervezett; kettőt a magyar korona, kettőt pedig az osztrák császárság területén. O nevezte ki az első szuperintendenst is, akit később a magyarországi egyházak szembenállása miatt vissza kellett hívnia ebből a beosztásából. Az első világháború után hosszabb vajúdás következett, mert nem volt egyértelmű, hogy közös protestáns szervezet alakul, vagy külön végzik ezt a szolgálatot a protestáns egyházak. Végül Soltész Elemért nevezték ki protestáns tábori püspöknek, aki egészen a második világháborúig viselte ezt a tisztséget. Ezután már a felszámolás ideje következett. Az utolsó tábori püspök Szimonidesz Lajos volt, akinek igazából sem beosztottja, sem tényleges működési területe nem volt.- Ön korábban is végzett lelkigondozói munkát a hadseregben. Milyen tapasztalatai voltak ezen a területen?- Amikor 1994-ben újraszerveződhetett a tábori lelkészi szolgálat, még sorkatonai rendszer volt a honvédségnél és a határőrségnél egyaránt. Abban az időben is azt tapasztaltam, hogy pozitív elvárás és nyitott várakozás fogadja ezt a fajta szolgálatot. Amióta pedig hivatásos állomány alkotja a hadsereget, még több lett a feladat. Nagyon sokan keresnek meg minket lelki jellegű kérdéseikkel, problémáikkal.- Megismerkedett már a többi felekezet tábori püspökeivel?- A hadseregben rajtam kívül római katolikus és izraelita tábori püspök szolgál még. Őket már korábbról ismerem, és nem gondolom, hogy problémát fog jelenteni a velük való együttműködés.- Milyen elképzelésekkel kezdi el szolgálatát?- A tábori püspök képviseli a szolgálatot a két megbízó egyház, illetve a minisztérium vezetői felé, továbbá irányítja a szervezett lelkigondozást. Ez azonban nem pusztán hivatali munkát jelent, hanem valamelyik alakulat tényleges lelkigondozása is a feladatom lesz. Most egy elég jelentős átszervezés közepén vagyunk, amely reménység szerint hús- vétra befejeződik. Ezután szeretném mind a saját állomány továbbképzésében, mind az egyéb katonai továbbképzésben aktív és meghatározó elemmé tenni a tábori püspöki szolgálatot. Nemzetközi téren pedig elég feladatot fog adni az, hogy a magyar hivatásos hadsereg egyre több multinacionális békefenntartó műveletben vesz részt.- Továbbra is Győrben él a családjával, munkahelye viszont Budapesthez köti. Hogyan tudja majd összeegyeztetni a kettőt?- Amikor a zsinat lelkészi alelnöke és a jogi bizottság elnöke voltam, hetente kétszer, sőt háromszor is ingáztam Budapestre. Tény, hogy időm jó részét vonaton fogom tölteni, de ha a város peremén laknék, akkor is ennyi időt rabolna el az utazás. Egyébként pedig a vonaton kényelmesen lehet akár dolgozni is. ■ Kiss Miklós Krisztus zarándokegyháza a harmadik évezredben Kihívások a svéd és a magyar egyház életében KÉSZÜLÜNK A NŐK 2005. ÉVI ÖKUMENIKUS VILÁGIMANAPJÁRA 6. „Ti vagytok a világ világosság ► „Hosszú idd óta boldogan készülünk minden évben a nők ökumenikus vi- lágimanapjának megünneplésére. Hatalmas ajándéknak tartjuk, hogy ezen a napon bekapcsolódhatunk a világ keresztényeinek imádkozó közösségébe. Idén különös izgalommal készülődünk erre a napra, hiszen most a mi három tradíciót képviselő ökumenikus közösségünk készítette elő az ünnepet: a katolikusok, az ortodoxok és a protestánsok.” - így kezdődik Éva Waltemefe, a lengyelországi imanapi tanács elnökének köszöntője, aki évek óta aktív munkatársa Érdemes felfigyelni arra, hogy Európában épp Lengyelországban volt az első női világimanap 1927. március 4-én Lódzban, melyet baptista asszonyok rendeztek. A következő 1948-ban, Varsóban volt, ezt a metodista asszonyok készítették elő. Ezután tizenhárom év szünet következett. 1962-ben az evangélikus és a református egyház vállalta az imanap megszervezését ugyancsak Varsóban. Ettől kezdve megszakítás nélkül évente visszatérő és egyre terjedő ünneppé vált ez a szép, kora tavaszi alkalom. Egymás után csatlakoztak a mozgalomhoz a különböző felekezetek asszonyai, amíg 2002-ben megalakult a kilenc felekezetet képviselő imanapi bizottság. Ebben már római katolikus és görög katolikus asszonyok is jelen voltak. Örömmel fedeztem fel az imanapról való híradás fent idézett szövege alatt az imanapi mozgalomnak. az elnöknő mosolygó arcát. Régi, kedves munkatársam volt ő abban az időben, amikor magam is részt vettem a nemzetközi konferenciák munkájában. Utolsó emlékem sajnos szomorú róla. 1995-ben megérkezve a melbourne-i repülőtérre az első, akivel találkoztam, Éva volt. Vidáman üdvözöltem, ő azonban bánatosan azt mondta: „Nem vehetek részt a konferencián, indulok haza; most kaptam a hírt, hogy meghalt a férjem...” Hűséges munkája azóta is gazdagítja imanapi alkalmunkat. Ismertetésem és készülésünk záró részében szeretném megemlíteni Arela Fedak művésznőt, aki az idei imanapi címképet készítette. így magyarázza alkotását: „A fényt szeretném bemutatni ezen a grafikán. A Hegyi beszéd szavai ihlettek meg: »Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.« A háromszög a hegyet szimbolizálja, de emellett Isten gondoskodó, bennünket kísérő szemét is, s egy mai modem várost is. A fény a háromszög csúcsán a szent isteni titokra emlékeztet. Isten fénye átragyog a hegy felhőin, egyesíti és erősíti az embereket életükben és munkájukban. Isten világossága megta- pasztalhatóvá teszi szentségét mindenki számára. A sötétkék szín az ökumené színe, a sárga tónus melegséget áraszt, az otthon melegét, a felhőkarcolók között pedig ott látható a kereszt.” Készüljünk az alkalomra ezzel az imádsággal: „Istenünk, Te minden öröm forrása vagy! Jézus által ragyogó fényt árasztottál sötét világunkba. Engedd, hogy fényed tükröződjék minden szavunkban és tettünkben. Ámen.” Befejezésül hadd adjam tovább a lengyel asszonyok meghívását: „Várjuk testvéreinket idei imanapunkra, amely idén is március 4-én kerül megrendezésre Magyarország sok ökumenikus közösségében.” ■ Keveháziné Czégényi Klára Felhívás Kérjük testvéreinket, hogy a nők világimanapjának helyi alkalmairól kérdezzék meg a gyülekezetek lelki- pásztorait! Akik a főváros olyan kerületében laknak, amelyben egyetlen felekezet sem tartja meg az istentiszteletet, azoknak a következő helyszínt ajánljuk könnyű elérhetősége miatt: Nők világimanapi istentisztelet március 4-én, pénteken 17 órától 19 óráig a Pesti Evangélikus Egyház Deák téri gyülekezetében - Budapest V., Deák tér 4.
