Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-02-13 / 7. szám

Evangélikus Élet3 MOZAIK 2005. február 13. 11 Szelektív hulladékgyűjtés, ahogyan mi csináljuk ► Németországban rövid idő alatt hozzászoktam ahhoz, hogy a szemetet kü­lönválogatva gyűjtsem, s az utcán elhelyezett konténerekbe helyezzem. Hittem abban, hogy újrahasznosításra kerül, és nem lesz az általam vásárolt csomagolóanyagokból dioxin, pernye vagy lerakott szemét. Hazatérve nem tudtam megszabadulni ettől a szokástól; inkább a társasház padlásán gyűjtö­gettem három évig a különválogatott szemetet, mint hogy a vegyes, kom­munális gyűjtőbe tegyem. Bíztam benne, hogy egyszer majd itthon is elin­dul ez a gyakorlat, s ha más nem, hát majd mi elkezdjük... Megszületett a Rügyecskék Alapítvány és vele együtt a lehetőség, hogy német önkénteseket fogadjunk. Kétkezi segít­ségük ígéretével már megvalósíthatóbb­nak tűnt a szelektív hulladékgyűjtés a ki- starcsai lakótelepen, így pályázatok írá­sába kezdtünk, és felkutattuk a közeli hulladékátvevőket. Minden hulladékfaj­tára - a veszélyes hulladék kivételével, melyet viszont ingyen elszállítanak - si­került olyan átvevőt találni, amelyik fi­zet a különválogatott hulladékért. A la­kosságot közös faültetéssel igyekeztük megnyerni az ügynek; 2000-ben nyolc­vannégy fát ültettünk el a lakótelepen és a szomszédos iskola, óvoda területén a lakók, illetve a gyerekek segítségével. Hosszas elől>ész;ítő, szervezőmunka és rengeteg befektetett önkéntes munka­óra árán sikerült megnyitnunk a szelek­tív hulladékgyűjtő udvart 2002. április 19-én Kistarcsán. A színvonalas progra­mokban bővelkedő megnyitót követően a lakosok egy színes, rajzos kiadványt kaptak, amely részletesen elmagyarázza, hogy mi a jelentősége a hulladékszelek­tálásnak, és kifejti a válogatás helyes módját. A jelenlévők olyan kisméretű, háromrekeszes szemeteskukát is rendel­hettek, amely befér a lakótelepi házak mosogatója alá. Körülbelül ötvenen él­tek ezzel a lehetőséggel. A hulladékudvar, mely minisztériumi és önkormányzati támogatással jött lét­re, jelenleg tizennégy gyűjtőedénynek biztosít helyet. Ezekben papír (vegyes papír és hullámkarton), fém (vas és alu­mínium), üveg (színes és fehér), illetve műanyag (PÉT, fólia, kemény) helyezhe­tő el. Ezenkívül sütőzsiradékot és szá­razelemet, valamint évente kétszer egyéb veszélyes hulladékot is hozhat a lakosság az udvarba. A leadott, még használható ruhák hajléktalanszállókra kerülnek, a rongyokat pedig a Retextil manufaktúraműhely hasznosítja. Rendszeresen tartottunk a lakótelepi általános iskolában környezetvédelmi nyílt napot, amelynek során erdőt és udvart ta­karítottunk, fákat ültettünk, a tízórai után pedig különféle kézműves-foglal­kozások várták a gyerekeket (agyagozás, játékkészítés hulladékból, batikolás, er­dőpedagógia stb.). A szelektív hulladék- gyűjtés mikéntjét játékos osztályfőnöki órák keretében ismertettük meg a gyere­kekkel. Az osztálytermekben szelektív gyűjtőedényeket, a folyosókon pedig szárazelem- és alumíniumgyűjtő do­bozokat helyeztünk el - nem egészen eredménytelenül. Az iskolai teleházban 2002-ben meg­nyitottuk Környezetvédelmi Tanácsadó Irodánkat, 2003 februárjában pedig a la­kótelepre, egy önálló helyiségbe költöz­tünk. Ez egy újabb jelentős lépcsőfok volt a környezettudatos szemléletmód kialakítását célzó munkánkban. Itt kör­nyezetbarát kozmetikumok, mosó- és tisztítószerek, újrapapírból készült bo­ríték, fénymásolópapír és füzetek vásá- rolhatóak, ingyenes kiadványok, köny­vek kaphatóak, továbbá lakossági ta­nácsadással is várjuk a hozzánk fordulókat. Az iroda mellett kialakítot­tunk egy gyógynövénykertet, sőt a kö­zelben két komposztálót is elhelyez­tünk a szerves hulladék helyben történő hasznosítására. A komposztálást az óvodában is elindítottuk, a község terü­letén keletkező nyesedéknek és kaszá­lóknak pedig egy komposztgödröt ásat­ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla tunk, igénybe véve a községgondnok­ság segítségét. A szelektív udvarnak köszönhetően ez idáig összesen 132 tonna lakossági hulladék került újrahasznosításra, ezen felül 560 liter sütőzsiradékot és több tonna veszélyes hulladékot (akkumulá­tor, gyógyszer, vegyszer, növényvédő szer, elektronikai hulladék) is begyűjtöt­tünk. A hulladékért kapott támogatás­ból (átvételi ár) újrahasznosított mű­anyagból készült padokat tettünk ki a la­kótelep köztereire, az iskola- és az óvo­daudvarra, valamint szelektív gyűjtésre alkalmas kis szeméttartályokat helyez­tünk el a településen, és folytattuk a fa- és növényültetést is. A befolyt összeget nyitás után két évig teljes egészében a közterületek fejlesztésére fordítottuk, ezzel is motiválva a lakókat a program­ban való minél szélesebb körű részvétel­re. A kommunális hulladék mennyiségé­nek csökkenése lehetővé tette, hogy há­zanként egy-egy szemétgyűjtő konté­nert visszamondjanak. A lakóknak ez je­lentős megtakarítást jelent, hiszen ezáltal kevesebb lett a közös költség. A hulladékgyűjtő udvart lassan kör­befutja az általunk ültetett borostyán és vadszőlő, eltakarva a konténereket, amelyek látványát a szomszédos ház la­kói eleinte kifogásolták. Minden ta­vasszal beültetjük a bejáratnál félkörív­ben kialakított virágágyást egynyári szí­nes virágokkal, s hamarosan tető is ké­szül az udvar fölé a csapadék elvezetésé­re. A növények locsolása, gondozása, a konténerek ellenőrzése, a nem odaillő hulladékok kiszedése, tömörítése, utó­válogatása folyamatos ellenőrzést kíván, amelyet jelenleg öten végzünk önkéntes munka keretében. Reméljük, hogy mások is kedvet kap­tak hasonló szelektív hulladékgyűjtő udvarok kialakítására, mert egyelőre a szelektív gyűjtés elterjedését leginkább alulról jövő kezdeményezésektől vár­hatjuk. Hiszen ahogy példánkból kide­rül, a szelektív hulladékgyűjtés - ha a rendszeres felügyelet helyben megold­ható - akár jó befektetés is lehet. ■ Ferjentsik Viola alapító, kistarcsai programfelelős PQBERES Az egészséges emberért Téli hidegben Az idén január végén köszöntött be hozzánk az igazi tél. A hőmérő higanyszála jóval a nulla fok alá süllyedt, hideg, or­kánszerű szél söpört végig az országon, és a hóesés sem ma­radhatott el, amely egy kis időre megbénította a közlekedést. Sokunkat - annak ellenére, hogy tudjuk, tél közepén járunk - meglepett ez a hideg idő. Hozzászoktunk a január eleji, a szo­kásosnál melegebb időjáráshoz. Ennek megfelelően nem is öltözködtünk túl melegen, eddig még a melegebb kabát és cipő is a szekrény mélyén maradt. így fordulhatott elő az, hogy az egyik napról a másikra megérkező havazás, hideg szél - annak ellenére, hogy a me­teorológusok időben szóltak - váratlanul ért bennünket. Biz­tosan sokan voltak olyanok, akik nem vittek magukkal meleg sapkát, sálat, így mikor a munkából hazafelé indultak a zord időjárásban, igencsak áthűltek, átfáztak, mire hazaértek. So­kunk számára egy ilyen áthűlés is elég ahhoz, hogy elkapjuk a náthát. Ilyenkor tél vége felé szervezetünk kevésbé ellenál­ló, hiszen az időjárás miatt nem vagyunk eleget a szabad le­vegőn, nem fogyasztunk annyi zöldséget, gyümölcsöt, mint nyáron, ezért szervezetünk vitamin- és ásványianyag-raktárai kiürülnek, immunrendszerünk legyengül. így sokunknak elég annyi is, hogy a buszmegállóban ácsorogva átfázzunk, és már kész is a baj. Másnap már tüsszögünk, köhögünk. A baj azonban meg is előzhető. A Béres Csepp olyan arányban tartalmaz ásványi anyagokat és nyomelemeket, amilyenben azt a szervezet igényli, így hozzájárul szerveze­tünk ideális működéséhez, immunrendszerünk megerősítésé­hez. A Béres Csepp így tél végén feltölti a szervezet kimerült nyomelem- és ásványianyag-készleteit, növeli az ellenálló ké­pességet, és helyreállítja a jó közérzetet. A naponta 2x20 Béres Csepp mellé pedig ne felejtsék el bevenni a Béres C-vitamint se, hisz egyrészt elengedhetetlen a hatóanyagok felszívódásához, másrészt ma már bizonyított tény, hogy a C-vitamin rendkívül hatékonyan segít legyőzni a megbetegedést. így mindannyian egészségesen várhatjuk az első igazi tavaszi napsütést! A Béres Csepp® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! .. .emlékezzél meg az egész útról... Mint korábban már hírül adtuk, 2004 ta­vaszán Tóth Béla tollából megjelent könyv alakban a pápai evangélikus gyü­lekezet története. A kötet bemutatójára összeállítottunk egy kiállítást. Az anyag olyan méretű volt, hogy úgy éreztük, va­lamilyen formában meg kell örö­kítenünk az utókor számára. Első gon­dolatra egy egyszerű felvételt képzel­tünk el, aztán már egy rövid film képe le­begett a szemünk előtt. Mire a végére ér­tünk, negyvenöt perces dokumentum­film lett belőle. A film végigkíséri a gyülekezet törté­netét az 1520-as évek végétől egészen napjainkig. Gyülekezetünk életén, épü­lésén, harcain, a történelmi viharokban megélt küldetésén keresztül jól nyomon követhetők a magyarországi reformáció állomásai, a közelmúltról pedig ma is élő személyek számolnak be átélt hite­lességgel. A visszaemlékezés alkalmat ad arra, hogy erőt gyűjtsünk a minden­napok szolgálatában, és bátran harcol­juk meg mi is a hit nemes harcát. A film elkészítése során az alkotók is változáson mentek keresztül. Horváth Géza operatőr és Huszár Hajnalka szer­kesztő odaadással végezte feladatát. A munkából alkotás lett. A képekből meg­szólaló történelem. A riportokból Isten­re mutató ujj. Végig lehetne kísérni a film létrejöt­tének minden fázisát az ötlet megszüle­tésétől kezdve a forgatókönyv írásán át az első felvételekig. A szerkesztés és vá­gás minden részletét. Ahogyan dara­bokból, másodpercekből, szavakból és képkockákból összeállt egy-egy rész. Ahogy a zenei háttérnek elképzelt da­rabok beilleszkedtek a helyükre. Ahogy éjszaka megálmodott képek váltak va­lóra a monitoron. De tudom, hogy mindezt nem lehet igazán jól érzékel­tetni a külső szemlélő számára. Olyan ez, mint amikor az ember a szülővé vá­lásra készülődik, s végül örömmel és természetes elfogultsággal tartja kezé­ben a várva vártat. Örömmel adhatom tehát tudtára or- szágnak-világnak: megszületett, elké­szült. A többit ítélje meg mindenki maga. ■ Koczor György A jilm megtekinthető a PAX tévében február 22-én 20 órakor és az azt követő ismétlésekkor, illetve megrendelhetőVHS-en és DVD-n a pá­pai evangélikus gyülekezet címén: 8500 Pápa, Széchenyi u. 15. Szombat esti szingliláz ► A művészethamisítók felállították festőállványukat a szépen renovált főteremben, és nagy erőfeszítéssel próbáltak visszaemlékezni a hami­sítandó kép minden részletére. - Nyugalom, a budapesti skót gyüle­kezet VI. kerületi templomába nem maffiózók, hanem a 30 FK buli résztvevői fészkelték be magukat... A „30 feletti keresztények bulija” a 30 és 45 év közötti szinglik (egyedülállók) al­kalma. Azoké, akiknek a legtöbb keresz­tény gyülekezetben nincs saját csoport­juk. A Vörösmarty utcai református templomban szervezett együttléten vi­szont kötöttségek nélkül ismerkedhet­nek meg egymással, és kötetlenül köt­hetnek új barátságokat. Ezt a célt hiva­tottak szolgálni az olyan játékok is, mint a képhamisítás. Ezenkívül persze sok idő jut beszélgetésre, és akinek kedve szottyan rá, akár táncolhat is. A január 15-én tartott buli volt az első ilyen alkalom. Több mint nyolcvanan engedtek a csábításnak. Többségükben budapestiek voltak, de még Kiskunmaj- sáról is érkeztek érdeklődők. Minden ke­resztény felekezet képviseltette magát ebben az igazán sokszínű, ökumenikus kavalkádban. A falakra kifüggesztették az érdeklődési körök listáit, amelyekre feliratkozhattak azok a résztvevők, akik másokkal szeretnének kirándulni vagy moziba menni, netán bibliaórát tartani, vagy esetleg társasjátékestét rendezni - hogy csak néhányat említsünk a sok le­hetőség közül. A jó hangulatú összejövetel végén so­kan megkérdezték, hogy mikor lesz a legközelebbi ilyen alkalom. Nos, valami­kor áprilisban. Az ezzel kapcsolatos részletek a http://www.geocities.com/har^ minc_f_k honlapon lesznek olvashatók. Addig sem kell azonban senkinek magá­nyosnak lennie, mert az érdeklődési kö­rök listája alapján már most tudható, hogy kiket lehet meghívni egy házibuli­ba vagy egy koncertre. ■ Üli Nater FARSANGI PILLANATKÉP Egy drága nagymama ■ Hernád Tibor Farsang van. Nagymama, aki minden vasárnap ott van a templomban, és részt vesz a bibliaórákon, most délutá­nonként jelmezt készít az unokájának. Sokat törte a fejét, hogy minek is öltöz­zön be az ő unokája. Dumas három testőre jutott az eszébe, ezért testőrru­hát készített neki. Elérkezett az ovis bál ideje. Ahogy vasárnap mindig ő kísérte el unokáját a gyermek-istentiszteletre, a kis testőr is vele indult az óvodába. A gyermek elvegyült a nagyok között, hiszen nyúlánk volt, a nagymama pedig leült a vendégek közé. Elkezdődött a bál. Sorra jöttek elő a kis maskarások. Egyszer csak kilépett a sorból az unokája: fején kartonpa­pírból készült csákó, oldalán lógott a hosszú kard, néha koppant a vége a padlón. A közönség elé érve harsány hangon bemutatkozott: „Én vagyok a három testőr!” Nagy kacagás kísérte. Hát ilyen ez a nagymama: nemcsak a gyermek-istentiszteletre kíséri el az uno­káját, de mindent megtesz azért is, hogy sikert arasson a komédiások között. Asztali beszélgetések Kalász Mártonnal Sok szeretettel meghívjuk Önt és kedves ismerőseit a Győri Evangélikus Egyház- község Asztali beszélgetések című előadás-sorozatának hatodik alkalmára. A dispu­ta címe: Akkor is elolvasnád, ha ez egy könyv lenne? A disputa résztvevői: Kalász Már­ton, a Magyar Írószövetség elnöke és Németh Zoltán bánki evangélikus lelkész. Moderátor: Ócsai Zoltán győri evangélikus lelkész. A disputa időpontja: február 10., csütörtök 17 óra. Az előadás helyszíne: Nyugat-Magyarországi Egyetem Apá­czai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar II. számú épület (Győr, Liszt Ferenc út 17.) A rendezvény ingyenes! t »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom