Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-02-20 / 8. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 70. évfolyam, 8. szám - 2005. február 20. - Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere) Ára: 164 Ft A tempo ordinario n V n „Ma is áll az a kis orgona a hallei E Marktkirchében, melyen Händel — első zenei leckéit kapta.” n „Számomra felkavaró élmény volt a Luther-film.” „Isten szolgájaként önérzetes, de ha arról van szó, hogy saját kísértéseiről, bűneiről szóljon, hát ezt is megteszi. Páratlan szívósságát bizonyítja, hogy az üldöztetések ellenére sem hagyott fel választott hivatásával.” |lj|y j !► Oratóriumok szerzője - 5. oldal ?! (► Katolikus szemmel... - 5. oldal 470 éve született Bornemisza Péter - 8. oldal Télutó, böjtelo ► Szépirodalmi összeállítás a 6-7. oldalon E-mail 253 év elteltével A 2006-ban bicentenáriumát ünneplő Rákoskeresztúri Evangélikus Egyház- község magyar, osztrák-német és szlovák gyökerű hitbeli és történelmi hagyományainak számbavételét, közreadását határozta el az évfordulóra készülődve. Az elmúlt kétszáz év nemegyszer állította próbatétel elé közösségünket. Már a Rákos menti gyülekezet megalakulását is emberi tragédiák sora kísérte. A véres stájerországi ellenreformáció nemcsak hogy Rákoskeresztúrig üldözte a lutheránus „eretnekeket”, hanem az’1752 augusztusában az Enns völgyéből kitelepítettek gyermekeit is elvette. !► Folytatás a 3. oldalon Második kávéházi alkalmukat tartották a pesterzsébeti fiatalok » Részletek a 3. oldalon Lelkészi becsületszék / • es intézményi törvény Ülésezett a zsinat ► A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium díszterme adott otthont a hétvégén törvényalkotó zsinatunk tizenharmadik ülésszakának. Valószínűleg a legnehezebb évét kezdte el a zsinat, év végére ugyanis mindazon törvényeknek el kell készülniük, amelyek a 2006. évi általános tisztújításhoz szükségesek. Emellett két további lényeges jogszabály - a lelkészek szolgálati jogviszonyáról és az evangélikus intézményekről szóló törvény - elkészülte is az idén várható. Az ülésszak elején választásra került sor. Az eddigi lelkészi alelnök, Lackner Pál győri lelkész lemondott zsinati tagságáról, mert a honvédelmi miniszter januárban kinevezte őt tábori püspökké. Helyette a zsinat ár. Csepregi Zoltánt, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető tanárát választotta lelkészi alelnöknek. A lelkészek szolgálatával kapcsolatban arról tárgyaltak, hogy mit kell tartalmaznia a díjlevélnek, illetve hogy a lelkész a lelkészi szolgálatán kívül milyen elfoglaltságokat vállalhat. A zsinat egyetértett abban, hogy ezek az elfoglaltságok nem veszélyeztethetik a szolgálat ellátását. A 2001 óta tartó időszak tapasztalatait felhasználva egyházunk az önkormányzati igazgatás egyszerűsítését tervezi. Az erről szóló elvi vitában - még októberben - a zsinat meghatározta az intézkedések főbb vonalait. Csökkenteni kell a közgyűlések és presbitériumok létszámát a magasabb önkormányzati szinteken. Megszűnik az egyházkerületi presbitérium (feladatait a közgyűlés veszi át), továbbá össze kell vonni a zsinatot és az országos közgyűlést. Ez utóbbi lesz egyházunk legfőbb közhatalmi testületé. A tervezett változásokról a közeljövőben részletesebben is beszámolunk. A zsinat megalkotta azokat a szabályokat is, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy az egyházkerületek lelkészi becsületszékeket hozzanak létre. Ezeknek az öt-hat tagú testületeknek a legfőbb feladata a lelkészi karral kapcsolatos feszültségek testvéri módon való feloldása lesz, de a becsületükben megsértett lelkészek megvédésére is ez az intézmény szolgál majd. Elkészült az intézményi törvény gyűjteményekről, szeretetintézményekről, missziói és tájékoztatási intézményekről, valamint konferencia- és üdülőközpontokról szóló része is. Ezen kérdések általános vitája folyt a szombati napon. A bírósági törvény teljes szövegjavaslatát május 15-ig készíti el az illetékes bizottság. A zsinat tavasszal bizottságokban folytatja munkáját; a legközelebbi plenáris ülésre június 10-11-én kerül sor. ■ Muntag András zsinati gazda Alkoholbetegmentő misszió Megbeszélést tartottak február 10-én a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület székházában Ittzés János, a misszióért felelős püspök meghívására az alkoholbeteg-mentő misszió helyzetéről, lehetőségeiről, terveiről. A találkozón részt vett Hafenscher Károly országos irodaigazgató, Szeverényi János országos missziós lelkész, valamint Selmeczi Lajos és Ma- gassy Zoltán lelkész. Az egész társadalmat érintő probléma kezeléséből ugyan egyházunk is kiveszi a részét, de nem elégséges, illetve nem elég hatékony az, amit tesz. A szolgálat erősödését szeretné segíteni a május 6-ra tervezett egész napos konferencia, továbbá a későbbiekben a misszió munkatársainak és mindazoknak a rendszeres képzése, felkészítése, akik felelősséget éreznek az alkoholbetegek gyógyítása iránt. A munkaág irányítását ezután egyházunk Missziói Bizottsága végzi. Evangélikus gyökereink címmel szervezett gyülekezettörténeti kiállítást a sárbo- gárd-sárszentmiklósi evangélikus gyülekezet a helyi klub nagytermében. A vitrinekben archív fotókat, régi Bibliákat, énekeskönyveket, oltárterítőket, iskolai bizonyítványokat tekinthettek meg az érdeklődők. A kiállítás megnyitóján Benéné Csík Judit, Horváth István tanár, Bojtos Attila gyülekezeti munkatárs, valamint az evangélikus gyülekezet énekkara és hittanosai szolgáltak. A kiállításhoz kapcsolódóan fórumbeszélgetésre is sor került Evangélikusok vagyunk címmel. Az eseménysorozat zárásaként esti zenés áhítatot tartottak a gyülekezetben, amelyen evangélikus szerzők versei és énekei hangzottak el. Evangélikus értelmiség Frenkl Róbert Néhány év elteltével február 19-én ismét értelmiségi konferenciát rendez egyházunk. A rendszerváltozás után az új út keresésének egyik markáns megnyilvánulását jelentették az értelmiségi együttlétek. A résztvevők számára különösen emlékezetes a révfülöpi központ megnyitását követő háromnapos együtdét; némi nosztalgiával azt is mondhatjuk, hogy ennek sikere gátolta a további alkalmakat: az volt a vélekedés, hogy ilyen jót nehéz rendezni, rosszabbat pedig nem érdemes. No meg a számos megnyíló lehetőség megosztotta az erőket. Jó dolog a sokszínűség, de nehéz lépést tartani az örvendetesen gazdag kínálattal, nem könnyű eldönteni, hogy kihez-kihez melyik egyházi egyesület vagy protestáns kezdeményezés, netán katolikus alkalom áll a legközelebb. A különböző gyülekezeti értelmiségi köröket olykor meg is osztotta, meg is kísértette a politika csapdája. Nehéz e téren józannak, még inkább bölcsnek lenni. Az értelmiség alapvető attitűdjénél - a megismerés igényénél - fogva érdeklődik a politika iránt, de ha teljesen elkötelezi magát egyik vagy másik politikai irányzat mellett, nehezen tudja megőrizni értelmiségi karakterét. A lojalitás mindig fontosabb a politika számára, mint az igazság. Úgy vélem, igen időszerű már egy értelmiségi konferencia megrendezése egyházunkban. Mihályi Zoltán egyházkerületi másodfelügyelő, a konferencia kezdeményezője jól érzett rá erre az igényre. Fontos az egynapos program is, de különösen fontos, hogy valami megkezdődjék. A tervezett értelmiségi egylet vagy akadémia nem új jogi szervezet, egyesület lenne, hanem egy eszmeiséget kifejező, a rendszeres együttlét lehetőségét nyújtó, programalkotó egyházi intellektuális közösség, amely a legnemesebb evangélikus hagyományok talaján állva igyekszik választ keresni a ma kihívásaira. Igen, a hagyományok. Joggal vagyunk büszkék a lutheranizmusnak a magyar művelődéstörténetben betöltött szerepére. Főhajtást is jelent ez előtt a szerep előtt, hogy ezen a mostani konferencián is nagy hangsúlyt kap az iskolaügy. Kerülve minden félreértést, aktuálpolitikai felhangot, meg kell jegyezni, hogy a hazai történelmi egyházak közül az evan- gélikusságot érte a legnagyobb vérveszteség Trianont követően. Az elveszett kétharmadban lényegesen magasabb volt a lutheránusok aránya - főként a Felvidéken -, mint a megmaradt országban, így a 6-7 százalékos arány 4-5 százalékra csökkent. De érzékeny volt a mennyiségi csökkenés mellett a minőségi veszteség is, amely az evangélikus egyházat érte. Máig sem hevertük ki. Persze ebbe a második világháború pusztítása és az 1949 és 1989 közötti, az egyházak tevékenységét korlátozó intézkedésekben bővelkedő évtizedek is belejátszottak. Igen érzékenyen érintett minket iskoláink elvesztése, nemcsak a lelkészutánpótlás természetes hátterének megszűnte, nemcsak az iskolák társadalmi missziói szerepének a kizárása, hanem az evangélikus értelmiség „újratermelődésének” a megakadályozása miatt is. Iskoláink mindig értelmiségi műhelyek is voltak, amelyek csaknem kivétel nélkül a fejlődés, a korszerű gondolkodás, a nyitott, alkotó szellemiség képviseletét jelentették. Evangélikus tudósok, közéleti emberek, a kulturális élet jelentős személyiségei a 20. században is továbbvitték azt a fáklyát, amelyet a korábbi századok hagytak rájuk. A rendszerváltozást megelőző évtizedben többször volt alkalmam részt venni (olykor előadással, referátummal is) a dr. Gaizler Gyula - melegszívű, nagy formátumú kollégám - lakásán tartott katolikus értelmiségi alkalmakon. Ezekből nőtt ki a rendszerváltozást követően a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság. Evangélikus részről elsősorban Hafenscher Károly volt gyakran szereplő, kedvelt előadója ezeknek az összejöveteleknek. Némi irigységgel tapasztaltam ezeken a színvonalas együttléteken, hogy minden üldöztetés, meghurcoltatás ellenére számottevő katolikus értelmiség él hazánkban. Természetesen a lakosság négy százalékát kitevő egyházban nehezebb az értelmiség tettre késztetése is, mint a húsz vagy hatvan-hatvanöt százalékot reprezentáló testvéregyházakban. De az értelmiség mégsem volt soha mennyiségi kérdés, ha van is ilyen összefüggése. Tenni 'kell a holnapért. Tenni kell azért, hogy a holnap Magyarországán az evangélikus értelmiség ismét számarányát messze meghaladó mértékben - ez a történelmi tradíció - váljon alkotóerővé, járuljon hozzá a nemzet jobb sorsához, fejlődéséhez. Ehhez szükség van erős gyülekezetekre, az értelmiséggel szót érteni képes, művelt lelkipásztorokra, és szükség van színvonalas iskolarendszerre, sajtóra és egyéb intézményekre is. így remélhető, hogy a közeljövőben többéves vajúdás után megkezdheti működését az evangélikus egészségügyi centrum, szakmai feladatain túl az egyházhoz közelítve az értelmiség egy sajátos csoportját. És a talán legkényesebb kérdés. Az evangélikus egyházra az „értelmiségi egyház" minősítés mellett gyakran mondták, hogy az ige egyháza. Ez azt jelentette, hogy mindig elsődleges igény volt a szószékről hangzó erőteljes, magas szónoki és tartalmi színvonalat nyújtó igehirdetésre. Az ige jelentette a legerőteljesebb kohéziót, a meghatározó, utat mutató szellemiséget, zárt ki minden szélsőséget - a világnak engedményeket tevő divatáramlatokat éppúgy, mint az életidegen, szeretetlen, ítélkező fundamentalizmust. Egyfelől az értelmiség megszólítása, másfelől az igehirdetés színvonalának helyreállása indíthatja meg az értelmiségi egyház, az ige egyházának a regenerációját. Minden nemzedéket hív ez a hosszú távú program. Szeretettel kérjük kedves olvasóinkat, ajánlják jel személyi jövedelemadójuk i%-át, ezzel segítve egész egyházunk szolgálatát. A Magyarországi Evangélikus Egyház technikai száma: 0035.
