Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-02-20 / 8. szám
4 200^. február 20. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Életi* Kórházi lelkigondozás Jubileumi konferencia a Manrézában Fókuszban a katolikus felnőttképzés A kórházi lelkigondozás kérdései adták a fő témáját annak az ökumenikus tanácskozásnak, amelyet február elején rendeztek a kiskunhalasi Szilády Áron református gimnáziumban. Noha ebben a (kun) városban a katolikus és a református egyház a legerősebb, a kórházi lelkigondozásból az evangélikusok külön kórházlelkésszel veszik ki a részüket. Ez főleg annak köszönhető, hogy a közeli Soltvadkert és Kiskőrös gyülekezeteiből is jelentős számú beteget kezelnek az intézményben. A soltvadkerti származású Honti Irén fővárosi tapasztalatait kamatoztatja ebben a karitatív munkában. Mint előadásában elmondta, 2004 szeptemberétől végzi ezt a nemes szolgálatot; kórteremről kórteremre járva nyújt vigaszt a rászorulóknak - felekezetre való tekintet nélkül. Ugyanez érvényes a református nőegylet és a Katolikus Karitász munkatársaira is. Mint a tanácskozás végén elhangzott, a rendszeres kórházi áhítatok és istentiszteletek mellett a személyes beszélgetés és vigasztalás is fontos a testi-lelki gyógyuláshoz. A tervek szerint a közeljövőben tanfolyam is indul a munkatársak részére, melyet az Egyesült Államokban végzett Berze János református lelkész koordinál majd. ■ Ifj. Káposzta Lajos ► Festői környezetben, Dobogókőn rendezte legutóbbi, születésnapi tanácskozását február u. és 13. között a tíz esztendeje alakult Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Szövetség (KIFE). A Manréza konferenciaközpontban és liturgikus házban tartott összejövetelen a hazai katolikus felnőttképzés területén szerzett tapasztalatokról és eredményekről, valamint az európai lehetőségekről volt szó. A Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Szövetséget egy évtizeddel ezelőtt azzal a céllal hozták létre, hogy összefogják azokat a katolikus szervezeteket, melyek tevékenységének egésze vagy egy része az ifjúsági és felnőttképzéshez kapcsolódik. A KIFE alapítói arra törekedtek, hogy minél szélesebb körben megismertessék felekezetűk társadalmi tanítását. A megalakulásuk tizedik évfordulójának alkalmából szervezett szakmai konferenciára német és magyar szakembereket vártak. Előadások és beszélgetések keretében számba vették a múlt tapasztalatait, és megfogalmazták a jelenlegi problémákat. A rendezvényt - melyet a tagszervezetek munkáját bemutató kiállítás tett színesebbé - dr. Beer Miklós váci megyés püspök nyitotta meg. A résztvevők ezután több referátumot is hallhattak. Elsőként a KIFE tevékenységébe nyerhettek bepillantást, majd a felnőttképzést vizsgálták meg több oldalról is, például a kultúrateremtésben, a lelkipásztori koncepcióban, illetve a hazánkban betöltött szerepe szempontjából. A szekcióüléseket követően első ízben adták át a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületé (KÁLÓT) alapítójáról, Kerkai Jenő jezsuita atyáról elnevezett díjat. Az elismerést a KIFE elnökétől, Gábor Miklóstól ifjúsági képzés kategóriában dr. Szegedi László sülysáp! plébános, a váci egyházmegye ifjúsági referense vehette át. A felnőtt- képzés területén végzett munkájáért Lázár Kovács Ákost, a Faludi Ferenc Akadémia tanulmányi igazgatóját tüntették ki. ■ G.Zs. A Tényői Evangélikus Egyházközség egyházfi állásra várja protestáns egyháztag, illetve házaspár jelentkezését. A javadalom részét képezi Tényőn - Győrtől tíz kilométerre - egy kétszobás, összkomfortos szolgálati lakás. A részletekről Németh Jenő gondnoknál lehet érdeklődni a 96/468-162-es telefonszámon, illetve személyesen, a telefonon való egyeztetést követően az alábbi címen: Tényő, Kossuth u. 24. Párkapcsolati ábécé együtt járóknak és házaspároknak Előadás-sorozat 2005 tavaszán, hétfő esténként 18 órától a Ráday Kollégium dísztermében (Budapest IX. kér., Ráday u. 28.). Az előadó dr. Pálhegyi Ferenc lesz. Március 7. Hogyan találhatok rá a páromra? Március 14. Valóban össze kell házasodnunk? Március 21. Ismerjük meg önmagunkat és egymást! Április 4. Egységünk titka: az empátia Április 10. Mit kaphatunk egymástól, és mit adhatunk egymásnak? Április 18. A testi kapcsolat lelki dimenziója Április 25. Érdemes-e gyerekeket szülni a mai világban? A délutáni szekcióülések vezetői közül Elek Antal, Karcuk Gyula és dr. Batemay Ágota KÉSZÜLÜNK A NŐK 2005. ÉVI ÖKUMENIKUS VILÁGIMANAPJÁRA 5. Kisebb egyházak Lengyelországban ► A nők március 4-ei ökumenikus világimanapjára készülve e számunkban a Lengyelországban működő kisebb egyházakról esik szó. A kisegyházak a Lengyel Ökumenikus Tanácshoz tartoznak. A legnagyobb közülük a körülbelül ötszázötvenezer tagot számláló ortodox egyház az ország keleti felében. Az úgynevezett ókatolikus, illetve lengyel katolikus egyházak összesen mintegy nyolcvannyolcezer hívőt számlálnak, és vannak még görög katolikusok is. A protestáns egyházak közül a legnépesebb az evangélikus nyolcvanötezer hívővel; a református egyházhoz négyezer, a metodistához ötezer, a baptistához hatezer hívő tartozik. A kisegyházak hívőinek tábora összesen a lakosság 2%-át teszi ki. A rendszerváltás idején rendezték a Lengyel Ökumenikus Tanács tagegyházainak az államhoz való viszonyát, jogi helyzetét, egyebek mellett a hitoktatás, a diakónia, az ifjúsági és a női munka területén. Idetartozik a nők világimanapja tanácsának munkája is. Ezeken kívül az egyetemes imahét szolgálatába a római katolikus egyház is bekapcsolódik. Az evangélikus egyház Beszámolómat egy jellemző példával kezdem. Varsó egyik külső kerületében egymás mellett él a „nagy” és a „kis” testvér. Az evangélikus gyülekezet összesen húsz tagból áll. Több idős házaspár, néhány fiatal és gyermek jár szorgalmasan vasárnaponként az alkalmakra. Vannak köztük eredetileg evangélikusok, és van olyan is, aki áttért a katolikus vagy a baptista egyházból. Eleinte sokkal nagyobb volt a gyülekezet; a század elején még nagy templomukat látogatták. Számuk azonban lassan megfogyatkozott, így a nagy templomot eladták a római katolikus gyülekezetnek és a templom mellett levő régi, kis gyülekezeti termet alakították át imaházzá. Évtizedeken keresztül magas kerítés választotta el egymástól a két istenházát. Egy ideje azonban - közös megegyezés alapján - a kerítés helyett csupán egy keskeny ösvény húzódik a két épület között; ezt talán a közeledés jelének is tekinthetjük. Ez a kép tükrözi az evangélikus egyház lengyelországi helyzetét is. Kezdettől fogva kicsiny közösség volt az evangélikusoké; gyakran üldözték is őket, máskor eltűrték a jelenlétüket. A reformáció tanai már 1520-ban elérték Lengyelországot. Különösen a nemesség volt fogékoriy először a lutheri, később a kálvini tanokra. Az ő támogatásukkal lehetett már a 16. század második felében egyházat is alapítani. Ebben az időben Lengyelország toleráns volt minden fe- lekezettel szemben. Erre példa az is, hogy az antitrinitarizmus a 16. században csak Erdélyben és Lengyelországban maradhatott meg. A század végére körülbelül ötszázhetven evangélikus gyülekezet jött létre, elsősorban a németek által lakott vidékeken. Az ellenreformáció azután gátat vetett a további terjeszkedésnek. A lengyelek és a németek közötti ellentétek, majd az ország felosztása tovább nehezítette a helyzetet, míg végül a második világháborúban a németek bevonulása aztán véget vetett a közös német-lengyel egyházi életnek. Üldözték a lengyel lelkészeket, közülük többen koncentrációs táborba kerültek. A kommunizmus idején az evangélikus egyház teljesen elveszítette német karakterét; a német nyelvet a liturgiában sem használhatták. Az evangélikus egyháztagokban erősen élt a hívő öntudat a teljes diaszpórahelyzet ellenére. A legnagyobb számban az ország déli, német tartományokkal határos vidékén élnek evangélikusok. Itt él a lengyel lutheránusok egyharmada; gyökereik egészen a reformációig nyúlnak vissza. Ok az üldözések idején is hűségesek maradtak. A herrnhuti pietizmus hatása körükben még ma is eleven, a 19. és 2Ó. század ébredési mozgalmai pedig a Krisztus-kegyességben erősítették őket. Ezzel együtt a keresztény hagyományok őrzése, a család, a házasság komolyan vétele jellemzi őket. A tescheni egyházkerület központja püspöki székhely. Itt diakonissza-anya- ház, valamint ifjúsági központ is működik, így ez lett a második legerősebb egyházkerület a varsói mellett. A fordulat után kiszélesedtek a lehetőségek. Nincs ugyan „egyházi adó”, de mindenki egyházi vagy karitatív célokra fordítja a keresete egy százalékát, ezenkívül gondoskodnak az idősekről, a betegekről. 1999- től kezdve a nők is elvégezhetik a teológiát. Lehetséges az ordinációjuk, és - korlátozott mértékben - végezhetnek lelkészi munkát is; az úrvacsoraosztás és a kazuális szolgálat azonban még nincs engedélyezve számukra. Az evangélikus és a katolikus egyházat elválasztó falak ugyan már ledőltek, de a női és férfi egyházi szolgálat között - úgy látszik - még állnak az akadályok. A lengyelországi zsidó közösség A második világháború előtt Lengyelországban élt a kontinens második legnagyobb létszámú zsidó közössége (Oroszországban éltek a legtöbben). Öntudatosan ápolták hitüket, ugyanakkor magukat következetesen lengyeleknek vallották. Európa sok országából menekültek ide az üldözések elől, és Lengyelország nyitottan fogadta őket. Teljes vallásszabadságot élveztek; Lengyelországot a 16. és 17. században „zsidó paradicsomnak” nevezték. Kibontakozhatott a zsidó kultúra, a művészet, a színházi és irodalmi élet; kultúrájukat héber nyelven is ápolhatták. A zsidó polgárság központjává Krakkó vált. Helyzetük a második világháborúval változott meg. Hárommillió zsidó pusztult el a koncentrációs táborokban az esztelen fajüldözés nyomán. A borzalmakat körülbelül kétszázötvenezren élték túl; egy részüket az országban rejtegették (Lengyelországban volt az egyik legnagyobb zsidómentő akció), más részük a haláltáborokból, illetve szovjet munkatáborokból tért haza. A visszatérők legtöbbje otthona helyén csak romokat talált, s a kibeszélhetetlen szenvedések emlékével nem tudott tovább ott élni. Körülbelül hatvanezren vándoroltak ki Izraelbe. Leszármazottaik között voltak olyanok - a második, sőt a harmadik generációban is -, akik évtizedek múltán visszatértek szüleik, nagyszüleik szülőföldjére, és ott erősítették a zsidó közösséget. A kommunizmus idején feloszlatták az ortodox zsidó közösségeket, tilos volt a héber nyelv használata. A hatvanas évek végén - újabb antiszemita kampányok hatására - ismét húszezer zsidó hagyta el Lengyelországot. A rendszerváltás után a megmaradt zsidó kisebbség újjászületett, ápolni kezdte régi hagyományait, s a fiatal nemzedék öntudatosabb és vallásosabb lett, mint az idősebbek. A jelenlegi zsidó közösség három-négyezer tagot számlál. A lengyelországi zsidók nagy része ma már teljesen szekuláris, mégis vannak olyanok, akik felfedezik és értékelik a tradíciókat, sőt gyermekeiket is próbálják a zsidó hagyományok szerint, hitben nevelni. ■ Keveháziné Czégényi Klára Az kwiatoni - egykor ortodox, ma római katolikus - fatemplom 1
